Ennek a sztorynak vége, és ha valaki még szeretne tőlem olvasni, az nézzen fel a másik két sztorys blogomra: www.storym2.blog.hu <-- ez nem Th-s!! www.storym3.blog.hu <-- ez viszont az!! Ha érdekel olvassátok őket!! Ja és majd el is felejtettem!! Nagyon szeretnék új sztoryba kezdeni!! De nincs ihletem hozzá!! Ha valaki szeretne nekem segíteni, akkor küldjön nekem egy E-mailt erre a címre: viry13@vipmail.hu és kezdjen el benne egy sztoryt, amit folytathatok!! Nagyon szépen kérlek segítsetek, mert élvezem az írást, és a másik két sztoryt is, de még is akarok egy harmadikat!! El is kezdtem egyet, Viló néven, itt: www.madiv-szepsege.blog.hu azért így, mert annyi blogom van már ezen a néven, hogy nem tudok többet csinálni!! Ha érdekel olvassátok azt is!! Köszike!!
2008.05.01. 20:24 Kei
A szereplők
<-- Emili Picher
<-- Tom Kaulitz és a híres Cadillac.jpg)
<-- Amanda Picher
<-- Andrew Harris
<-- Liza
<-- Peter Harris.jpg)
<-- Elizabeth Harris
<-- Simone Trümper
<-- Gordon Trümper
<-- Bill Kaulitz
<-- Andreas
<-- Kethrin
<-- Georg Listing
<-- Gustav
Szólj hozzá!
2008.05.01. 18:53 Kei
Kivezető!! (xD)
Mint minden történetnek ennek is végeszakadt!! Remélem tetszett a történet. Nem tudtam, hogy mikor lesz vége, hogy hány részes lesz, de abban biztos voltam, hogy így fog végződni, mármint, hogy egyedül neveli fel a fiukat Tommal. Remélem tetszett a befejezése. Kommenteljetek, kíváncsi vagyok a véleményetekre!! Köszönöm szépen hogy olvastátok!! És ne feledjétek: Utatok bármerre is vezet, szívetek sose feledje el azokat, akiket igazán szerettek!! Tom és Emili sem felejtették el!! ;)
Szólj hozzá!
2008.05.01. 18:48 Kei
31. rész - Az utolsó levél
- Hallgatlak!!
- Hát… olyan rossz érzés volt tegnap elmondani, hogy amit nagy szeretettel adtál nekünk, én csak úgy túl adtam rajta, ráadásul ma elmész, és még a karriered is romba dőlt… ráadásul Holnap mi is megyünk tovább, és Amelia sem tudunk találkozni…
- Mert miért nem tudtok találkozni??
- Mert… Tudod ő 18 éves, és dolgozik!!
- 18 éves??- kerekedett el a szemem.
- Igen!! Ezért nem mondtam még el anyuéknak!! Tom már sejtegeti, de…
- Én nem mondom el senkinek, ígérem!! De te meg vigyázz azzal a lánnyal!! Ha 18 éves, fontos neki egy jó pasi, akinek karrierje van!! Én nem akarom őt megítélni, de félek, hogy ő nem olyan mint én… félek hogy csak kihasznál téged…
- Nem!! Ő biztosan nem!!- ült föl velem szemben.
- Rendben!! Bízom benned!! Én meg nem haragszom!!- mosolyogtam rá.
- Végre egy jó hír ma!!- mosolygott rám.
- Na megyek, elköszönök még személyesen Tomtól is, mert amikor a kocsiba szállunk, már nem lesz időnk!!- így jó szorosan magamhoz öleltem Billt, elmondtam neki vagy ezerszer, hogy mennyire szeretem, és hogy sohase feledjen el, a fogadásunkat pedig el ne felejtse. Átbattyogtam Tomhoz. Bementem a szobájába, de nem láttam sehol. Körbenéztem, majd leültem az ágyára. Onnan is körbenéztem, majd megakadt a szemem valamin az ágy lábánál. Felálltam, majd lehajoltam érte. Megfogtam, de mielőtt kiegyenesedhettem volna, valaki megölelt hátulról.
- Mi jót csinálsz?? Nélkülem??- kérdezte az illető.
- Jöttem elköszönni, mert kint már nem lesz időnk ilyenekre!!- egyenesedtem fel, majd jobban szemügyre vettem azt a valamit amit találtam. Felismertem benne azt az egeret, amit még nagyon régen adtam neki.- Még meg van??
- Meg persze!! Azt hitted kidobtam??
- Hát…
- Örülnék ha leválthatnám rád!! Az egeret hazavinnék anyudék, te pedig mindig jönnél velem mindenhová, és…
- Tudod hogy nem lehet, te bolond!!- mosolyogtam rá.
- Miért?? Nem jönnél szívesen??
- Semmit sem csinálnék szívesebben, mint hogy veled legyek egész életemben, de tudod hogy nem lehet!! Nem rombolhatom az imidzsed!!- nyálaskodtam.
- Nagyon vicces!!- fintorgott.
- Tudom, épp azé…- de nem tudtam befejezni, mivel megcsókolt. Nem volt olyan érzéki, mint tegnap este. Nem volt olyan esetlen, mint régen. Nem volt olyan csók, amely azt mutatja, csak egy éjszakára kellettél, és nem is volt búcsúcsók. Ez a csók egy igazán érzelmes, lágy, romantikus, de mégsem nyálas csók volt. Ezzel a csókkal adta tudtomra, hogy ő még is szeret, és nem csak félálomban, nem csak akkor, amikor kedve szottyan egy kis etyepetyére. Hanem mindig!! Ha felkel a nap, ha lenyugszik, ha máslánnyal van, ha egyedül van, ha társaságban, ha színpadon, ha úton, és bármikor!! A csók után, még sokáig álltunk, egymás szemébe fúrt tekintettel. Majd összeérintettük a homlokunkat, és suttogva beszéltünk egymáshoz. Nem volt értelme, hiszen szavak nélkül mindent elmondtunk egymásnak a csókkal, és még suttogni sem kellett volna, hiszen csak mi ketten voltunk a szobában, de még is jó volt így. Aztán mint minden csodás pillanatnak ennek is vége szakadt. Lekellett mennem, és el kellett hagynom immár sokadszorra azt a helyet, ahol a két legfontosabb személy él, akiket szinte születésemtől fogva ismerek. A lépcsőn immár hárman mentünk le, mivel Bill is csatlakozott hozzánk. Csendben mentünk, én elől, ők mögöttem. Ahogy kiértünk a házból, akkor tudatosult bennem csak igazán mi is történik. Könnyek szöktek a szemembe, és hogy ne legyen olyan feltűnő gyorsan hozzábújtam Simonehoz.
- Nagyon fogsz hiányozni!!
- Te is nekem!!- mondta, majd adott egy puszit a homlokomra, és elengedett. Egymás szemébe néztünk, majd tovább mentem. Gordont is megöleltem, bár vele nem volt olyan bensőséges a kapcsolatunk, még is jó érzés volt. A következő Bill volt.
- Nagyon fogsz hiányozni!!- szorítottam magamhoz.
- Te is nekem!!- majd jó nagy puszit nyomott a homlokomra, majd tovább mentem. Tomhoz utoljára mentem, mert tudtam… tőle lesz a legnehezebb elbúcsúznom. Mosolyogva állt ott.
- Min mosolyogsz??- öleltem meg.
- Hogy ilyen csodás szerelmem van!!- suttogta a fülembe. Még több könny gyűlt a szemembe.
- Szeretlek!!- súgtam neki.
- Én is kicsim!!- súgta vissza, majd eltolt magától, és gyorsan, egy szempillantás alatt, apró puszi nyomott a számra. Még fel sem fogtam mikor folytatta:- Akár mit is mondok az interjúkban, akárkivel töltöm az éjszakát, csak téged foglak szeretni, mindörökké!!- elmosolyodtam rajta, majd a könnyeimmel küszködve anyuék mellé álltam, és végig néztem az életemet kitöltők között: Egy fekete tüsis hajú, egy csöppet talán buzis kinézetű fiú, aki a legjobb barátom!! Egy rövid szőke hajú, csinos hölgy, és egy kissé borostás még is jóképű férfi, akik mint ha a második szüleim lennének. És egy raszta hajú, laza cuccokban járó fenegyerek, aki a szerelmem!! Sohasem kértem, még is így lett!! Még is volt egy nagyon jó barátom, szuper anyukám, és… szinte már apukámnak mondható valakim, két szülő, akik szinte olyanok mint a szüleim, és egy Szerelmem, akit a világon mindennél, és mindenkinél jobban szeretek. Ezzel a tudattal szálltam be az autóba a "szüleim" mellé, és indultam el. Amíg el nem tűntük teljesen a látókörükből, addig integettünk egymásnak. A könnyeim egészen hazáig folytak, de nem bántam. Anyu időnként hátranézett, de egymásra mosolyogtunk, és minden rendben volt. Nagyon sokáig nem találkoztunk az után, csak az interjúkból tudtam róluk akármit is. Időközben Lizáék vissza költöztek a környékre, és nagyon jóban lettünk. Nem váltotta fel Bill, és nem is helyettesítette, de jó volt tudni, hogy valakire számíthatok itt, a közelben is. Elmeséltem neki, az eddig történteket, és azt mondta, sajnálja, hogy akkor összevesztünk. Akkor mind ezt ő is átélhette volna. Így teltek a napjaim. Aztán egyik nap levelet kaptam. Jó vastag levél volt, két feladóval: Tom Kaulitz és Bill Kaulitz. A szívem nagyot dobbant, amikor ezeket olvastam. Gyorsan feltéptem, és olvasni kezdtem az egyik levelet. Azt Bill írta. Leírta, hogy Ameliával nem jött össze, és igazam volt. Az egeret megtartja, és inkább leszokik a cigarettáról. Stílus váltáson ment keresztül, amit reméli, hogy már láttam, és jó véleménnyel vagyok róla. Még egy csomó mindent írt, és megemlítette, hogy sajnos ebben az évben már nem hiszi hogy hazatudnak jönni, pedig szerették volna a karácsonyt, és a szilvesztert itthon tölteni… de majd talán később. Még írt egy pár dolgot, és úgy fejezte be a levelét, hogy: Remélem nemsoká láthatlak!! Nagyon hiányzol!! Puszi: a te Billed!! Elmosolyodtam rajta, majd a másik levél után nyúltam. Őssz-vissz egy fél oldal volt, még is jobban érdekelt az, ami benne volt, hisz ezt, Tomtól kaptam. Kinyitottam, és egy könnycsepp szökött a szemembe, amint megláttam a megszólítást:
Kicsim!!
Nagyon szerettem volna vagy a húsvétot, vagy a szilvesztert veled tölteni, de amint Bill írta, sajnos nem tudom. Nagyon hiányzol, és Őrülten szeretlek!! Amiket az interjúkban hallasz, az csak álarc!! Remélem tudod!! Ha még te is szeretsz, és jelentek neked valamit is, akkor most fogod ezt a levelet, leteszed, és kinézel az ablakon…
Eldobtam a levelet, és kinéztem az ablakon. Egy fekete Cadilec állt a ház előtt, nekitámaszkodva egy sapkás, rasztahajú napszemüveges srác. Az autót egyből felismertem, már láttam az újságokban. Csapot papot elhagyva rohantam le a lépcsőn, ki a házból. Rohantam a kapuhoz, és még mindig nem hittem a szememnek. A kaput feltépve ugrottam Tom nyakába, és csak akkor hittem el igazán, hogy tényleg ő az, amikor megszólalt:
- Csak nem hiányoztam??- könnycseppek gyűltek a szemembe, és csak szorítottam magamhoz.
- Hogy kerülsz ide??- kérdeztem tőle, amint túlestünk az oly régen várt csókon.
- Vagy egy hónapja vettem ezt a kocsit, és végre ki akartam próbálni hosszú távon. Gondoltam meglátogatlak!! Baj??
- Már hogy lenne baj!!- öleltem meg megint.
- Megyünk egy kört?? Van két órám, mert utána sajnos sietek!!- én csak bólintottam, majd beszálltunk, és körbejártuk a falut. Nagyon kényelmes volt az autó. Majd megálltunk az erdő szélén, aminek a mélyén ott a bunker.- Megnézzük??- bökött az erdő felé.
- Megnézhetjük…- majd kiszálltunk az autóból, és kézen fogva sétáltunk be az erdőbe. A bunker már nem állt. Csak fadarabok voltak a helyén.
- Kár hogy összedőlt…
- Bizony!!- mondtam a romot fürkészve.
- Gyere menjünk!! Még szeretnék neked megmutatni valamit, mielőtt elmennék megint, és ki tudja mikor találkozhatunk újra…
- Akkor menjünk!!- mosolyogtam rá, majd visszaindultunk az autóhoz. Éppen szállni akartam befelé, amikor kinyitotta a hátsó ajtót, és lehajtotta az üléseket.
- Gyere!!- feküdt be. Nem tétlenkedtem én sem tovább, befeküdtem mellé.- Ugye hogy kényelmes?? Szeretem ezt a kocsit!!
- Szép is!! Én is ilyet akartam régebben!! Csak nekem ez túl nagy!!
- Hozzád egy kicsi VW Polo illene!!
- Miért az??
- Mert az olyan kicsi, kerek, és aranyos!!
- Szóval én kicsi kerek és aranyos vagyok??
- Nem!! Ott ahol kell, egy kicsit kicsi vagy!! Ott ahol kell, ott egy kicsit túl kerek!! De még is így vagy aranyos!!
- Ezt úgy érted, hogy csináltassak műmelleket, és fogyjak a fenekemből??- ültem fel.
- Nem!! Ne csinálj semmit!! Te így vagy tökéletes!!- húzott magára, és alaposan belemarkolt a fenekembe.
- Hey!!- támaszkodtam meg a válla felett.
- Oh, most már tudom mi hiányzott az életemből!!- mosolygott.
- Az, hogy belemarkolhass a fenekembe??
- Nem!! Az, hogy ilyen közel legyél hozzám!!- majd megcsókolt, és jó szokásához híven, a keze elkalandozott. Nem bántam, sőt én is felfedező útra indultam… nagyon jó volt, hogy ott volt velem, ilyen közel testileg és lelkileg is. Csodás volt az együtt létünk. Aztán mennie kellett. Hazavitt, és elbúcsúztunk. Nem tudtam mikor láthatom utoljára, és azt sem, hogy mi lesz velünk ezek után. Kimondta azt a szót, amit eddig még soha, csak mindig ráhelyeselt:
- Szeretlek!!- búgta a fülembe.
- Én is!!- majd mennie kellett. Beszállt a fekete autóba, és elhajtott, nem is sejtve, hogy mennyi minden adott nekem ezzel a két órával…"
- Mit adott neked nagyi??
- Egy csodás napot, egy kellemes érzést, a szívemben, és egy kis csöppséget a szívem alatt!!
- Mi?? Ő a nagypapám??
- Igen!! Ő a nagyapád!! A világ legjóképűbb embere a nagyapád!!
- Ez… Ez… Hihetetlen!! Anyu tud róla??
- Igen!! És ő is ugyanígy reagált amikor megtudta. Sajnos még nem találkoztak egymással, mert nagyapád nagyon elfoglalt, és azóta én sem láttam, de tud rólatok!! Írtam neki!! És megígérte, hogy egyszer majd meglátogat, és eddig még minden ígéretét betartotta!!
- Remélem is!! Én ha ezt elmesélem a suliban… Jaj, el is felejtettem, a szomszéd bácsi adott egy levelet, hogy neked címezték, csak hozzá dobták be. Tessék itt van!! De nekem rohannom kell!! Szia Nagyi!!
- Szia Kincsem!!
Egy hölgy ül, a kandallóval szemben. Egy levelet szorongat, és a könnyei csak úgy folynak. Nincs túl sok írás azon a lapon, össz-vissz egy mondtad. Még aláírás sincs rajta, de ő még is tudja ki írta. Érzi belül, ott, ahol nem egészen 35 éve még csak egy ember volt. Ott immár három ember lakik. Ő még is tudja, ki küldte ezt a levelet. Levél?? Inkább csak cetlit. Őssz-vissz egy mondtad, ami neki a világot jelenti:
Utam bármerre is vezet, szívem sosem feled…
6 komment
2008.05.01. 13:43 Kei
30. rész - "Én is"
- Cigizünk!!- adta a tömör választ Tom.
- De miért, hogyan és… Mikortól??
- Úgy kb. egy éve!!- mondta röviden Bill.
- De ezt nem szabad!! Árt a hangodnak!! Téged meg…- de Tomnak nem tudtam mit mondani.
- Rágyújtasz??- tolta felém Tom.
- Nem!!- mondta helyettem Bill.
- Csak egy szálat!!- de Bill megint megelőzött.
- Nem!!
- De!!- vágtam rá nagy meglepetésükre.
- Tényleg??- kérdezte csodálkozva Tom, és Bill is hasonlóan nézett.
- Igen!!- és már nyúltam is a dobozért, majd kivettem egy szálat, és rágyújtottam. Simán ment a le tüdőzés, nem ez volt az első cigim.
- Azta!! Nem ez az első igaz??- kérdezte Tom.
- Nem!!
- Akkor miért tiltakoztál ellene??
- Elvből!!
- Elvből??
- Igen!!
- Milyen elvből??- kapcsolódott be Bill.
- Női elvből!!
- Akkor nem akarom tudni!!- mondta vigyorogva Tom, majd elnyomta a cigijét.- Nem értek én a női dolgokhoz!!- nevetett most már, majd felállt. Bill is hasonlóan tett, majd miután én is elnyomtam, befelé vettük az irányt.
- De ugye nem rendszeresen??- kérdezte Bill az ajtóban.
- Nem!!
- És nem is akarod rendszeresen igaz??
- Leszoksz??- kérdeztem vissza.
- Ez most hogy jön ide??
- Ha leszoksz, nem gyújtok rá többet, ha nem…
- Megpróbálom!!
- Szavadon foglak!!
- Mibe??- nyújtotta a kezét.
- Hát…
- Egy éjszakába velem!!- jött oda vigyorogva Tom.
- Csak szeretnéd!!- nyújtottam rá a nyelvem.
- Ennyire nem bízol bennem??- kérdezte Bill.
- Őszintén?? Nem öcsi!!- nevetett a rasztás, majd el is tűnt.
- Köszi szépen!!- kiáltott utána Bill.
- A plüss egér!!- fogtam meg a kezét.
- Hogy mi??
- Jól hallottad!! Ha nem szoksz le, vissza kell adnod a plüss egeret!!
- De ez olyan gyerekes!! Meg azt amúgy sem adnám vissza, mert…
- Mert?? Már nincs meg??- fehéredtem le.
- Nincs…- mondta halkan.
- Hogy-hogy nincs??- szökött könny a szemembe.
- Van egy lány, Amelia!! Nagyon tetszik nekem, és én is neki, csak sajnos a turné miatt, meg ezek miatt, nem látjuk egymást olyan sűrűn mint szeretnénk…
- És neki adtad??
- Hát… igazából nem adtam neki, csak…
- Csak??
- Kölcsönbe!!- mondta csendesen.
- Kölcsönbe?? Majd ha nem kell neki, vissza kapod?? Hát kössz, nagyon sokat jelenthetek neked, ha csak úgy oda adtad neki…- folyt le az első könnycseppem.
- Na ne sírj!! Attól még ugyan olyan sokat jelentesz nekem!! Meg amúgy is, Tomnak még meg van!!
- Nem hiszem!!
- Le merném fogadni!!- bizonygatta, majd letörölte a könnycseppem, és megölelt.
- Eddig az egér volt a biztosítékom, hogy sosem felejtesz el, bár most ez sem segített…- céloztam ezzel a mostani érkezésünkre.
- Nem foglak!! Ígérem!! Meg az egér az csak egy plüss!! Nem egy bizonyíték!! A bizonyíték itt van!!- tolt el magától, és a szívére tette a kezét.
- Ennek örülök!!- mosolyodtam el.- és vissza térve a fogadásra, ha megszeged, és nem szoksz le, kérem vissza az egeret!! Nem érdekel hogyan szerzed meg, kérem vissza!!- néztem rá szúrós szemmel.
- Rendben!!- majd kezet ráztunk és követtük a rasztást. Felszaladtam a szobába, és rögtön össze szedtem a cumómat, ami a fürdéshez kell, és célba vettem a fürdőt. Jó alaposan megfürödtem, és jó sokáig lehettem bent, mert kopogtatást hallottam az ajtórol.
- Nyisd már ki!! Ne használd el az összes vizet!!- ordítozott Bill.
- Nyugi megyek már!!- gyorsan magamra tekertem egy törölközőt, és ajtót nyitottam.
- Na végre!!- mondtam, és már ment volna be mellettem, amikor félig leesett rólam a törölköző. Nem volt vészes, csak egy kicsit éreztem cikinek.
- Öhm… én akkor megyek is!!- és berohantam a szobába, de azért elkaptam Bill kaján vigyorát. Még is csak ikrek voltak. Ez a mosolyuk megegyezett. Felvettem a pizsimet, majd bedőltem az ágyba. Még mindig nem tudtam napirendre térni a felett, hogy vége a karrieremnek, ami mellesleg, még be sem indult, Bill és Tom cigizik, és Bill képes volt túl adni az egéren. Ez azért szíven ütött… Már fél álomban voltam, amikor kinyílt az ajtó, majd becsukódott, és halk léptek zaja törte meg a csendet. Valaki odasomfordált az ágyhoz, majd éreztem, hogy le nyomódik a matrac, és majd hirtelen mögöttem termett valaki, és a nyakamat kezdte puszilgatni. Felismertem az illatot, és a lágy csókokat… Ez Tom volt.
- Mit keresel itt??- kérdeztem a sötétben.
- Már semmit!! Amit kerestem megtaláltam!!- mondta a nyakamba szuszogva.
- És mit szeretnél??- fordultam felé. Az ablakon bejövő fény pont a szemére sütött. Azokra a gesztenye barna szemekre, amelyektől már egészen kicsiny korom óta nem tudok szabadulni. Amelyek mindig velem vannak, amint becsukom a szemem. Ez a két szem, most engem néz, és most csak az enyém.
- Téged!!- hajolt közelebb, és mézédes ajkait az enyémekre tapasztotta. Hagytam magam. Már nagyon rég vártam erre a pillanatra. Arra hogy csak az enyém legyen!! Csakis az enyém… Keze a takaró alatt, a testemen kalandozott, egyre jobban feltüzelve ezzel. Majd hirtelen fordult egyet a világ, és felettem termett. Kezei a vállam felett támaszkodtak, teste hozzám simult, és egy csodás csókban forrtunk össze. Azt kívántam bárcsak ne lenne ennek soha vége. Annyi év várakozás után végre itt volt velem, de akkor beleötlött a fejembe, hogy holnap megint elmegyek, és megint nem tudom meddig nem láthatom őket.
- Tom!!- szóltam rá, amikor már meztelenül feküdtünk egymáson, és lihegve, verejtékezve néztünk egymás szemébe.
- Mond!!- hajolt a nyakamhoz.
- Ez most neked csak egy éjszaka igaz?? Semmi több!!- hirtelen megállt, és a szemembe nézett.
- Ezt hogy érted??
- Hogy most megkapsz, aztán elfelejtjük ezt az estén, mint ha nem is lett volna!! Én hazamegyek, ki tudja mikor látjuk egymást megint, te pedig visszatérsz a színpadra, és elfelejtesz!!- sokáig nem válaszolt, csak nézett a szemembe.
- Nem felejtelek el soha!! És ezt az éjszakát sem!! Tudod milyen régóta vágyom rá?? Az első csókunk óta!!
- Az első csókunk?? De hát… amikor felhívtalak egyszer, nem akartál velem beszélni…
- Igen, mert féltem, hogy jobban fájna az elválás.
- De hát… Az a sok lány…
- Az a sok lány arra kellett, hogy kialakítsam az imidzsem. És voltak köztük jók…- jelent meg a szokásos vigyor az arcán.
- Bolond!!- ütöttem meg egy kicsit a kezét, amitől rám esett, és még közelebbi kapcsolatba kerültünk. Csak néztük egymást, s morfondíroztam rajta, hogy mit tegyek… megcsókoljam, vagy ne… de aztán arra döntöttem megteszem!! Megcsókoltam!! És folytattuk ott, ahol abba hagytuk. Csodás éjszaka volt!! És felejthetetlen…"
- Nagyi!! Nem védekeztetek??
- Már hogy ne védekeztünk volna??
- De hát nem mondtad hogy…
- Mert nem kell mindent a legrészletesebben!! Nem térhetek ki minden apró dologra…
- Pedig kéne!!
- Még kicsi vagy!!
- Nagyi 15 éves vagyok!! Te is ennyi voltál!!
- De az más volt!!
- Miben??
- Mindenben!!
- De még is miben??
- Mondjam tovább??
- De…
- Mondjam??
- Mond, de erre még visszatérünk!!
- Rendben!! Tehát…
" Lihegve, és teljesen leizzadva feküdtünk egymás mellett. Aztán valami hirtelen bátorság folytán, ki mondtam azt a szót, amit mindig akartam:
- Szeretlek!!- suttogtam a fülébe, már félálomban volt.
- Én is!!- válaszolt elhalóan, majd a szuszogása kiegyenlítődött, és ebből arra következtettem hogy elaludt.
- Remélem is!!- mondta halkan, majd a mellkasába fúrtam a fejem, és én is elaludtam. Reggel már üres volt a mellettem lévő hely. Csodálkoztam is, hogy már nincs mellettem, hiszen mindig én kelek hamarabb, kivéve akkor. Felkeltem, és belenéztem a tükörbe. Boldog voltam, és ez az arcomon is látszott. Mosolyogtam. Örültem neki, hogy így történt az utolsó esténk, és azt mondta amit mindig is hallani szerettem volna. Az a két szó a világot jelentette… "Én is!!" ez zengett a fülemben, még akkor is, amikor a cuccaimmal felszerelkezve battyogtam lefelé a lépcsőn. Letettem a bőröndömet a többieké mellé, és bementem a konyhába. 12 óra volt, nem csoda, hogy mindenki az asztalnál ült, sőt már azon sem csodálkoztam, hogy Tom hamarabb felkelt mint én, és még azon is csodálkoztam, hogy én addig bírtam aludni…
- Jó napot!!- köszöntem, és leültem a helyemre az ikrek közé.
- Neked is!!- mondták egyszerre.
- Jó sokáig aludtál!! Minden rendben??- kérdezte anya.
- A legnagyobb rendben!!- mosolyogtam rá, majd egy lopott pillantást vetettem Tomra, aki az ételébe vigyorogva ült az oldalamon. Bill viszont nem festett a legjobban!! Sápadt volt.- Bill!! Mi van veled?? Nem érzed jól magad??- kérdeztem aggódva, majd felé fordultam.
- De, minden rendben, csak kicsit fáj a hasam!!- majd letette a villáját, és minden ami a kezében volt, majd felállt.- Köszönöm az ebédet!! Nagyon finom volt!!
- De hisz csak két falatot ettél!!- nézett rá aggódóan Simone.
- Csak nem vagyok éhes!! Felmegyek a szobámba!!- és már el is tűnt a lépcsőn. Nagyon aggasztott a dolog, de éhes voltam, így megebédeltünk, közben anyuék megbeszélték a haza utat. Az ebéd végeztével felmentem Billhez, hogy megnézzem minden rendben van e. Legszívesebben Tomhoz mentem volna, de aggódtam Bill miatt, így benyitottam hozzá:
- Kip-kop!!
- Gyere!!- szólt egy hang a párnák rejtekéből. Bementem, becsuktam magam után az ajtót, és odamentem az ágyához.
- Mi a baj??- ültem le mellé, majd a haját kezdtem el piszkálni.
- Semmi, vagyis minden!!
Szólj hozzá!
2008.04.19. 18:47 Kei
29. rész - Rossz hírek áradata!!
Mindent elmondott, amit esetlegesen tudnom kell, aztán hirtelen másik témára tért:
- Milyen stílust kedvelsz??- na igen, erre nem számítottam.
- Tessék?? Mármint…- kérdeztem vissza, de közbe vágott.
- Az a szende kislányos alkat vagy, vagy inkább a vadabb, rockosabb rámenősebb, vagy a sexy cicababa feeling jön be??- ecsetelte. Hát… igazából mind igaz volt rám, mert ha úgy tetszett, cicababának öltöztem, Tom nagy kedvére, de a legtöbbet még is az a kislány voltam, akit megismertek kicsinek, bár belül tomboltak bennem az érzések, és Punk - Rockosabb feelinget képviseltem.
- Hát…- kezdtem volna, de az ikrek beleszóltak:
- Sexy Cicababa!!- mondta Tom.
- Rockosabb, na és nyugis!!- vágta rá Bill is, és mind ezt egyszerre.
- Öhm… igazából…- kezdtem bele, a fiúk megint szólni szerettek volna, de David leintette őket.
- Mond!!- adott szót.
- Igazából ez miért lényeges??
- Mert akkor az imigedet úgy alakítjuk ki, és olyan zenéket választunk neked!!
- És maga így külsőről ítélve mit gondol??- áltam fel, és megfordultam előtte.
- Nem veted meg a színes cuccokat, de még is inkább a sötét a nyerő!! A szemedet csak szolidan húzod ki és csak feketével, ez amolyan lázadó tini stílus… és belülről…. Igazat szólva nem ismerlek belülről, de egy ilyen kevert stílus szerintem a tied.
- Kevert?? Ezt hogy érti??
- A színes, de mégis inkább fekete amolyan Punk - Rocker feelingre utal. A szem kihúzás amolyan Emo és Goth stílus, és ha tippelnem kéne, azt mondanám, hogy belülről egy nyitott, még is zárt szívű, nehezen nyíló, de könnyen kötődő, szabad lány vagy.
- Igen, ő pontosan ilyen!!- vágta rá Bill. Hisz ő ismert a legjobban, persze anyukám után.
- Értem, akkor gyere!! Bemutatlak a stylistunknak, és a hajaddal…
- Nem!! Nem vágunk, nem festünk, nem csinálunk semmit!! A hajam az marad!!- vágtam rá gyorsan!!
- Oké-oké!! Temperamentum!! Ez tetszik!!- mosolygott, majd felállt, és együtt elvezetett a stylisthoz. Aranyos, még is buzis pasi volt. A hajamat ott is lefixáltam, hogy nem nyulka piszka, ezen nevetett egy jót, aztán rengeteg ruhát aggatott rám. A végére már kifulladtam, és mondtam hogy mára ennyi elég lesz!! Azt mondták hogy oké, és hogy holnap jöjjünk vissza, és ha vannak esetlegesen dalszövegeim, esetleg magammal hizhatnám. Rábólintottam, és már mentünk is. Aznap már nem csináltunk semmit, inkább lefeküdtem aludni, egy fürdés és egy gyors vacsi után, aztán felbicegtem az emeletre és lefeküdtem. Szombat reggel (másnap) arra keltem, hogy valaki masszírozza a lábam. Nagyon jól esett, így nem is nyitottam ki a szemem, hogy elküldjem az illetőt. Aztán amikor már teljes egészében kipihentem magam, kinyitottam a szemem, és ránéztem a látogatóra.
- Szia, felébredtél??- anyu masszírozta a lábam.
- Ahha!! Mióta masszírozol??- ültem fel.
- Nem rég óta!! Csak láttam, hogy fáj a lábad, és apád nekem is mindig masszírozta a lábam, ha fájt…- hallgatott el egy picit, aztán elkomorodott, és ugyanúgy nézett rám.
- Mi a baj??- ültem hozzá közelebb.
- Apád meghalt!!- mondta komoran. Először egy picit szíven ütött a mondat, de hamar túltettem rajta magam!!
- Értem!! Mi a reggeli??- anyu meglepetten nézett rám.
- Csak ennyi?? Mi a reggeli??
- Anyu!! Én őt nem ismertem, ő csak a vérrokonom, nem szeretem őt, és már nem is szerethetem, de nem érdekel!! Ha képes volt elhagyni téged, akkor ez van, megérdemelte!! Ő nekem egy idegen, és idegenekkel, se szóba nem állunk, sem pedig sírunk miattuk!!- ezzel lezártnak tekintettem a témát, és kibújva az ágyból felöltöztem. Anyu az ágyamon ült, és figyelt. Hogy mit nézhetett, azt nem tudom, csak annyit mondott, mikor lementünk a lépcsőn:
- Mintha csak őt látnám!!- majd egy halvány mosoly suhant át az arcán, és beértünk a konyhába, majd asztalhoz ültünk, és megreggeliztünk. Reggeli közben senki nem szólt egy szót sem, nyugodtan reggeliztünk, aztán a reggeli végeztével mindenki ment a dolgára. Azaz, Gordon a zeneiskolába, Andrew és anya városnézésre, Simone takarítani, mi meg… hát nem csináltunk semmit. Bevágódtunk a Tv elé, és ennyi. Aztán csöngettek. Georg és Gustav tisztelt meg a látogatásával.
- Jó reggelt!!- köszöntek az ajtón belépve.
- Sziasztok!!- jött a szinte egyhangú válasz.
- Gyertek!! Üljetek le, reggeliztetek már??- pattant fel Simone.
- Tessék csak maradni!! Ettünk már, és amúgy is csak egy újságot hoztunk!!- lengette meg a kezében lévő BRAVO-t Gustav.
- Ti lesztek az újság hordárok??- nevetett Tom, majd nekem és Billnek intve kiment a konyhából. Mi egymásra néztünk, majd egy értetlen pillantást követően megköszöntük a reggelit, és kimentünk utánuk.
- Na mi ez a nagy újság hordárság??- kérdeztem amint kiértünk.
- Mert ti szokás szerint csak egy újságot vesztek meg évente!! Így tudósítani kell titeket a hírekről!!- jött oda Gustav és a kezembe nyomta az újságot. A címoldalon a fiúk voltak.
- Nézzétek, itt vagytok!!- mutattam a címlapra.
- Ez nem új!!- mondták egyszerre a fiúk.
- De nézd meg mi van benne!!- nyitotta ki a megfelelő oldalon Georg.
- Nekünk meg sem mutatod??- jöttek oda az ikrek.
- Először had nézze meg ő!!- mondta Georg. Ráfordítottam a tekintetem az újságra és nekikezdtem olvasni. Azaz interjú volt, amelyiket az újsággal csináltuk. Minden kérdés rendben volt, nagyon kicsi eltérések voltak, aztán egy elég érdekes mondatokkal zárta az interjút:
Amint olvasták Emili Picher csak a karrierje építése céljából van a bandával. Reméljük fiúk, hamar rájöttök, hogy mi a helyzet!!
- Hogy mi??- na igen, a felháborodásomban csak ennyit mondtam, de annyi dühvel, hogy még magamon is meglepődtem.
- Mit írnak??- tépték ki a kezemből a fiúk.
- Ez… ez… Hogy feltételezhetnek rólam ilyet?? Egyszer végre minden jól alakul, és tessék!! A ku…- és káromkodtam egy sort."
- Nagyi, nyugodtan beszélhetsz csúnyán a jelenlétemben!!
- Nem szabad ilyenekre tanítani téged!! Meg amúgy is leszidtak volna utána, ha…
- Ha mi??
- Mondom tovább: tehát…
"- Emili, ezt te mondtad??- lépett be szigorú arccal anya.
- Nem, én voltam!! Csak tudod Amanda, elég érdekes cikket írtak Emiliről, és ki kellett adnom magamból!!- vágott mérges arcot Tom, ami nem volt teljesen ál.
- Értem, de ne beszélj így, nem illik így beszélni!!- pirított rá anya.
- Bocsánat!!- kért bocsánatot, majd ki is ment.
- Ez felháborító!!- szólt hozzá Bill a végére érve. Én inkább leültem, és magamban füstölögtem tovább.- Megyek és hívom Davidet!! Ne képzeljék már, hogy tönkre tehetik a karrieredet egy ilyen…- és már indult is a telójáért, de megállítottam.
- Ne!!- álltam elé.
- Miért?? Tönkre teszik a leendő karrieredet!!
- Nem érdekel!! Nem érdekel a hírnév!! Jó lett volna híresnek lenni, de így már nem akarom!!
- De ez nem mentség!! A jövőd…- próbálkozott.
- Majd lesz jövőm máshogy!! Nem való amúgy sem nekem a hírnév!!- ültem le Georg és Gustav közé.
- De… David ki fog akadni!! Egy új felfedezettnek lőttek, meg…
- Ha kiakad, majd megbeszélem vele!! Van elég dolga veletek, nem kellek még én is a képbe!!
- De…- próbálkozott még Bill.
- Nincs de!! Nem hallottad??- pirított rá testvérére Tom.
- Te nem akarod hogy…
- Én sem örülök neki!!- vágott a szavába Tom.- De ez az ő döntése!! Nem szólhatunk bele, és nem kényszeríthetünk rá semmit akaratán kívül!!- ezekkel a mondatokkal Tom sokat nőtt a szemembe.
- Köszönöm!!- mondta halkan, és őszintén. Csak egy őszinte mosolyt küldött felém, majd Bill is lenyugodott.
- Fiúk!! Gyertek ebéd!! Georg, Gustav!! Ebédeltek velünk??- jött be az ajtón Simone. Észre sem vettük, hogy így eltelt az idő.
- Hát…- néztek egymásra tanácstalanul.
- Ne kéressétek magatokat!! Megyek terítek nektek!!- mondtam, és már fel is álltam közülük.
- Hát…
- Nincs vita!!- döntötte el a vitát Tom.
- Ennyire csak nem lehet rossz a főztöm…- nevetett Simone.
- Ugyan, pont ellenkezőleg, csak…
- Nem szeretnénk kellemetlenséget okozni!!- egészítették ki egymást.
- Milyen kellemetlenséget?? Nem csak a fiúk barátai vagytok, hanem a családé is!! Na, nyomás kezet mosni, Emili te meg gyere segíteni!! Bill, te pedig szólj Andrewnak és Gordonnak!! Kint vannak a garázsban!!- így mindenkinek ki lett osztva a teendője, és végre nekiülhettünk enni. Ebéd után a fiúknak menni kellett, így elköszöntünk tőlük, ha már nem találkoznánk egy ideig. Miután elmentek filóztunk még egy darabig mi legyen az újsággal. Én ugyan már leszartam, mert ilyen áron nem kell a siker, hisz tulajdonképpen tényleg a fiúknak köszönhetném. Csak ültünk a Tv előtt szótlanul, majd anyu lépett be a nappaliba olyan 7 óra tájban.
- Emili!! Előrébb kell hozni a haza utat, mert Andrewnak fontos elintéznivalója van hétfőn korán reggel, ne kérdezd hogy mi mert én sem tudom, csak annyit tudok, hogy fontos!!- mondta tovább gyorsan az érdeklődő pillantásomat látva.
- Ó!!- jött a tömör válasz a fiúktól.
- Akkor én megyek is pakolni!! Mert eléggé szétpakoltam, plusz… anya!! Mikor is indulunk??- kérdeztem gyorsan.
- Dél után egy kicsivel!! Miért??
- Akkor tényleg megyek pakolni!!- és már pattantam is. Felszaladtam a szobába, és nekiláttam a pakolásnak. Igazából azért siettem annyira, mert nem akartam az ikrek előtt elereszteni a könnyeimet. Amíg itt voltunk, a fiúkkal olyan volt mint egy álom, pont úgy mint régen, most meg… alig van 12 óránk, és ki tudja mikor láthatom őket viszont. Sőt még pakolnom is kellett, az még el vett az időből… így csak bedobáltam a cuccaimat a bőröndbe, és mentem is vissza, pont akkor amikor Simone a vacsit pakolta az asztalra.
- Mindent bepakoltál??- kérdezte Andrew.
- Igen!! Mindent!!- mondtam és már szedtem is. Vacsora után a fiúkkal úgy döntöttünk, kiülünk még egy kicsit a kertbe. Kimentünk, és csak néztük a csillagokat. Aztán Tom előhúzott valamit a zsebéből, majd Billnek is nyújtotta, végül egy pillanatnyi fény múlva már mindketten füstölögtek.
- Ti mit csináltok??- néztem rájuk megrökönyödve.
2 komment
2008.03.30. 21:03 Kei
28. rész - Ez nem az én napom
- Emili, Emili, Em…- rontott be valaki az ajtón.
- hm??- nyitottam ki a szemem.
- Mi folyik itt??- kérdezte anya.
- Miért??- és akkor kaptam csak észbe, hogy Tom karjaiban vagyok.- Ja, semmi… csak… este átjött, és együtt aludtunk…
- Aha, aludtatok mi??- kérdezte anya gyanakvóan.
- Igen, aludtunk!!- másztam ki Tom karjaiból, és keltegetni kezdtem, nem sok szerencsével, így inkább felhagytam vele, és anyuhoz fordultam, ő meg alaposan végig nézett rajtam.- Mint látod pizsiben vagyok!! Nyugi anya!! De mit is akartál mondani??
- Ja igen, csak annyit, hogy itt van egy férfi és téged keres. Simone ismeri, és a fiúkról is magyarázott, de téged keres, azt hiszem valami Daniel vagy Davis, vagy…
- David??
- Igen, szóval David!! Ez a sok D-vel kezdődő név…
- Értem, na akkor öltözök, és megyek is le!!
- De előtte Tomot küld ki!!- szólt rám.
- Ez alap!!- és mentem ébreszteni. Anyu addig kiment.- Tom, ébredj!!- de semmi válasz.- Ég a ház!!- ordítottam a fülébe.
- Mi?? Hol?? Merre??- ugrott fel.
- A szobádban a sapka és koton gyűjteményed!!- nevettem.
- Te…- jött egyre közelebb, és már a falnak nyomott.
- Én??
- Te!!
- Mit csináltam??
- Becsaptál!!
- Tudom!!
- Miért??
- Mert fel akarok öltözni!!
- És attól én még aludhattam volna nem??
- Nem!!
- Miért nem??
- Nem öltözöm előtted!!
- Mert??
- Mert nem!!
- Mert miért nem??
- Mert nem vagy a pasim!!- na erre már nem tudott mit mondani, bár reméltem hogy azt mondja: "Ezen segíthetünk…" de sajnos nem mondott ilyet, sőt semmit. Fogta magát, és kiment a szobából. Én felöltöztem, és el is felejtve mi történt vagy 10 perce, izgatottan lépkedtem le a lépcsőn.
- Jó reggelt!!- köszöntem a lent összegyűlt kis csapatnak.
- Neked is!!- mondták szinte egyszerre. Billen kívül mindenki ott volt. Tom igaz hogy csak egy boxerben és pólóban, de ott volt.
- Bill??- néztem végig rajtuk.
- Itt vagyok!!- lépett mögém, teljesen készen.
- Na akkor, ha itt vagytok, akkor már elmondhatom, mire ez a kora reggeli látogatás!!- mosolygott.
- Kora reggel??- csodálkozott anya.
- Hiszen 11 óra van!!- nézett a karórájára Andrew.
- Nekik még korán van!!- világosította fel őket Simone Billre és Tomra célozva.
- Értem!!- mosolyogtak.
- Szóval most két dologgal kapcsolatban jöttem…- nézett itt rám, és a fiúkra.
- Akkor mi ki is megyünk a konyhába…- intett a fejével anyuéknak, és el is tűntek a konyha ajtóban.
- 1. Megszerveztem az interjút, kettőre kell odaérnünk a szerkesztőségbe, és csak nyugi!!- fodult itt felém.- Minden oké lesz, meglátod!! Na és fiúk…- nézett itt rájuk.- Gustavnak már szóltam, nála voltam először mivel ő tudjátok elég korán kelő…
- Korán??- kerekedett el a szeme Tomnak.- Ő hajnalban kel, nem korán!!- vigyorgott, mire mind elmosolyodtunk.
- Hát igen, Georgnak viszont nektek kéne szólni. Akárhogy csengettem nem nyitott ajtót senki…
- Igen, a szülei elutaztak és majd csak jövő héten jönnek.- világosította fel Bill.
- És nem hallottál véletlenül mackó brummogást??- Érdeklődött Tom.
- Brummogást?? Miért kellett volna brummogást hallanom??- csodálkozott David.
- Az igaz hogy testesebb nálatok, de azért még nem mackó…- védtem meg.
- Nem is a külsejére értettem, hanem a hangokra, amiket kiad, mikor alszik…- nevetett, majd Bill is rákezdte és mind jót derültünk rajta.
- Jól van, viccet félre téve, neki szóljatok, a másik dolog pedig…- és itt hozzám fordult.- Beszéltem az emberekkel a stúdióban, és… ha lenne hozzá kedved, akkor időpontot is beszélhetnénk meg, és majd énekelhetnél még. Ha vannak ötleteid akkor dalszövegeket is írhatnál, és…
- Vannak ötletei, nagyon szuper dalszöv…- vágott közbe Bill, de ránéztem és inkább elhallgatott.
- Mit akartál mondani Bill??- kíváncsiskodott David.
- Semmi, semmi, nem lényeges!!- mentegetőzött.
- Rendben, akkor majd holnap, vagy ma az interjú után ráérsz??- itt a fiúkra néztem, hogy nem terveztek e valamit. Ők csak bólintottak, majd Davidhez fordultam, és így szóltam:
- Rá!!
- Akkor az interjú után elmegyünk a stúdióba, és ott megbeszéljük a részleteket!!- fejezte be a mondandóját, majd mire szóhoz juthattam volna, már meg is szólalt, az órájára nézve:- De nekem most rohannom kell!! Három-negyed kettőkor itt lesz a taxi!! Sziasztok!!- és már csapódott is az ajtó.
- Mit is mondtál Bill?? Milyen ötletei vannak Emilinek??- kíváncsiskodott Tom, miután befejeztük az ebédet, és bezsúfolódtunk mindannyian a fürdőbe, Bill sminkelni, én hajat mosni, Tom pedig hogy ne legyen egyedül.
- Mikor??- kérdezett vissza Bill, és abba hagyta a szeme kihúzását, és a haja állításához fogott, így odafértem a tükörhöz, és megfésülködhettem.
- Amikor Daviddel beszélgettetek, amikor abba hagytad a mondat közepén!!- magyarázott.
- Ja, az…- és itt felém fordult, én meg abba hagytam a hajam tépését.
- Nem!!- mondtam határozottan.
- Mit nem??- kérdezett vissza Tom.
- De miért??- kérdezett Bill, ő tudta mit nem.
- Mert nem és kész!!
- De egyszer úgy is megtudja!!
- De addig még van idő!!
- De…
- Álljatok már le!! Mi van?? Miről magyaráztok??- vágott közbe Tom.
- Hát…- nézett rám szinte könyörgően Bill. Nem értettem miért akarja, hogy Tom ennyire tudjon róla.
- Mondjad akkor!!- és kivettem a hajszárítót, és nekiálltam szárítani.
- Ilyen hangzavarba nem lehet beszélni, menjünk inkább ki!!- intett Tomnak az ajtó felé, és ki is mentek, én meg addig megszárítottam a hajam, és kisminkeltem. Majd mikor végeztem, a szobámba vettem az utam. Úgy gondoltam, hogy Billék biztos a szobájukban beszélgetnek, addig én felöltözöm, de nem várt meglepetésbe ütköztem amint kinyitottam a szoba ajtaját.
- Ti mit kerestek itt??- néztem elkerekedett szemekkel a szobámban, az ágyon ülő ikrekre.
- Hát én csak…- állt fel Bill, és kezdett volna magyarázkodni, de Tom is felállt, jól orrba vágva ikrét.- Áu!!
- Bocsi, nem direkt volt!!- mentegetőzött Tom.- Élsz még??
- Asszem ja!!- mondta Bill, és megnézte hogy vérzik e, de semmi.
- Megérdemelted!!- morogtam Billre.
- Nyugi!! Ezek kurvajók, most miért vagy úgy oda??- dugta az orrom alá a szövegeket.- Repíts el, Szabadulni akarok, Ez így nem jó, Csak egy angyal…- sorolta a címeket, a lapokat egyenként az orrom alá dugva.- Most mi bajod ezekkel??
- Az, hogy ezek személyesek!!- kaptam ki mindet a kezéből, és elraktam.- Na most indíts kifelé, fel akarok öltözni, és öt perc múlva itt a taxi!!- pateroltam kifelé őket a szobából, majd az ajtó csapódása utána neki álltam ruhát választani, semmit sem tudtam, ilyenkor mit illik felvenni.
- Elegánsat?? Nem, ez csak egy interjú. Szakadtban csak nem kéne menni…- és vissza is raktam a szakadt farmeromat a szekrénybe, majd egy szoknyát vettem ki.- Inkább nem kéne, mert a végén még Tom rám veti magát!!- nevettem magamban, és végül egy szolid felsőnél és nadrágnál döntöttem, tornacsukával. Pont mire kész lettem, Anyu kiáltott fel:
- Emili, gyere, itt a taxi!!
- Megyek!!- majd egy utolsó pillantás a tükörbe, és leindultam a lépcsőn. Megcsúsztam, és szinte végig lecsúsztam rajta.- Ez nem az én napom!!- tápászkodtam fel.
- Dehogynem!!- bíztatott anya, majd adott egy puszit, és már szálltam is befelé a kocsiba. A stúdióig, nem szóltunk egy szót sem. Nagyon izgultam, majd megérkeztünk a szerkesztőségbe. A fiúk már ismerték a járást, így én csak követtem őket. Bevezettek minket egy szobába, ami hasonlított David irodájához. Egy nagy íróasztal mögötte egy forgó szék, előtte pedig három szék. Mögötte, egy unszimpatikus vén hölgy ült, és amikor megszólalt teljes lett az öszkép.
- Jó napot kívánok!!- szólalt meg a vinnyogós hangján.- Foglaljatok helyet!!- váltott tegezésre. Le is ültünk, majd kérdezgetni kezdett:
- Készen álltok?? Akkor kezdjünk is hozzá!!- majd bekapcsolta a magnóját, és kezdődött az interjú.Kikérdezett minket, a kapcsolatunkról, hogy honnan ismerjük egymást, és mindent A-tól Z-ig. A végén rájöttem, hogy jobban féltem tőle, mint kellett volna. Aztán valahonnan odakeveredtünk, hogy azt kérdezte a hölgy:
- És nem tervezed, hogy betörsz a sóbizniszbe?? Nem vonz a karrier??- de mielőtt válaszolhattam volna megszólalt Bill.
- De, csodás hangja van, és David a managerünk már hallotta is!!
- Tényleg??- kérdezett vissza a hölgy nagy vigyorral az arcán.
- Igen!!- bólintott Tom.
- Hát akkor köszönöm szépen az interjút, és sok sikert Emili!!- kapcsolta ki a magnóját, és felállt, mi is így tettünk, majd kezet fogtunk, és kiindultunk a szobából. A szerkesztőség előtt már várt minket David.
- Na?? Hogy ment??- kérdezte, inkább nekem címezve.
- Nem volt vészes!! Jobban féltem tőle, mint kellett volna!!- mosolyogtam.
- De csak mert ott voltam igaz??- kérdezte Tom.
- Voltunk, igaz??- helyesbített Bill.
- Igen, csakis miattatok!!- öleltem meg őket.
- Na akkor szerintem mehetünk is!!- nyitotta a kocsija ajtaját David, majd ő is beszállt, és meg sem álltunk a stúdióig. Amikor kiszálltunk, én szinte rögtön orra buktam, és sikeresen kibicsaklott a bokám.
- Én mondtam, hogy ez nem az én napom!!- támaszkodtam a fiúkra, majd bementünk a stúdióba, és leültünk megbeszélni a dolgokat Daviddel, közben pihentettem a lábam.
7 komment
2008.03.22. 18:11 Kei
27. rész - Ejnye Emili, na és fiúk...
A "nagy" ünneplés után, elújságoltuk anyuéknak, hogy mi történt a stúdióban, meg az esetleges lemez szerződést… nagyon jó volt. Anyu megint rákezdte, hogy:
- Én megmondtam hogy egyszer még híres leszel, ugye én megmondtam??- beszélt büszkén. A többiek csak nevettek.
- Anya, de még semmi sem biztos!!- próbáltam csitítani egy kicsit, de nem sikerült. Miután befejezték az ünneplésemet, bár nem kellett volna előre inni a medve bőrére…"
- Akkor még sem lettél híres??
- Nem tudom…
- Hogy-hogy nem tudod?? Te élted át nem??
- De igen…
- Hát akkor??
- Majd minden kiderül a történetből!!
- Akkor mond tovább gyorsan!!
- Oké:
"Az ünneplés végeztével, a fiúk felmentek az emeletre, anyu és Simone be a konyhába, mert anyut érdekelte, mennyiben fog megváltozni az életem, ha híres leszek. Andrewék pedig kimentek a garázsba valamit meg kellett szerelni az kocsinkon… Én egyedül maradtam a nappaliban. Gondolkodtam, hogy vajon tényleg híres leszek?? Vagy ne hitessek el magammal hülyeségeket, mert úgy sem fog teljesülni… majd úgy döntöttem felmegyek a szobámba. Felálltam, és a lépcső felé vettem az irányt. A falon sok-sok kép volt, a fiúk növekedésével párhuzamosan. Az első, amin még csecsemők, a másodikon már oviba készülnek, a harmadikon meg… a bunkernél állunk hárman!! "Oh, régi szép idők…" Gondoltam magamban. Tovább haladva, az ovis ballagási kép. A következő gondolom a sulis ballagásuk, mert eléggé megváltoztak. Tom laza cuccai, Bill tüskéi… Mennyi emlék tört akkor rám, mint ha az egész életemet újra játszotta volna valami a fejemben, csak azért, ha még is híres lennék, ne felejtsem el azt, amiben felnőttem, a régi barátokat, amit Billék sikeresen kitöröltek az életükből, de aztán jöttem én!! És hogy nem minden a siker, és nem tart örökké… az utolsó képen már az első albumukat tartották a kezükben. A kövekező keret üres, de vajon miért?? Később kiderült hogy miért, de addig maradt a találgatás. Mindenre gondoltam, csak arra nem, ami végül a keretbe került…"
- Mert mi volt az Mami??
- Majd megtudod, ma különösen türelmetlen vagy…
- Csodálkozol?? Mindent feltételesen mondasz el, még jó hogy kíváncsi vagyok!!
- De majd mindent megtudsz!!
- Akkor meséld tovább gyorsan!!
- Oké-oké!!
"Elhagytam az utolsó keretet, és felmentem a szobámba. Leültem az ágyra, és nem is figyeltem, hogy esetlegesen ráülhetek valamire, de így lett. Hirtelen fel is ugrottam. Egy dobozra találtam az ágyon. Ne volt túl nagy doboz, de még is feltűnő volt. Felemeltem, és körbeforgattam. Nem tudtam rájönni mi lehetett benne, nagyon szépen be volt csomagolva. Kibontottam hát, mivel már nem bírtam a kíváncsiságommal. Letépkedtem róla a papírokat, és felnyitottam a fedelét. Nagyon meglepődtem, amikor megláttam mi volt benne. Másra számítottam, a doboz nagyságából ítélve, de nagyon tetszett amit kaptam. Kiemeltem hát a dobozból, és elolvastam mi van az oldalára írva: A Világ legjobb Barátjának!! Amikor ezt elolvastam, rögtön megörültem, hogy bögrét kaptam, nem valami egyéb csecsebecsét. Még a könnyeim is majdnem kicsordultak, annyira megörültem neki. Aztán hirtelen kopogást hallottam az ajtón. Letöröltem a könnyeimet, és nagy mosollyal az arcomon, kikiáltottam:
- Gyere!!- azt ajtó lassan kinyílt, és egy tüsi fekete nyitotta ki az ajtót, majd mikor meglátta a poharat a kezemben, rögtön biztosabban nyitotta az ajtót.
- Tetszik??- lépett mellém.
- Nagyon, köszönöm szépen!! Nagyon aranyos vagy!!- öleltem meg.
- Nem csak az én ötletem volt…- kíváncsian néztem rá.- Tom mondta hogy ezt vegyünk!!- még szorosabban magamhoz öleltem. Tom a barátjának tekint?? A legjobbnak?? Kicsit szomorú lettem, de ezt hamar elnyomta azaz érzés, hogy van két csodálatos barátom. Hirtelen elengedtem Billt, és átrohantam Tomhoz.
- Köszönöm szépen!!- ugrottam rá, az ágyon békésen nyugvó Tomra.
- Mit??- ült fel, de az ölében maradtam.
- A bögrét, nagyon aranyos vagy!!
- Nincs mit!!- jó alaposan magamhoz szorítottam.- Billnek megköszönted már??
- Bill!!- na igen, itt leesett, hogy Billt egyedül hagytam a szobában. Felugrottam, majd átrohantam a másik szobába.- Bocsi, hogy e…- elakadt a szavam, amikor megláttam Billt, aki az ágyamon ült, és a mappámat nézegette.- Te mit csinálsz??- néztem rá mérgesen.
- Ezek nagyon jók!!- olvasgatta zavartalanul tovább a mappámban lévő dalszövegeket, novellákat, és idézeteket.
- Honnan szedted??- kaptam ki a kezéből.
- Itt volt a földön, baj hogy belenéztem??- nem válaszoltam, csak eldugtam gyorsan a mappát.
- Nem szeretem, ha a magán dolgaimhoz nyúlkálnak.
- Bocsi!!- kért elnézést.
- Semmi, csak majd máskor kérdezz meg előtte oké??- mosolyogtam rá.
- Rendben, amúgy meg nagyon jók ezek a szövegek!!
- Köszönöm!!
- Majd Davidnek is megmutathatnád!! Értékeli az ilyen dolgokat!!
- Talán…
- Miért rohantál ki olyan gyorsan??- váltott témát, mikor látta, hogy nagyon nincs kedvem a mappáról beszélgetni.
- Csak megköszöntem Tomnak az ajándékot!!
- Értem!!- csönd állt be közénk. Nem tudtunk miről beszélgetni. Olyan sok minden lett volna, amiről beszélgessünk, hisz régen találkoztunk, most még sem tudtunk megszólalni. Aztán hirtelen elkapott valami, és egyre közelebb hajoltam Billhez. Nem tudom miért, de úgy éreztem, meg kell csókolnom. Amikor már csak pár milliméter volt köztünk, megkérdezte:
- Mit csinálsz??- válasz helyett megcsókoltam. Először ellenkezett, majd visszacsókolt, és ledöntött az ágyra. Nem nyúlt hozzám, a két kezét a vállam fölött tartotta, hogy tartsa magát. A kezemet átkulcsoltam a nyakán, és egyre közelebb húztam magamhoz. Aztán egyszer csak minden szépnek vége szakadt, mert megjelent az ajtóban Tom.
- Nekem nem engeded, az öcsémre meg ráveted magad??- válaszolta kicsit dühösen.
- Nem vetette rám magát!!- szállt le rólam Bill.
- Aha, akkor talán vak vagyok??
- Nem tudtam hogy érdekel!!- vágott vissza Bill.
- Nem is!! De én meg azt nem tudtam hogy téged érdekel!!- dobta vissza a labdát Tom. (képletesen)
- És az miért olyan nagy baj??
- Mert ő a legjobb barátunk!!
- Á, értem!! Tehát ha a legjobb barátunk, csak neked lehet hozzá közöd??
- Én ezt nem mondtam, de akkor is!!
- Álljatok már le!! Nekem nincs beleszólási jogom?? Tudtommal rólam van szó!! Nem vagyok egy tárgy!!- ordítottam rájuk, amire mindketten elhallgattak.- Na, így már mindjárt jobb!! Na szóval…- kezdtem egy fokkal nyugodtabban.- Ez az egész rólam szól, még is úgy beszéltek, mint ha egy tárgy lennék!! Bocsi, de tudtommal beszámítható emberi lény vagyok, és el tudom dönteni, hogy mit, kivel és mikor csinálok!! Az, hogy nem feküdtem le veled Tom…- néztem a srácra.- Nem azért volt, mert Billbe vagyok szerelmes, épp ellenkezőleg…- tettem hozzá magamnak motyogva.
- Mit mondtál??- kérdezett vissza.
- Semmit. Szóval az nem Bill miatt volt!!- szögeztem le.
- Akkor mi miatt??
- Nem volt alkalmas sem az időpont, sem a hely!! És Bill…- fordultam hozzá.- Magam sem tudom, miért csókoltalak meg, csak egyszerűen… egyszerűen… csak érezni akartalak, csak hiányoztál!!- néztem rá bűnbánóan, de aztán jött az a megnyugtató mosoly, a kivillanó szép fehér fogak.
- Semmi baj!!
- Amúgy piercinged van??- kérdeztem meglepetten.
- Öhm… ja!!
- Tiszta cool!!
- Örülök neki, hogy ezt ilyen szuperül sikerült lerendezni, és szerintem most gyorsan csináljunk valamit, mert anyuék fel fognak jönni hogy…
- Mi volt ez a kiabálás??- vágott Tom szavába az ajtóban álló Simone.
- Semmi különös, csak…- nézett rám segítségkérően Tom.
- Csak össze kaptunk egy kicsit, de…
- Már minden oké!!- segített ki Bill.
- Értem!! Hát akkor… további jó szórakozást, de nem veszekedjetek!!- mondta Simone, és a kis csapat vissza tért a földszintre.
- Hu!!- fújtam ki magam, és leültem az ágyra.
- Ez meleg volt!!- ült le mellém Bill.
- Akkor én megyek is, hogy ne hogy lehűljön a hangulat.
- Tom!!- szóltunk rá.
- Á, ablakot kéne nyitni!! Túl forró itt a levegő!!- indult kinyitni az ablakot.
- Tom!!- mentem oda hozzá, és együtt nyitottuk ki az ablakot.
- Így már mindjárt jobb!! További jó szórakozást!!- indult az ajtó felé, de visszarántottam, és sikeresen nekiestünk együtt a falnak.- Ne kínozz!!- válaszolta egy levegővételnyi szünet után, és szabadjára engedte a kezét.
- Én nem kínozlak!!- mondtam mosolyogva.
- Khm…- krahácsolt Bill, hogy ő is ott van.
- Nyugi öcsi!! Neked majdnem volt egy köröd vele!! Egy kicsit hagy élvezkedjek én is!!- oltotta le az ikrét, de közben rá sem nézett.
- Ebbe nekem is van beleszólási jogom??- kérdeztem, a kezét eltolva.
- Őszintén?? Nem sok!!- mosolygott kajánul.
- Kössz!!- bújtam ki az öleléséből, és indultam volna tovább, de megfogta a kezem. Közben Bill bekapcsolta a Tv-t.
- Gyere csak vissza!!- próbált visszahúzni, de nem engedtem, hanem araszoltam az ágy felém, majd bedőltem Bill mellé, Tom pedig mellém. Így néztük a Tv-t. Tomnak még volt egy két akciója, de végül nyugton marad, és szerintem el is aludhattunk, mivel arra keltünk, hogy Simone ordít fel:
- Vacsora!!- nagy nehezen feltápászkodtam, még nehezebben ment, az ikrek felkeltése, de végül sikerült, és lementünk vacsizni. Nyugodtan telt a vacsora. Simone megint kitett magáért. A vacsora végeztével elmentem zuhanyozni, majd már be is bújtam az ágyba. Hosszú volt az a nap, és eléggé el is fáradtam. Szinte rögtön el is nyomott az álom. Nem álmodtam szerintem én akkor semmit, mert nem soká arra ébredtem, hogy kezek fonják át a derekamat, és valaki a fülembe szuszogott. Kinyitottam a szemem, és ránéztem az illetőre.
- Tom, mit keresel te itt??- kérdeztem tőle.
- Már semmit, már megtaláltam!!- kezdte el puszilgatni a nyakamat.
- Hagyd abba!! Fáradt vagyok!!- fordultam felé.
- Nekem így is jó!!- mosolyodott el, majd megcsókolt.
- De én tényleg fáradt vagyok!! Vagy hagysz aludni, vagy menj a helyedre!!- tolta el magamtól, majd megfordultam.
- Akkor aludjunk!!- simult hozzám teljesen, majd egy utolsó puszit adott a nyakamra, és sikerült elaludnunk…
9 komment
2008.03.15. 18:45 Kei
26. rész - El is felejtettem...
Mivel nem tudtunk mit tenni, és mindenki nagyon meg volt ijedve, úgy gondoltuk, valamit csinálni kéne, hogy elterelje a gondolatainkat. A szülők kimentek a konyhába.
- Mit szólnátok, ha…- kezdett bele lelkesen Gustav, de aztán elhallgatott. Nem jutott eszébe semmi.
- Hát… Nem ülhetünk itt, ezzel nem megyünk semmire…- állt fel Bill.
- Igazad van, menjünk már el valahova, vagy…- ált fel Georg is.
- Csak egyszerűen beszélgessünk, rég nem láttunk Emili!!- fordult hozzám Gustav. Tom még mindig duzzogva ült mellettem.
- Az már biztos!!- foglalt helyet Georg, akit Bill követett, így minden szempár, kivéve a Tomét rám szegeződött. Zavart, hogy nem néz rám, pedig délelőtt még olyan jól elvoltunk, na meg a mosogatás… de úgy látszott nem változott. Egyik pillanatban olyan mint egy nagyon jó haver, aztán egy kaszanova, a végén pedig egy ismeretlen az utcáról. De hát nem ülhettem ott tétlenül, így inkább nekifogtam a mesélésnek. Elmondtam szinte mindent, ami ezalatt az egy év alatt velem történt, és persze ők is mindenről beszámoltak. Így eltelt az idő, és el is feledkeztünk az újságról. Későre járt már, mikor abba hagytuk a storyzgatást, így a fiúk úgy döntöttek ideje menni.
- Hát akkor sziasztok!!- adott két puszit Georg, és kiment az ajtón.
- És vigyázzatok erre a csajra!!- adott puszit Gustav, és ő is kiment.
- Alap!!- ölelte át a derekam Tom.
- Az biztos!!- adott puszit a homlokomra Bill, majd becsukták az ajtót. Bementünk a nappaliba, és visszaültünk a tévé elé. Néztük egy darabig, aztán meguntuk, és elmentünk lefeküdni… Nagyon sokáig nem tudtam elaludni, csak néztem a plafont. Tulajdonképpen nem gondolkodtam semmin, csak az álommanó még nem hozta az álomport…"
- Nagyi!! Nem vagyok már ovis!!
- Tudom-tudom, de ez olyan aranyos!!
- Persze, ha egy ovisnak meséled!!
- Jól van, ne duzzogj!! Folytatom!! Tehát…
" Nagyon sokáig nem bírtam elaludni. Csak néztem a plafont, és gondolkodtam. Előtte levő nap még azon voltam kiakadva, hogy nem ismertek meg a fiúk, akkor meg… az a baj, hogy felismertek!! Talán jobb lett volna el sem jönni, csak csendben élni tovább. így a fiúknak is jobb lett volna, meg neke… nem nekem nem lett volna jobb, és ez ki is derült. Végül még is csak sikerült elaludnom. Reggel valakik szöszmötöltek mellettem, arra ébredtem.
- Ti mit csináltok itt??- nyitottam résnyire a szemem, és figyeltem a fölöttem álló ikreket.
- Jöttünk ébreszteni!! Anyuék elmentek vásárolni, és nem akartak felébreszteni!!- közölte velem Tom, és leült mellém.
- És arra gondoltunk, hogy eljöhetnél velünk a stúdióba. Emlékszem még milyen szép hangod van!! Hátha felfedeznek, és akkor jöhetsz velünk meg ilyenek…- magyarázott lelkesen Bill. Én csak értetlenül néztem őket, nem sokat fogtam fel abból amit mondtak, csak akkor, amikor már a stúdió előtt álltunk.
- Na gyerünk!!- nyitották az ajtót, de én nem mozdultam.
- Fiúk, én biztos hogy be akarok menni??- néztem kételkedve a magas épületet.
- Be hát!!- fogtak meg két oldalról, és akárhogy ellenkeztem csak be mentünk a stúdióba. Egy nagyon hosszú folyosó tárult elém, sok-sok ajtóval. Csak sétálgattunk előttük, és olvasgattam az ajtón levő táblákat: 1. stúdió, 2. stúdió, Takarító, Raktár, Titkárság, Igazgató stb. Végre elértünk egy ajtóhoz, amire ez volt kiírva: Tokio Hotel, David Jost. Kopogtattak, és egy érett férfi hang szólt ki:
- Tessék!!- Bill kinyitotta előttem az ajtót, és betessékelt. Szégyenlősen besétáltam. Otthonos szoba volt, ahogy végig néztem rajta.- Á, szerbusz!!- állt fel egy 30-as éveiben járó férfi az asztaltól.- David Jost vagyok a fiúk managgere, de hívj csak Davidnek!!
- Jó napot, Emili Picher vagyok!!- fogtunk kezet.
- Fiúk!!- intett a mögöttem álló ikreknek.
- Hali!!- köszönt Bill.
- Csá!!- köszönt Tom is.
- Minek köszönhetem a látogatásotokat??- ült vissza a helyére.- Tudtommal ma nem vagytok behívva…- nézegette a naptárját.
- Tulajdonképpen két dolog miatt jöttünk…- szólt félénken Bill.
- Láttad már a tegnapi újságot??- lökött elé egy példányt Tom. David először értetlenkedve nézett minket, majd megfogta az újságot, és figyelmesen végig nézte a címlapot. Nem tudtam mire számítsak, hogy leordítja a fejem, vagy nevet rajta egy jót, vagy esetleg kérdezősködik…. Szóval teljes bizonytalanságban voltam. Csak figyeltem David arcát, de semmit sem tudtam kiolvasni belőle, aztán ránéztem Billre, ő is csak meredt Davidre. De nyugalmat sugározott a tekintete. Tom már más tészta volt. Nyugodtnak tűnt, meg nem törődömnek, de egy kicsit látszott rajta, hogy izgul egy kicsit. David végül felnézett, és elég érdekes arcot vágott. Látszott rajta, hogy legszívesebben kérdezősködne, hogy most akkor mi van köztünk meg minden, meg persze ordítana, hogy nem lehetünk ennyire felelőtlenek, de türtőzteti magát.
- Hát… nem tudom mit is mondjak rá… Tulajdonképpen, akkor most mi is van köztetek??- kérdezte higgadtan. Vettem egy nagy levegőt, és vártam mit mondanak a többiek.
- Egy nagyon régi barátunk, és… tulajdonképpen a mi hibánk, hogy ez történt…- értetlenkedve néztem Billre, hogy mit beszél, és Tom is így volt vele.
- Miket beszélsz??- kérdeztük egyszerre Tommal.
- Igen, a mi hibánk Tom!! Ha nem felejtjük el Emilit, most nem lennénk az újságban…
- Ilyen formában!!- egészítette ki David Bill mondatát.
- Igen…- nevetett kínosan Bill.
- Hát… értem én a szituációt, meg minden, de ez nem tesz jót az imigeteknek…- nézett itt főként Tomra.
- Bocsánat!!- mondtam csendesen.
- Semmi baj, megoldjuk!!- mondta kedvesen David. Mindjárt fel is hívom az újságot, és adtok egy interjút rendben??- vette a kezébe a telefont David.
- Nekem muszáj??- kérdezte szégyenlősen.
- Muszáj!! Kell a szokatás, ha egyszer majd híres leszel!!- mosolygott rám Bill.
- Híres??- tette le még is a telefont David.- Ezt hogy érted??- könyökölt az asztalra David, és kíváncsian nézett ránk.
- Úgy érti, hogy a másik dolog amiért ide jöttünk, az Emili. Nagyon szép hangja van, és ha meghallgatnád, te is megtudnád!!- beszélt Tom.
- Hm…- méregetett David.- Benne vagyok!!- állt fel, és odajött hozzám.- Miket tudsz énekelni??
- Hát… Tulajdonképpen mindent, könnyű zenétől a legütősebb rockig mindent ismerek…
- A TH számait ismered??
- Alap!!
- Akkor gyere velem!!- nyitotta az ajtót. Könyörgően néztem a fiúkra, akik csak bíztatóan néztek rám, és végül elindultam David után. Bevezetett egy helyiségbe ahol volt egy bárszék, és egy mikrofon, rajta egy fülhallgatóval.- Én átmegyek abba a szobába ott szembe rendben?? Addig tedd fel a fülhallgatót és ülj fel a székre!!- majd becsukódott mögötte az ajtó. Úgy is tettem. Furcsán éreztem magam azon a széken. Majd meghallottam a fülembe Davidet.- Mindjárt indítom a zenét, akkor majd énekelj bele a mikrofonba rendben?? Bólints ha igen!!- bólintottam.- Akkor indítom!!- és elhallgatott. Lassú zene indult el, és hirtelen nem is tudtam melyik az a szám. Csak hallgattam, és gondolkodtam vajon melyik lehet… pörgött az agyam, de nem sikerült rájönnöm. Aztán hirtelen elhallgatott.- Mi a baj??- szólt bele megint David.
- Nem tudom melyik az!!- beszéltem a mikrofonba.
- Értem, akkor próbáljunk egy másikat!!- elindította, és megint csak hallgattam. Ismerős volt, de nem tudtam rá jönni melyik lehet az. Megint leállt a zene. Vártam hogy David beleszóljon, de helyette egy jól ismert hang beszélt hozzám:
- Emili, emlékszel még melyik számot játszottam neked??- Tom volt az. Eszembe jutott melyik volt az a szám, így bólintottam. Nem szólt többet. Csend lett, aztán hirtelen nyílt az ajtó. Egy gitárral a kezében jött be, és leült a földre törökülésbe. Leszálltam a székről, és levettem a mikrofont is.
- Mit csinálsz??- leültem vele szembe.
- Bízz bennem!!- és elkezdte játszani azt a számot…
- Wie soll es mir schon geh’n
Ihr guckt euch nicht mehr an
Und ihr glaubt ich merk das nicht…- kezdtük énekelni ketten, majd Tom elhallgatott, és egyedül folytattam. Felidéztem magamban a múltat, amikor ezt először hallottam. És már nem érdekelt semmi, csak énekeltem. Aztán elérkeztünk az utolsó akkordhoz, és vissza tértem a jelenbe. David rontott be az ajtón, és hevesen gratulált.
- Emili!! Ez csodás volt, nagyon jó hangod van!!
- Köszönöm!!- mondta szégyenlősen.
- Meddig maradsz itt??
- Azt hiszem Vasárnap megyek haza…
- Rendben, addig még van 4 napunk!! Holnap be tudtok jönni??
- Öhm…- nem tudtam meg sem szólalni.
- Persze!!- tápászkodott fel Tom.
- Akkor holnap ugyanitt, plusz még felhívom az újságot is rendben?? Sziasztok!!- és már el is tünt.
- Oké!!- kiáltott utána Bill.
- Te meg ne fossál!!- bíztatott Tom.
- Kössz!!- mondtam neki hálásan, ügyet sem vetve az előző kijelentésére.
- Na gyertek menjünk, ezt meg kell ünnepelni!!- fogta meg a kezem Bill.
- Menjünk!!- tette le a gitárt Tom, és kimentünk az épületből. Útba vettük a legközelebbi boltot, és felvásároltuk a lehető legtöbb jégkrémet.
- Akkor irány haza??- kérdezte a fiúkat.
- Ühüm!!- bólogattak a dobozok mögül. leintettek egy Taxit, és hazafuvaroztattuk magunkat. Amint kiszálltunk az autóból Tom máris megszólalt.
- Nekem kell egy kocsi!!- nézte az elhaladó autót.
- Először még a jogsi nem??- indultam a kapu irányába.
- Nem a jogsi vezeti az autót!!- követett Tom.
- De nálunk igen!!- szólt rá hátulról Bill.
- Oké-oké, értettem!!- bent már ott voltak anyuék, Simone kivételével.
- Sziasztok, végre itthon!!- vette el tőlünk a dolgokat Anya.
- Anya??- kérdezte Tom, amikor beértünk a konyhába és mindent elpakoltunk.
- Itt vagyok!!- jött ki a spájzból Simone egy óriási citromtortával rajta egy: Boldog névnapot!! felirattal.
- Boldog névnapot Emili!!- mondták egyszerre mind a hatan.
- Jaj, köszönöm szépen, el is felejtettem!!- telt meg könnyel a szemem.
- De mi viszont nem!! Gyertek menjünk együnk, mert elhűl az ebéd!!- tessékelte be a társaságot Simone az étkezőbe. Leültünk az asztalhoz, és nekifogtunk az ebédnek. Minden nagyon finom volt, a torta is… ez volt életem egyik legjobb névnapja. Mindenki akit szeretek velem volt… na persze Peter kivételével, de… akkor nem gondoltam erre. Örültem, hogy nem felejtették el!!
9 komment
2008.02.23. 09:55 Kei
25. rész - A spagetti készítés
- Kukurikú!!
- Jó reggelt kincsem!! Tényleg korán jöttél!!
- Én megmondtam!! Mi jót csinálsz??
- Spagettit!!
- Jaj az nagyon finom!! Akkor azt hiszem maradok ebédre is!!
- Maradj csak!!
- Ezt kitől is tanultad?? Múltkor már mondtad de elfelejtettem.
- Tomtól kincsem!!
- Ja igen!! Tudtam én!!
- Örülök!! Ő jobb spagettit tudott csinálni mint én, pedig ő tanított meg rá!!
- Áhh, mond csak!! Hogy is tanított meg rá??
- Hát…
"Ahogy ott beszélgettünk nagyon megéheztem, hisz aznap még nem ettem semmit.
- Fiúk!! Én éhes vagyok!!- és ebben egy alapos has korgás is megerősített. Lementünk, és bementünk a konyhába. Simone már rakta az asztalra az ebédet, anya, Andrew és Gordon az asztalnál ültek. Mi is leültünk, és neki kezdtünk enni. Vagy 3000-szer biztosan megdicsértem Simonét, hogy nagyon finomat tud főzni, de nem csak azért, mert tényleg éhes voltam, hanem nagyon finom is volt.
- Köszönöm szépen Emili!! De holnap viszont nektek kell főzni!!- mosolygott Simone.
- Nekünk??- lepődtem meg.
- Neked Billnek és Tomnak!!
- Csak Emilinek és Tomnak!!- mondta Bill.- Nekem el kell mennem!! Jön értem Saki, mivel mennem kell a stúdióba.
- Akkor nektek!!- nézett ránk mosolyogva Simone.
- De miért?? Úgy értem csinálok én szívesen kaját, főleg ha van segítségem!- mosolygott Tom.
- Be kell mennem a munkahelyemre, és megmutatom Amandának is hol dolgozom…
- Én meg nem tudok főzni, így én inkább elmegyek a zeneiskolába, és akkor hívom Andrewt is, ha van kedve!!- húzta ki rögtön magát Gordon, Andrew pedig csak mosolygott.
- Én benne vagyok!!- mondtam boldogan. "Jó lesz végre egy kicsit Tommal lenni, de kár, hogy Bill nem lesz ott!!" valami hasonló járt a fejemben, de utána rájöttem hogy még sem volt olyan nagy baj, hogy Bill nem volt ott…
- Akkor ezt megbeszéltük!!- kezdett pakolni az asztalról Simone.
- Várj, segítek!!- álltunk fel anyuval az asztaltól. A fiúk gyorsan elsrisszoltak, így csak mi hárman pakoltunk.
- Emili!! Minden rendben??
- Igen, megbeszéltünk mindent!!- biztosítottam Simonét.
- Ennek örülök!!- majd mindent elpakoltunk, és bementünk a fiúkhoz. A délután hamar eltelt. Rengeteget beszélgettünk így 7-en. A fiúk meséltek a turnéról, a többiek az otthon történtekről, és mi is a velünk történtekről. Este nagyon elfáradtam, így csak megzuhanyoztam és bedőltem a Bill szobájában lévő ágyra, mivel anyuék átkerültek abba a szobába, ahol eddig aludtunk anyuval, Bill átkerült a Tom szobájába, így enyém lett ez a szépen berendezett igényes szoba. Hamar el is aludtam, és csak másnap 11 körül keltem fel. A fiúk még durmoltak, a szülők meg gondolom már elmentek, mivel senkit sem találtam a házban. Ittam egy kakaót, és úgy gondoltam felébresztem a fiúkat. Bementem a szobájukba, de meglepve tapasztaltam, hogy csak Tom alszik édesdeden az ágyban. Odamentem hozzá, és a fülébe súgtam:
- Ébredj kis mormota!!- de nem válaszolt. Még közelebb hajoltam hozzá: Főznünk kéne!! Kelj fel légy szíves!!- erre se válaszolt. Felhúztam a redőnyét, és megint megpróbáltam felébreszteni.- Légyszi kelj fel!! Mindjárt dél!!- már szinte könyörögtem neki. Elmosolyodott.- Kelj fel!!
- Adj cserébe valamit!!- mondta rekedtes hangon.
- Bármit csak kelj már fel!! Mindjárt dél, és még főznünk is kéne!!
- Rendben!! Had csókoljalak meg!!- nyitotta ki a szemeit. Azoknak a mélybarna szemeknek nem lehetett ellentmondani, de még is tartottam magam, hisz a legjobb barátom.
- Nem!! Kérj mást!!- mondtam nehezen.
- Akkor nem kelek fel!!
- Olyan makacs vagy!!- és mentem volna el, de megragadta a kezem, és berántott maga mellé.
- Csak egy aprócska csók, nem halsz bele!!
- Én nem, de ha anyuék megtudják!! Azok után, amit csináltak amikor Billel csókolóztam szerinted ehhez mit szólnának??
- Ki mondta hogy meg kell tudniuk??- és vészesen közeledett felém.
- Hát…- mondtam volna, de akkor már rátapadt a szája az enyémre. Egy ideig hagytam, és vissza csókoltam, de aztán amikor már a felsőm alatt kotorászott rászóltam.- Tom!! Mindjárt dél!! Kelnünk kell, és Főzni!!- löktem le magamról.
- Oké!!- adta meg magát, majd lementünk és nekifogtunk a spagetti készítésnek… azaz én csak segítettem, mert Tom irányított. Nagyon jól szórakoztunk. Amikor a szósznak vágtuk fel a hagymát, azt mondta nem csinálom jól. Még most is érzem, ahogy a keze rákulcsolódott az enyémre, az álla a vállamra nehezedett, és a fülembe szuszogva irányított, és mondta mit csináljak. Kirázott tőle a hideg, de nagyon jó érzés volt. Amikor befejeztük a hagyma aprítást, beletettük a serpenyőbe, és szembe fordultam vele. Szenvedélyesen megcsókolt, és a keze lecsúszott a fenekemre. Nagyon jól éreztem magam, és ő csókolt a legjobban. Már szinte szénné éget a hagyma, amikor észbe kaptunk, és gyorsan mentettük ami menthető. Megcsináltuk még a többit amit kellett, és pont időben fejeztük be. Amikor készlettünk, meg akart csókolni, és én is akartam, de pont akkor hallottuk hogy csukódik az ajtó, így gyorsan megterítettünk, és rendet raktunk a konyhába, hogy ha bejönnek a konyhába a többiek, ne lássák, hogy milyen rendetlenség van.
- Hm… nagyon jó illatok vannak!!- jött be szimatolva Simone és anya.
- Igyekesztünk!!- mondtam, és nekidőltem Tomnak.
- De várjuk ki a végét!!- kacsintott rám Tom, majd átfogta a derekam. Anyuék csak mosolyogtak.
- Ehetünk már?? Nagyon éhes lettem ezekre az illatokra!!- jött be Andrew.
- Persze, csak várjuk meg Gordont, mindjárt jön csak beáll a kocsival!!- nézett ránk Anya.
- És Bill??- szólaltam meg én is.
- Engem kerestek??- lépett be hirtelen Bill Gordonnal együtt az ajtón.
- Akkor mindenki itt van!! Gyerünk enni!!- terelt be minket Andrew az étkezőbe. Be is mentünk, mindenki elfoglalta a helyét.
- Hát… Akkor jó étvágyat, reméljük jót főztünk!!- nézett rám Tom, én csak mosolyogtam, majd nekikezdtünk enni. Nagyon finom lett, de valami még hiányzott ahhoz, hogy teljes legyen az ebéd.
- Várjatok, ez így nem jó!! Ide még kell valami!!- állt fel Gordon, majd eltűnt a konyhában. Nagyon meg voltam ijedve, nem tudtam hogy mit hagyhattunk ki belőle. Pár perc múlva egy üveg pezsgővel, és fényképezőgéppel tért vissza. Hozott poharakat is. majd kitöltötte a pezsgőket, és koccintás után lefényképezett minket Tommal. Még ma is meg van az a kép, csak tudnám hová tettem… na mindegy, ha megtalálom, majd megmutatom!! Nagyon boldog voltam, és az ebéd végére mindenki az lett, de szerintem tett róla az a két üveg pezsgő is amit megittunk. Az ebéd végeztével, azt mondták, hogy aki főz, az mosogat, így mi ketten bevonultunk a konyhába, és nekifogtunk mosogatni. De nem volt valami egyszerű, mert Tom nem igazán hagyott.
- Tom!! Mosogassunk el!!
- Mosogass, én meg nézlek!!
- Segíts!!
- Nem azt teszem??- mondta miközben a nyakamat puszilgatta.
- Nem!! Te hátráltatsz!!
- Akkor abba hagyom!!- és mint egy sértődött kisfiú arrébb állt. Gyorsan befejeztem a mosogatást, ha már nem segített. Kivonultam volna a konyhából, miután minden a helyén volt, ha engedett volna.
- Tom!!
- Mi van?? Csak megérdemlek ennyit, egy ilyen finom ebéd után…
- Megérdemelnéd, ha segítettél volna mosogatni, de nem segítettél, szóval hagyj békén!!- szabadultam ki a kezei közül, és mentem be a nappaliba a többiekhez, és pár perccel utánam jött Tom is. a kis csapat a Tv előtt ült, és valami sorozatot néztek és közben beszélgettek. Az idő gyönyörű volt, a nap sütött, és a madarak csakúgy csiperegtek az ágakon. Kedvem támadt fürdőbe menni, de aztán letettem róla, mivel a fiú már "híresek" és nem lehet hogy megint lefényképezzenek minket… leültünk mi is Tv-zni, aztán nem soká kopogtattak. Bill pattant ajtót nyitni. Két másik sráccal, azaz Gustavval és Georgal tért vissza.
- Jó napot!!- köszöntek illedelmesen.
- Sziasztok!!- köszöntek anyuék.
- Hali!!- köszöntem én is. először meglepetten köszöntek nekem vissza.
- Emili??- hüledezett Georg. Erre a kérdésére szúrósan néztem a fiúkra.
- Én lennék!!- mosolyogtam.
- De rég látunk!!- mondta Gustav, és jó alaposan magához szorított.
- Az biztos!!- mosolygott Georg, és ő is megölelt.
- De mesélj, mi van veled!! Biztosan sok minden történt veled!!- ültek le a fiúk a kanapéra, mert addig a szülők kimentek.
- Hát…- kezdtem volna bele, de egy ismerős képet láttam meg a kezében.- Az mi??- mutattam rá.
- Ja igen, el is felejtettük, e miatt jöttünk!!- nyomta a kezembe az újságot. Bill és Tom mögém álltak, és így néztük. A képen én voltam, amint szinte kisírt szemmel fogom a két srác kezét, és boldogan sétálgatok. Ez állt a cikkben: Egy rajongó?? Netalán egy barátnő?? Nem tudni, de a Tokio hotel híres ikerpárja számára nem lehet közömbös ez a lány. Talán…Tom még is felhagy a csajozós életével, és Bill is megtalálta a nagy szerelmet ebben a lányban??Ajaj, vajon nem lesz gond, hogy mindkét ikernek ugyanaz a csaj kell?? De amint a képen látni, dúl a szerelem, és mind hárman boldogok. Vajon meddig marad ez így?? És Tom meddig bír majd hűséges maradni?? Szegény rajongók…
- Ez… Ez…- dadogott Tom.- Vége az imigemnek!! Ha azt hiszik barátnőnk van, akkor… a rajongók…
- Állj már le!!- szólította le Georg. Én csak meredtem a cikkre, és hallgattam Tomot. Úgy éreztem, ezzel az egy kis húzásommal tönkre tettem a karrierjét az imigét, és… szinte mindenét. Bill is csak a képet nézte, és a cikket próbálta értelmezni.
- Itt nagy baj lesz!!- mondta végül. Én rá meredtem, ő meg a szemembe nézett. Aggódás tükröződött a szeméből. De nem tudtam hogy azért, hogy a karrierjének lesz e vége, vagy hogy mit kap majd Davidtől, vagy… talán egy kicsit miattam aggódik.
- Hát nem ezt mondom??- csattant fel Tom.
- Állj már le!! Te csak magadra tudsz gondolni??- szólt rá Gustav.
- Miért?? Ebből kinek lesz a legnagyobb baja?? Ne…
- Emilinek!!- mondta Bill, Tom szavába vágva. Mindenki rá meredt.
- Mi baja lenne neki ebből??- kérdezte fintorogva.
- Emlékszel mi történt azzal a lánnyal, azzal az…
- Annal??- kérdezte, vagyis mondta Gustav. Tom csak bólintott, és nem is kellett többet mondania, rájött. Annak megfogta a fenekét, és letaperolta. Igaz nekem csak a kezemet fogták meg, de mindketten, és nem tudtuk hogy mi lehet majd ebből…
Folyt. Köv...
10 komment
2008.02.10. 13:30 Kei
24. rész - Nem ismernek meg...:(
Amint megérkeztek, rögtön megvizsgáltak minket, nem hittek az orvosoknak. Anya bemutatta Andrewt. Szimpatikusak voltak egymásnak, és ennek örültem. Andrew tényleg jó ember volt. Elmesélték, hogy a fiúk egyre kevesebbet vannak otthon, és mindig elfoglaltak. Kérdezték, hogy írtak e nekem, mondtam hogy nem. karácsonyra kaptam egy mobil telefont, és fel akartam őket hívni, csak egy volt a baj, hogy nem tudtam a számukat. Simonénak felcsillant a szeme, és rögtön meg is adta. Rögtön fel is hívtam őket. Jó sokat csöngött, mire felvette.
- Halo??
- Szia Bill, Emili vagyok!!- mondtam izgatottan.
- Emili??- kérdezett vissza.- Benji!! Egy rajongó már megint megszerezte a számom!!- és kinyomta. Egy világ dőlt bennem össze. Csak néztem a búgó telefont, és nem szóltam semmit. Könnycseppek gyülekeztek a szememben kitörésre várva.
- Letette!! Nem ismert meg!!- szipogtam anyuéknak.- De hisz megígérte, hogy bárhová is megy, sosem fog elfelejteni!!- és ekkor eltört a mécses, és keservesen sírtam, és felszaladtam a szobámba. Ilyenkor hiányzott igazán Peter, hogy elmondhassam neki, mi bánt, de sajnos akkor már ő nem volt mellettem. Csak sírtam és sírtam, majd kis idő után lenyugodtam. Anyu nyitott be hozzám. Halkan bejött, és leült mellém.
- Emili!! Kincsem!!- simogatta a hajam.
- Nem ismert meg, pedig megígérte!! Megígérte, hogy sosem felejt el!!- bújtam hozzá.
- Biztosan nem felejtett el, csak nem tudta hirtelen, hogy ki vagy!!- de erre már nem válaszoltam. Csöndben maradtam, és próbáltam elaludni, ami egész könnyen ment, hisz anya simogatta a hajam. Amikor felébredtem már késő este volt, és nagyon megéheztem, hisz reggeli óta nem ettem semmit. Lementem, és bementem a konyhába. Elővettem valami kaját, és leültem eszegetni. A konyha mellett volt a nappali, ahol most anya és Andrew aludtak. Hallottam a beszélgetésüket.
- Szívem!! Szerinted Billék tényleg elfelejtették Emilit?? Ennyire megváltoztatta volna őket a siker??
- Nem hiszem!! A siker az igaz megváltoztat, de nem ennyire!!
- És te ezt honnan tudod ilyen jól??
- Elizabeth híres opera énekes volt, és már előtte ismertük egymást. Bele szerettem, és ő nagyon híres lett. Először úgy tűnt lefelejtett, és nem foglalkozott velem. De aztán egyszer beállított, és azt mondta Szeretlek!! És nem sokkal később össze házasodtunk…
- De Emilibe egyik Kaulitz sem szerelmes!!
- Nem tudhatod te azt!!- és ezzel be is fejezték a beszélgetést. Egy kis remény lángocska gyulladt bennem, hogy talán tényleg csak nem ismertek meg. Megettem a kikészített kajámat, és boldogan mentem vissza a szobámba. Jó mélyen aludtam, és azt álmodtam, milyen boldogok leszünk majd mi úgy hármasban. Simonék két nappal ezek után hazamentek, és nyárig nem is találkoztunk. Amikor következőleg mentünk, már az egész bagázs otthon volt. Kicsit félősen ültem a kocsi hátsó ülésén. Izgultam, mit fognak szólni, amikor meglátnak, és még mindig nem ment ki a fejemből ez az egész telefonos dolog. Megálltunk a házuk előtt. Anyuék kiszálltak, és kinyitották nekem is az ajtót. Szépen lassan, és persze anyuék takarásában haladtam az ajtó felé. Nyílt az a nagy ajtó, és Simone nyitott ajtót. Boldog volt, hiszen itthon voltak a fiai.
- Sziasztok!! Már nagyon vártunk titeket!!- köszöntött Simone.
- Örülünk, és itt vagyunk!!- mondta anya, majd beljebb mentünk. Levettük a cipőnket, és beljebb merészkedtünk.
- Fiúk!! Megjöttek a vendégek!!- szólt fel Simone.
- Jövünk!!- hallatszott Bill hangja. Majd nem soká megjelentek a lépcső tetején. Nem sokat változtak külsőre, de nem úgy látszottak, mint akik ismernek minket.
- Ők kik??- kérdezte félhangosan Billtől Tom.
- Öhm…- habozott Bill és idegesen körbe-körbe pillantgatott. Nekem sem kellett több, fogtam magam, és elrohantam. Ki a házból, el messzire. A mobilom nálam volt, szóval anyu el tudott érni, ha el akart. Felértem a főtérre. Úgy gondoltam, ha itt vagyok, meglátogatom Kethrint, és bementem a cukiba, de nem gondoltam, hogy ott egyben egy másik régi ismerőssel is találkozom. Andreas és Kethrin vígan ücsörögtek, és nevetgéltek, közben egymást etették fagyival.
- Sziasztok!!- mondtam nekik, egy mosolyt eröltetve az arcomra.
- E… Emili??- kérdezték meglepetten.
- Én lennék!!- mondtam csendesen.
- Jaj!! De rég találkoztunk!!- pattant fel Kethrin és jól megszorongatott.
- Hát te?? Mi járatban erre??- kérdezte Andreas, mikor Kethrin sikeresen elengedett, és már egy nagy adag fagyival vigasztalódtam.
- A Kauliztokhoz jöttem, de nem nagyon akartak megismerni!!- nem mondtak semmit, ebből arra következtettem, hogy velük is így van. Aztán megakadt a szemem, azt asztalon heverő össze kulcsolt kezükön.- És ti, mióta vagytok együtt??- váltottam vidámabb témára.
- Hát…- pirult el Kethrin.
- Már lassan fél éve!!- mondta büszkén Andreas, és magához ölelte Kethrint.
- Na gyerekek!! Kértek még valamit??- jött oda Mathias.
- Nem, köszönöm Mathias!! Nekem már mennem kéne!!- néztem a telefonomra.
- Örülünk, hogy itt voltál!!- fogott velem kezet Mathias, és felsegített. Andreasék kikísértek, majd elköszöntünk, de előtte még számot cseréltünk.
- Majd hívunk, és Mi tartjuk a kapcsolatot!!- ölelt meg Andreas.
- Remélem!!- adtam nekik egy-egy puszit, és vissza indultam. Út közben hívott anya.- Halo??
- Emili!! Hol vagy??- kérdezte egy csepp ijedtséggel sem a hangjában.
- Feljöttem a cukiba, remélem nem aggódtatok nagyon!!
- Nem, tudom, hogy ilyenkor kell egy kis magány, és bíztam benned, hiszen ismered már ennyire a helyet!!- ezen igazán meglepődtem. Anya minden egyes lépésemről mindig tudni akart, szóval nem értettem, de ő az én anyukám, szóval ő biztos tudja mit miért csinál!!
- Rendben!! Köszönöm!! Megyek már haza!!
- A fiúk eléd mentek!!
- Öhm… Mi??- lepődtem meg.
- Azt mondták ideje bocsánatot kérni!!
- És… merre járhatnak??
- Nem tudom!!- és ezzel be is fejeztük a beszélgetést. Letettük, és mentem nyugodtan tovább. út közben, hallottam már az ikrek hangját:
- Nem igaz!! Hogy lehettünk ennyire vaksik?? Nem is változott sokat!!- mondta Bill.
- Én kérdeztem hogy ki az, te nem válaszoltál, pedig te voltál belé szerelmes!!
- De te meg rámásztál szóval!!- vágott vissza Tom. Én nagy nyugodtan lehajtott fejjel mentem mellettük el, és megint nem ismertek meg. Amikor már vagy jó 100 méterrel mögöttem voltak, megálltam, és utánuk szóltam.
- Ennyire vakok vagytok??- de nem fordultam meg, csak így kiabáltam nekik. Nem hallottam semmit, így megfordultam. Az ikrek tanácstalanul néztek rám.- Nem vagyok UFÓ!!
- Emili??- kérdezte Bill hunyorogva.
- Talán!!- válaszoltam. Futásnak eredtek, és megálltak előttem.- Jaj, a szupersztárok méltóztattak megismerni egy ilyen jelentéktelen személyt mint én??- mondta gúnyosan.
- Ne csináld már!!- mondta Bill, mint ha az én hibám lett volna, hogy nem ismertek fel.
- Mit?? Én nem csinálok semmit!!
- Mi sem!!- mondta Tom.- És nem is csináltunk!!
- Hát pont ez az!! Hogy semmit sem csináltatok!! Elfelejtettetek!! Egy árva levelet sem küldtetek!! Amikor felhívtalak titeket, lekoptattál, mert azt hitted egy rajongó vagyok!!- osztottam ki Billt.
- Hát tudod… elég sok rajongó szerzi meg a számunkat, és…
- Nem kell a rizsa!! Elfelejtettetek!! Ne is tagadjátok, pedig megígértétek!! Még most is emlékszem mit írtál az egyik leveledben: " Utam bármerre is vezet szívem sosem feled!!" ezt írtad, és ennek annyira örültem, hogy majd kiugrottam a bőrömből, de mégsem lett így!! Sajnálom, hogy még sem vagyok a legjobb barátotok!! Sajnálom!!- és elsírtam magam.
- Jaj Emili!! Úgy sajnálom!!- ölelt meg. Majd a fülembe súgta:- Szeretlek!!
- Én is Bill!!- súgtam neki vissza.
- Fúj!! De nyálasak lettetek hirtelen!!- mondta Tom a tőle megszokott lazasággal.
- Nyasgem!!- mondtam neki, majd nevetve a nyakába borultam.
- Hiányoztál Lili!!- mondta kedvesen.
- Te is nekem!!
- Fúj, de nyálasak vagytok!!- utánozta Bill Tomot.
- Kuss öcsi!!- szólta le Tom Billt.
- Gyertek menjünk haza!!- ragadtam meg a kezüket, és elindultunk hozzájuk. Út közben kattanást hallottunk.
- A francba!!- mondta Tom, és elengedte a kezem.
- Ez mi volt?- pillogtam össze vissza.
- Egy lesi fotós!! Számíts rá, hogy holnap címlapon leszünk!!- engedte el a kezem Bill. Nem értettem belőle sokat, hogy miért vagy hogyan, de inkább csendben maradtam. Hazaértünk, és a fiúk egy cseppet sem nyugodtan csukták be mögöttünk az ajtót. Úgy éreztem, ez az én hibám.
- Bocsi fiúk!!- álltam meg az előszobában.
- Miért kérsz bocsánatot??- értetlenkedett Bill.
- Ha nem fogom meg a kezeteket, akkor… talán…
- Ugyan!! Már azért lefényképeztek volna, hogy veled voltunk egymás mellett, és az még egy plusz, hogy megfogtad a kezünket, de…
-… nem is az a baj, hogy mi benne leszünk az újságban, mert ez már nem új, mert megoldjuk egy interjúval és kész, de te… téged lehet hogy zaklatni fognak!!- mondta Bill, Tom mondatát befejezve. A hangos beszélgetésre kijöttem anyuék is a konyhából.
- Mi történt??- kérdezte anyu.
- Lefotóztak!!- mondta Tom, még mindig az én arcomat fürkészve.
- Ó!- mondta Simone. Ő úgy látszott már tud az ilyen dolgokról.
- Beavatnál??- kérte anya.
- Persze, gyertek be a konyhába!! Ti meg!!- mondta nekünk.- Menjetek fel!!- úgy is tettünk. Felmentünk a szobájukba, vagyis a Bill szobájába, mert Toméba elvileg nem lehet bemenni.
- Na és most mesélj!!- kért Bill az ágyán ülve.
- Mit meséljek??
- Mi történt veled!! Stb…- segített Tom.
- Hát…- és nagyívekben elmondtam az eddigi fél év történéseit. Ahogy így beszélgettünk, észrevettem, hogy Bill már nem szerelmes belém, csak úgy tekint rám, mint egy barátra, és ennek megörültem, hisz én Tomba voltam szerelmes…"
- Nagyi!! Akkor te Tomba voltál szerelmes??
- Upsz!!
- Tényleg??
- Hát… Igen!!
- De… Ezt nem értem!! Azt hittem Billbe!!
- Igen, eleinte én is, de aztán rájöttem egysmásra…
- Oké, mond tovább!! ez egyre izgibb!!
- Majd holnap kincsem!! Anyád már biztos ideges!!
- Holnap korán itt fogok kukorékolni a folytatásért!!
- Rendben!! Menj, szia!!
- Szia nagyi!!
Folyt. Köv...
3 komment
2008.02.09. 21:09 Kei
23. rész - Már megint búcsúzunk!!
- Na végre!! Pont időben!! Megjöttek anyuék!!- rontott be Bill. Immáron boldogan rohantunk le anyuékhoz, remélve hogy valami kaját is hoznak. Lementünk a lépcsőn, és bementünk a konyhába. Szomorúan vettük tudomásul, hogy semmi kedvünkre való kaját nem vettek, hanem inkább útra elvihető dolgokat. Éppen pakoltak kifelé, amikor megálltunk az ajtóban, és rájuk szóltunk.
- Sziasztok!!- köszöntünk egy visszaszámlálást követően. Simone szegény már majdnem eldobta ami a kezében volt, és anyut, és Gordont is a szívbaj kerülgette.
- Sziasztok!!- köszönt végül egy pár jó mély levegő után Simone, és letette azt ami a kezében volt.
- Hát ti?? Hol voltatok??- kérdezte Tom, a pulton lévő cuccokat nézegetve.
- Elmentünk vásárolni, mert hosszú az út!!- mondta anya.
- Út?? Milyen út??- lepődtem meg. Még csak másnap kellett volna, hogy haza menjünk.
- Az út haza kicsim!!- erre mindannyian ledöbbentünk.
- De még csak holnap kellene haza mennünk!! Ráadásul még alig voltam a fiúkkal is!!
- Arra még lesz időtök!!- mondta Gordon.
- Hogy-hogy??- kaptuk oda a fejünket.
- Megyünk Emiliékkel, és egyúttal meglátogatjuk apátokat…- mondta unottan Simone.
- De ugye Emiliéknél alszunk??
- Nem Kellyéknél??- mert így hívták Jörg fogadott lányát, és persze az anyját.
- Nem!! Emiliéknél!!- nyugtatta meg az ikreket anya.
- Benne vagyok!!- mondták egyszerre az ikrek. Csöngettek. Tom sétált ajtót nyitni. Georgék jöttek, Kethrinnel.
- Jó napot!!- köszöntek illedelmesen.
- Sziasztok srácok, mi járatban??- kérdezte Gordon egy kézfogást intézve a fiúkhoz.
- David most hívott, hogy vasárnap indul egy turné!!- mondta Georg. Kethrin arcán látszott, hogy nagyon nem tetszik neki.
- Mi?? Holnap??- mondtam szomorúan.
- Igen!!- bólogatott Gustav. Belőlem és Kethrinből egyszerre tört ki a sírás. Megöleltük egymást, majd erőt vettünk magunkon, és szomorúan anyuékra néztünk.
- Akkor ezek szerint nem tudtok hozzánk jönni!!- vonta le az elmés következtetést anya az ikrekre nézve. Ők csak megrázták a fejüket, helyeslés képpen.
- Akkor még menjetek, köszönj el Andreastól is, és majd ebédre gyertek haza!!- mondta anya. Bólintottam, és megindultunk Andreasék háza felé. Út közben nem szóltunk egy szót sem. Amikor megérkeztünk a házukhoz, fájó szívvel becsöngettem. Nem sokkal később nyílt az ajtó. Andreas meglepetten nézett az én kisírt szemeimre.
- Hali!!- köszönt, mire én a nyakába vetettem magam. Tom meglehetősen furán nézett ránk, de nem zavart.- Na mi a baj??- szorított magához.
- Elmegyek!!- mondtam nehezen.
- Hová mész??
- Haza!!
- Hova haza??
- Ahol lakom!!
- Oh!!- lepődött meg. Majd elengedett.- Akkor mindenkinek ezért van ilyen rossz kedve??
- Részben!!- mondta Georg.
- Miért?? Mi van még, amiről tudnom kéne??
- Turnézni megyünk!!- mondta ki végül Bill a hatalmas csend után.
- És ez baj?? Ennek örülnötök kéne!!
- Örülnék én, ha nem kéne itt hagynom Kethrint!!- mondta Gustav, és magához ölelte a lányt.
- Mi meg úgy volt, hogy ott maradunk egy hétig Emiliéknél, de…
- Közbe jött a Turné!!- fejezte be Bill mondatát Tom.
- Én viszont örülök neki, úgy értem, szeretem Emilit, de a Turnét is szeretem!!- mondta Georg. Ezen elmosolyodtam.
- Akkor, most vagy itt egy darabig utoljára??- vonta le a következtetést Andreas.
- Nagyon úgy tűnik!!- mondtam szomorúan.
- Akkor menjünk el fagyizni!!- nézett Andreas Kethrinre. A lány elmosolyodott.
- A vendégeim vagytok!!- ezen mindenki nevetett egy nagyot, és elmentünk a fagyizóba. Mindenki evett egy nagy adag fagyit, és én még pluszot is kaptam, mert elmegyek. Kethrinnek nagyon kedves papája volt. Amint felzabáltuk a fél boltot, elindultunk haza, mert dél felé járt az idő. A kapuban megálltunk, és érzékeny búcsút vettünk egymástól. Kethrint jobban megszorítottam mint a többieket, mert láttam, hogy már nagyon sírás közelben van. Elbúcsúztunk, és bementünk a házba. Pont amikor már pakolták elő a tányérokat. Segítettünk, és leültünk enni. Feszült volt a hangulat, és egyben szomorú is. az ebéd végeztével, felmentem pakolni a szobámba. Kicsit egyedül akartam lenni, ami nem sikerült, mivel Bill lopózott be mögém.
- Bak!!- ijesztett meg.
- Az szívbajt hozod rám!!- fordultam felé.
- Bocsi, csak jöttem elköszönni!! Nem szeretek mások előtt búcsúzkodni, ezt te is tudod!!- én csak bólintottam. Majd megöleltük egymást. A fülemben hallottam a szuszogását.
- Hiányozni fogsz!!- mondtam már-már sírva.
- Te is nekem, de majd írok!!- éreztem a hangján, hogy mosolyog.
- Szavadon foglak!! És ha lesz telefonom, majd hívlak is!!
- Rendben, és majd írd meg mi lesz Peterrel!!- aranyos volt, hogy így érdeklődött a barátaim iránt.
- Rendben.- majd elengedtük egymást.
- Meg… megcsókolhatlak??- kérdezte félve.
- Bill!! Ezt már megbeszéltük!!
- Tudom, de elmész, és ki tudja mikor látlak újból!! Ennyit igazán megengedhetsz nekem!! - kérlelt.
- Nem bánom!!- egy halovány mosoly jelent meg az arcán. Majd félve egyre közelebb és közelebb hajolt, és végül rátapadt a számra. Lényegesen félénkebben, mint a konyhában. Jó volt vele csókolózni, olyan más. Éreztem, hogy belé tudnék szeretni, de nem tehettem. Ha beleszeretek, ő is belém, szomorú lesz a turnékon, nem tudja olyan átéléssel énekelni a számaikat. Ezt nem tehetem vele. Hamar megszakítottam a csókot. Mosolyogva álltunk egymással szemben. Látszott rajta, hogy ez több volt neki, mint búcsúcsók.- Na aztán csajozz be nekem a turnén!!
- Oké!!- mondta kicsit haloványabb mosollyal. Gondolom azt hitte azt mondom járjunk, meg mennyire szeretem… de szeretem meg minden, de nem úgy, akkor még nem úgy… utána sem biztos de… nem megyünk ennyire előre!!"
- De miért nagyi?? Úgy értem, az nem mentség rá, hogy ha nem akarsz vele járni, hogy nem akarod hogy szomorú legyen a turnékon!!
- Hát tudod…
- Nagyi!! Mást szerettél igaz??
- Hát…
- Nem tudsz hazudni!! Csak jó hatással voltak rád az ikrek!! De ki volt az??
- Majd megtudod!! Egyenlőre menjünk vissza szobába, ahol Billel vagyok jó?? Mert még előtte volt egy pár dolog…
- Na, ez kezd izgi lenni, Mesélj!!
- Oké, tehát:
"Abba hagytuk a beszélgetést, és megkértem, hogy menjen ki, mert még be kell pakolnom. Éppen hogy befejeztem a pakolást, és le ellenőriztem mindent elraktam, valaki ismét belopózott a szobába. De ő már nem kérdezett, és semmire sem várt, csak mögém lopózott, majd maga felé fordított és megcsókolt. Először meglepődtem, és nem löktem el, de aztán eltoltam.
- Tom!! Az isten szerelmére, muszáj a szívbajt hozni rám??- hordtam le.
- Bocsi!! Csak olyan jól néztél ki hátulról!!- mosolygott kajánul.
- Köszi!!- nevettem én is, mert nem lehetett rá haragudni.
- Csak jöttem elköszönni!!- és jött közelebb, hogy lesmároljon.
- Oké!!- majd megöleltem, és adtam neki két puszit.- Akkor ha már itt vagy, segíthetnél levinni a cuccaimat!!- ragadtam meg az egyik bőröndöm, mert kettő volt.
- Én nem így gondoltam!!- fogta meg a bőröndömet. Elengedtem, és mentem a másikhoz.
- Oké, felőlem azt is viheted!!- mosolyogtam rá.
- Ne játsszál!! Tudod mire gondoltam!!- jött oda.
- Tudom, de nagy hülyeség lenne!!- majd egyre közelebb és közelebb hajolt hozzám. A kezei besiklottak a fölsőm alá, már éreztem a leheletét az ajkamon. Már ot tartottam, hogy kit érdekel, hogy mi lesz ezután, csak őt akartam. Éppen össze ért a szánk, amikor mint derült égből villámcsapás képpen megszólalt anya:
- Emili!! Gyere!! Indulnunk kéne!! Megjött a Taxi!!
- Megyek!!- bújtam ki gyorsan Tom öleléséből. Felkaptam az egyik bőröndöt, majd elindultam az ajtó felé.- Te nem jössz??
- De!!- mondta Tom, majd felvette a másik bőröndöt, és lementünk a földszintre. Anyuék már útra készen álltak. Kimentünk a kocsihoz, és bepakoltuk a cuccokat. Megöleltem Simonet, és Gordont, majd a fiúknak is adtam egy-egy puszit, mert mi ugyebár már elköszöntünk. Anyu is elköszönt, és beszállt mellém a taxiba. Elindultunk haza, de még integettünk nekik, amíg láttuk őket. Majd amikor már nem láttuk őket, elvettem a kezem az ablaktól, és anyu felé fordultam.
- Anyu!! Szerinted Peter hova kerül??
- Nem tudom kincsem!! De ahogy az anyját ismerem, majd ő akarja megkapni, és ha ő valamit eltervez…- forgatta meg a szemét.
- És ők tulajdonképpen miért válnak el??
- Hát…- vakarássza anya a haját.
- Hallgatlak!!- lettem egyre kíváncsibb.
- Majd otthon megbeszéljük!!- mondta anya, amikor átléptük a falu határát. Majd hazamentünk, és megbeszéltük a dolgokat. Kiderült, hogy azért válnak el Peter szülei, mert a papája beleszeretett anyuba. Ami nem is csoda, hiszen már az első pillanatban észre lehetett venni, hogy bejönnek egymásnak. Eltelt a nap, és eljött a tárgyalás napja. Amikor megláttam Petert a bíróságon, egyből a nyakába ugrottam. Nem változott semmit. A tárgyalás elég hosszú volt, és az anyukája a legjobb ügyvédet szerezte meg. Így Peter… vele maradt, és az anyja odaköltözött Stutgartba. Andrew igaz megkapta a házat, de a feleséges folyamatosan gombolta le róla a gyerektartást, és egyre többet és többet követelt, így eladta a házat, és hozzánk költözött. Nem volt ezzel semmi bajom, mert nagyon megszerettem Andrewt, és így anya is boldog volt. Peterrel nem találkoztam többet, és nem is írt, de attól én még nem felejtettem el, és bízom benne ő sem engem. Telt múlt az idő, Bill sokat írt levélben, hogy milyen a turné meg minden. Azt is megtudtam, hogy Kethrin és Gusti szakítottak, mert Kethrin már nem bírta, hogy folyton távol kell lennie Gustitól, amit meg is értek. Így telt el, kb. 3-4 hónap, azaz Január lett. Esett a hó, és minden csoda szép volt. Anyuval úgy döntöttünk, hogy igaz hogy a fiúk nincsenek otthon, de meglátogatjuk Simonékat. Ráadásul, be akarta nekik mutatni Andrewt is. Felpakoltuk a cuccainkat, és neki indultunk az útnak. Alig értünk ki a faluból, egyre csúszósabb lett az út, és szembe jött egy kamion. Már szinte a felező vonalon jött, amikor mellénk ért. Andrew elrántotta a kormányt. Talán ha nem lett volna annyira csúszós az út, még ott tudtunk volna maradni, de lesodródtunk egy árokba. szerencsére senkinek sem lett komolyabb baja, de azért inkább hívtunk egy mentőt, és megnézettük magunkat, meg persze egy autó mentőt, hogy kihúzza a kocsit, és haza tudjunk menni. Amikor ezt Simonék megtudták, mert ugye szóltunk nekik, hogy megyünk, egyből kocsiba ültek, és eljöttek. Gordon gyakorlott vezető volt, így neki nem okozott gondot ez a hideg, jeges idő…
Folyt. Köv...
7 komment
2008.02.01. 18:07 Kei
22. rész - A komolya beszélgetés...
Az első akadályt simán vettem, ami anyu és Gordonék volt. Csak elmagyaráztuk, hogy nem járunk, és hogy ez csak úgy jött. Vagyis magyaráztam, mert Bill csak hallgatott és bólogatott. A második az nehezebb volt, az pedig Bill volt. Felvonultunk a szobájába, és leültünk egymással szemben:
- Na szóval, szerintem kezdem én, ha már én csókoltalak meg!!- mondta Bill.
- Ennyi erővel én is kezdhetném, mivel én meg nem toltalak el, bár rajtam feküdtél úgy kicsit nehézkesen ment volna, de kezd!!
- Nagyon vicces!!- fintorgott Bill.- szóval, mint tudod, semmit sem csinálok érzelmek, vonzalom, vagy a kötődés egy apró szikrája nélkül. Nagyon jó barátok vagyunk, mi hárman már egészen picike korunktól fogva. Nagyon fontos szerepet töltöttél be az életemben mint barát, mint más képpen. A barátról nem is mondanék többet, az egy elég tág fogalom, de szerintem mindent tudsz, hiszen együtt éltük át a kalandokat és mindent ami ebbe tartozik. A másik… az már egy kicsit benségesebb téma. Amióta az eszemet tudom, ismerlek és szeretlek, de nem csak én hanem Tom is, és ahogy észreveszem rajta is, meg magamon is, egyre jobban és jobban kötődünk hozzád, de ez már nem szimplán csak baráti kötelék. Tomnak inkább testi ez a vonzalom, de nekem más. Másabb mint egy baráti szeretet, és már nem úgy tekintek rád, mint egy barátra, vagyis úgy is, de… ez már némiképpen átalakult. Most már nem csak egy játszópajtás vagy nekem, hanem egy nő is. egy nő, aki csodálatos, elragadó vicces, és a legjobb barátom egy személyben. Ami eddig nem is baj, csak az van, hogy erősebb érzelmeket táplálok irántad mint barátság. Ennél sokkal-sokkal erősebbeket. Nem szerelmet, ne érts félre, csak… hát… nem tudom, nehéz ezt szavakban kifejezni. Az a csók, amint szerintem te is érezted nem csak egy baráti csók volt. Nem a vágy hajtott, mint Tomot a zuhanyzóban…- mondta sokat sejtető pillantással rám nézve. Én csak felvontam a szemöldököm, mert nem tudtam honnan tudja.- De most nem is ez a lényeg, hanem… szeretnélek néha megcsókolni, szájon puszilni, vagy akármit csinálni, de persze nem nagy közönség előtt, hanem csak ha ketten vagyunk. Csak hogy érezzem, te sem nézel úgy rám, mint egy barátra, hanem látod bennem a férfit, és nem csak holmi gyerekkori játszótársat!!- és ezzel befejezte a monológját. Én csak néztem, és hallgattam. Fel kellett fogjam mit is mondott tulajdonképpen. Nagyon fenőttesen beszélt az érzéseiről, pedig alig volt idősebb nálam, sőt még mind ketten tinik voltunk.
- Hú!!- eszméltem fel, és ráztam meg a fejem.- Honnan szedted ezeket a felnőttes szavakat??
- Túl sok Tv-t nézek, de mit mondasz rá??
- Hát… nem tudom!! Jól mondtad, már én sem úgy tekintek rád, mint egy barátra, több vagy nekem, de nem akarok tőled semmit. Lehet hogy ez majd idővel megváltozik, de még egyenlőre nem. ez a csók engem is rádöbbentett egysmásra. Már nem vagyunk kicsik, és már nem alszunk csak úgy hipp-hopp a másiknál. Már nem játszhatunk úgy, mint régen, mint még mielőtt elköltöztetek. Ez a csók sokkal több volt, mint az a gyermeki csók, amit adtam nektek, amikor először csókolóztunk. Másképp csókoltál, mint Peter. Peter iránt tényleg csak barátságot éreztem, hiszen ő meleg volt. Még Tomnál is különbebbül csókoltál, hisz ahogy mondtad, őt csak a vágy hajtotta, de viszont nem úgy csókoltál mint aki szerelmes, de nem is úgy mint egy barát. Én is többet érzek irántad, de félek, ha ezt folytatjuk hogy néha egy-egy csók, szájra puszi, átalakul szerelemmé, és nem egyszer hallani, hogy egy barátságot, egy nagyon mély barátságot egy kapcsolat tönkretesz, és ezt nem szeretném. Remélem te sem, és megérted amit mondani akartam. Sokat jelentesz nekem, de nem annyit, hogy ezt a barátságot felrúgjam!! Sajnálom!!
- Ne sajnáld!!- mosolygott rám kedvesen.- Örülök hogy így gondolod, és teljes mértékben egyet értek!!- jó szorosan megöleltem, és hozzá bújtam. Jól esett a közelsége. Elengedtük egymást, és felálltam.
- Na megyek Tomhoz, még vele is kell beszélnem. Ha láttad volna hogy nézett, amikor lent voltunk…- nevettem el a végét.
- menj csak!!- nevetett. Az ajtót vettem célba, és mielőtt kiléptem vissza pillantottam. Bill ezt már nem vette észre, de láttam rajta, hogy nagyon letört. Egyet értett velem, de úgy látszott, ő már közelebb állt az alagút másik végéhez mint én. Azaz közelebb volt a szerelemhez az, amit érzett, mint az én érzéseim. Fényévekre voltunk egymástól. Én az alagút egyik végén toporzékoltam egy helyben, ő meg lassan de biztosan haladt a másik végéhez. Sóhajtottam egy nagyot, és célba vettem Tom szobáját. Mielőtt rátettem volna a kezem a kilincsre ránéztem a másik csukott ajtóra. Vettem egy mély levegőt, és bekopogtam a raszta szobájába. Semmi válasz. Óvatosan benyitottam. Tom fel-alá járkált a szobában iPoddal a fülében. Nem vett észre ezért kicsit beljebb merészkedtem. Odasétáltam az ágyához, és leültem, és figyeltem hogy rója a köröket a szobában. Nem volt szívem megszólítani, de még is megtettem. Szóltam egyszer-kétszer… azt hiszem a ötödik próbálkozás után végre észrevett. Kivette a fülhallgatót a füléből, ledobta az ágyra, és leült mellém. Szorosan mellém, és belenézett a szemembe, amolyan kutató tekintettel.
- Mi a baj??- kérdeztem végül, amikor már vagy fél perce csak ült és nézett.
- Baj?? Miért lenne baj??
- Mert nincs??
- De van!!
- Hát akkor meg?? Ne zavarj össze!!
- Oké-oké bocs!! Na szóval térjünk át egy fontosabb kérdésre!!
- Mond!!- itt megrázta egy kicsit a fejét, majd jó mélyen a szemembe nézett, és feltette a kérdést, amit ma már harmadjára hallok:
- Mi volt az a csók!?- én erre csak sóhajtottam egy nagyot, lenéztem a cipőmre össze szedtem a gondolataimat, és visszanéztem a még mindig komoly tekintetű rasztára. Jó mélyen belenéztem a szemébe, és rázúdítottam mindent, ami csak eszembe jutott.
- Először is, ezt ma már vagy 20.-jára hallom, de nem baj. 21.-jére is elmagyarázom neked, hogy nincs semmi Bill és én köztem. Csak barátok vagyunk, úgy mint veled. Az a csók, az csak egy csók volt semmi több…- itt szólásra nyitotta a száját, de tudtam mit akar mondani.- igen, tudom hogy tudod hogy Bill semmit sem csinál érzelmek nélkül, és ez tényleg így is van. Bill többet érez irántam mint barátság, de nem szerelmet, csak átalakult ez a kettőnk között lévő kötelék. Már nem csak a játszópajtása vagyok, akivel minden megbeszél, ahogy neked sem, hanem ahogy ő, úgy te is megláttad benne a Nőt. Megváltoztunk mindannyian. Az a csók az csak azt fejezte ki, mennyire hiányzik már neki egy csaj. Eliza óta nem volt neki senki, és sajnos már ideje sincs becsajozni, nem úgy mint neked!!- hát igen, lódítottam egy "kicsit".- te könnyen találsz csajt, de Bill… tudod milyen. Ő nem díjazza az egyéjszakás kalandokat. Neki hogy lefeküdjön valakivel komoly érzelmek szükségesek, és… érdekes de erre a csókra a vágy hajtotta, nem az érzelem.- már megint hazudtam neki, ez akkor még ment, de minél több időt töltöttem velük, átvettem Billnek azt a "jó" szokását, hogy nem tudtam hazudni, ami némileg rossz is volt, de hát, nem tudtam ellene mit tenni.- érted??
- Hát…- és fázis késéssel, de válaszolt.- ködös, de kezd tisztulni. Tehát ha mindent össze akarunk rakni… röviden: Nincs köztetek semmi, és az a csók, csak úgy elcsattant!!
- Ez egy elég burkolt megfogalmazás, de igazad van.
- Megnyugodtam!!- mosolygott egy amolyan, akkoriban "Tomos" mosolynak nevezettet, és közelebb hajolt.
- Állj!!- toltam el magamtól, amikor meg akart csókolni.
- Mi van??
- Attól még, hogy Bill és köztem nincs semmi, tőled sem akarok semmit!!
- Á, értem!!
- Jó!!
- Andreas van a dologban igaz??
- Mi?? Dehogy is!! Mi köze van ennek Andreashoz?? Nem akarok tőle sem semmit!! Csak egy haver!!
- Akkor Georg igaz?? Annyira jól esett a masszírozása, hogy az már nem volt egy baráti gesztus hogy neki dőltél!!
- Tom!! Te teljesen begolyóztál!! Sem Georgtól, sem pedig Andreastól nem akarok semmit!! És TŐLED sem!! Téma lezárva!!- felálltam, és kisétáltam a szobájából, jól becsapva magam után az ajtót. Aztán át trappoltam a "mi szobánkba" és azt az ajtót is bevágtam. Ledőltem az ágyra, és gondolkodtam. Hogy lehet Tom ennyire hülye. Attól még hogy nem akartam tőle semmit, nem feltétlen más pasi van a dologban. Van nekem egyéb gondom is, mint hogy egy pasin járjon az eszem… pasi… de hisz Peter is pasi!! Rajta viszont járni kell az eszemnek. Mi lesz vele?? Szegénynek ha elvállnak a szülei hová kerül?? Az apjához, és visszaköltözik a szomszédba?? Az anyjához, és elköltöznek valahová?? Vagy ott marad az anyukája nagymamájánál, és az anyjuk költözik oda?? Minden lehetséges esetet számba vettem, de nem tudtam melyik fog beválni. Addig-addig gondolkodtam, míg elaludtam. Reggel betakargatva ébredtem, gondolom anyu takart be, mikor végzett a lenti teendőivel. Kikeltem az ágyból, és hasogatott a fejem. Megártott a tegnapi sok gondolkodás. Felöltöztem, és lementem a konyhába, egy fájdalom csillapítót venni. Sem Simone, sem anya nem volt lent, pedig ha itthon vannak, mindig lenn vannak a konyhában. Ezek szerint nincsenek itt. Kerestem egy pirulát, és leültem egy kávét inni. Ahogy ott iszogattam az ikrek egyszerre léptek be a konyhába.
- Jó reggelt!!- köszönt vidáman Bill, Tom csak biccentett.
- Reggelt!!- mondtam, és beleittam a kávémba. Leültek körém, és ők is vettek magukhoz egy-egy kávét.
- Anyuék??- kérdezte Tom.
- Passz!!- adtam a tömör választ. De egymásra sem néztünk. Lehet hogy hatott rá a tegnapi kis fejmosás?? De hát kellett neki nem?? Billnek ez nagyon nem tetszett. Feltette azt a kérdést, amitől már egy ideje tarthatott Tom, mert összerezzent, amint kiejtette a szavakat Bill.
- Mi van veletek?? Összevesztetek??- én csöndben maradtam, és figyeltem Tomot, erre mit mond.
- Nem, dehogy!!- próbált meggyőzően mosolyogni, és egy segélykérő pillantást vetett rám, én viszont ellenkeztem. Nem én csesztem el, hanem ő, szóval…
- Nekem nem tudsz hazudni, mi van??- nézett felváltva rám és Tomra. Én csak Tomot figyeltem, ő meg izgett-mozgott.
- Hát… Emili, segítenél??
- Nem!! Magadnak keverted a bajt!!- mondtam határozottan, Bill meg egyre jobban kezdte elveszíteni a fonalat.
- Most mi van??
- A tesód egy bunkó!! Már komolyan nem hiszem, hogy ikrek vagytok!!- és ott hagytam őket. Nem tudom mit beszéltek, de egy darabig hallottam kiabálást, aztán hosszas csend, végül az ajtón kopogtattak.
- Gyere!!- szóltam ki a takaró alól.
- Bejöhetünk??- mondta Bill, miután hallottam egy ajtó csapódást.
- Már benn vagytok!!
- Öhm… igaz!! De, Tom szeretne mondani valamit!! Igaz Tom??- néma csönd.- Igaz Tom??
- Igen!!- mondta halkan.
- Mi??
- Igen!!- mondta hangosabban.
- Na azért, én ki is megyek!! Nem soká vissza jövök!!- és ajtó csapódás, aztán megint csönd telepedett a szobára. Kis idő múlva kibújtam a takaró rejtekéből, és megláttam a földet szorgalmasan kutató Tomot.
- Mond!!- ültem fel. Rám pillantott, aztán megint a földet nézte.
- Én… Izé…- dadogott össze vissza, nagyon nem kívánkozott ki belőle az a pár szó.
- Hallgatlak!!
- Én… Nem vagyok én ilyen beszari!!- mondta magának, és elővette azt a laza stílusát.- Szóval…- és leguggolt velem szembe.- Bocsánatot szeretnék kérni, amiért ilyen csúnyán és…
- Bunkón!!
- Igen, bunkón és…
- Szemetül, hitetlenül…- és még soroltam volna, de nem hagyta.
- Te ezt élvezed??
- Nagyon!!- mosolyogtam rá.
- Akkor nincs harag??
- Nincs!!- ráztam meg a fejem, majd felálltunk, és megöleltük egymást. Bill mint végszóra berontott…
Folyt. Köv...
6 komment · 8 trackback
2008.01.26. 20:22 Kei
21. rész - Ez érdekesen alakul...
Nagyjából ennyi volt a válaszom.
- De… de ez meg hogy lehet??
- Most hívott Andrew!!
- Értem, és akkor most Peter hova kerül?? Marad a mamájánál?? Vagy valameik szülő magához veszi?? És ki marad a szomszéd házban?? És… és… Mikor lesz a tárgyalás??- soroltam idegességemben a kérdéseket.
- Nyugodj meg szívem!! A tárgyalás két nap múlva lesz, és akkor majd elválik minden!!
- Értem, és ott lesz Peter is??
- Lehet!! Na menj a többiekhez, ezen meg ne törd a fejed, majd mindent megtudunk!!
- Oké!!- majd elindultam kifelé, de közben ilyen gondolatok jártak a fejemben: "Nyugodjak meg mi?? Két nap?? Mi lesz velem két napig?? Bele fogok halni a kíváncsiságba!!" ezek a gondolatok jártak a fejemben, amikor kiértem a fiúkhoz.
- Mi ez a szomorú arckifejezés??- mondták rögtön, amikor odaértem.
- Semmi!!- erőltettem mosolyt a arcomra, és leültem közéjük.
- Na meglett a fürdőgatyád??- fordult Tom Andreas felé gyanakvó arckifejezéssel.
- Mi??... ja meg-meg!!- válaszolta zavartan.
- Akkor jó!!- és beszélgettek tovább, valami fiús dologról, amiben Kethrin tiszta laikusnak érezte magát, meg persze én is. így inkább félrehívtam.
- Kethrin, nem megyünk egy kicsit be??
- De, mehetünk!!- adott egy puszit, az éppen hevesen magyarázó Gustavnak, és bementünk.- Jaj, de jó hogy bejöttünk!! Értettél valamit abból amit magyaráztak??
- Nem sokat, de ahogy elnéztelek te sem!!- nevettem.
- Hát nem!!- nevetett ő is. ahogy így nevettünk, el is felejtettem Petert, és átfókuszáltam egy abban a pillanatban fontosabb témára.
- Ígértél nekem valamit!!
- Mit??- hagyta abba rögtön a nevetést, és ijedten rám nézett.
- Na, azért ne ijedezz!! Elfelejtettél beszámolni nekem a Gustavval való dolgokról.
- Oh…- lélegzett fel.- Mit akarsz tudni??
- Mindent!! Minden apró szaftos részletet!!- erre csak nevetett, és belefogott a mesélésbe…
- Szóval:- és minden elmondott. Hogy a buli után, egyre sűrűbben hívta Gustav el fagyizni, sétálni, és egyebek. Az első csókuk, pedig… hát igen, ezt aztán nehéz volt belőle kiszedni. Először elmondta az egész sztoryt, de ezt kihagyta belőle. Én meg ugye kíváncsi természet voltam…"
- Voltál??
- Voltam!!
- Mert már nem vagy??
- Nem, miért??
- Á!! Hagyjuk!! Képzeld, tegnap felhívott egy srác!!
- Tényleg?? Ki az?? Ismerem??
- Nem vagy kíváncsi mi??
- Átvertél??
- Nem, ez nem átverés, ez csak egy kis próba volt…
- Olyan vagy, mint…
- … mint az anyám, tudom!! Mondod tovább??
- Persze-persze!! Na szóval:
" Kíváncsi VOLTAM!! És kikérdeztem.
- És a csók??
- Milyen csók??- értetlenkedett piruló arcal.
- Ne játszd a hülyét!!
- Hát…
- Mert tuti csókolóztatok már!! Nem versz át!!
- Oké, csókolóztunk és??
- És??
- És!!
- Milyen volt??
- Hogy-hogy milyen??
- Jaj atyám!! Belőled mindent harapófogóval kell kihúzni??
- Jól van na!! Szóval, mit is akarsz róla pontosan tudni??- húzta még az agyam.
- Jaj!!
- Oké-oké!! Szóval, ez egy elég borongós nyári napon volt!! Elhívott sétálni, de nem vittünk esernyőt, úgy gondoltuk, nem szükséges!! Hát meg is szívtuk!! Már eléggé messzi jártunk a falu másik végében, és akkor kezdett el esni az eső. Egy topban, és sortban voltam, Gustav meg egy rövid nadrágban, és egy pólóban. Elkezdett esni az eső… esni?? Szakadni!! Épp egy padon ültünk!! Gyorsan felálltunk, és elindultunk valami fedett helyet keresni, de már eléggé eláztunk, szóval sokat nem javított a helyzeten. Elkezdtem vacogni!! Nagyon fáztam. Gustav át akart ölelni, de megcsúszott, és elestünk. Nem éreztem fájdalmat, mert Gustavra estem. A szánk fél centire volt egymástól. Zavartan néztünk egymásra, aztán Gustav közelebb hajolt, és megcsókolt. Életem első csókja volt. Nem éppen így képzeltem el, hogy a földön egy srácon feküdve, csurom vizesen, de nagyon jó volt. Aztán elváltak ajkaink, és zavartan pillogtunk egymásra. Aztán Gustav elmosolyodott, és felálltam, és felsegítettem. Mivel már így is vizesek voltunk, na meg piszkosak, elindultunk hazafelé. Megfogtuk egymás kezét, és így mentünk. A házunk előtt megálltunk, és adtunk egymásnak egy szájra puszit, majd én megindultam befelé, ő meg szintén haza, csak másik irányba. Már az ajtóban álltam amikor, megláttam, elsétálni. Meggondoltam magam, és utána szaladtam. Kiáltoztam ő megfordult, neki ugrottam, rá tapasztottam a szám az övére, és megöleltem. Így állhattunk ott vagy egy negyed órát, aztán elengedtük egymást, csak a szájunk ért még mindig össze aztán… anyu kijött szólni, hogy ideje lenne bemennem, meg hideg is van. Abba maradt a csók, mosolyogva néztünk egymásra, és egy "Holnap!!" mondattal elváltunk. Én bementem végre, ő meg haza indult…
- Wáó!! Ez szuper!!
- Aha…- merengett el, de már belebegte a rózsaszín köd.
- Gyere vissza a földre!!
- Itt vagyok!!
- És mi is!!- nevettek a fiúk mögöttünk.
- Mindent halottatok??- kérdezte pirulva Kethrin.
- Mindent!!- vigyorgott Tom, de őt oldalba vágta Bill, és helyette szólt.
- Nem, csak most jöttünk ide!!- Kethrin fújt egy nagyot. Gustav mögé ült, és elkezdte masszírozni. Én csak mosolyogtam rajtuk, majd hirtelen az én hátam mögé is került valaki, és elkezdett masszírozni.
- Ki vagy??- dőltem neki, mert annyira jól csinálta.
- Találd ki!!- hallottam egy Georg hangot a hátam mögül.
- Georg!! Tudtad, hogy van érzéked hozzá??
- nem, ezt általában Gustav szokta csinálni, de ő most el van foglalva így gondoltam bevetem magam!!- nevetett.
- Nagyon jól csibálod!!- bíztattam még, Tom és Andreas féltékeny arckifejezését látva. Bill csak tétován nézett ide-oda. Valami bántotta, de nem tudtam micsoda.- Georg!! Nézd csak ezt a kettőt??- mutattam a féltékeny párosra.- Elég görcsösnek tűnnek!! Masszírozd meg egy kicsit őket!!
- Oké!!- nevetett, a fiúk meg elég félős pillantásokat vetettek rám, és egymásra is. én nem foglalkoztam velük, inkább Billt vettem célba.
- Mi a baj??- kérdeztem tőle, miután egy kicsit arrébb mentünk.
- Mi lenne??- kérdezte, de nem nézett a szemembe. Már akkor is rosszul hazudott.
- Bill!! Nézz a szemembe!!- de nagyon nem akart a szemembe nézni. Megfogtam az állát, és magam felé fordítottam.- Mi a baj??- kérdeztem, mikor végre már hajlandó volt a szemembe nézni.
- Nem is foglalkozol velem!!
- Ezt meg hogy érted??
- A fürdőben sem nagyon törődtél velem, aztán meg Andreassal mentél vissza a fürdő nacijáért, most meg Kethrinnel foglalkoztál, és Georg masszírozott. Már mindenkivel foglalkoztál kivéve velem, és Gustavval, de Gustav nem is érdekes, mert ott van neki Kethrin, de én??
- Csak nem féltékeny vagy te is??
- Miért ki még??
- Semmi, nem érdekes!!- legyintettem.
- És semmit sem mondasz el!! Azt sem mondtad el miért voltál szomorú amikor kijöttél a házból!!
- Ó!!- jutott eszembe Peter.- Ez hosszú!!
- Látod??- vágta be a durcit, és ment volna vissza a többiekhez, de én vissza rántottam. Sajnos, vagy nem is sajnos?? Ahogy vissza rántottam, rám esett, és nekünk is két centi volt a szánk között. Én csak idegesen pillogtam össze vissza, de Bill megcsókolt. Jobb csók volt, mint még kicsi ként, és teljesen más mint Peteré. Ő csak egy barátom volt, de az-az érdekes, hogy még Tométól is különb volt. Na jó, őt a vágy hajtotta. Ez viszont… nagyon jó volt. Melegség futott át rajtam. Nagyon szerettem Billt, és… már én is gondoltam rá, hogy egyszer megcsókolom, de ezt mindig elhessegettem. Nem voltam belé szerelmes, ő meg szerelem nélkül nem csinált semmit. Akkor meg… hát igen, ez volt az első jele, hogy szerelmes belém!! Vége lett a csóknak, és felnéztünk. Minden szempár minket figyelt. Voltak akik érdekesen néztek minket, egyesek féltékenységgel, volt aki mosolyogva, és volt 6 szempár, akik nem tudtak semmit sem mondani. Hát igen, ők voltak a szüleink, és persze Gordon. Az érdekes pillantásokat Gustavtól, és Georgtól kaptuk, a féltékeny… azt ugye nem kell részletezzem kik voltak, na és a mosolygós!! Kethrin nagyon boldog volt, pedig nem is mondtam neki, hogy valami közöm lenne Billhez ilyen téren. Gyorsan felálltunk, és zavartan pillantgattunk össze-vissza.
- öhm… izé…- dadogtunk ketten. Anyuék nem szóltak semmit, csak kaptunk egy-egy "később beszélünk" pillantást tőlük, és ők ezzel ki is mentek. A többiek, már nehezebb esetek voltak.
- Ez… ez mi volt??- kérdezte nagy mosollyal az arcán Kethrin.
- Ezt én is szeretném tudni!!- motyogták az orruk alá Tomék.
- Öhm…- nagyjából ennyi volt, amit kitudtam nyögni.
- Hát…- és kb. ennyi amit Bill.
- Akkor ti most jártok??- kérdezte értetlenkedve Georg. Erre kikerekedett Tom és Andreas szeme, de még a Kethriné is, de neki inkább attól hogy milyen hülye kérdései vannak Georgnak.
- Nem!!- vágtam rá.
- Dehogy!!- kontrázott rá Bill.
- Akkor ez mi volt??- Georg még mindig nem értett semmit, de hogy őszinte legyek, én sem.
- Semmi!!- mondtam lazán.
- De csak úgy, nem szoktak emberek csókolózni!!- folytatta Georg.
- Jaj öregem!! Egymásra estek, és hajtotta őket a vágy!! Ez olyan… természetes!! Ha ráesnél egy feltűnően csinos csajra, és nem lenne a szátok közt össz-vissz két centi, nem csókolnád meg??- magyarázta el a csöndben hallgató Gustav a dolgokat.
- Á, értem!!- csapott a homlokára Georg. Fújtam egyet, csak halkan, és Bill is, majd egymásra néztünk, és egy "Még beszélünk!!" pillantással vissza fordultunk a többiekhez, mert többek közt ezt is meg kell még beszélnünk. Kethrin adott Gustavnak egy amolyan "Dicséret puszi" félét, és leszálltunk a témáról. Vissza ültünk a Tv elé, és néztünk valami műsort. Ezzel töltöttük el az időd, aztán amikor sötétedett elköszöntünk a banda többi tagjától, és szembe nézhettem három elég kínos beszélgetéssel. Egy Billel, ami most nagyon fontos lesz!! Egy félreértés elkerülése érdekében való beszélgetéssel a szülőkkel, és egy akkor még nem tudtam, de elég kínos beszélgetéssel Tommal…
Folyt. Köv...
7 komment
2008.01.20. 17:35 Kei
20. rész - A strandon
A kapuban elválltunk, és mindenki ment a maga házához. Út közben nem emlékszem hogy beszélgettünk volna. Amikor a házhoz értünk, a fiúk neki álltak hülyéskedni.
- Csak utánad!!- engedte előre Tom Billt.
- Nem-nem!! Te vagy az idősebb!!- adta át az elsőbbséget Tomnak.
- De mint a 10 perccel idősebségi jogomnál fogva, előre engedlek!!
- De én ragaszkodom hozzá, hogy te menj előre!!
- De ragaszkodom hozzá, hogy ne ragaszkodj hozzá, hogy én menjel előre!!
- De én viszont ragaszkodom hozzá hogy…- mondta volna, de beléfojtottam a szót.
- Én viszont ahhoz ragaszkodom, hogy menjetek már befelé, és menjünk a fürdőbe!!
- Oké, akkor menj előre!!- állt arrébb Tom.
- Megyek is!!- majd bementem.
- Most te jössz!!- fordult Billhez.
- Nem-nem!! Menj csak!!- tiltakozott Bill.
- Jaj istenem!!- forgattam meg a szemeimet, és a fölsőiknél fogva behúztam őket a házba.- Ha a lépcsőnél, vagy a fürdőszobánál, vagy akárhol meghallom, hogy előre akarjátok engedni egymást, én nem tudom, mit csinálok veletek!!- oktattam ki őket.
- Oké!! Akkor enyém a fürdő!!- mondta Bill, majd nevetve behátrált a fürdőbe, és becsapta az ajtót.
- Csodás!!- fintorgott Tom, majd megcélozta a lépcsőt, és bement a szobájába. Én is bementem a szobámba, és magamra kaptam a bikinimet, majd rá a ruhát, törölköző és egyebek, és kész is voltam. Amint kiértem Tom ott állt a fürdő előtt, és kopogtatott az ordítozás mellett. - Bill, az istenért!! Fürdőbe megyünk!! Nem cicomázd ki magad!! A vízzel így is úgy is lejön!!
- Mizujs??- léptem mögé.
- Neked hála, most egy évig nem jutok be a fürdőbe, és így majd csak este érünk ki a fürdőbe!!- mondta enyhén szólva idegesen. Semmi nem tudja kihozni a lelki békéjéből, csak egy személy, az pedig Bill, de ő mindig.
- Jól van, még szedd is le a fejem!!- majd elfordultam tőle, és épp szólni készültem, amikor nyílt végre a fürdő ajtaja.
- Kész vagyok!!
- Na végre!!- mondta Tom, majd már a következő pillanatban csukódott is a fürdő ajtaja.
- Lökj fel!!- morogta Bill, majd meglátott engem is.- Kész vagyok!!
- Veszem észre!! Tomra sokáig kell várni??
- Nem, szerintem egy 10 perc és kész lesz!!
- Oké, akkor addig lemegyek anyuékhoz!!
- Rendben!!- majd ő bement a szobájába, én pedig a konyhát vettem célba.
- Hello!!- köszöntem nekik cuccossal a kezemben.
- Szia!! Mi az a fürdős cucc??
- Megyünk fürdőbe, nem baj??
- Dehogy baj!! Menjetek csak!!- szállt be az anyuval való társalgásomba Simone.
- Ha Tom végez…- de nem tudtam befejezni, mert az említett, és az ikre, más itt is voltak.
- Végeztem!!
- Rendben, akkor szerintem mehetünk is!!- indultam anyuhoz puszit adni, majd a többiekkel mindenkitől elköszöntünk, és végre elindulhattunk. Nem volt messze a fürdő, így hamar oda értünk. A többiek már ott voltak.
- Na végre!!- köszöntött "kedvesen" Georg.
- Nem én voltam!!- emelte fel a kezét Tom. Mindenki Billre nézett.
- Oké-oké!! Én voltam, bocsi!!- sütötte le a szemét Bill.
- Na, a Bill letolósdit elhalaszthatnánk?? Menjünk már be!!- türelmetlenkedtem, és a bejárat felé vettem az irányt a bejárat felé. A többiek nem is akadékoskodtak tovább, hanem követtek. A fiúk udvariasan vettek nekem, és Kathrinnek jegyet. Bementünk, és rengeteg medence fogadott minket. Gyorsan lepakoltunk, lekapkodtuk magunkról a ruhákat, és már mentünk is kipróbálni az össze medencét. Volt vagy 4-5 meleg, és két hideg. Egy langyos, amiben ücsörögni lehet, ami nem éppen a nekünk való volt, így inkább a hidegebbig, mélyebb és egyben nagyobb medencét választottuk. Mindenki bement, már csak rám kellett várni, mivel elég hideg volt, és a meleg víz után, csak nekem nem esett a legjobban bemenni abba a minimum 25 fokos vízbe.
- Bejössz még ma??- kérdezték a bent vígan csapkodó ikrek.
- Nem hideg??- vacogtam már a látványtól is a medence szélén.
- Nem, gyere már!!- csatlakozott Gustav és Georg is.
- Nem olyan hideg!!- próbálkozott Andreas is.
- De…- kerestem még kifogást.
- A te barátnőd!! Csábítsd már be, úgy ahogy engem…- puszilta meg Gustav Kethrint.
- Megpróbálhatom…- mondta szégyenlősen, majd felém fordult.- Gyere már be, nagyon jó a víz!!
- De…- de sajnos már nem volt több kifogás. Beledugtam a lábujjam a vízbe, de abban a pillanatban ki is kaptam.- Ez hideg!!- néztem fel a társaságra, akik már csak 4-en voltak. Az én ikerpárom, már eltűnt valahova. Pont, amikor kérdezni akartam, valaki elkapta a lábam, a másik meg a vállamnál tartott, és beugrottak velem a vízbe. Nem tévedtem, tényleg iszonyatosan hideg volt.- Kaulitz!!- ordítoztam.
- Mi van??- röhögtek egymásnak dőlve.
- Ezt még megbánjátok, és ti is benne voltatok mi??- fordultam a többiekhez. Ő csak elnéztek másfelé. Lefröcsköltem őket, meg a többieket is, és egy csodálatos vízi csata lett a vége. Kethrin hamar megunta, így kimászott a szélére, és onnan figyelte az eseményeket. Mi még játszadoztunk egy darabig, majd Gustav észrevette a parton ülő, szinte röhögő görcsöt kapott lányt. Kiment hozzá, és beszélgettek. Mi még sokáig játszottunk volna, ha nem jött volna a biztonsági őr, hogy nem hagyjuk úszni az idősebbeket. Illedelmesen bocsánatot kértünk, és így már nem volt olyan érdekes, kimásztunk a medencéből, és elmentünk fagyizni. Jó nagy adagokat zabáltunk fel, szóval örülhetett az árus. Ügyesen le is ettem magam. Mindenhol folyt már az a fagyi.
- Pillanat, elmegyek, megmosakszom!!- álltam fel.
- Miért??- nézett értetlenül Bill
- Mert talán leettem magam!!- mutattam a fagyis testemre.
- Jé, 14 éves létedre nem tanultál meg normálisan enni??- gonoszkodott Tom.
- Haha, nagyon vicces!! Mindjárt jövök!!- és elmentem lemosni magam. Amikor indultam volna kifelé, valaki utánam jött, és nekinyomott a zuhanyzó falának. Nem kicsit lepődtem meg a jövevényen. Átnyúlt mögöttem, és megnyitotta a csapot. Az arcunk alig fél centire volt egymástól, és a keze immár kicsit feljebb kalandozott. A bikinim levételével bajlódott, amikor rászóltam:- Mit csinálsz??- néztem bele azokba a gyönyörű barna szemekbe.
- Mit csináljak??- vigyorgott Tom.
- Semmit… ja de még is!!- erre még nagyobb vigyor jelent meg az arcán.
- Miben lehetek a szolgálatodra??- simult a teste még jobban az enyémhez.
- Elengedhetnél!!- próbáltam eltolni.
- Rossz válasz!!
- Tom!!
- Tessék??
- Egy zuhanyzóban vagyunk!!
- És??
- Tom!! Menj ki, és utánad megyek én is!!
- És ha nem akarok??
- De akarj!!
- De…- itt lazult a fogása, és egy kis levegő is került közénk. Pont volt annyi hely, hogy el tudtam tolni.
- Nyomás!!- löktem az ajtó felé. Nem szólt semmit, csak kiment. Pár pillanat múlva ígéretemhez híven, én is kimentem, majd, mintha semmi sem történt volna, visszaindultam a többiekhez. Tom elég gyors lehetett, mert mire odaértem, már ült is. Én is leültem, de kár volt, mert egy pillanat múlva már álltunk is fel, és mentünk öltözni. Én mivel már megzuhanyoztam, csak felöltöztem. Míg ott vártam a többieket, néztem a játszadozó kicsiket. Csak figyeltem, és észrevettem, hogy egy perce még mi is ilyeneket játszottunk a medencében. Nem sokkal később, készlettek a többiek is, és elindultunk kifelé a fürdőből. Már fél úton jártunk, mivel a kis csapat, eljön majd hozzánk, amikor Andreas megtorpant, és kutatni kezdett a táskájában.
- Basszus!!- mondta idegesen.
- Mi a baj??- fordultunk felé.
- Ott hagytam a fürdőgatyám!!- bosszankodott.
- Gyere, menjünk vissza, hátha megtaláljuk!!- ajánlottam fel.
- Rendben, gyere, siessünk!!- ragadott karon.
- Oké, majd otthon találkozunk!!- szóltam vissza nekik, de még elkaptam Tom féltékeny pillantását, de nem igazán foglalkoztam vele, inkább próbáltam utolérni a karomat, amit Andreas olyan lelkesen rángatott.- Lassíts!!- szóltam rá, amikor már majd kiszakította a karomat a helyéből.
- Oké!!- és megállt, majd szembe fordított magával.
- Nem megyünk??
- Nem!!- és komolyan rám nézett.
- Mi van??
- Mi van közted és Tom között??
- Mi van??- értetlenül.
- Utánad ment, zuhanyozni, láttam!!
- Semmi, barátok vagyunk, meg egyébként is miért érdekel??
- Egy fiút miért érdekel, hogy egy csajnak van e pasija??- vigyorogva jött egyre közelebb.
- Állj!! Mit akarsz te tőlem??
- Hát tudod, szép csaj vagy, csinos is, és ráadásul facér…
- Nem járnék veled!!- vágtam közbe.
- Miért nem??
- A legjobb barátaim barátja vagy!! Hogy venné már ki magát??
- De...
- Nincsen semmi de!! Menjünk, és keressük meg a fürdőgatyád!!
- Itt van!!- nyitotta ki a táskáját.
- Akkor csak ezért csaltál el??
- Öhm… igen, bocs!!- hajtotta le a fejét.
- Semmi baj!!- mosolyogtam rá kedvesen.- Gyere, menjünk!!- indultam el.
- Várj egy percet!!- fogta meg a kezem.
- Mond!!
- Öhm… Nincs harag??
- Nincs!!
- Biztos??
- Biztos!!- majd miután ezt tisztáztuk, elindultunk végre. Az út további részében nem beszélgettünk. Hazaértünk, vagyis a Kaulitz házhoz. A többiek kinn ültek a kertben, a napozó ágyakon.
- Megjöttünk!!- kiáltott hátra Andreas.
- Itt vagyunk!!- jött valakitől a válasz hátulról.
- Én bemegyek, leteszem a cuccomat, nem soká megyek én is, oké??
- Rendben!!- majd ő hátra ment, én pedig bementem a házba. Anya épp telefonált, így gyorsan letettem a cuccom, és épp indultam volna kifelé amikor:
- Kicsim!! Gyere egy picit!!
- Megyek!!- majd mikor odaértem, anyu egy elég érdekes arckifejezéssel várt. Se boldog, se szomorú nem volt.- Mond!!
- Kicsim, van egy… hírem!!
- Bővebben??
- Peterék szülei elválnak!!
- Mi??
Folyt. Köv...
9 komment
2008.01.12. 19:09 Kei
19. rész - Pont úgy mint régen...
- Ki az a Peter??- tette fel végül Georg a kérdést, amit mindenki meg akart kérdezni, csak egyszerűen nem tudták hogyan, és ahogy figyeltem az arcokat Tomot érdekelte a legjobban.
- Ő egy nagyon jó barátom!!
- Jártál vele??- bukott ki Tomból végül a kérdés.
- Nem, mert ő homoszexuális!!
- Egy buzival barátkoztál??- de amint kimondta a szája elé is kapta a kezét.
- Igen, és nagyon jó fej volt!!- húztam rajta fel magam, és elfordítottam a fejem.
- Na, nem úgy gondolta!!- próbált vigasztalni Bill, de elég makacs természetem van, így nem ment olyan simán.
- De úgy mondta!!
- Fiúk!!- szólt hátra a sofőr.
- Khm…
- És Emili!!- javította ki a sofőrt anya.
- Megjöttünk!!- mondta ki végre. Leszálltunk a cuccokkal együtt, és bementünk a házba. Simone nyakába ugrottam, amint megláttam.
- Jaj, szia!!- nevetett, majd megölelt. Anyát is, majd jött Gordon és bepakoltuk a cuccokat. Ugyanabba a szobába, amiben múltkor voltunk. Kipakoltunk, és anyu lement trécselni a felnőttekhez, a banda meg bejött hozzám, és persze Kethrin. Kethrin és én letelepedtünk az ágyra, a többiek a földre hasaltak, kivéve Billt, akinek volt annyi esze, és hozott oda egy széket.
- Na mesélj!! Ki is az a Peter??- nézett rám Kethrin.
- De hisz már mondtam!!
- Ja, dióhéjban, de ismersz minket!! A-z-ig mindent tudni akarunk!!- dörzsölgette a kezét Kethrin.
- A szomszédunkba költöztek, és összebarátkoztunk. Aztán kiderült hogy meleg, az anyukájáéknak ez nem tetszett, és elküldték Salzburgba!!- mondtam el tömören.
- Ez aztán a kifejtés!!- nevetett Bill.
- Ez van!! De elég rólam, mi van veletek??- mosolyogtam rá Kethrinre, majd Gustavra.
- Hát…- pirulgatott a drága.
- Eddig én is eljutottam!!- nevettem, majd próbáltam oldani a feszültséget.- Akkor majd négyszemközt!! Na és veletek??- fordultam a négy csendben lévő sráchoz.
- Semmi, mi lenne??- mondta unottan Tom.
- Nem tudom, mondjuk csajok??
- Ott ül melletted!!- mosolygott Gustav. Visszamosolyogtam, majd mentem tovább.
- Ne mondjátok, hogy nektek nincs senki!! Jó képűek vagytok, és ráadásul híresek is!!
- Pont ez a baj!!- állt fel Georg.- Minden lány csak a hírnevünkért szeret minket, nem magunkért!! De gondolom, ezt tudod!!- én csak bólintottam, mert arra célzott, hogy Bill már biztos mondta.
- De nem mindegyik!! Itt van például Kethrin, és persze én is!!
- Igen, te is!!- mondta halkan Tom.
- Mi??- kagylóztam rá.
- Semmi!!- vágta rá gyorsan.
- És azzal a szőke sráccal, azzal az Andreassal mi van??
- Semmi, éldegél, és mi is!!- mondta Bill.
- Ezt hogy érted?? Már nem vagytok jóban??
- De, csak nincs időnk rá, így elhűlt a kapcsolatunk!!
- Az kár, jó fej srácnak tűnt!!
- Az is volt!!- bizonygatta.
- És nem szoktátok ilyenkor felkeresni?? Amikor itthon vagytok??
- Erre nem is gondoltunk!!- kapott a fejéhez Georg.
- Ráadásul itt a szülinapotok is!! Biztosan örülne, ha meghívnátok, mert elvileg a barátotok nem??
- Ha te nem lennél!!- jött oda Bill, majd egy nagy puszit nyomott az arcomra.
- Hát igen!! Na de most nem egózunk, elmegyünk hozzá??
- De hisz még csak most jöttél meg!! Nem vagy fáradt??
- Dehogy vagyok, kicsattanok az egészségtől!!- pattantam fel.
- Megváltoztál!!- jegyezte meg halkan Tom.
- Tudom, de nem bánom!! Jó ez így nem??- guggoltam le mellé, majd rámosolyogtam.
- Nekem jó!!- mosolygott vissza, majd fellökött és elkezdett csikizni.
- Hagyd abba!!
- Dehogy hagyom!! Meg akarom tudni, mennyit erősödtél az utóbbi időben!!- nevetett, majd tovább csikizett. A többiek is nevettek.
- Ebből én sem maradok ki!!- és Bill is rám vetette magát.
- Pont úgy, mint régen igaz??- nyögdécseltem ki ezt az egy mondatot.
- Pont úgy!!- mondták egyszerre a fiúk, és nevetve csikiztek tovább. Nagyon jól éreztem magam. Olyanok voltunk, mint három kisiskolás. A többiek nyilván hülyének néztek minket, aztán végre az egyiknek megjött az esze, és rászólt a fiúkra.
- Hagyjátok abba, és menjünk Andreashoz!!- kelt a védelmemre Georg.
- Jaja, mehetnénk!!- próbáltam lelökni magamról őket, de ahhoz képest, hogy milyen vékonynak tűnnek, nehéz őket ledobni magamról.
- Jól van!! Mehetünk, de még nincs vége!!- szálltak le rólunk, majd Tom felsegített és elindultunk a rég látott baráthoz.
- Mikor láttátok utoljára??- kérdeztem tőlük, már az utcán.
- A turné előtt valahogy!!- gondolkodott Bill.
- Akkor itt az ideje meglátogatni!!- álltunk meg a házuk előtt. Szépen felsorakoztunk, egymás mellett. Bill keze megindult a csengő felé, de aztán még is visszahúzta. Aztán Tom keze kicsit határozottabban, már majdnem megnyomta, de végül még sem.- De nyámnyilák vagytok!!- mondtam nekik, és megnyomtam a csengőt. Nem sokkal később egy szőke helyes srác nyitott ajtót, azaz Andreas.
- Hello, hát ti??- nézett végig rajtunk.
- Eljöttünk meglátogatni!!- szólaltam meg.
- Nem jöttök be??- nyitott ajtót. Szépen bementünk, majd leültünk a kanapéra.
- Mi van veled??- kérdeztem a csendet megtörve.
- El vagyok!!
- Rég beszéltünk!!- bólogatott Tom is.
- Valakik nagyon elfoglaltak voltak!!- mondta gúnyosan Andreas.
- Most mi bajod van??- kérdezett vissza.
- Akárhány évig, én voltam az, akivel mindent megbeszéltetek, aztán bejött a banda biznisz, és hirtelen egyik napról a másikra elfelejtettetek!!
- De mi nem…- próbálkozott menteni a menthetőt Bill.
- Semmi de, most is, gondolom, ha nem lenne itt Emili el sem jöttök!!
- De mi…- szólt megint Bill.
- Neki köszönhetem, hogy eljöttetek igaz??
- De…
- Mi van Bill?? Fáj az igazság??
- Azt istenért!! Hagyd már, hogy végig mondja!!- szállt tesója védelmére Tom.
- Mond!!- ült vissza a helyére, és hallgatott.
- Mi nem felejtettünk el, csak nem volt időnk!! Egyébként meg te sem kerestél minket!! Egy hívást sem kaptunk tőled!! A másik meg, igen Emili ötlete volt hogy jöjjünk el, és?? Itt vagyunk nem??- kiabált Bill, majd kifújta magát, felállt és…- Megyek, szívok egy kis friss levegőt!!- majd ki is ment. Csönd telepedett a szobára, amit egy jó tíz perc múlva Andreas tört meg.
- Bocsi, tényleg nem hívtalak titeket, de azt hittem elfelejtettetek!! Ne haragudjatok, és köszönöm Emili!!- adott egy puszit, majd…- Megyek, beszélek Billel!!- és ki is ment utána.
- Ez kemény volt!!- jegyeztem meg csendesen.
- Az!!- majd csöndben vártuk meg, mi történt Billék között. Nem tudom mit beszéltek, de az eredmény azt sugallta, hogy minden rendben. Röhögve jöttek vissza, majd Tommal együtt kezet fogtak, mert volt valami titkos hármas kézfogásuk. Majd mosolyogva fordultak felénk.
- Akkor ezzel megvolnánk!!- csapott a combomra Georg, enyhén szólva erősen.
- Igen, meg!!- nyöszörögtem.
- Csak nem fájt!!- húzta fel a szemöldökét.- Tom is ilyet szokott kapni, csak a hátára!!
- Drága Georg, én nem Tom vagyok!!- fogtam meg a még mindig a combomon pihenő kezét, és átraktam az övére.
- Bocsi!!
- Semmi!!- mosolyogtam rá.
- Nincs kedvetek elmenni fagyizni?? Én állom!!- mosolygott Kethrin.
- Kis protekciós!!- puszilta meg Gustav.
- Benne vagyok!!- mondtam egyszerre az ikrekkel.
- Én is!!- állt fel Georg.
- Akkor úgy látszik nekem is benne, kell lennem!!- mondta megadóan Andreas.
- Mint ha nem akarnál jönni!!- nézett rá gyanakvóan Tom.
- Hát…- játszotta magát.
- Ne izélj már!! Indulás!!- ragadtam karon, majd nevetve kimentünk a házból, és célba vettük Kethrinék fagyizóját. Bementünk, és leültünk, de előtte még illedelmesen köszöntünk az apukájának. Mindenki kikérte a maga fagyiját, és mivel én ilyen "kedves" vendég voltam, ahogy az apukája mondta még plusz öntetet is, kaptam.- Ez nagyon finom!!- mondtam, miután sikeresen betermeltem az egész fagyit.
- Örülök hogy ízlett!!- mosolygott kedvesen a pult mögül az apukája.
- De a sütik a legjobbak!!- bizonygatta teli szájjal Tom.
- Tudom, azt már kóstoltam!!
- Én inkább a tulaj lányára szavazok!!- mosolygott Gustav, amire Kethrin el is pirult, majd megcsókolták egymást, de az apukájuk közbe szólt:
- Khm… ez egy fagyizó!!- majd hátrament. Mi csak nevettünk.
- De ha egyszer így van!!- súgta oda Gustav nekünk. Mi csak nevettünk. Öröm volt nézni, milyen jól el vannak. Nem néztem volna ki Gustavból, hogy ilyen romantikus egy alkat.
- Na és most??- tette fel a kérdést Bill. Mindenki mélyen hallgatott.
- Azért ne tolongjatok!!- viccelődött Georg.
- Nem is lakom itt, de nekem kell állandóan tanácsokat adni??
- Miért, mi az ötleted??- vetődött rám minden szempár.
- Hát igazából…- kerteltem, de úgy látszott félre értették.
- Semmi igaz?? Na mindegy, nem haragszunk!! Valaki??- kérdezősködött tovább Andreas.
- Ki mondta, hogy nincs ötletem??
- Miért van??- lepődött meg.
- Van!!
- És azt megosztod velünk is??- kérdezte Bill.
- Menjünk uszodába!! Már úgy is régen voltam!!
- Én nem szeretem az uszodákat!!- tiltakozott Kethrin.
- Na!! Légyszi!! Én viszont imádom őket!!
- Na!!- próbálta rábeszélni Gustav. Nem mondom, nagyobb sikere volt, mint nekem, és még jobb taktikát is választott, azok a szemek…
- Nem bánom, benne vagyok!!
- Oké, akkor irány haza, mindenki felkapja a fürdőruháját, és az uszoda előtt találkozunk!!- utasított Georg. Nevetve szalutáltunk neki, és mindenki elindult haza, fürdőruhát venni…
Folyt. Köv...
12 komment
2008.01.06. 18:14 Kei
18. rész - Ballagási ajándék!!
Hát igen, pontban 8-kor belépett anya, és felébresztett minket, hogy itt vannak Peter szülei. Hulla fáradtak voltunk, de azért felkeltünk. Ruhában aludtunk, így nem kellett felöltözni. Lementünk, és búcsút vettünk egymástól, újból. Ez már úgy látszik megszokássá vált, hogy egyszer mindenki elhagy, aztán később vissza jön, de megint elmegy. Amint kilépett az ajtón, könnycseppek rohamoztak meg. Érdekesen éreztem, magam, mert amikor Billéktől szakadtam el, nem sírtam ennyire. De ez most más volt. Mint ha éreztem volna, hogy kilátástalanabb a helyzetünk. Ő az ország másik végébe megy, Billék pedig a szomszéd városban vannak, persze akkor nem voltak, mert turné. De hát akkor is. Még hallottam, ahogy egy utolsó, viszlátot köszön az anyukájáéknak, majd a taxi, ami a buszpályáig viszi, elhajt vele. Megígérte, hogy ír, és írt is, de sajnos többet már nem találkoztunk… vagyis egyszer igen. De az már később volt. Anyu megkérdezte, ne akarok e leülni, vagy enni valamit, mert nagyon elfehéredtem, de nem. Nem voltam éhes. Felmentem a szobámba, és bedőltem az ágyba. A párnán még éreztem a parfümjét. De lehet hogy csak oda képzeltem, nem tudom. De minden esetre, jó volt. Ott feküdtem és végül elnyomott az álom. Délben ébresztett anya, hogy ideje ebédelni.
- Mennyi az idő??
- Dél van kincsem, és az ebéd is kész!!
- Nem vagyok éhes!!- dőltem vissza az ágyba.
- Muszáj enned kincsem!! Ha nem eszel, teljesen legyengül a szervezeted, és amúgy is, délután megyünk vásárolni!!
- Hova??
- Be a városba!! Megkapod a ballagási ajándékodat, mert jó lett a bizid!!
- Köszönöm!!- ültem fel, és jól magamhoz szorítottam. Ahogy mondta, délután el is mentünk, és kaptam egy telefont, egy laptopot, és még az internetet is bekötötték. Rögtön írtam Peternek a számára egy sms-t, és letöltöttem azt a beszélgető programot is, valami MSN volt a neve azt hiszem. Mivel a volt osztálytársaimnak mindnek volt, én is csináltam egy e-mail címet, majd sorra felvettem őket és azon beszélgettünk. Peternek nem volt, csak telefonja, így vele maradtunk a régi módi levelezésnél. Jól telt a nyaram, rengeteget neteztem, és telefonálgattam. Egyik nap, egy volt osztálytársam írta msn-en, hogy ismerem-e a Tokio hotelt. Azt mondtam nem. Ha megtudja, hogy az énekes a legjobb barátom, ráadásul egy iskolába járt velük, nem tudom mit szólt, volna.
.:Vanda:. üzenete:
Nem ismered?? Az meg hogy lehet?? Hol élsz??
.:Emili:. üzenete:
A földön kérlek, de miért??
.:Vanda:. üzenete:
Az évszázad legjobb csapata, és a zenéjük is nagyszerű!!
.:Emili:. üzenete:
Tudsz nekem küldeni számokat??
.:Vanda:. üzenete:
Persze, a Devilish korszakból is kérsz??
.:Emili:. üzenete:
Jöhet!!"
Így megkaptam minden számukat, mármint az első albumukét, és a Devilish számait is. Azt hittem, az a szám, amit nekem játszottak, és amit Tom játszott, annyira szép, hogy nincs nála szebb, és érzelmesebb, de rá kellett jöjjek, hogy az összes számuk olyan. Imádtam, és éjjel nappal azt hallgattam. Felmentem ilyen rajongói oldalakra is. Rengeteg kép, interjú, és már egyebek voltak, amiket egytől egyig végig olvastam, és rá kellett jöjjek, hogy vagy én nem ismerem őket eléggé, vagy az újságok ferdítenek, mert olyan dolgokat írtak róluk, hogy a fülem kettéállt tőle. De nem hittem nekik, szerintem senki nem ismeri jobban őket, mint én. Írtam nekik egy levelet, bár nem tudtam, mikor fogják megkapni. Beleírtam, hogy mennyire hiányoznak, és hogy rengeteg rajongójuk van itt. Meg persze, hogy nagyon jók a számaik, és hogy kaptam egy telefont, szóval, majd ha nekik is van, tudnak írni, meg persze hívni is. Fel is adtam gyorsan. Választ nem kaptam, biztosan hosszú volt a turné, meg koncertek sorozata, csak már lassan augusztus végéhez közeledett az idő, amikor csörgött a telefonom. Ismeretlen szám. Felvettem:
- Hallo??
- Szia!!- szólt bele egy boldog hang.
- Bill?? Te vagy az??- és örömömben majdnem sikítoztam, vagy is sikítoztam de csak halkan.
- Azért nem akarok megsüketülni!!- nevetett a vonal túlsó végén.
- Ha tudnád, mennyire örülök, hogy hívsz!! Egész nyáron nem tudtam rólad semmit, csak annyit, amennyit az újságok, és persze a netten olvastam.
- Csak nem egy újabb rajongó??- szólt bele Tom.
- Sőt, a legnagyobb!!- mondtam vidáman.
- Ennek örülök, és ki a kedvenced??- szólt bele a harmadik személy, azaz Georg.
- Mi ez most?? Vallatás??
- Nem, csak érdeklődünk!!- vette vissza Bill
- És a negyedik emberke?? Gustav??
- Hármat találhatsz!!
- Öhm… csak nem Kethrinnel van??
- De, és azt hallanod kellett volna, mit mondogatott a turné alatt!!- vette ki Bill kezéből a telefont Tom, és belekezdett a sztorizásba.- Ott szenvedett, hogy neki mennyire hiányzik Kethrin, meg hogy biztosan megcsalja, mert nagyon széplány…- de nem mondhatta tovább, mert Bill kivette a kezéből.
- Ismered Tom túlzásait!!
- Igen!! Akkor adjátok át neki, és persze Kethrinnek az üdvözletemet!!
- Nem!!- mondta erélyesen Georg.
- Hogy-hogy nem??
- Úgy hogy nem!!- és éreztem a hangján, hogy mosolyog.
- De miért nem??
- Mert majd elmondod neki te!!
- Hogyan?? Oda repülök??
- Felőlem jöhetsz repülővel is, de mi úgy terveztük, hogy érted megyünk a turné busszal!!- vette át megint Tom.
- De én nem mehetek, mindjárt kezdődik a suli!!
- És mikor kezdődik a suli??
- 1-én lesz az évnyitó!!
- És mi van 1-én??
- Az évnyitó… meg a szülinapotok!! Jaj, hogy felejthettem el!! Bo…
- Ne!!- vágott közbe Bill.- majd személyesen!!
- De mondom, hogy évnyitó, meg új suli és…
- Ha ennyire nem akarsz jönni, mi nem eröltetjük!!- mondta a háttérben Tom.
- Nem, dehogy, nem arról van szó!! Ne haragudjatok de…
- Ha akarsz, akkor jössz!! Holnap délben ott vagyunk értetek, ha jöttök, ha nem!!- és letette a telefont. Nagyon boldog voltam, és az sem érdekelt, hogy suli lesz, lerohantam anyuhoz, és elújságoltam neki a dolgot.
- Anyu!!
- Mi az csillagom??
- A fiúk holnap értünk jönnek!!- nem kerteltem, egyből kimondtam, amit akartam.
- És hova visznek?? Mert holnapután suli!!
- És mi lesz még holnap után??
- Hát iskolakezdés, mi más??
- De még lesz valami, ne mond, hogy nem emlékszel!!
- Mire kéne??
- Jaj, anya!! Hát a fiúk szülinapja!!
- Tényleg, el is felejtettem!!
- És bulit tartanak, és meghívtak!!
- De suli lesz!!
- De anya!! 16 évesek lesznek!!
- Te meg majd novemberben 15!!
- Igen, de holnap értünk jönnek!!
- De nem maradhatsz le az évnyitóról!!
- Már hogy ne maradhatnék le?? Majd első napra visszajövök, és nem maradok le semmiről!!
- Hát nem is tudom!! Új iskola, és új osztálytársak…
- Jaj anya!! Ne akadékoskodj már!! Majd megkérdezem hogy mi volt!! Most inkább induljunk ajándékot venni a fiúknak!!- vettem ki anya kezéből a törlőrongyot.
- Nem szabadulok tőled, amíg meg nem engedem igaz??- kérdezte mosolyogva.
- Nem éppen!!- megöleltem, majd összekaptam magam, és bementünk nézelődni a fiúknak ajándékot. Tomnak vettem egy Samy Delux feliratú sapkát, Billnek meg egy nyakláncot. Mindig is imádta az ilyen kiegészítőket, és hogy a medál rajta Nena feliratú volt, tuti nyerőnek gondoltam. Nem is tévedtem. Haza mentünk, és megvacsoráztunk, mert eléggé eltöltöttük az időt a vásárlással. Nem bírtam aludni akkor este. Csak forgolódtam és gondolkodtam. Nem tudom mikor, de még is csak elaludhattam, mert anyu ébresztgetett reggel, hogy még be is kéne bakolni. Hát igen, ez teljesen kiment a fejemből. Gyorsan összepakoltam, majd még épp volt időm felöltözni, mert egy nagy busz parkolt le a házunk elé. Bill kiszállt, és gondolkodva nézett a házra, és a következőre. Felhúztam az ablakot, és kikalimpáltam neki.
- Bill!!- ordítottam oda neki, erre felém fordult, visszaintett és magabiztosan ment az ajtóhoz.
- Kicsim!! Megjöttek Billék!!- kiáltott fel anya. Én megfogtam a bőröndömet, és rohantam lefelé. Amint leértem ledobtam a cuccom, és Bill nyakába vetettem magam.
- Oh, szia Emili!!- szorított magához.
- Úgy hiányoztál!!
- És mi nem??- szállt ki Tom, majd mögötte Georg, Gustav és nagy meglepetésemre Kethrin is.
- Jaj, hát persze!!- ugrottam az ő nyakába is.
- Azért megfulladni nem akarok!!- nevetett. Elengedtem, majd Georgnak is adtam egy óriási ölelést. Ő már nem nyavalygott, mint Tom. Aztán Gustavnak, de még egy halk "Gratulálok!!"-ot is suttogtam. Majd Kethrint is megszorongattam, és még annyit mondtam neki hogy:
- Mindent tudni akarok!!- ő erre csak mosolyogva bólintott. Bementünk gyorsan a cuccunkért, nem volt idő, hogy körbe mutassam a házat, bár nem tudom hová siettünk. Na mindegy, beszálltunk, anyu beült a vezető mellé, és vele beszélgetett. Mi hátrébb mentünk, megmutatták a fekvő alkalmatosságukat, és minden egyebet egytől egyig. Aztán leültünk, és beszélgettünk:
- Na és?? Milyen volt a turné??- dobtam fel az első eszembe jutó témát.
- Fárasztó!!- mondta Georg, majd hátradőlt.
- Izgalmas!!- mondta Bill izgatottan.
- Kihagyhatatlan!!- vette elő a csábos mosolyát Tom.
- Unalmas!!- karolta át Kethrint Gustav. Én csak mosolyogtam rajtuk.
- És neked milyen volt a ballagás??- kérdezte Bill.
- Nem fogod elhinni, ki jött el a ballagásomra!!- került nagy mosoly az arcomra.
- Nálunk biztos ne volt nagyobb szám!!- egózott Tom.
- Várj csak!! Mint ha kopogtatnának!!- hallgatóztam. Mindenki csöndben maradt.
- Én nem hallok semmit!!- törte meg a csendet Tom.
- Már én sem, biztos elment!!
- Ki??
- Az egód!! Szerintem nem fért be a buszba!!- vigyorogtam rá.
- Gonoszkodsz??- mosolygott rám, majd megdobott egy naranccsal, ami a kis asztalkán lévő kosárban volt.
- Hey!!- szóltam rá, mire csak tovább vigyorgott. A többiek is csak nevettek, de Billt már nagyon furdalta a kíváncsiság, és miután megtudták hogy ki volt, a többieket is.
- Peter!!- mondtam nagy vidáman. Bill is rám mosolygott. Tom arcára egy kis féltékeny mosoly került, a többiek meg értetlenkedve néztek…
Folyt. Köv...
12 komment
2008.01.05. 14:42 Kei
17. rész - Egy átbeszélgetett éjszaka!!
- Nagyi itthon vagy??
- Persze kincsem, gyere be!! Hol lennék??
- Hát mondjuk az udvarlóidnál??
- Ugyan, öreg vagyok én már ahhoz!!
- Mit csinálsz itt??
- Megkerestem a levelet, amit a hazaérkezésemkor kaptam, és itt van még egy!!
- Hagy, olvassam el!!
- Olvasd, és majd utána elmondom, mikor kaptam!!
- Nem, inkább még is csak te olvasd!! Az úgy jobb, hiszen te kaptad!!
- Ahogy gondolod!! Na szóval, hol is tartottam?? Jah igen, meg van:
"Felrohantam a szobámba, és feltéptem a borítékot. A feladó neve és címe le is szakadt róla, így a földön hevert az a kis lapocska, amely azt hírdette: Feladó: Peter Harris Salzburg Alig vártam, hogy olvashassam, de előtte még anyu felszólt, hogy később ebédelünk, vagy elmegyünk étterembe. Én a legfrappánsabb megoldást választottam, mert nem volt kedvem étterembe menni, és anyunak is szerettem volna egy kicsit hízelegni, így ezt mondtam neki:
- Az étteremben nem főznek olyan jól, és olya jókat, mint te, szóval inkább várok még egy órát a főztödre, mint hogy éttermi moslékkal tömjem magam.- emlékszem, pont ugyan így mondtam neki, és még hangosa fel is nevetett, majd hozzá látott a főzéshez, én pedig végre beleolvashattam a levélbe. Már akkor is gyöngybetűkkel írt.
Kedves Emili!!
Bocsi, hogy csak ilyen sokára írtam, de amikor megérkeztem nem volt semmi érdekes, amit írhattam volna. Meg biztosan el is utaztál arra a koncertre, így ne hiányoltad annyira a társaságomat. A nagymamám, nagyon kedves!! Egyáltalán nem piszkál a miatt, amilyen vagyok. Az iskola az dög unalmas. Bár még csak két napja járok oda, de a többiek már eleve kiszúrták, hogy más vagyok, így nincsenek barátaim, bár van egy fiú, aki elég szimpatikus, de mennyi rá az esély, hogy ő is olyan, mint én. De nem baj, majd csak alakul valahogy. Már is nagyon hiányzol!! Anyuék azt mondták ők, nem költöznek erre felé egy darabig, amíg apunak nem akad valami állás a közelben. Majd remélem, mehetek látogatóba arrafelé!! De most elég rólam!! Te mesélj!! Milyen volt a fiúkkal való találkozás?? Tom még mindig olyan érdekes?? Bill még mindig az-az érzékeny, és segítőkész?? És a másik kettőről mi a véleményed?? A koncertjük hogy sikerült?? Nagyon sok rajongójuk van?? Mindent mesélj el!! Mama azt mondta, majd kapok egy mobilt, és akkor majd tudlak hívni, így egyúttal írd már le a vezetékes telefonotok számát is, kérlek szépen!! Egyelőre nem tudok többet írni, a legfontosabbakat leírtam. Remélem, nem soká kapok választ tőled. Nagyon vigyázz magadra, és csak óvatosan a fiúkkal!! Sajnálom, hogy nem lehetek ott a ballagásodon, pedig nagyon szeretnék menni, de apuék nem hiszem, hogy belemennének!! Vigyázz magadra, puszi!!
Írj: A te Petered!!
Minden levelet így fejezett be. Még vagy háromszor, négyszer végig olvastam a levelet, majd nem sokkal később anya hívott ebédelni. A levelet gondosan eltettem, a többi közé, amiket Billtől kaptam, de úgy látszik ma már csak ez a pár, van meg. Nagy vidáman vágtattam le a lépcsőn, pedig szomorúnak kellett volna lennem a fiúk miatt, de egyszerűen nem ment.
- De jó kedved van csillagom!!- tette le elém anya a tányérokat.- köze van ennek ahhoz a levélhez, amit most kaptál??- én csak bólogattam.
- Peter írt!!- nyögtem ki végül.
- Nocsak, és mi szépet írt??
- Csak a szokásosat, hogy hiányzom neki, meg hogy ott is szinte minden ugyanolyan, mint itt!! Ilyen átlagos dolgokat!!
- Örülök kincsem!!"
- És ez dobott fel annyira?? Azt hittem valami olyat ír, hogy megismerkedett egy fiúval, aki szintén homi, és most vele boldog, vagy valami hasonlót.
- Egyszer írt olyat is, de az már sokkal később volt!!
- Jó, akkor haladjunk szépen sorjában, mert érdekel az a másik levél is!!
- Rendben, mindjárt arra is sor kerül!!
- És egyébként meg mit hagytál ott náluk?? Vagyis hogy miket??
- Hát… Az nem egy megfogható dolog, vagyis kézzel sohasem lehet megfogni…
"Az idő telt, és rohamosan közeledett a ballagásom napja. Billéktől, mióta eljöttem nem jött hír, Peternek, pedig nem rég adtam fel a levelét. Egyik nap a szobámban ültem, és nézegettem magam a tükörben. Nem az az Emili nézett vissza rám, akit én egy hónappal ezelőtt láttam a tükörben. Mint ha megváltoztam volna. Külsőre semmi sem változott, legalább is a külső szemlélők semmit sem vettek észre a dolgokból, de én még is éreztem magam, mint ha valami hiányozna belőlem. Sokáig gondolkodtam rajta, de végül rájöttem. A régi Emilit hagytam ott. Azt az Emilit, aki megsértődött, ha Tom nem úgy szólt hozzá. Azt az Emilit, aki minden apróság miatt sírt, és azt az Emilit, aki képes barátok nélkül élni. Előtte nem bántam hogy egy barátom sincsen a közelben, mert volt Bill akivel tartottam a kapcsolatot. De utána… a suliban kezdtem kijönni a többiekkel, és nem mondom, hogy puszi pajtások lettünk, de szóltunk egymáshoz, és jól éreztük magunkat. Akkor derült ki, hogy a régi Emilit elhagytam, és az az Emili nézett a tükörbe, amelyik most itt áll előtted kicsi unokám. Akkor megváltozott egy kicsit az életem. De nem bántam, jó volt ez így. Aztán egyik nap, talán a ballagás előtt lehetett egy-két nappal, amikor ezt a másik levelet kaptam. Ezt Bill írta. Sietve írhatta, mert elég kacifántosra sikeredett, és kicsit nehéz volt kibogarászni, de végül még is csak sikerült:
Drága Emili!!
Bocsi, ha csúnyán írok, de a turné buszban zötykölődve nem lehet a legszebben, és bocsi hogy csak most írok, de eddig nem tudtam kiszedni Gustavból a dolgokat, meg el is voltam foglalva, de most írok. Azt mondta, a bulin nagyon jól érezték magukat, és kicsit bátrabban beszélgettek. Egy-egy puszi is elcsattant, de Gustav azt mondta, nem akarja siettetni. Az óta az este óta, egyre többet és többet találkozgatnak, és beszélnek telefonon, illetve személyesen!! Gustav nagyon titkol valamit, de szerintem már járnak!! Nem mondom szépen belevágtak a közepébe, de hát a ő dolguk, a te szavaiddal élve. Most mindenki tök izgatott a turné miatt, egyedül a dobosunk van letörve. Teljesen el van varázsolva, remélem ez majd nem hat ki a színpadi teljesítményére. Georgot finoman kiosztottam, de sajnos szegény nem emlékezett semmire. Tomot is kérdeztem, de tőle sem tudtam meg semmit. Remélem te, azért beavatsz az akkor este történtekbe.:) Bízom benned, és tudom hogy nem történt köztetek semmi, de Tom nem az a fajta, aki akármennyire is, részeg kihagyna egy alkalmat is. Főleg ha egy ilyen csodálatos lánnyal karöltve mehet haza!! Ha nem is tett semmit, biztos mondott valamit, mert nagyon jó hangulata van mostanában. Na de mindegy, elég rólunk. Mi van veled?? Hogy telik az idő?? A suli?? A bizonyítvány?? Lassan itt a ballagás!! Nagyon sajnáljuk mind, hogy nem lehetünk ott, de ígérem, kárpótolunk, ha eljössz hozzánk!! Beszélünk Andreassal és neked is, rendezünk egy bulit, rendben?? És majd vigyázok Tomra!! Na most megyek, mert mindjárt megérkezünk, és még most fel akarom adni a levelet!! Szia!! Vigyázz magadra, és tudd, hogy nagyon hiányzol!! Írj, és amint megkapom, válaszolok!!
Puszi: Bill
Teljesen feldobódtam a levéltől!! Nagyon örültem neki, hogy Billék majd nyáron találkozni szeretnének velem. Ez az egész napomat feldobta. És nem is számítottam rá, hogy nem egészen két nap múlva a ballagásomkor egy nagy-nagy meglepetésben lesz részem. A napok gyorsan teltek, és már csak azt vettem észre, hogy anyuval a kocsiban ülünk, és az iskola felé tartunk. A rokonság egyenesen oda ment. Amikor kiszálltunk egy ismerős alakot láttam közeledni, de az arcát egy hatalmas csokor eltakarta. Közelebb jött, és mikor odaért a kezembe nyomta a virágot, majd annyit mondott:
- Szia Emili!!- a hangja szépen csengett. Rögtön rájöttem hogy ki ő, és a virággal nem törődve a nyakába borultam. Az sem érdekelt, hogy elkenődik a sminkem a könnyektől. Akkor, és ott, nagyon boldog voltam, és alig tudtam annyit kinyögni, hogy:
- Peter!!
- Na, ne sírj!! Elkenődik a sminked!!- tolt el magától, és letörölte a könnyemet.
- De te hogy… és mikor… és… és…
- Pszt!!- tette az ujját a számra.- Azt mondtam nem biztos, hogy tudok jönni, nem azt, hogy nem jövök!!- mosolygott kedvesen. Már nagyon hiányzott ez a mosoly.
- Gyerekek, menni kéne!!- szólt anya.
- Rendben!! Gyere Peter!!- fogtam meg a kezét, és a másik kezemmel, a csokorral bevonultunk a suliba, be a terembe. Beálltam a helyemre. Az osztálytársaimmal, mint már említettem egész jól kijöttem, így kedvesen köszöntöttek, majd megrohamoztak a rokonok. Rengeteg jó kívánság, és egy csomó szebbnél-szebb csokorral gazdagabban tértünk haza a ballagás végeztével. Elizabeth, és Andrew alapból a meghívottak között voltak, de Peternek is szorítottunk helyet. A szülők arckifejezéséből ítélve nem tudtak a fiuk érkezéséről, de nem foglalkoztak különösebben vele. Nagyon finomat főzött anya, és rengeteget beszélgettem a rég nem látott rokonokkal. Már 10 óra felé járhatott, amikor az utolsó vendég is elhagyta a házat, kivéve Petert, és a szüleit. Az ajtó becsukása után, Andrewék is úgy döntöttek, ideje lenne menni.
- Peter!! Nem számítottunk az érkezésedre, így az ágyad nincs megvetve, de gyorsan felhúzok neked egy ágyneműt!! Gyere, menjünk!!- mondta egy csöpp ellenszemvvel a hangjában Elizabeth, majd az ajtó felé igyekezett. Andrew még mondott valamit anyunak, és ő is követte feleségét. Peter is megpuszilt, majd ő is utánuk ment, de nem akartam hogy megint elmenjen, így előálltam egy számomra csodás ötlettel:
- Elizabeth néni!! Peter nem aludhatna itt??
- Nem kicsim, biztosan sok pakolnivalótok van, csak láb alatt lenne, igaz Amanda??- fordult anyához, de anya az én pártomon állt. Tudta mennyit jelentene nekem, ha itt maradna.
- Nem, maradhat nyugodtan, ha szeretne!! Nincs olyan nagy felfordulás, egyedül is rendbe tudom tenni!!- mosolygott anya.
- De…- próbált megint ki fogást keresni Elizabeth, de Andrew közbevágott.
- Beth, drágám!! Ennyit igazán megengedhetsz nekik!! Régen látták egymást!! Holnap már úgy is megy el Peter!!
- De…
- Nincs de, maradhatsz Peter feltéve, ha szeretnél!!- fordult a fiához mosolyogva a jószívű apuka.
- Igen!!- mondta boldogan Peter, majd kikísértük a szüleit, és boldogan adtam anyunak puszit, majd már el is tűntünk a szobámban. Az egész éjszakát átbeszélgettük. Volt is miről. Igaz hogy rengeteget írtam neki a levélben is, de valahogy így jobban ki tudtuk fejezni magunkat. Megtudtam, hogy az ő kiszemeltjét Adamnek hívják, és úgy érzi, a fiú is hasonlót érez iránta, bár még mindig nem biztos benne hogy ő is meleg. Megmutatta a telefonját, és hogy milyen szép képeket tudott vele készíteni. Megmutatta a nagyiját, a házat, amiben akkor élt, és mindent. Még tisztes távolságból, és igen kicsiben de azt a bizonyos Adamat is lehetett látni. Én is meséltem neki, szinte mindent még egyszer elmondtam neki, amit a levélbe írtam. Végig dőltem az ágyon, és valami nyomott. Előhalásztam a takaró alól, és Toby volt az. Megpusziltam és magamhoz szorítottam.
- Az micsoda??- kérdezte az egérkére utalva.
- Ő itt Toby, az én kis plüssállatom!!
- Értem!! Jó neve van, Billről és Tomról kapta igaz??
- Igen!! Még amikor egészen kicsi voltam, adtam nekik is egyet-egyet!!
- Az jó!! És ők hogy nevezték az övéiket??
- Bill Eminek nevezte Tom pedig… Lilinek…- mondtam elmélyedve a gondolataimba, mert akkor jöttem rá, hogy mit jelentett az-az egy mondat, amin annyit gondolkodtam.
- Mi a baj??- nézett rám rémülten Peter.
- Baj?? Nincs baj, épp ellenkezőleg!!- mosolyogtam rá.
- Mi történt??
- Anya régen mondott nekem valamit, amikor Tomtól megtudtam, hogy Lilinek hívják az egeret.
- Ki az a Lili??
- Tom hívott így még régen, és akkor csodálkoztam rajta, hogy emlékszik rá, pedig olyan ellenszenves volt velem.
- És most rájöttél, hogy miért emlékszik még rá??- tapintott a lényegre.
- Pontosan!!
- És ezt megosztod velem is??
- Ha gondolod, elmondhatom!!- és belekezdtem a mondókámba.- anyu, amikor ezt megtudtam, azt mondta: " Majd egyszer rájössz, vagy már tudod, csak még nem tudod össze kapcsolni a kettőt!!" ezzel arra célzott, hogy Tom a piti kis húzásai ellenére kedvel, és az természetes volt számára, hogy Lilinek nevezte. Mert nagyon szeretett már akkor is, csak ugye azokhoz a fiúkhoz tartozott, akik nem szeretik kimutatni az érzéseiket. Régebben bántott volna, de az új Emilit már jó érzéssel töltötte el. Peter megértett engem, ezért is szerettem vele annyira beszélgetni. Reggelig beszélgettünk, és hajnali 6 körül döntöttünk úgy hogy alszunk egy kicsit. Szorosan egymásba karoltunk, és úgy aludtunk. Igaz hogy csak egy órát, mivel már reggel volt, és Peter megy haza, de az nekünk elég volt. Együtt voltunk, csak mi ketten…
Folyt. Köv...
11 komment
2008.01.04. 19:08 Kei
16. rész - a csalódott Bill!!
- Mi van??- ez volt a legértelmesebb, amit ki tudtam nyögni.
- Te lefeküdtél Tommal??- kérdezte kicsit halkabban, de egy cseppet sem nyugodtabban.
- Ezt kitől hallottad??
- Az most nem lényeg!! Szóval igen vagy nem??
- Biztosan Georg mondta!!
- Tehát akkor igaz!!- és már állt is fel, de visszarántottam.
- Nem feküdtem le Tommal, és nem is szándékozom!!
- Akkor miért mondta Georg??
- Na mikor mondta az a drágalátos Georg haverod!!
- Még tegnap, hogy Tommal jöttél haza!!
- Szép vagy!! Jobban hiszel egy részegnek, mint nekem, aki mellesleg, és legalábbis úgy tudom, hogy a legjobb barátos vagyok!!- na erre, elhallgatott. Sosem volt erőssége beismerni, ha valami rosszat tett, vagy egyebek, és ne is vártam el tőle, hogy bocsánatot kérjen, de ő ismer a legjobban. Tudhatta volna, hogy nem voltam egy könnyűvérű akárki.
- Meg tudsz nekem bocsátani??- hát igen, ez volt ő. Nem mondta konkrétan, hogy bocsi, hanem körül írta.
- Persze, de máskor kérdezz meg előbb, ha Georg részegen mond valamit!!- ő csak bólintott, majd megöleltük egymást. A kezdeti kómásság, már rég messzi járt a szememből, és teljesen friss voltam, így rá tudtam térni, a lányra este.
- És neked hogy telt az estéd??
- Jól köszönöm!!
- És az a lány??
- Olyan, mint a többi!!- mondta lehangoltam.
- Azaz??
- Csak azért tetszettem neki, mert azt hiszi, hogy majd híres leszek, és akkor ő is hírnevet kap az én jó voltamból!! Nem bízom én már a lányokban!!- mondta ezt lesütött fejjel.
- De e miatt az egy csaj miatt az összes többiben sem??
- Az egyik azért jár velem, mert Tomhoz akar közelebb kerülni, a másik a hírnév reményében a többiek meg csak felvágásból!!
- De mesélted, hogy volt egy barátnőd!! Akivel… érted!!- nem akartam kimondani, mert nem tudtam milyen távban, vannak a szülők, és szerintem még nem igazán akarja nyilvánosságra hozni, hogy ő már nem az a kis ártatlan Bill.
- Igen, ő is ilyen volt!!- váltott hangnemet. Már nem mérgesen beszélt a női nemről, hanem csalódottan.
- De azt mondtad, szereted, és hogy ő is, akkor mi volt a baj??
- Hát tudod, nem minden ember az, aminek látszik. Ő sem volt az. Azt mondta, szeret, és én hittem neki, pedig nem engem szeretett, hanem Tomot!! Azt hitte, ha velem jár féltékennyé, teheti!! De ismered Tomot, meg meséltem róla!! Neki egy lány csak ARRA kellett!! Nem érdekelte őt Helen, sőt még örült is, hogy boldog voltam!!
- Ezt miért nem írtad nekem levélben?? Bennem sem bíztál?? Annyit írtál, hogy ne jött össze!! Tudom, hogy lány vagyok, de bennem bízhatsz!! Én megbíztam benned!! Mindent elmondtam neked, az ég egy adta világon mindent, és most kell megtudnom, hogy te még sem bíztál bennem!!- itt már szinte sírtam, de tartottam magam.
- Ne érts félre, nem azért nem mondtam el, mert nem bízom benned, hanem egyszerűen… egyszerűen féltem bevallani, hogy miért szakított velem!! Nem akartam elhinni, hogy az a lány, akibe szerelmes voltam, aki szinte minden téren az első volt nekem, ilyen szépen elhagyott!!- mentegetőzött, de ebből inkább egy önsajnálat lett.
- Jól van, nem haragszom, de ne ítéld el a női nemet két lány miatt!! Én nem vagyok olyan, mint ők, és minden bizonnyal Kethrin sem!! Kethrin…
- Mi van vele??- nézett rám értetlenül. Úgy látszik, végül is jól jött a témaváltás, mert nem akarta már ezt folytatni, és őszintén szólva én sem. Akármennyire is szerettem, ez már csak önsajnálat volt.
- Tegnap olyan jól elvolt Gustavval!! Kíváncsi vagyok, hogy telt az estéjük, miután eljöttünk!!
- Na látod, erre én is!!
- Megtennél nekem egy szívességet??
- Csak akkor, ha elmondod, mit csináltatok Tommal!!
- Most zsarolsz??
- Nem, dehogy, csak érdekel, ahogy téged is, hogy mi történt Gustavékkal!! Ha elmondod a Tomosat, kikérdezem Gustavot!!
- Ennyi erővel én is kikérdezhetem Kethrint!!
- De te ma mész haza nem??
- Ja de tényleg!!- csaptam homlokon magam, és ahogy a csapás a fejemet érte, el is szomorodtam, és már majdnem sírtam.- Ezt el is felejtettem!!
- Én nem tudtam!!- nézett rám, és én is felemeltem a fejem. Egymás szemébe néztünk, és ő is szomorúan tekintett rám.
- Ennyire el akarsz küldeni??- próbáltam meg viccelni, és egy halvány mosoly suhant át az arcomon.
- Dehogy te buta!!- nevette el magát, és megborzolta a hajamat.
- Mennyi az idő??
- Fél tíz!!
- Mennyi??- döbbentem le.
- Mi a baj??- annyira aggódva nézett rám, mint ha halálos beteg lennék, ezen még ma is nevetnem kell…"
- Nagyi!! Folytasd!!
- Jól van, jól van!! Szóval…
"Akkor döbbentem rá, hogy ma elutazunk, és én még fel se öltöztem, anya már biztosan lenn van, és kajákat készít Simonéval. Gyorsan kiküldtem Billt, felöltöztem és bedobáltam a cuccomat a táskámba. Mindent elpakoltam legalább is akkor azt hittem. Csak később derült ki, hogy egy dolgot itt hagytam, de ne haladjunk ennyire előre. Felkaptam a táskám, és rohantam lefelé. Anyu táskája, már útra készen álltak az ajtóban. Letettem mellé az enyémet is, és bementem a konyhába.
- Jó reggelt!!- köszöntem a konyhában szorgoskodó anyukáknak, és az éppen a reggeli kávéját iszogató Gordonnak.
- Szia kincsem!! Örülök, hogy felkeltél!! Nem soká indulunk!!
- Értem!!
- Menj, köszönj el a fiúktól, szerintem még alszanak!!
- Bill már biztos nem!!- álltam fel az asztaltól.
- Hogy-hogy??
- Hosszú!!- nyújtottam el a végét, és felmentem a fiúkhoz. Úgy gondoltam Bill már úgy is fenn van, vele nem kell majd annyit küszködni, jöjjön a keményebb dió, és Tom szobáját vettem célba. Kopogtattam, bár tudhattam volna, hogy még alszik. Nem volt már akkor sem az erőssége a korán kelés, egy ilyen buli után, ahol a fél italkészletet bevedelte, meg pláne. Szépen csendben odalépkedtem az ágyához, bár felőle az egész házat vihették volna, olyan mélyen aludt.
- Tom!! Ébredj!!- keltegettem, de nem suttogva. Minek, hiszen erre sem kelt fel.- Ébredj!!- rázogattam egy kicsit, de ezzel sem mentem semmire. Végül úgy döntöttem mással próbálkozom, de hirtelen nem volt ötletem. Szétnéztem a szobában. A redőny lehúzva. Gyorsan odamentem, és felhúztam. Szépen az arcába világított a nap, erre felébredt a drága.
- Á!!- ennyit tudott kinyögni.
- Nem á, hanem nap!!
- Húzd el!! Még korán van!! És a fejem is fáj!!
- Kellett neked annyit inni!! Egyébként csak elköszönni jöttem!!
- Jó, akkor majd beszélünk, csak húzd le a redőnyt!!
- Nem, amíg ne kapok búcsú puszit!!- játszottam el azt, amit Bill a szerencse puszival.
- Gyere ide!!- dörmögte. Oda hajoltam hozzá, majd egy nagyon erőtlen puszit nyomott az arcomra.- Most már lehúzhatod a redőnyt!!- majd visszatakarózott. A tegnapi ruhája volt rajta, amiben haza cipeltem.
- Szia!! Légy jó!!- mondta még neki, és rá sem hederítve arra, amit kért, kimentem a szobából, és becsuktam az ajtót. Még hallottam, amint azt kiálltja utánam:
- Áruló!!- egy széles mosoly jelent meg az arcomon, bementem az ágyon fekvő, zenét hallgató Billhez. A fülhallgató olyan hangosan szólt a fülében, hogy még én is hallottam. Halkan bementem, és amikor közelebb értem, megláttam, hogy alszik. Egy darabig még tűnődtem rajta, hogy lehet ilyen hangos zene mellett aludni, de a továbbiakban rá kellett jönnöm, hogy én is tudok. Kivettem a füldugót a füléből, de erre sem ébredt fel. Gondolkodtam rajta, hogy felébresszem e vagy ne, de ha nem teszem, akkor megsértődik, hogy búcsú nélkül megyek el. Tomnál nem volt ilyen gond, őt direkt fel akartam ébreszteni. Még is csak rászántam magam, és megpróbálkoztam az ismerős ébresztgetéssel.
- Bill!! Ébredj!!- de Tomhoz hasonlóan, a füle botját sem mozdította.- Bill!! Légyszi ébredj fel!!- de még mindig semmi. Jött az utolsó ötletem, hátha erre felkel végre:- Búcsúzni jöttem!! Csak adj egy puszit, és már itt sem vagyok!!- erre elkezdett fészkelődni, és végre kinyitotta azt a hatalmas barna szemét.
- Már mész is?? Hiszen még csak most keltél fel!!
- Elaludtál Bill, már lassan fél 12!! Adj egy puszit, és már itt sem vagyok!!
- Nem gondolod, hogy csak így elengedlek??
- De aludj nyugodtan…
- Nincs apelláta!!- ásított egy nagyot, és kikelt az ágyból.- Gyere!!- megfogta a kezem, és együtt mentünk le a lépcsőn.
- Hát a másik hétalvó??- kérdezte Simone anyu melett állva az ajtóban.
- Még alszik!!- mondtam szomorúan, pedig korántsem azért voltam szomorú, hogy Tom még alszik. Megszoktam a stílusát. Jobban elszomorított, hogy megint kilátástalan ideig, csak levélben hallhatok felőlük.
- Ne búslakodj, tudod milyen!!- adott kedvesen egy puszit, majd kikísért a kocsihoz.
- Legyetek jók, és vigyázzatok magatokra!!- puszilta meg anyát is, majd hozzám lépett.- Neked meg jó tanulást, és hajrá így az év végén!!
- Rendben!!- mosolyogtam a könnyeim mögül.
- És bármikor szívesen látunk!!- lépett hozzám Gordon, majd megpuszilt és anyuhoz lépett. Valamit még susmorogtak egymással, aminek anyu egy kicsit örült is meg nem is, nem tudtam eldönteni. Aztán Billen volt a sor. Elém lépett, majd megfogta a kezem, és egy kicsit arrébb húzott.
- Nagyon fogsz hiányozni!!- szorított magához.
- Te is nekem, de majd írunk egymásnak jó??
- Ez csak természetes!! És majd kikérdezem Gustavékat!!- éreztem, ahogy mosolyra húzódik a szája.
- El ne felejtsd, és majd részletesen írd le a levélben!!- húzódtam el tőle, és a szemébe mondtam.
- Nem fogom!! Én meg majd kikérdezem Tomot, bár nem hiszem, hogy sok mindenre fog emlékezni, és Georgot meg jól leszúrom!!
- Rendben, de csak finoman!!
- Rendben!!- mosolygott, majd letörölt egy kósza könnycseppet az arcomról.
- Emili!! Siess kincsem!!- szólt oda anyu, majd még visszafordult Simonékhoz.
- Hát akkor, szia!!- hajoltam oda hozzá, és az arcára akartam puszit adni, de elfordította a fejét, és a szájára ment. Nem bántam, nagyon nem, és még jól is esett. Aztán rámosolyogtam, és kézen fogva vissza sétáltunk anyuékhoz.
- Indulhatunk??- kérdezte anya, miután beszállt a kocsiba.
- Igen!!- majd még adtam egy gyors puszit Billnek, és megígértettem vele, hogy amint megtud valamit Kethrinékkel kapcsolatban, írjon, és üdvözölje a helyemben őket. Majd beszálltam az autóba. Anyu elindult, és még hosszasan integettünk nekik, majd felhúztam az ablakot, és anyuhoz fordultam.
- Mit sustorgott neked az a Gordon??
- Semmi különöset!!
- Na anya!! Előttem, nem kell titkolóznod, láttam rajtad, hogy nem volt a legvidámabb dolog, de még sem szomorkodtál rajta. Mi volt az??
- Hát… Gordon megtudta, hogy apádnak végül nem jött össze az ő drága barátnéjával, és ez… lehet, hogy rosszmájú vagyok, de jól esett!!- nézett rám bűnbánóan, majd vissza az útra.
- Egyet értek!!- mosolyogtam rá, majd ő is rám. Az út többi része nyugodtan telt. Nem beszélgettünk többet egészen hazáig. Amikor hazaértem, viszont egy elég vastag levél pihent a postaládában. Gyorsan kikaptam a cuccomat a kocsiból, és rohantam felfelé az emeletre a levelemmel. Már eleve örültem a levélnek, de amikor megláttam a feladót, még kíváncsibb lettem…"
- Nagyika, nekem mennem kell, majd holnap is eljövök, és mondod tovább rendben??
- Persze, menjél csak, addig majd megkeresem a levelet, meg kell lennie valahol!!
- Rendben, már alig várom!! Szia!!
- Szerbusz!!
Folyt. Köv...
5 komment
2008.01.02. 19:27 Kei
15. rész - "Te lefeküdtél Tommal??"
- Anya!! Megfojtasz!!- próbálta lefejteni Simonet magáról Tom.- Most Bill jön!!- bökött a másik srácra, akivel Gordon fogott kezet, és dicsérgette. Simone még egy nagy puszit nyomott fia arcára, és átvette a terepet Billnél, ezzel levegőt hagyva Tomnak. Gordon ment most oda Tomhoz, és ők is kezet ráztak vagy ezerszer. A másik két zenész, szintén valami hasonlót élhetett át, mint az ikrek. Miután alaposan megnyomorgatták az este sztárjait, szóhoz juthattak az ünnepeltek.
- Nem megyünk el valahová bulizni?? Ezt meg kell ünnepelni!!- mondta Georg, a haját igazítgatva.
- Én benne vagyok!!- helyeseltek a többiek. Majd rám és Kethrinre szegezték a tekintetüket.
- Én benne vagyok!!- mosolygott egy kis szünet után Kethrin.
- Emili??- néztek rám. Anyu ott állt mellettem, és ő válaszolt helyettem, de sajnos nem úgy, ahogy én szerettem volna.
- Nekünk még össze kell pakolni, mert holnap indulunk haza!!- karolt át anya, én csak lehajtottam a fejem.
- De csak nem indultok olyan korán, hogy ne tudjatok előtte elpakolni!!- próbálkozott Simone, és Gordon, helyeslően bólogatott.
- Hát… nem is tudom…- nézett rám anya, én meg csillogó szemekkel meredtem rá.
- Amanda néni, tessék megengedni, majd vigyázunk rá, és majd segítünk bepakolni!!- próbálkozott Tom. Tudni kell róla, hogy nem valami ügyes pakoló, de most nagyon igyekezett, és ezen a kijelentésén, Simone is elcsodálkozott.
- Na kisfiam, akkor mostantól egyedül fogsz becsomagolni!!- mosolygott Simone, Tom pedig gyorsan elhallgatott, de úgy látszik, anyunak még is sikerült a lelkére beszélni, mert így szólt végül:
- Rendben, de ne maradjatok sokáig!!- majd puszit nyomott a homlokomra a többi szülővel együtt, és elmentek. Mi pedig belevetettük magunkat az éjszakába. Nem volt túl sok hely, ahova mehettünk volna. Így bolyongtunk egy darabig, a kihalt utcákon, majd egy helyről, kellemes zene szűrődött ki. Valami házibuli féle lehetett.
- Gyertek, menjünk be!!- indult meg Tom.
- Várj!! Ez nyilván egy házi buli, ide nem illik hívatlanul bemenni!!- húztam vissza az ajtóból.
- Ki mondta, hogy nem vagytok meghívva??- lépett ki az ajtón Andreas.
- Hogy kerülsz te ide??- kérdeztem tőle.- Honnan tudtátok??- néztem szemrehányóan a fiúkra.
- Mondta Andy, hogy házibulit rendez nekünk!!- világosított fel Tom, miután lepacsizott haverjával. Gustav és Kethrin egymás mellett jöttek végig, és most is csendben álltak egymás melett egészen addig, amíg Andreas nem köszönt nekik is.
- Hello haver!! Kethrin!!- tette meg az udvariassági kört, majd beinvitált minket. A buli már nagyon ment. A zene nagyon hangos volt. Körbe vezetett minket, bár nem mindenkit kellett. Tom és Georg rögtön megtalálták a helyüket egy-egy lány mellett. Mi még bolyongtunk egy kicsit ötösben, de aztán levált Andreas, mert meglátott valami csinos cica babát. Így négyen maradtunk, majd úgy döntöttünk leülünk valami kényelmes helyre, ahol kevésbé lehet hallani a zenét. A hely az meg is volt, csak éppen ott már ültek. Találtunk még egy helyed, ott volt is hely. Leültünk, és hallgattunk. Gustavék feszült csöndben ültek egymás mellett. Majd végül Kethrin rászánta magát, és mondott valamit, és végre elkezdtek beszélgetni. Sokat nevetgéltek, és öröm volt rájuk nézni. Mi Billel ott ücsörögtünk, majd végül én is meguntam a csendet, mármint ami köztünk beállt, mert a zene igen csak hangos volt.
- Nem megyünk ki??
- Miért?? Nem érzed jól magad??
- De, nagyon is jó a buli, csak túl nagy a hangzavar, és zsong a fejem!!- álltam fel mellőle.
- Rendben, menjünk!!- állt fel. Kimentünk az erkélyre. Kellemes idő volt, és a csillagokat is szépen lehetett látni.
- Nézd, milyen szépen a csillagok!!- mutatta az égre. Ő mellém sétált, és az égre szegezte a tekintetét.
- Tényleg!!- egy jó ideig, csak az eget fürkésztük, de aztán egy nagy robbanással Tom jött ki az ajtón.
- Sziasztok fiatalok!! Na milyen a buli??- karolta át a nyakunkat.
- Szuper!!- mondta Bill tovább kémlelve az eget.
- Mi olyan érdekes??- nézett fel ő is az égre.- Az a sok kis fényes pont??
- Csillagoknak nevezik őket!!- fordultam felé, és belenéztem azokba az igéző barna szemekbe.
- A te szemedben is van egy olyan!!- kémlelte a szememet.- Igaz Bill??- fordította ide ikrét is.
- Ugyan!!- néztem vissza az égre.
- Na skacok, akkor jó kémlelést, engem várnak benn a csajok!!- mondta, majd egy nagy sikoly kíséretében visszament a házba. Bill csak sóhajtott egy nagyot.
- Mi az??- kérdeztem érdeklődve.
- Megint játssza a casanovát, és figyeld meg, hazafelé majd nekünk kell támogatni, mert nem bír majd lábon állni!!
- Állok elébe!!- mosolyogtam rá kedvesen. Ezen ő is elmosolyodott.
- Nem vagy szomjas??- mondta hosszas csönd után.
- De!!- beballagtunk a házba, és bevetettük magunkat az italok tömkelegébe. Minden féle ital volt ott. Gyorsan kevertünk egy boroskolát magunknak, és szétnéztünk a házban. Gustavék még ugyanott ültek, de immáron egy-egy pohárral a kezükben és egész jól szórakoztak. Georg éppen egy lányt fűzött, Andreast nem láttuk, és Tomot sem. Majd egy feltűnően csinos lány tipegett oda Billhez, és kérdezősködött, hogy ő tényleg a Tokio Hotel énekese-e, meg egyebek, aztán jött a kérdés:
- Jössz táncolni??- Bill zavartan rámnézett, majd rávágta.
- Nem tudok táncolni!!
- Menj nyugodtan!!- súgtam oda neki.
- Nah légyszi!!- nyavalygott a lány.
- Hát… legyen!!- én csak mosolyogtam, és figyeltem, ahogy a lány húzza befelé a tömegbe. Visszamentem az erkélyre, és fürkésztem tovább a csillagokat, és iszogattam. Aztán egy dőlöngélő alak jött ki az ajtón. Majd leült a mellettem üresen álló székbe. Oda sem néztem, mert sejtettem hogy ki az. És a sejtésem beigazolódott. Tom volt az, és valami Emili félét nyökögött.
- Hát te?? Nem vagy benn??
- Mint látod, itt vagyok!!- mondta szépen vontatottan egy kicsit akadozva.
- Nem jó a felhozatal??- ültem le mellé én is.
- De, az nagyon is jó!!
- Hát akkor mi a baj??- néztem rá értetlenül.
- Hiányzik egy csillag az égről!!- emelte az égre a tekintetét. Jó kis tématerelő hadművelet nem??
- Honnan tudod?? Megszámoltad??- próbáltam viccelődni.
- Ott van a szemedben!!- nézett rám, mire én is oda kaptam a szemem, és egymás szemét fürkésztük.
- Kicsit sokat ittál, nem gondolod??- szólaltam meg hosszas csend után.
- Meglehet!!- de nem vette le rólam a szemét.
- Lassan mehetnénk haza!!- szakadtam ki a barna szemeinek a varázsából, és felálltam.
- Lehet!!- mondta, majd megpróbált felállni, több-kevesebb sikerrel. Már épp dőlt volna el, amikor hirtelen reflexből elkaptam az egyik karját.
- Ez így nem fog menni, támaszkodj rám!!- nem kellett neki kétszer mondani, azzal a csöppnyi súlyával teljesen rám nehezedett, de végül is nem bántam.- Tudod mit, ülj vissza, én megkeresem a többieket, és mondom, hogy hazamegyünk, és maradjanak, ha akarnak!!- ő csak bólintott, majd visszaült. Bementem a házba, és keresgélni kezdtem az embereket. Úgy voltam vele, ha egyet találok, akit ismerek, az majd szól a többieknek. Átvergődtem az embereken, és nézelődtem. Az egyik sarokban ismerős párocskát véltem felfedezni. Kicsit közelebb mentem, és már egészen jól kivehető volt, hogy Gustav és Kethrin üldögélnek ott. Lassacskán haladtam közelebb a lökdösődés miatt. Már majdnem elértem őket, amikor valaki erőteljesen belém jött, és ettől a földre zuhantam. Ő meg természetesen rám. Lelöktem magamról, és szitkozódtam egy darabig, amíg észre nem vettem, hogy az illető nem más, mint Georg.
- Bo… bocsi!!- akadozott a nyelve, de azért felsegített.
- Semmi baj!!- álltam fel, majd látva labilis állapotát, inkább még sem neki mondtam el, hogy hazamegyünk. Még a végén elfelejtette volna.- Többiek??
- Tom nem tudom, Bill egy csajjal beszélget, Gustavék meg…
- Őket tudom, hol vannak, köszönöm!! Szia!!- és indultam volna, de megfogott.
- Hová mégy?? Még gyerek az idő!!
- Elfáradtam, haza megyek, Tommal együtt!!- a Tom szó után elég érdekesen nézett rám, majd elvigyorodott.
- Értem én!!
- Nem az, amire gondolsz!!- fékeztem meg a fantáziáját.
- Jól van, jól van nekem, nem kell magyarázkodni!!
- Megmondod a többieknek, hogy hazamentünk?? De ne fűzz hozzá semmit!!- néztem rá kicsit mérgesen.
- Oké, megmondom!! Szia!!- majd visszatért a táncoló tömeg közé. Még utána néztem, majd mielőtt mentem volna ki egy utolsó pillantást még vetettem a táncoló tömegre, hátha meglátom Billt, de semmi így ránéztem a Gustav-Kethrin párosra, egész jól szórakoztak, így mentem vissza az én részeg casanovámhoz. Már majdnem elaludt a székben szegénykém.
- Tom, ébredj!!- keltegettem a székben békésen alukáló Tomot. De rám sem hederített. Aludt tovább. Közelebb hajoltam a füléhez és hangosabban ébresztgettem.- Tom, kelj fel, megyünk!!- erre mocorogni kezdett, majd egy hirtelen mozdulattal az ölébe húzott.
- Mi a baj cica??- kérdezte még mindig csukott szemmel.
- Tom, ne szórakozz!! Eressz!!- próbáltam felállni, de nem engedett.- ha nem engedsz el, megmondom mindenkinek, hogy van egy plüss egered, és mindig azzal alszol!!- na ez hatott. Elengedett, én meg gyorsan felálltam. Kinyitotta végre a szemét, és megpróbált felállni. Megint segítenem kellett, de nem bántam.- Gyere, menjünk!!- majd szépen komótosan kisétáltunk a ház kapuján, és hazafelé vettük az irányt. Nem sajnálta magától az ital, az már egyszer biztos, mivel olyan dolgokat mondott nekem, hogy…"
- Miket nagyi??
- Amiket akkor nem gondolt komolyan!!
- Miért, utána igen??
- Hát… azt mondta igen!!
- Na, végre valami izgi!!
- Miért, ez neked nem volt eddig izgi??
- Dehogynem, a Peteres rész, kifejezetten tetszett, de mit mondott Tom??
- Jaj, olyan vagy, mint az anyád!!
- Hát, rokonok vagyunk vagy nem??
- De bizony, nagyon is!!
- Na!! Miket mondott Tom??
- Javíthatatlan!! Nah szóval…
"- Emili, tudod-e, hogy én mennyire szeretlek!!
- Tudom, és én is!!
- Mennyire?? Kicsit, vagy nagyon??
- Fontos ez??
- Igen, kicsit vagy nagyon??
- Nagyon!!
- Az jó mert én is!! És még a segged is jó!! Megfoghatom??
- Nem!!
- De azt mondtad, szeretsz!!
- Az más!!
- Jó, akkor én nem szeretlek!!
- Akkor ne szeress!!
- Rendben!!- és csendben haladtunk tovább. Olyan volt, mint egy óvodás. Végre hazaértünk. Felmentünk az emeletre, és befektettem az ágyába.- Jó éjt Tom!!- takargattam be, és épp indulni készültem, mivel úgy sem szeret, minek maradjak.
- Várj!!
- Mond!!
- Én még is szeretlek!!
- Ennek örülök!! Na aludj!!
- És te is??
- Igen én is!! Aludj szépen!!
- Nagyon vagy csak kicsit??
- Tom!! Aludj már végre!! Igen, én is nagyon szeretlek!!- és becsuktam az ajtót. Átmentem a szobámban békésen alvó anyukámhoz. Bedőltem az ágyba, és úgy terveztem holnap délig fel sem kelek, de aztán nem így lett. Reggel nyolckor, anyu már nem volt a szobában, amikor Bill rontott rám.
- Te lefeküdtél Tommal??- ült le az ágyam szélére, és elég dühös arcot vágott. Én épp akkor keltem fel, így nem tudtam mit mondani, és csak néztem rá értetlenül…
Folyt. Köv...
9 komment
2008.01.01. 20:18 Kei
14. rész - "a formás kis popód!!"
"Vacsora után, már rögtön mentem fürdeni, és utána pizsiben ültem le a nappaliban a tévé elé. Akkor szerencsére nem volt olyan Tomos affér. Anyuék elmentek valami jó kis helyre, Gordonnal. Nem vacsorázni, hanem valamit meg akartak anyunak mutatni. Nem soká a fiúk is csatlakoztak hozzám, az alvó cuccukban.
- Már várjátok a koncertet??
- Igen!!- vágta rá Bill.
- Nem izgultok??
- Én igen!!
- Én egy cseppet sem!!- mondta Tom hűvös nyugalommal, majd kivette a távirányítót a kezemből, és elkapcsolt. Épp valami nagyon jó film ment, így ráripakodtam:
- Ennek örülök, Mr. Nyugalom, de azért örülnék, ha visszakapcsolnál!!
- Miért?? Van más jó film is!!
- Tudom, de én azt szerettem volna nézni!!- és el akartam venni a távirányítót, de nem hagyta. Mindig elhúzta, és amikor ár teljesen közel voltam hozzá, hogy elvegyem, oda dobta Billnek.- Add ide!!- könyörögtem neki, de ő csak mosolygott. Tőle is próbáltam el venni a távirányítót, de hasztalan volt a próbálkozás.- Oké, akkor azt néztek, amit akartok, én azt hiszem, megyek, lefekszem!!- álltam fel, és készültem befelé a szobámba.
- Most haragszol??- kérdezte bűnbánóan Bill.
- Nem!!- mosolyogtam vissza.
- Biztos??- nézett hátra Tom is.
- Rátok nem lehet!!- kacsintottam rájuk, mire ők is elmosolyodtak, és végre bejutottam a szobába. Még utoljára kinéztem az ablakon, és egy puszit küldtem Peternek, majd bedőltem az ágyba. Fáradt voltam ugyan, de a holnapi nap izgalmaitól nem nagyon tudtam elaludni. Még halottam, amikor a fiúk is feljöttek, majd nem sokkal utánuk, anyu is megérkezett Simonékkal. Nyomott egy puszit a homlokomra, mert azt hitte, alszom, és ő is lefeküdt. Reggel, amikor felébredtem anyu már nem volt benn a szobában. Feltápászkodtam én is az ágyról, majd belenéztem a tükörbe. Hát… nem voltam valami szívderítő látvány az biztos. A hajam az égnek állt, és a takaró lenyomata az arcomat díszítette. Gyorsan megigazítottam a hajam, és kimentem a mosdóba. Majd mikor végeztem kisétáltam, és úgy terveztem vissza, megyek a szobámba felöltözni, de valami nagyon finom illat csapta meg az orrom. Inkább a konyhát vettem célba. Útközben egy szintén kómás Billel is találkoztam.
- Jó reggelt!!- mondta rekedtes hangon. Neki is szerteszét állt a haja, de nem baj, ő így nézett ki jól.
- Neked is!!- köszöntem kedvesen, majd együtt léptünk be a konyhába.- Mi ez a jó illat??
- Palacsinta!! Azt hiszem, nektek is ez a kedvencetek nem, Bill??- mondta, nem is kérdezte, anya a gáztűzhely mellett állva.
- De, az!!- mondta a hátunk mögül kómásan Tom.
- Hogy-hogy sikerült ilyen hamar felkelnetek??- lépett be Simone is.
- Ilyen jó illatoknak nehéz ellenállni!!- mosolygott, kicsit éberebben Bill. Simone csak mosolygott.
- Nyomás, felöltözni és utána megkóstolhatjátok ezt a finomságot!!- tette az ebédlő asztalra a kész palacsintákat anya. Nem is kellett kétszer mondani, egyszerre rohantunk be a szobáinkba, és hamar kész is lettünk, vagyis csak én és Tom, mert Bill néha még otthon is festette magát, és ez a mai is ilyen nap volt. Egymás mellett sétáltunk Tommal a konyhába, és a hajával állandóan a szemembe vágott. Nem kötötte össze, bár eddig még sosem láttam leengedett hajjal, pedig így is nagyon jól néz ki.
- Nem kötnéd össze a hajad??- vettem rá magam végül, mert már kezdett fájni az arcom.
- Nem, Miért?? Nem tetszik??
- De, a hajad az jó, csak az ne tetszik, hogy nyelem a fürtjeidet!!- még csapott egy utolsó vele az arcomra, majd végül egy nagy öntelt vigyor kíséretében össze kötötte. Bementünk a konyhába, és leültünk, egy kicsivel később Bill is megérkezett, és végre hozzá láthattunk a palacsintákhoz. Be is kebeleztük gyorsan, majd segítettünk elpakolni, mármint segítettem, mert a fiúknak sürgős dolguk akadt a vécét illetően. Miután rendbetettük a konyhát anyuval és Simonnal elmentünk vásárolgatni, mert a fiúk még egy gyors próbát iktattak be délelőtt, és délután a helyszínen akarnak próbálni, Gordon meg majd fuvarozza őket, és délelőtt neki is valami próbája van a zeneiskolában. Felsétáltunk és becsalogattam őket abba a cukrászdába, ahol előző nap olyan finom sütit ettem. Titkon reméltem, hogy találkozom Kethrinnel, és együtt lehetünk majd a koncerten. Sajnos ez nem így alakult, mert Kethrinnel nem találkoztam, de legalább ettem egy nagyon finom sütit. Miután meguntuk a cukrászdában való ücsörgést, elmentünk szétnézni. Ugyan előtte levő nap sétálgattam, de nem tudtam mit érdemes megnézni, így most Simone mutatott néhány dolgot. Eléggé elfáradva estünk be az ajtón. A fiúk, már mind otthon voltak. Simone megmelegítette az ebédet, és ettünk.
- Mi a délutáni program??- kérdezte Simone, pedig tudta nagyon jól, de ez most jól esett a fiúknak, hogy dicsekedhetnek. Egymás szavába vágva meséltek:
- Először is, elmegyünk a többiekért…- kezdte Bill.
-… aztán elmegyünk a helszínre próbálni…
-… és behangolni a hangszereket…
-… aztán próbálunk egy utolsó, hogy milyen a hangzás…
-… és utána már kb. annyi lesz az idő, hogy rendbe szedjük magunkat…- itt Billre pillantott.
-… és kezdődik a várva várt Koncert!!- fejezte be Tom. Simone örömmel hallgatta meg vagy 100-szorra ezt az előadást, de büszke volt a fiaira, és hogy teljesülni fog remélhetőleg az álmuk…"
- Nagyi!! Folytasd légyszi!!
- Bocsánat, csak elkalandoztam!! Hol is tartottam?? Jah igen, szóval…
"Befejeztük az ebédet, és a fiúk felmentek összepakolni a cuccaikat. Felmentem hozzájuk, de először Billhez. Megöleltem és megpusziltam, majd a fülébe súgtam:
- Kéz és lábtörést!!
- Á, szóval törjem ki a lábam!!
- Dehogy is, te bolond, csak ilyenkor nem hoz szerencsét, ha azt mondom, hogy Sok szerencsét!!
- Tudom, csak vicceltem!! Köszi, hogy itt vagy!!
- Ki nem hagynám!! Na megyek, eljátszom ezt a bátyáddal is!!
- Rendben, de vigyázz vele, ő nem fog megelégedni egy ilyen gyenge kis szerencse puszival!!
- Oké, akkor ő majd kap mellé egy szerencse pofont is!!- kacsintottam rá, majd bementem a drágalátos ikréhez is.
- Kip-kop!!- álltam mögé.
- Á, szia!!
- Csak kéz és lábtörést szerettem volna kívánni!!
- Á, szóval törjem ki a lábamat??
- Le se tagadhatnád, hogy Bill ikre vagy!! Ő is pont ugyanezt mondta!!
- Köszönöm!!
- Mit??
- Hogy sok szerencsét kívántál!!
- Á, szóval ismered az e fajta szerencsekívánásokat??
- Igen!!
- Tessék, itt egy szerencse puszi,- nyomtam az arcára egy nagy puszit.- és hajrá!!
- Csak ennyi??- nézett könyörgően.
- Egy szerencse fülest is kaphatsz?!- emeltem fel a kezem.
- Nem, köszi!! Megelégszem egy puszival!!- nevetett, majd őt is megöleltem, és kivonultam a szobájából. Lementem anyuékhoz. A fiúk is jöttek nem soká, és el is húzták a csíkot Gordonnal együtt.
- Mit csinálunk most??- tettem fel a költői kérdést.
- Van kedvetek megsütni a fiúk kedvenc sütiét??- ajánlotta fel Simone.
- De szívesen!!- ajánlkoztunk anyuval, így meg is volt a délutáni program. Nagyon jól éreztem magam, rengeteget segíthettem, és nyalakodhattam persze. Már alig vártam, hogy kész legyen. Amint kész lett, megkóstolhattuk a művünket.
- Már értem miért ez a kedvencük a fiúknak!!- anyuék csak mosolyogtak.
- Nézzetek csak az órára??- mutatott a falon lógó tik-takra.
- Jézusom!! Már ennyi az idő??- kaptam az arcomhoz.- Én megyek készülődni!!- és el is tűntem gyorsan. Vagy fél órán keresztül csak a ruhákat válogattam, de végül valami szolidnál maradtam. A hajamat össze fogtam, mert nem akartam úgy kinézni egy kis tombolás után, mint egy oroszlán. A sminkkel nem igazán foglalkoztam, nem vagyok egy nagy sminkelős típus, de a szememet kihúztam szokásomhoz híven. Mire kész lettem Simonék már karba tett kézzel álltak az ajtóban.
- Mehetünk??- kérdezte anya, és a cipőjét húzta.
- Igen!!- bólintottam, majd én is felvettem a cipőmet, és el is indultunk anyu autójával. Én néztem ki az ablakon, és azon tűnődtem, mit érezhetnek most a fiúk, anyu vezetett, Simone pedig navigált. Mire odaértünk éppen őket konferálták fel. Gyorsan besiettünk, a felmutatott jegyekkel. Én előre furakodtam amennyire csak lehetett, anyuék inkább távolabbról szemlélték a dolgokat. Végre előre jutottam, és figyeltem őket. Amikor megláttak, mint ha bíztató hatással lettem volna rájuk. Nagyba ment a tombolás. Egyszer, egy lány keményen meglökött, és kis híján elestem, ezt Bill is észrevette, és rögtön szólt, két-két ajtós szekrénynek, akik felraktak a színpadra. A zene elhallgatott, és én ott álltam Bill mellett a színpadon. Csak álltunk, és néztük egymást, aztán Gustav megindította a dobokat, Georg csatlakozott, majd Tom is, és az a rész jött, ahol énekelni kell. Bill elkezdte, én meg épp indultam volna lefelé, amikor elém, nyomta a mikrofont. A szájával tátogta, mit kell énekelni, szerencsére csak ordítani kellett. Végre vége lett a számnak, nyomott egy puszit az arcomra, és lesétáltam a színpadról. Akkor azt hittem, az volt életem utolsó, és egyben első színpadi élménye, de nem így lett…"
- Miért?? Voltál még színpadon máskor is??
- Igen, kicsikém, de ez még később volt, amikor…
- Ne, majd ha odaérünk, elmondod, de mond tovább!!
- Rendben!! Tehát…
"Onnan néztem végül végig a koncertet, de így is jó volt. Fergeteges koncert volt. A többi sem maradt el tőle, sőt, egyre jobb és jobb volt. Billék végül elköszöntek, majd lejöttek a színpadról. Alig hogy leértek, mindegyikőjüknek a nyakába vetettem magam, és körbe puszilgattam. Aztán amikor abba hagytam, egy csapat lány is megrohamozta őket.
- "Egy autogramot kérhetek??" "Egy fényképet légyszi!!" "Kaphatok egy puszit!!"- ezek, és ehhez hasonló kérésekkel nyaggatták a fiúkat. Ahogy észrevettem, nagyon élvezték. Voltak idősebbek is, nem csak ilyen kis fiatal csitrik, sőt még fiúk is. Ők persze nem vágytak egy puszira. Ő megelégedtek egy kézfogással is. Amikor végre elcsendesedtek, és szétoszlottak, csak egy ismerős lány maradt benn. Amikor közelebb jött, észrevettem, hogy az Kethrin, és rögtön odamentem hozzá.
- Szia!!- ugrottam a nyakába.
- Szia!! Láttalak a színpadon, jó hangod van!!
- Ugyan, egyébként köszönöm!! Én viszont nem láttalak!! Merre voltál??
- Itt hátul, nem volt kedvem előre menni, elég nagy volt a lökdösődés!!
- Éreztem!!- fájlaltam a fenekemet.
- Na mi van?? Csak nem megütötted azt a formás kis popódat??- jött oda Tom az ő "szellemes" kijelentésével.
- Lökött!!- löktem meg egy kicsit.
- Á, szia Kethrin!! Gustav már várt!!- erre megböktem egy kicsit, és szegény Kethrin nem tudta hogy hová nézzen, mert az arcszíne gyorsan pirosra váltott.- Áu, ez fájt!!- nyafogott Tom.
- Megérdemelted!!- nyújtottam rá nyelvet.- Ne is figyelj rá, szeret kötözködni!!- fordultam Kethrinhez.
- Semmi!!- váltott normál arcszínre, de nem sokáig, mivel már ott is voltak a többiek.
- Sziasztok!!- köszönt zavartan Kethrin.
- Szia!!- köszönt Bill, majd hozzám fordult.- szép hangod van!!
- Ugyan!!- mentegetőztem.
- Hello!!- köszönt Georg is, majd a következő lépésnél ő is felém fordult.- Húha, kiscsaj!! Állati hangod van!!
- Jah, mint egy oroszlán mi?? Sőt még a hajam is olyan!!- erre elkezdtek nevetni, kivéve, az utolsó kis zenészt.
- He… helo!!- köszönt szintúgy zavartan Gustav.
- Szia!!- kezdett megint pirulni Kethrin, és éreztem, hogy közbe kell avatkoznom, de szerencsére helyettem odajöttek a szülők, és sorra puszilgattak mindenkit. Én csak mosolyogtam, és Kethrin is oldódott végre.
Folyt. Köv...
4 komment
2007.12.30. 19:35 Kei
13. rész - Két új barát!!
Kicsit meglepődve néztek ránk, hogy egymás mellett alszunk.
- Mi folyik itt??- mi csak megkövülten néztük az ajtóban álló szüleinket. Jó hangosan kérdezték, így megjelent Gordon, és szerencsére Bill is.
- Mi történt??- jött oda Gordon, de amikor benézett az ajtón, rögtön leesett neki, miért ez a nagy hangzavar.
- Emili!! Hogy kerülsz te ide??- kérdezte mérgesen anya.
- Azt én is szeretném tudni!!- mondtam magamban.
- Halljuk!!- mondta enyhén mérgesen Simone.
- Hát…- próbáltam valamit kinyögni, de jött a felmentő sereg.
- Éjszaka gitároztam, és Emili kijött vécére és meghallotta!! Aztán…
-… kijöttem én is, és bejöttünk Tomhoz meghallgatni mit játszik, és…
-… és elaludtam és…
-… nem tudtuk mit csináljunk vele, ezért…
-… lefektettük Tom mellé az ágyba, és Tom is lefeküdt, és…
-… most itt vagyunk!!- fejeztem be a kis történetet. Simonék arcáról, több mindent is le lehetett olvasni, egyrészt az értetlenséget, másrészt a haragot, de legfőképpen anyukám arcáról a megkönnyebbülést, hogy nem történt semmi köztem és Tom között, és még mindig az ő ártatlan kicsi lánya vagyok. De persze, mi tudtuk, legalább is Bill és én, hogy ez már nem így van.
- Hát jó, Emili, gyere szépen és öltözz fel!!- szólt rám anya.
- Ti fiúk pedig… ti is!!- mondta zavarában Simone.
- És gyertek le reggelizni!!- mondta Gordon.
- De én még álmos vagyok!!- dőlt vissza Tom.
- Nincs apelláta, ha egész éjszaka képes voltál gitározni, most is képes leszel felkelni!!- mondta Simone ellentmondást nem tűrő hangnemben, majd mindenki kivonult a szobából. Simone és Gordon a konyhába, Bill a szobájába, én és anya pedig a szobánkba. Az ajtó csapódása után, a hátam mögött, anya azért nekem szegezte a kérdést:
- De ugye, tényleg nem csináltatok semmit Tommal??
- Anya!! Már mondtam hogy nem!!- kotortam elő valamit a szekrényből.
- Jól van, csak egy kicsit félreérthető volt, amit láttam!!- öltözött ő is.
- Ne félts már ennyire, tudom, hogy mit miért teszek, és minek van itt az ideje, és azt is tudom, mikor lesz annak az ideje, hogy lefeküdjek Tommal, vagy akárki mással!!- öltöztem fel gyorsan, mert egyre kínosabbá vált ez a téma, és nem akartam elszólni magamat.
- Jól van!!- tette fel megadóan a kezét, majd megöleltük egymást és levonultunk reggelizni. Már mindenki az asztalnál ült. Mi is leültünk és megreggeliztünk. Egy cseppet sem volt feszült csend, pedig azt hinné az ember egy ilyen incidens után majd mindenki feszülten, üli végig a reggelit, s alig várja, hogy elmehessen innét. De nem!! Itt jó volt a hangulat. A reggelit befejezve, mindenki ment a maga dolgára. Gordon a zeneiskolába, anya és Simone valami új receptet akartak kipróbálni a fiúknak meg próbájuk volt, amire azt mondták, nem mehetek. Így fogtam magam, és elmentem szétnézni a városban. Nem volt nagy, de minden volt. Beültem egy cukrászdába is. Amint ott eszegettem valami nagyon finom sütit, egy magas, szőke hajú jóképű srác jött be az üzletbe. Nem nagyon akartam feltűnést kelteni, így inkább csendben eszegettem tovább. Akarva akaratlanul is halottam, amit a pultosnak mondott:
- Szia Mathias!!
- Hello Andy!! Mi járatban??
- A fiúknak akarok egy kis sütit vinni!! Holnap lesz az első koncertjük!!
- Jah, a Tokio Hotel??
- Igen, az!!
- A lányomnak is van jegye!! És?? Mit szeretnél nekik vinni??
- Őszintén szólva fogalmam sincs!! Nem tudom, mit szeretnek!! Talán Billt még tudom is, de a másik két srác…
- De Tomét is biztosan tudod, hiszen ikrek nem??
- Ikreknek ikrek, de teljesen különbözőek!!
- Hát akkor had ajánljak neked!!
- Azt megköszönném!!- a többit már nem figyeltem, eleget halottam. Akkor ez az a srác, akiről Bill olyan sokat írt a levelében. Andreas azt hiszem így hívták. Fizetett, majd elköszönt. Először volt bennem egy kis valami, ami azt súgta, menjek utána, és lessem meg a fiúkat, de végül maradtam a helyemen és falatoztam tovább. Befejeztem, és kimentem az üzletből. Sétálgattam, de már nagyon elfáradtam így leültem egy kis padra. Nézelődtem, majd egy lány ült le mellém. A arcába lógott a barna haja, így nem láttam az arcát. Egy nagyot köhögött, én meg gondoltam egyet, és felé nyújtottam egy zsebkendőt.
- Köszönöm!!- vette el félszegen, majd jó alaposan kifújta az orrát.
- Nincs mit!!- mondtam, majd úgy gondoltam ideje mennem így felálltam.
- Már mész is??- állt fel ő is, majd elsöpörte a szemébe lógó hajtincseket.
- Igen, ideje mennem!! Nem soká hazajönnek a haverjaim!!
- Értem, jó is az, ha vannak az embernek barátai!!- mondta lehorgasztott fejjel.
- Miért?? Neked nincsenek??
- Nem igazán!!
- Hogy hívnak??
- Kethrin, és téged??
- Emili!! Itt laksz, Loitschében??
- Igen, az apukámé ez a cukrászda!!- mutatott a velem szemben lévőre, ahonnan alig pár perce léptem ki.
- Apukád nagyon ügyes!! Isteni a sütie!!
- Kóstoltad??
- Igen, nem rég jöttem ki onnan!!
- Most voltál ott először??
- Igen, mert nem itt lakom!!
- Értem!! És megkérdezhetem kik a barátaid?? Hátha ismerem őket!!
- Bill és Tom Kaulitz!!
- Nem nekik van az a bandájuk, az a Devilish??
- De, de most már Tokio Hotel!!
- Ja, igen tudom!! Most lesz szombaton a koncertjük nem??
- De igen, te is jösz??
- Persze, ki nem hagynám!!
- Szuper!!- megörültem, hogy végre valakit ismerek majd a fellépőkön kívül.
- Nincs kedved még egy kicsit sétálni??
- De, utána, meg ha gondolod haza, kísérhetnél!! Bemutatlak a fiúknak!!
- Rendben!! Gustav a dobosa, nem??
- De igen, valami Gustav!! Csak nem tetszik??
- De igen, csak sajnos én neki biztosan nem!!
- Optimizmus Kethrin!! Biztosan tetszel majd neki!!
- Remélem!!
- Én pedig tudom, na de, gyere, induljunk!!
- Rendben!!- és elindultunk. Már nem mentünk el sétálni, hanem egyenesen haza, mármint Simonékhoz. Útközben sok mindent mesélt magáról, és azt is megtudtam, hogy ő tavaly ballagott, és most egy Berlini gimibe jár.
- Itt vagyunk!!- álltam meg a ház előtt. Idegesen tördelte a kezeit.- Ne izgulj!!- hátulról hangokat hallottunk, a fiúk minden bizonnyal megjöttek. Hátramentünk, és most kivételesen nem támadott meg Scotty. El volt foglalva annak a szőke hajú srácnak a kezével.- Sziasztok!!- köszöntem rájuk, mert nem vették észre, hogy megjöttem.
- Szia… sztok!!- köszöntek meglepetten a fiúk, és mint ha Gustav kicsit jobban meg is lepődött volna.
- Hagy, mutassam be nektek Kethrin!! Egy nagyszerű cukrászda vezetőjének a lánya!!
- Sziasztok!!- köszönt, meglepedten.
- Szia!! Akkor itt az ideje, hogy mi is bemutassuk neked, egy közös jó barátunkat, Andreast!!- mutatta be a szőkét Bill.
- Örvendek!!- nyújtottam kezet!!
- Én is!!- rázta meg a felé nyújtott kezemet, majd visszaült a helyére, Gustav pedig felállt, hogy hellyel kínálja Kethrin, de volt egy hátsó szándéka is. Beszélni velem, így amint feláll, felém, vette az útját.
- Emili, beszélhetnénk??- itt kérdőn néztem Kethrinre, aki nem is figyelt rám. Alig észrevehetően, de Gustavot sasolta.
- Persze, gyere!!- és egy kicsit arrébb mentünk a csapattól.- Mit szeretnél??
- Honnan ismered ezt a lányt??
- Kethrint??
- Van itt másik lány??
- Bocsi!! A városban találkoztam vele.
- Értem!!
- Csak nem tetszik??
- Hát…- pirult el.
- értem én!!- mosolyogtam rá.
- De én neki biztos nem!!
- Honnan veszed??- mosolyogtam rá sokat sejtetően.
- Mondott valamit??- csillant fel a szeme.
- Beszélt rólad valamicskét, és pont úgy volt ezzel a helyzettel, ahogy te!! Hidd el, hogy tetszel neki!! Hívd félre, és m beszélgessetek!!
- Gondolod, belemenne??
- Nem, tudom!!- mondtam neki határozottan, majd megöleltem.
- Te vagy a legjobb!!- majd elengedtük egymást, és visszasétáltunk. A fiúk jól el voltak. Amint vissza értünk, Kethrin felállt, és elköszönt. A kapuban sikerült utolérnem:
- Mi a baj??
- Látom, ennyit ér neked a barátság!! Kellett neked elmondanom, hogy Gustav tetszik!! Nyilvánvaló, hogy te tetszel neki!! Hát hajrá!!- és csukta volna a kaput, de nem hagytam.
- Miket hadoválsz itt össze?? Honnan veszed, hogy én tetszem neki??
- Hát talán abból, hogy félre hívott, és hogy megöleltétek egymást!!
- Ja, abból?? Azért hívott félre, hogy megtudja, tetszik e neked!! És az ölelés meg azért volt, mert bíztattam!! Nekem egyáltalán nem tetszik!! Aranyos meg minden, de nem az esetem!!
- Igazán??
- Alap szabály, hogy barátnak nem hazudunk!!
- Akkor azt mondod, tetszem neki??
- Sőt!!
- Most ciki lenne, ha visszamennék nem??
- Igen, de majd gyere el a koncertre, ott majd találkozunk, és beszélgettek rendben??
- Oké!!
- Akkor szent a béke??
- Az!!- majd megöleltük egymást, és elindult haza. Én visszamentem a fiúkhoz. Gustav arcán láttam, hogy reménykedett benne, hogy visszajön velem Kethrin, de sajnos nem jött. Én inkább csak rámosolyogtam. Andreas is észrevette, hogy kicsit lekonyult Gustav.
- A csaj a baj?? Csak nem bejön??- de Gustav nem válaszolt.- Nyugi, ott lesz a koncerten!!
- Ezt meg honnan tudod??
- Voltam benn abba a cukrászdában, ami a apjáé, onnan hoztam a sütit, és mondta, hogy a lányának is van jegye!!- Gustav nem válaszolt, csak egy kicsit jobb kedvre derült, aztán még beszélgettünk egy kicsit, de Andreasnak is mennie kellett, és Gustavék úgy döntöttek elkísérik. Elköszöntünk tőlük, majd mi is mentünk befelé vacsorázni…
Folyt. Köv...
3 komment
2007.12.29. 15:38 Kei
12. rész - Játszatok nekem?!
A szám végén, nem nagyon akaródzott, hogy kinyissam a szemem, de muszáj volt.
- Ez csodálatos volt!! Sec-perc alatt híresek lesztek!!- bíztattam őket.
- Ugyan!!- tiltakozott Bill, Tom pedig maga mellé tette a gitárját.
- Ennek mi a címe??
- ICH BIN NICH' ICH- mondták egyszerre.
- Nekem nagyon tetszik!!
- Örülök!!- mondták szintén egyszerre. Ezen nevetnem kellett. Tom ásított egy nagyot, majd én is.
- Azt hiszem, megyek, és fürdök, ha nem baj. Nagyon elfáradtam.
- Dehogy, menj csak!! Várj, megmutatom a fürdőt!!- állt fel Bill.
- Oké, csak összeszedem a cuccom!!- átszaladtam a m szobánkba, és gyorsan összekapkodtam a törölközőm és a pizsim, majd a két fiú kíséretében elhagytam a szobát. Odamentünk először anyuékhoz:- Anyu, én megyek fürdeni, és fekszem!! Jó éjszakát Simone, Gordon!!
- Rendben Kicsim!! Nem soká én is megyek!!- adtam neki egy puszit, majd Bill megmutatta a fürdőt. Bementem és jó meleg vízben megfürödtem. Nem akaródzott ki szállnom alóla, de muszáj voltam. Nem használhattam el a Trümper család egész vízkészletét. Amikor végeztem, és kiszálltam a fürdőkabinból, épp hogy magamra sikeredett tekernem a törölközőt, amikor nyílt az ajtó. Tom jött be, és nem zavartatta magát. Odaállt a mosdókagyló elé, és fogat mosott. Én csak álltam ott és figyeltem. Aztán már kezdtem fázni így rá kellett szólnom:
- Tom, örülnék, ha befejeznéd gyorsan, mert fel szeretnék öltözni!!- mutattam a magamra tekert törölközőre.
- Engem nem zavar, öltözz csak!!- és nyugodtan mosta tovább a fogát.
- De engem igen!! És ha nem mész ki most azonnal, én neked vágok valamit!!- fogtam meg egy tusfürdős flakont.
- De harcias lettél hirtelen!!- törölte meg a száját, és kivonult, de azért még az ajtóból visszaszólt:- Hiányoztál!!- és becsukódott mögötte az ajtó. Gyorsan felöltöztem, mármint pizsamába, és kimentem. Anyuék már nem a nappaliban ültek, hanem az ebédlőasztalnál. Mivel már elköszöntem tőlük, bementem a szobánkba. Leraktam a ruháimat az egyik székre, és leheveredtem az ágyra. A függöny nem volt elhúzva, így láttam a holdat, ami bevilágította a szobát. Odasétáltam az ablakhoz, és kinéztem, közben ezt suttogtam a sötétben:
- Ó Peter!! Vajon te is a csillagokat kémleled?? Vigyázz magadra, és soha ne felejts el!!- még álltam ott egy darabig,majd ajtó csapódást hallottam, és valaki bejött a szobába. Azt hittem anya, így hátraszóltam:- Már beraktam a szekrénybe a törölköződet!!
- Köszi, eddig azt hittem a fürdőszobában van, de ha elhoztad, akkor elkérném!!- vigyorgott Bill a hátam mögött. Ijedtemben megfordultam, és piruló arccal néztem rá.
- Bocsi, azt hittem anyu jött be!!
- Hát… az lehet, hogy lányosan nézek ki, de azt nem tudtam, hogy Amandára is hasonlítok!!- vágott értelmes fejet.
- Bolond!!- mentem oda hozzá, és megöleltem.
- Minek köszönhetem a látogatásodat??- engedtem el, és visszaültem az ágyra, mutatva neki, hogy üljön le ő is.
- Csak átjöttem, mert anyuék még beszélgetnek, Tom pedig valamit ügyködik a gitárján, én meg unatkoztam!!
- Értem!!
- Csak nem zavarok??
- Nem dehogy, örülök hogy itt vagy!! Már olyan rég óta várok arra, hogy itt legyél velem!!- bújtam hozzá.
- Hidd el én is!! Na de most beszéljünk valami másról!!
- Rendben, téma??
- Hm… Nincs!!
- Akkor csak maradjunk, és élvezzük, hogy együtt vagyunk!!- csuktam be a szemem, és szívtam be a finom illatát. Erre csak elmosolyodott, és a hajamat kezdte el piszkálni. Aztán szerintem elaludtam, mert amikor felkeltem Bill már nem volt mellettem, hanem helyette anyu aludt a másik ágyon. Kiment az álom a szememből, és úgy gondoltam elmegyek vécére. Kisétáltam a szobából, szépen halkan hogy anya ne vegye észre. Tom ajtaja előtt vezetett el az utam, így ha akartam volna, se tudtam volna nem meghallani azt a dalt, amit éppen játszott, és meglepő módon énekelt is hozzá. Még soha életemben nem hallottam énekelni, pedig nagyon jó hangja volt. Megálltam, és hallgatóztam. Arról énekelt, hogy mennyire fáj neki a szülei válása. Úgy látszik őt jobban megviselte ez az egész, mint Billt, pedig mindenki azt hitte, Bill a gyengébbik, Tom pedig… szóval hogy ő Tom aki mindenen túlteszi magát, és nem engedi, hogy csorba essen a hírnevén. Belese tudtam volna gondolni, ha nekik ez ilyen nehéz, akkor én, lehet, hogy nem is éltem volna túl egy ilyen válást. Mérhetetlenül szerencsésnek éreztem magam, hogy minden úgy történt, ahogy. Leguggoltam az ajtóba és hallgattam. El is felejtettem hogy hova indultam. Csak hallgattam, ahogy a saját szívéből énekel. Most nem a nagymenő Tomot lehetett hallani, ha nem azt, aki igazából. Annyira elmerültem ezekben, a dolgokban, hogy észre sem vettem, hogy nyílik az egyik ajtó.
- Hát te meg mit keresel itt??- szólt rám Bill.
- Pszt!!- csitítottam el, de úgy látszik későn, mert Tom is kijött.
- Mit csináltok itt??- azt hittem mérges lesz, bár nehéz kihozni a sodrából.
- Én csak vécére indultam!!- tápászkodtam fel a földről.
- Én is!! de akkor előre engedlek!!
- Köszi!!- gyorsan bementem a vécére. A dolgom végeztével kimentem, és a fiúk még mindig ott álltak és beszélgettek.- Kész vagyok!!
- Rendben!!- és Bill is gyors léptekkel beslisszolt a vécébe.
- Tom én…- mentegetőztem volna, de nem hagyott.
- Hallottad??
- Igen!!
- Értem!!
- És szerintem nagyon szép!! Mutasd meg Billnek!! Nagy sláger lehetne belőle!!
- Ugyan!! Meg amúgy is, nem az én stílusom ez az érzelgős maszlag!!
- Akkor majd azt mondjátok Bill írta, de egy ilyen számot kár lenne veszni, hagyni!!
- Nem is tudom!!- hajtotta le a fejét. Közelebb mentem hozzá, és mivel alacsonyabb voltam nála így fel kellett rá néznem.
- Én viszont igen!! Ez egy nagyszerű szám!!
- Gondolod??
- Tudom!! Billnek is nagyon tetszene, sőt mindenkinek!!
- Mi tetszene nekem??- lépett ki a fürdőből. Én ránéztem, majd vissza Tomra. Ő elmosolyodott, és:
- Írtam egy dalt, de…
- Nagyon jó szám!! Hallgasd meg, megéri!!- fényeztem Tomot.
- Írtál egy dalt??
- Hát…- de megint közbe szóltam.
- Igen, és dalszöveget is!!
- Megmutatod??- csillant fel Bill szeme.
- Hát…
- Hát persze!!- és belökdöstem Tomot az ajtón. Bill vigyorogva követett minket. Leültünk a földre, Tom a kezébe vette a gitárját, és még utoljára megtorpant, de egy mosollyal biztosítottam és végre belekezdett:
- Wie soll es mir schon geh’n
Ihr guckt euch nicht mehr an
Und ihr glaubt ich merk das nicht
Wo soll ich jetzt hin
Was habt ihr euch gedacht
Sagt es mir jetzt in mein Gesicht
Sagt wofür das
alles hier zerbricht
Es macht mich fertig
Es ist gegen meinen Willen
Es ist
gegen jeden Sinn
Warum müsst ihr euch jetzt trennen
Eure Namen umbenennen
Unser Ende ist
schon hier
Und ihr sagt es nicht vor mir
Ich hasse euch dafür
Es ist gegen meinen Willen
Dagegen
– ich bin dagegen
Habt ihr schon vergessen wie es einmal war
Habt ihr unsere Bilder schon verbrannt
Ich
hau Bretter vor die Fenster
Verriegel meine Tür
Ihr sollt nicht seh’n dass ich nicht mehr kann
Eure
Welt tu’ ich mir nich’ mehr an
Sie macht mich fertig
Es ist gegen meinen Willen
Es ist
gegen jeden Sinn
Warum müsst ihr euch jetzt trennen
Eure Namen umbenennen
Unser Ende ist
schon hier
Und ihr sagt es nicht vor mir
Ich hasse euch dafür
Es ist gegen meinen Willen
Dagegen
– ich bin dagegen
Spart euch eure Lügen
Ich
will sie nich’ mehr hör’n
Den letzten Rest an Liebe
Braucht ihr mich nicht mehr zu schwör’n
Ich
will euch nicht mehr länger stör’n
Ihr macht mich fertig
Gegen meinen Willen...
Es ist gegen meinen Willen
Es ist
gegen jeden Sinn
Warum müsst ihr euch jetzt trennen
Eure Namen umbenennen
Unser Ende ist
schon hier
Und ihr sagt es nicht vor mir
Ich hasse euch dafür
Es ist gegen meinen Willen
Dagegen
– ich bin dagegen
Eleinte kicsit félénken kezdte, de egyre jobban belelendült. A végére már teljes átéléssel énekelt és játszott. A szám végeztével gratulált neki Bill és a lelkére kötötte, hogy ebből még nagy slágert kell csinálniuk, és hogy meg kell mutatni a fiúknak. Nagyon elfáradtam, és ott helyben elaludtam. Nem tudom, hogy kerültem ágyba, mert amikor kinyitottam a szemem Tom szobájában az ágyán feküdtem, ő pedig mellettem. Óvatosan próbáltam mocorogni, hogy fel ne ébresszem, és közben hevesen gondolkodtam, hogy kerültem ide, de aztán eszembe jutott, hogy Tom játszott valamit, én meg elaludtam. Megpróbáltam kikelni az ágyból, de ez sajnos nem sikerült valami szerencsésen, így Tom felébredt, és rámnézett azokkal a nagy bamba barna szemeivel.
- Hogy kerülsz ide??- kérdezte kómásan, de mielőtt válaszolhattam megjelent anya és Simone az ajtóban…
Folyt. Köv...
4 komment
2007.12.28. 19:30 Kei
11. rész - Nincs vissza út...
- Nagyi!! Ez a spagetti isteni!!
- Köszönöm, volt kitől tanulnom!!
- Kitől??
- Hát ez egy régi barátomhoz kapcsolódik…
- A régről jut eszembe, folytatod a sztorit??
- Persze, hol is tartottam??
- Hogy a Georg, meg a Gustav is rád vetették magukat, és így csikiztek!!
- Jaj, már emlékszem!! Szóval:
"- Elég lesz, fiúk!!- de nem igazán hallgattak rám. Még vagy háromszor-négyszer rájuk szóltam, de elengedték a fülük mellett. Még próbálkoztam egy párszor, és amikor már a röhögéstől elkezdtem köhögni észhez tértek, és abba hagyták.- Na végre!!- álltam fel, és megigazítottam a ruhámat.
- Miért?? Nem volt jó??- mosolygott, vagyis inkább vigyorgott Tom.
- Akár hiszed, akár nem, NEM!!- engedtem le a hajamat is, majd újból összekötöttem, mert ahogy az állt… elmehettem volna dzsungel harcosnak. Majd visszaültem.
- És meddig maradtok??- tette fel a kérdést Gustav.
- Remélem sokáig!!- válaszolt helyettem Bill.
- Vasárnap megyek haza, mert lassan itt az évvége, és most ballagok!!
- Meghívsz a ballagásodra??- nézett könyörgően Bill.
- Persze!!
- Minket is??- néztek rám Georgék. Én csak bólintottam.
- Mikor is lesz a ballagás??- ez egy elég fontos kérdés volt, mivel nem tudhatták hogy koncert vagy egyebek lesz-e.
- Majd Június elején!!- erre nagy szomorú arcokat vágtak.- Mi a baj??
- Akkor kezdődik meg az első turnénk!!- lógatta az orrát Bill.
- Értem!!- szomorodtam el én is. De rossz volt látni, hogy ennyire kihat rájuk ez az egész. Fel akartam valamivel dobni őket.- Se baj!! Majd kaptok egy-egy képet, és minden rendben lesz!!- mosolyogtam rájuk.
- Jó!!- egy cseppet sem javított a hangulaton, de próbálkozni lehet.
- Váltsunk témát, mert nem tetszik nekem ez a búskomor hangulat. Várjátok már a koncertet?? Biztosan jó lesz!!
- Igaz, ez lesz az első koncertünk!!- szólalt meg végre Tom is.
- Hogy-hogy az első?? Eddig is voltak koncertjeitek nem??
- Igen, de azokon Devilish-ként léptünk fel. Most, mi vagyunk a…- fejezte be Bill, majd egyszerre folytatták:
- Tokio Hotel!!- pacsiztak le egymással, és elröhögték magukat. Végre jó volt a hangulat, vagyis jobb. Még sokáig beszélgettünk volna, ha nem kezd el besötétedni.
- Nekem mennem kell!!- állt fel Gustav.
- Azt hiszem nekem is!!- csatlakozott hozzá Georg.
- Hát, örülök, hogy megismerhettelek titeket!!- öleltem meg őket, és adtam egy-egy puszit. Georg még a fülembe súgta:
- Nagyon csinos vagy!!- erre még egy puszit nyomtam az arcára. A többiek furán néztek ránk, de nem szóltak semmit. Elköszöntek, és hazamentek gondolom. Mi is bementünk a házba. Bill már akkor is kíváncsi természetű volt, így rögtön kérdőre vont:
- Mit súgott a füledbe Georg??- erre úgy véltem Tom is kíváncsi, mert ő is odajött mellénk.
- Azt hogy csinos vagyok!!
- Ezért kapott puszit??- csodálkozott Tom.
- Igen!!
- Én is mondtam neked, még sem kaptam puszit!!- vonta fel a szemöldökét Bill. Én csak elnevettem magam, majd egy jó nagy puszit nyomtam az arcára.- Na azért!!
- Na elég a nyalakodásból!! Menjünk már befelé!!- nyitotta az ajtót Tom és bementünk. Anyuék a kanapén ültek, és látszott anyun, hogy megfogadta a tanácsom. Kibékült Gordonnal, és vígan beszélgettek valami régi sztoriról.
- Mi olyan vicces??- ült le az egyik fotelba Tom.
- Emlékszel kisfiam, amikor kicsi korodban volt egy egered??- erre felkaptam a fejem. Kicsi korában?? Akkor már nincs meg neki??
- Igen!! És??- mondta flegmán.
- Emlékszel, amikor kimostam azt az egeret?? Szegény annyira sírt, hogy nem tudja, hol van!!- nevetett Simone.
- Anya!! Ne égess már!!- förmedt rá Tom.
- Azóta eldugta a szekrénye legmélyére, és így mindig tudja, hol van!!- hú, fellélegeztem, amikor ezt meghallottam, de csak diszkréten. Nem akartam hogy észrevegyék.
- Éhes vagyok!!- váltott témát Tom. Biztosan nem esett jól neki, hogy rajta nevetnek.
- Akkor vacsorázzunk, ha mindenki éhes!!- állt fel Gordon.
- Rendben!!- jött az egyhangú válasz, és bevonultunk az étkezőbe. Simone ismét kitett magáért, sőt még desszert is volt.
- Ez isteni!!- dicsértem meg.
- Örülök, hogy ízlik!! Tessék vegyél még, mert a fiúk megeszik mindet!!- szólt rá a fiaira, akik, legalább is Tom már vagy tizedszerre nyúl a tányérba.
- De ha egyszer ilyen finom!!- állt ki testvére mellett Bill, és szintén kivett egyet. Simone csak mosolygott.
- Tessék, vegyél még!!- kínálta nekünk Gordon.
- Nem kérek többet köszönöm!!- mondtam udvariasan, de anya még vett belőle.
- Nem hizlal, bár neked igazán nem kell vigyázni az alakodra!!- mondta kedvesen anya.
- Tényleg nem kérek többet!!- bizonygattam.
- Ha nem hát nem!!- tette le a tálat Gordon.
- Akkor ezennel megeszem a részed!!- vigyorgott Tom és kivett még két sütit. Nagy mázlija van neki is és Billnek is, mert nem látszott meg rajtuk, de egy tepsi sütit fejenként biztos benyomtak. A vacsora végeztével, anyuék még leültek egy kicsit beszélgetni, és úgy döntöttünk, mi is félre vonulunk egy kicsit. Felmentünk az emeletre, és nem tudtunk dönteni kinek a szobájába menjünk, mivel már külön szobában laktak.
- Menjünk az enyémbe!! Még meg van az a szuper játékom!!- mosolygott Tom.
- Amiben mindig vesztettem??
- Igen!!
- Akkor inkább kihagyom!!
- Na, ne már!! Hagyom, hogy nyerj!!- kérlelt.
- Nem kell a könyöradomány!!
- Akkor nem hagyom!!
- Akkor még értelme sincs belekezdeni, mert ti fogtok nyerni, már előre tudom!!
- Akkor csak játszunk egy kicsit, és ha nem tetszik, kiszállsz!!- kérlelt Bill is.
- Nem bánom!!- mentünk be Tom szobájába. Szép szoba volt, enyhe kékes árnyalatú falak, ízléses elrendezés, csak azok a fránya sapkák ne hevertek volna szerteszét. Gyorsan lekapkodta az ágyról őket, és előkotorta a szekrény aljából a játékot. Újból elmagyarázták a szabályokat, de most kivételesen egy újabb szabály is felmerült.
- … és ha egy ilyen mezőre lépsz, válaszolnod kell egy kérdésre, vagy csinálnod kell valamit, amit mi találunk ki!!
- Tényleg?? Ez egy új szabály?? Eddig nem tudtam róla!!
- Én sem!!- mondta halkan Bill.
- Nem, eddig is így volt, csak nélküle játszottunk!!- füllentett Tom. Soha sem tudott jól hazudni, de hát játék és kész.
- Soha sem tudtatok jól hazudni!! De nem bánom!! Ha nem durvultok, benne vagyok!!- mondtam ki a végszót, és elkezdtünk játszani. Szerencsétlenségemre elég sokszor kerültem arra a mezőre, és ők érdekes mód, mindig sikeresen kikerülték. Eleinte még csak kérdezgettek, hogy: kedvenc szín, étel, sztár meg egyebek, de a vége felé, egész belelendültek, vagyis Tom. Épp egy olyan mezőre léptem, amikor Tom feltette azt a kérdést, amire nagyon nem volt kedvem válaszolni:
- Szűz vagy még??
- Erre nem válaszolok!!
- Akkor meg kell tenned valamit!!
- Halljam!!
- Csókolj meg!!
- Akkor inkább válaszolok a kérdésre!!
- Ennyire undorító vagyok??- vágott hülye pofát, de elnevette. Bill is nevetett azon az értelmes arcon.
- Nem dehogy, csak ez más!!
- Hogy-hogy más??- kíváncsiskodott Bill.
- Csak más és kész!!
- Hát jó, de ha egyszer azt mondtad, nem válaszolsz, hanem megteszed, akkor már nincs visszaút!!- hajolt közelebb.
- Legyen!!- adtam be a derekam, és Bill fürkésző szeme láttára megcsókoltam a bátyját. Most tényleg jobb volt a csók. Teljesen más, mint az első, vagy a Billé, vagy esetleg a Peteré. Még csókolóztam volna szívesen vele, csak aztán rájöttem, hogy ez csak egy játék. Eltoltam magamtól.
- Ennyire nem tetszett??- ült vissza a helyére vigyorogva. Én csak kiöltöttem rá a nyelvem.
- Kijön??- váltottam témát.
- É…- de Tom belé fojtotta a szót ikrébe.
- Előbb még válaszolnod kell a kérdésre.
- De nem úgy volt, hogy ha nem válaszolok, hanem megteszem, amit kérsz, békén hagysz??
- Attól még válaszolhatsz!!
- De nem akarok!!
- Légyszi??- nézett boci szemekkel. Könyörgően néztem Billre, mivel ő tudta hogy már nem vagyok az.
- Elég lesz Tom!!
- Hát jó!!- adta meg magát. Hálásan néztem Billre.- Már nincs kedvem játszani!!- kezdte el szedegetni a bábukat.
- Akkor mit csináljunk??
- Nézd meg az én szobámat is!!- állt fel Bill.
- Rendben!!- csatlakoztam hozzá.
- Várjatok meg!!- rakta el gyorsan a játékot Tom, és jött utánunk. Átmentünk Bill szobájába. Kinyitotta előttem az ajtót, majd beengedett. Ledöbbentem, amikor beléptem. Gyönyörű szoba volt. Teljesen eltérő, mint Tom-é. A falak halvány őszibarack színűek, ízléses berendezések, igaz volt egy-két ruha szétdobálva, de attól ez esetben eltekintettem. A falakon ruha tervek, képek, poszterek. A polcokon kis dísztárgyak, kiegészítők. Az íróasztalon meg szanaszét dobált papírok.
- Ezeket te készítetted??- léptem közelebb a falakon lévő rajzokhoz.
- Igen, szabadidőmben ezekkel foglalatoskodtam!!- mindet alaposan szemügyre vettem, és voltak köztük egész csinos darabok is.
- Nagyon ügyes vagy!!- majd tovább haladtam az íróasztala felé. A papírokon dalszövegek voltak.
- Azokat én írtam!!- lépett mellém.
- És én meg segítettem dallamot írni rá!!- állt oda Tom is.
- Játszotok nekem valamit??- mosolyogtam bájosan.
- Nem soká itt a koncert, majd akkor látsz minket!!- tiltakozott Tom.
- Légyszi??- fordultam felé.
- Én benne vagyok!!- vágta rá Bill. Tom egy mérges pillantást vetett öccsére, de végül beleegyezett és áthozta a gitárját.
- Mit szeretnél hallani??- helyeztük kényelembe magunkat a földön.
- Nem ismerem a számaitokat!! Valami szépet!!- nagy gondolkodó arcot vágtak, majd egymásra néztek és belekezdett Tom valamibe, és később Bill is csatlakozott. Nagyon jók voltak együtt. Ahogy Tom figyeli a kezét, és játszik. Bill csukott szemmel énekelt, teljes átéléssel. Hirtelen olyan érzésem támadt, mint ha nem is a földön lennék, mint ha egy másik dimenzióba repítettek volna, ahol nincsen fájdalom, hiány, csak temérdeknyi szeretet…
Folyt. Köv...
5 komment
2007.12.27. 21:18 Kei
10.rész - Anya titka!!
"A napok szörnyen lassan teltek. Egyik nap még vígan beszélgetek és hülyülök Peterrel most meg kilométerekre, van tőlem. Gyorsan írtam is neki egy levelet, melyben kifejtettem, mennyire hiányzik, csak sajnos feladni nem tudtam, mert ő nem adta meg a címét, így megtartottam, és arra gondoltam majd hozzátűzöm ahhoz, amit majd neki írok válaszlevélként. Végre eljött a várva várt csütörtök, mert ugyebár azt mondtam Billéknek hogy két nappal hamarabb, megyek.
- Anya!! Kész vagyok!!- vonszoltam le egy bőröndöt magam után.
- Rendben kincsem!!- jött ki egy hűtőtáskával a kezében. Bepakoltunk a kocsiba, és beültünk. Anyu beledugta a zárba a kulcsot, és rámnézett.- Indulhatunk??
- Másra sem vágyom, csak hogy ott legyünk!!- mosolyogtam rá, és végre elindultunk. Út közben nem sokat beszélgettünk. Szavak nélkül értettük egymást. Egy pici arc mozdulat, és tudtam, hogy anyunak víz kell, vagy inkább csak éhes. Ezért is voltunk meg olyan jól. Végre megérkeztünk Loitschébe.
- Kész nyelvtörő kimondani nem??- kérdezte anya, miközben mind ketten a táblát fürkésztük.
- Az, főleg leírni!!- mosolyogtam, majd tovább indultunk. Sajnos vagy kétszer eltévedtünk, mert vagy hamarabb lefordultunk egy utcával, vagy másik oldalra. De végre kilyukadtunk egy szép ház mellett. Még egyszer-kétszer megnéztem, hogy tényleg jó helyen vagyunk e, de amikor becsöngettünk és Simone nyitott ajtót akkor már biztos voltam.
- Sziasztok!!- örült meg nekünk, és megpuszilgatott.
- Mi is örülünk neked!!- mondta anya.
- A fiúk mondták, hogy eljöttök, így kész az ebéd is, az ágy felhúzva. Gyertek beljebb.
- Apropó fiúk…- de Simone befejezte helyettem.
- Nem soká ők is jönnek!! De remélem nem itt az ajtóban, akarod megvárni őket!!
- Nem persze!!- és bementünk.- a cucc??
- Majd később bepakoljátok, addig bemutatlak titeket Gordonnak, a férjemnek!!
- Valaki engem szólított??- jelent meg egy kedves kinézetű úr a nappali ajtajában.
- Gyere szívem!! Szeretném neked bemutatni a fiúk legjobb barátját, Emilit, és az anyukáját!!- mutatott be minket egymásnak, de anyuék elég furán néztek egymásra a férfival. Ezt csak én vettem észre, mert Simone nem törődött vele, inkább beinvitált minket. Anyuék elég szúrós pillantásokat vetettek egymásra. Úgy döntöttem majd később kikérdezem őt. Bementünk és leültünk az ebédlőben. Mindenféle finomságokat tett elénk Simone, és már épp hozzákezdtünk volna, amikor nagy zajjal megérkeztek az ikrek. Rögtön elkiáltották magukat:
- Anyu!!
- Gordon!!- hallatszott a párhuzamos ordibálás.
- Itt vagyunk!!- ordítottak egyszerre Simone és Gordon, amin egy jót derültek, csak aztán Gordon ránézett anyára és rögtön abbahagyta. A fiúk bejöttek, és eléggé meglepődtek rajtunk.
- Sziasztok!!- köszöntötte őket Gordon.
- Jó napot!! Hello!!- köszönt Bill.
- Csá!!- mondta lazán Tom.
- Üljetek le fiúk, majd ebéd után beszélgettek, és jól megnézhetitek Emilit!!- mosolygott Simone, mert a fiúk, szerintem nem tudtak hova tenni, de majd miután kiderült, hogy én vagyok az aki nagyon meglepődtek. Felálltam, és közelebb mentem hozzájuk.
- E… Emili??- kérdezte Bill.
- Én lennék!!- mosolyogtam szégyenlősen. Nem mondott többet, hanem jól magához szorított. Tom még meglepetten állt ott egy darabig, amíg el nem engedtük egymást Billel, majd erőt vett magán, jó alaposan végig nézett még egyszer tetőtől talpig, és a tőle megszokott lazasággal annyit mondott:
- Rég láttalak!!- de mielőtt válaszolhattam volna, Gordon ránk szólt.
- Üljetek le, majd ebéd után, beszélgettek!!- nem is álltunk ott tovább, hanem helyet foglaltunk, és szedtünk. Ebéd után, mint ahogy meg volt beszélve a fiúk megmutatták hol fogunk aludni. Egy szép nagyszobát kaptunk két ággyal. Anyuék lent maradtak beszélgetni, amint láttam rájuk is fért, meg volt is mit. Amikor bementünk a szobába rögtön az ablakot vettem célba. Valamilyen megszokás képpen mindig először az ablakon néztem ki, és csak utána a szoba többi részét. Miután ezzel végeztem és megláttam, hogy milyen szép a kilátás, leültem az ágyamra, majd a fiúk is.
- Egyébként mi újság veled??- törte meg a csendet Bill.
- Azonkívül semmi, mint amit neked leírtam a levelekben!!- mosolyogtam rá.
- Tudom, csak tudod ez ilyen rutinkérdés!!- mosolygott vissza.
- Akkor visszakérdezek!! És veletek??- néztem itt rá és Tomra.
- Meg vagyunk!!- szólalt meg végre.
- Értem!!
- Kicsim!! Gyere, pakoljunk be!! Majd utána még lesz időtök beszélgetni!!
- Megyek!!- álltam fel, és útba vettem az ajtót. A fiúk még ott maradtak az ágyon.- Mit néztek annyira??- fordultam feléjük, mert valamit nagyon lestek rajtam.
- Semmi!!- fordították el a fejüket. Ezen mosolyognom kellett. Majd felálltak és együtt lementünk. Segítettek bepakolni. Nem látszott rajtuk, hogy milyen erősek, de még is csak lehetett erejük, ha az én akárhány kilós cuccomat csak úgy pikk-pakk ki tudták kapni és felrobogni vele az emeletre. Miután mindent felvittünk, anyuval nekiálltunk kipakolni, és itt volt az alkalom, hogy rákérdezzek:
- Anya!!
- Tessék kincsem??- bújt ki a nagy bőröndből egy adag ruhával.
- Miért nézel olyan csúnyán arra a Gordonra vagy kire??- itt anyának kiestek a ruhák a kezéből. Itt már tisztasor, hogy valamit titkol.- Anyu!! Jól vagy?? Ülj le egy kicsit!!- fogtam meg a kezét, és leültettem az ágyra.
- Jól vagyok!!
- Rendben, tudod mit?? Akkor nem is kérdeztem semmit. Gyere, pakoljunk tovább!!- és álltam volna fel, de anya megfogott és visszaültetett.
- Nem, elmondom!!- visszaültem, és figyelmesen hallgattam.- Jól láttad, ismerem is ezt a pasast, sajnos túl közelről. Ő… még apádnak volt a barátja. Barátja?? Legjobb barátja. Rengeteget voltak együtt. Így mi is összeismerkedtünk. Volt neki egy barátnője. És a végén kiderült, hogy az a kis ribanc!!- szorította ökölbe a kezét.- azért volt csak együtt Gordonnal, hogy megszerezze Josephet. Aztán ezt ugye megtudtam, meg Gordon is és faképnél hagytuk egymást. Sokáig azt hittem, Gordon tervelte ki ezt az egészet, és azért jártak annyit a nyakamra, de rá kellett jönnöm, hogy nem így volt. Csak nem tudtam véglegesen elszakadni apádtól, mert akkor már a hasamban voltál, így ő nem tudja, hogy létezel, és Gordon is csak most tudta meg. Tudom, hogy nem az ő hibája, de akkor is!!- ehhez már nem tudtam hozzá szólni. Leragadtam annál a résznél, hogy az apám nem tud a létezésemről, de aztán rájöttem, hogy nem is baj. Láttam, hogy élik meg az ikrek a szüleik válását, és milyen, ha csak a gyerek miatt maradnak együtt a szüleik.- Na?? Mit szólsz hozzá?? Nagyon haragszol rám??
- Nem, egyáltalán nem!!- ezen anya meglepődött. Biztosan azt várta, hogy kiborulok, és ordítozom, de nem tettem.
- Va… valóban??
- Igen!! Helyesen döntöttél apuval kapcsolatban. Jobb ezt megélni, mint hogy csak miattam maradjatok együtt, vagy egy válás.
- Jaj kicsim!! Kezdesz felnőni!!- ölelt magához.
- Hát igen, és most ez a felnőtt azt mondja neked, hogy ne haragudj Gordonra. Nehéz lesz, de el kell fogadnod, hogy ő nem tett semmi rosszat. Na pakoljunk, mert még szeretnék a fiúkkal is beszélgetni.
- Rendben és…
- Tudom, nem mondom el nekik!!- mosolyogtam rá.
- Köszönöm!!- és nekiálltunk pakolászni. Most éreztem igazán, hogy nem anya lány, hanem barátnő viszony van köztünk, és ettől jelentősen feldobódtam. Gyorsan bepakoltam a szekrénybe, és mentem is ki, de még utoljára emlékeztettem anyut, hogy ne legyen olyan mogorva Gordonnal. Ő csak bólintott, én pedig célba vettem a nappalit, remélve, hogy ott vannak a fiúk. De csak Gordon ült ott a Tv előtt.
- Hello!!- köszöntem, amikor leértem.
- Szia!! Ha a fiúkat keresed, kint vannak az udvaron!!
- Köszönöm!!- és indultam volna kifelé, de utánam szólt.
- Mi is a teljes neved??
- Miért tetszik akarni tudni??
- Tegezz csak!!
- Akkor, miért akarod tudni??
- Csak úgy!!- nah igen. Itt már levágtam, hogy biztosan anyu miatt, de nem baj.
- Emili Picher vagyok, de ha megengedi én, most mennék ki!!
- Persze, menj csak!!- majd visszameredt a Tv-re és én meg mentem ki. Amint kinyitottam az ajtót, egy aranyos kutyus támadta meg a lábam. Állat barát voltam már akkor is így leguggoltam hozzá, és megsimogattam.
- hogy hívnak téged??- kérdeztem tőle, majd megláttam a bilétát a nyakában.- Scotty!!- olvastam.- Hogy kerülsz te ide??- mentem kijjebb, és célba vettem a hátsó kertet. Ott volt Bill meg Tom meg még két srác.
- Sziasztok!!- köszöntem mikor odaértem.
- Szia!! Látom, megismerkedtél Scottyval!!- nézett a kutyára Bill.
- Igen, ő a te kutyád??
- Igen!! Egy menhelyről hoztuk el még régen Tommal, mikor ideköltözünk.
- Értem!!
- Khm…- köszörülte meg a torkát a szőke rövid hajú srác.
- Jaj, bocsi!! Be sem mutattunk nekik!! Ő itt…- mutatott a szőke hajú srácra, aki felállt és odajött hozzám, majd bemutatkozott magától:
- Gustav vagyok, a Tokio Hotel dobosa.- nyújtott kezet.
- Szia, én pedig Emili Picher vagyok!!
- Tudom, sokat hallottam már rólad!!- én erre csak rápillantottam Billre, aki egy kicsit el is pirult ezen.
- És ő itt…- mutatott a hosszabb barna hajúra.
- Georg vagyok, a Tokio Hotel basszera.- nyújtott kezet ő is.
- Én pedig…
- Emili Picher!!- mosolygott kedvesen.
- Igen!! Úgy látom már ismertek egy kicsit.
- Igen, Bill sokat mesélt nekünk rólad!!
- Remélem csak jót!!- kacsintottam Billre, mire elkezdtek nevetni.
- Csak is!!- mondta a szőke, vagyis Gustav.
- Mi jót csináltatok itt kinn??- ültem le én is az egyik napozóágyra.
- Beszélgettünk.
- Megtudhatom hogy miről??
- Arról, hogy-hogy fogunk éjszaka halálra ijeszteni!!- nevetett Tom.
- Na és?? Mi jót találtatok ki??
- Azt hiszed, majd elmondjuk mi??- mosolygott Georg.
- Miért, talán nem??- vetettem be a legédesebb mosolyomat. Még tisztán emlékszem azokra az arcokra, amiket vágtak, főleg az a Gustav gyerek.- Nah??- próbáltam még ennél is kedvesebben nézni.
- Hát…- húzták az agyamat. Majd hirtelen rám vetette magát Tom és Bill és kegyetlenül csikizni kezdtek. A többiek csak nevettek ott.
- Ti nem akarok segíteni??- kérdeztem a két álldogáló jómadárt, amit nagy valószínűséggel félre értettek, és ők is nekiálltak csikizni. Hát, nem mondhatom, hogy unatkoztam ott." Nah de most nyomás lefeküdni, holnap folytatjuk oké??
- Rendben nagyi!!
Folyt. Köv…
2 komment
2007.12.27. 12:40 Kei
9. rész - egy újabb barátnak mondhatok búcsút...
A csengő megnyomódott, és már szaladtam is az ajtóhoz. Mindent megmutattam neki, ami látványosság lehetséges itt. Egész jól összebarátkoztunk. Már estefelé járhatott, amikor haza indultunk. Éppen akkor jöttek át a szülei is. anyu kitett magáért, mert isteni kaját csinált. Jót beszélgettek, és mi is elvoltunk. A vacsi közepe felé felmentünk a szobámban és ott folytattuk a beszélgetést. Rengeteg időt töltöttünk együtt utána. A bunkert, azt persze nem árultam el neki. Amikor Bill válaszolt, és megkérdezte, hogy állunk Peterrel én mindent szépen elmeséltem neki. A bandájuk is szépen haladt előre. Azt mondta, hogy neki is alakulóban van egy barátnő. Ennek megörültem. Rákérdeztem Tomra is, amire igazán megdöbbentő választ kaptam. Azt írta, hogy rengeteg barátnője van, és volt. Nekem és Peternek érdekesen alakult a kapcsolata. Éppen a parkban álldogáltunk, és esett az eső. Mivel már szinte vele is olyanok lettünk mit a testvérek, nem bántuk, ha összebújtunk. Jó szorosan hozzá bújtam, ő meg betakart a kabátjával. Épp indultunk haza, amikor megbotlottam. Elestem, ő meg rám. Jót röhögtünk rajta, mivel nem ez volt az első. Aztán hirtelen elkomorodott.
- Mi a baj??- kérdeztem még mindi a földön fekve.
- Megcsókolhatlak??- megdöbbentett, és már majdnem elnevettem magam, mert az hittem viccel, de még sem. Bólintottam, ő meg rá tapasztotta a száját az enyémre. Nem éreztem semmi különöset. Se jó, se rossz nem volt, csak egy baráti csók. Amikor elváltak a szájaink egymástól, felállt, és felsegített. Elindult haza. Utána futottam, mivel nem tudtam, mi van.
- Mi a baj??- fogtam meg a vállát.
- Semmi!!- válaszolt mogorván.
- Haragszol??
- Nem rád!!- válaszolt a következő kérdésemre is.
- Akkor??- erre megállt, és szembe fordult velem.
- Te éreztél valamit, amikor megcsókoltalak??- nézett rám könyörgően. De nem akartam neki hazudni.
- Hát… ez egy baráti csók volt, mást nem éreztem. Miért te igen??
- Hát… az a baj hogy én sem. És… az-az érzésem, hogy… Meleg vagyok!!- mondta szomorúan, és mint aki szégyelli magát elindult haza.
- Semmi baj, hallod??- indultam utána.
- Már hogy ne lenne baj?? A szüleim nem fognak neki örülni. A suliban kiközösítenek.
- Eddig is különcök voltunk, a szüleidnek meg nem kell megtudni, elég ha én tudom oké??- próbáltam biztatni.
- Tényleg megtennéd??
- Hiszen a barátod vagyok, ráadásul a suliban is az a hír terjeng, hogy járunk!!- kacsintottam rá. Erre elnevette magát.
- Te vagy a legjobb!!- ölelt meg, és gyorsan hazaértünk. Ezt el kellett mesélnem Billnek. Minden egyes szót leírtam. Az elejétől a végéig. Ezt írta válaszul, mert úgy látszik félre értette.
Kedves Emili!!
Ne bánkódj miatta. Igazán bolond, ha miattad egy fiút választ!! De tudd, hogy nekem örökké te leszel a legcsodálatosabb nő. Sajnos nekem és annak a lánynak, nem jött össze, és én sem bánkódom miatta…
Még írt egy pár dolgot, de az nem olyan lényeges. Gyorsan megírtam neki, hogy nem bánkódom miatta, és őrülök hogy ő sem. Sokat levelezgettünk, és most, hogy Peterről kiderültek ezek a dolgok, még jobba lettünk. Aztán egyik nap, nagyon szuper hírt kaptam, úgy kb. két év múlva.
Szia Emili!!
Ezúton szeretnélek tájékoztatni, hogy ahogy jósoltad össze jött. Megjelent az első CD-nk és nem soká Magdeburgban adunk koncertet. Itt van két jegy, neked és mondjuk Peternek, vagy anyudnak, akit meg szeretnél hívni magaddal. Már nagyon várjuk a koncertet, és persze hogy feled találkozhassunk. A fiúk már nagyon meg akarnak ismerni, mert rengeteget meséltem rólad nekik.
Sok puszi: BILL!!
Ezzel a levéllel feldobta a napomat. Nagyon boldog voltam, végre találkozhatunk. Gyorsan rohantam le anyuhoz, hogy elmeséljem neki a történteket.
- Anyu!!- rohantam le a lépcsőn.
- Mi van kicsim??
- Billéknek koncertjük lesz Magdeburgban!!- ugráltam körbe a lakást, mint egy óvodás, bár azt már rég kinőttem, hiszen 14 éves vagyok.
- Ez csodás kicsim!!
- És jegyet is küldtek, kettőt is!!- anya csak mosolygott.
- Na és?? Peternek szóltál már?? Mert gondolom, őt viszed magaddal.
- Még nem, már rohanok is át!!- adtam egy gyors puszit anyunak, és rohantam a szomszédba. Becsengettem, és Elizabeth néni nyitott ajtót.
- Szia Emili!!
- Jó reggelt, Peter felkelt már??
- Még nem, de felmehetsz hozzá, meg el is kell, hogy köszönjön.
- Elköszönni?? Hova megy??
- Majd ő elmondja!!- és ott is hagyott. Rohantam fel Peterhez.
- Ébredj!!- álltam az ágya mellé és keltegettem.
- Hm??- nyögött valamit.
- Emili vagyok!! Kelj fel!!
- Aha!!- és kinyitotta a szemét.- Mi járatban??- ült fel.
- Kaptam két jegyet egy új banda koncertjére!!- lengettem meg a jegyeket boldogan, és azért nem mondtam, hogy egy barátom bandájától, mert nem meséltem neki Billről. Jobbnak láttam ezt titokban tartani. Megbíztam és Peterben, de ezt még is inkább megtartottam magamnak.
- Szuper!!- mondta kedvetlenül.
- Mi a baj?? És mit akarta anyád azzal mondani, hogy itt az ideje elköszönnöd is??
- Hát…
- Ne húzd az agyam!!
- Anyuék rájöttek!!
- Mire??
- Hát hogy én…- ebből rögtön levágtam mi történt.
- Uhh, és??
- Elköltözöm a nagyihoz, Salzburgba!!
- Mikor??- próbáltam tartani a könnyeimet. Nem lehetett igaz, hogy már a második barátom hagy faképnél.
- Még ma!!- hajtotta le a fejét. Hogy ne lássa a könnyeimet, gyorsan megöleltem. Jó szorosan.
- Úgy fogsz hiányozni!!
- Te is nekem Törpilla!!- becézgetett. Csak akkor hívott így, ha valami rossz történt.
- Gyerekek, reggeli!!- szólt fel Elizabeth.
- Megyünk!!- mondta Peter, én pedig elengedtem. Leszálltam róla, és kimentem. Nem sokkal később, köntösben jött utánam. Megtörölgettem az arcomat, és felé fordultam.
- Látszik hogy sírtam??
- Nem!!- mosolygott keserűen, majd megfogta a kezem, és lementünk a lépcsőn.
- Itt reggelizel Emili??- kérdezte Andrew.
- Nem köszönöm!! Anyu már biztosan vár!!
- Kikísérlek!!- ajánlkozott Peter. Én csak bólintottam, majd elköszöntem az anyukájáéktól, és célba vettük az ajtót. Kinyitotta nekem, és mielőtt kiléptem volna, magához szorított.
- Mikor mész??- kérdezte, a nyakába beszélve.
- Dél környékén!!- ő is oda.
- Átjössz még előtte??
- Persze, megreggelizem, és átmegyek!!
- Várlak!!- majd elengedtem, és haza indultam. A házba érve, leültem anya mellé.
- Van kedves eljönni velem egy koncertre??- eszegettem a reggelim.
- Nem Peterrel mész??
- Elmegy!!
- Hova??
- Salzburgba!!
- És meddig marad?? Ne tud vissza jönni a koncertre?? Csak egy hét múlva lesz. Mennyi időre megy??
- Talán örökre!!- anya nem mondott erre semmit.- Befejeztem, köszönöm!!- és felmentem a szobámba, Petert várni, addig megírtam a válaszlevelet Billnek. Megírtam benne, hogy Peter elköltözik, és anyuval megyek a koncertre. Biztosan szuperek, és remélem csak jó dolgokat mesélt rólam a többieknek. És hogy mi van Tommal, mert egy jó ideje már nem hallottam róla. A koncertre pedig majd két nappal hamarabb megyek, ha nem baj, hogy egy kicsit együtt lehessünk, ez után a 6 év után először, és hogy biztosan sokat változtak, és én is. Éppen befejeztem a levelemet, amikor bejött Peter.
- Mit írsz??- lépett mögém.
- Megijesztettél, egyébként egy levelet, egy barátomnak!!- tettem bele egy borítékba gyorsan a levelet.
- Értem!!- ült le az ágyamra. Felálltam, és leültem mellé.- Majd nekem is írsz levelet??
- Persze!!- öleltem meg.
- És ugye sohasem felejtesz el??
- Dehogy, hogy egy barátom szavaival éljek: Bármerre is visz a sors, soha sem foglak elfelejteni!!
- Remélem!!- fúrta a fejét a nyakamba. Majd kicsit eltávolodtunk egymástól, és egymás szemébe néztünk. Ugyanazzal a tekintettel, amivel a parkban nézett rám. Szólásra nyitotta a száját, de tudtam, mit akar, mondta, így csak bólintottam egyet. Nem is várt sokáig. Közelebb hajolt, és megcsókolt. Éreztem, hogy úgy csókol, mint egy barát, de még is van benne valami búcsúcsókféleség. Azt hittem csak egy csókot akar, de végül éreztem, hogy dönt egy kicsit hátra. Nem ellenkeztem. Nem azért hagytam, mert tudtam, hogy meleg és nem akar velem lefeküdni, hanem azért mert én is akartam. Mindig úgy képzeltem, hogy Bill vagy Tom veszi el a szüzességem, de nem így alakult. Tomnak már nyílt titok, hogy nem szűz, és Bill meg elmondta nekem, így minek várjak én rájuk?? Itt az alkalom?? Míg így elgondolkodtam, Peter szépen lassan mindent lehámozott magáról és rólam. Jól estek ezek az érintések. Már épp OTT tartottunk, amikor eszembe jutott valami.
- Gumi??- nyitottam ki a szemem.
- Itt van!!- vette elő, majd felpattant, és gyorsan feltette, majd visszafeküdt és folytattuk onnan, ahol abbahagytuk. Nagyon gyengéd volt, és persze bizonytalan is. Teljesen biztos voltam benne, hogy neki is ez az első. Az aktus végeztével mellém gurult, és lihegve azt mondta:
- Köszönöm!!
- Mit??- könyököltem fel, és felé fordultam.
- Mindent!!- majd felállt, és elkezdett öltözni. Én is neki álltam felöltözni. Miután mindketten kész lettünk, nem is beszéltünk többet. Lesétáltunk és kikísértem az ajtóba.
- Majd írj!!- nyomtam a kezébe azt a papírt, amin a címem volt.
- Amint megérkezek, írok!!- majd jól magához szorított és elment, talán örökre. Becsuktam az ajtót, és nekidőltem. Nem bántam meg, hogy neki adtam azt, amit. Én voltam az életében az első nő, akivel lefeküdt, és nagyon valószínű, hogy az utolsó is, de nem bántam. Ezt megérdemelte, és még többet is, de nem vagyok belé szerelmes, és ő pedig meleg. Ez a kettő nem passzol egymáshoz. Meg amúgy sem tudnék belé szeretni. Az én szívem már foglalt, csak még magam sem tudom hogy kié.
Folyt. köv...
5 komment
2007.12.26. 20:53 Kei
8. rész - az új szomszédok!!
Lassan telt a többi nap, de nem soká jött is egy levél. Alig vártam, hogy kinyithassam. Feltéptem a borítékot, és olvasni kezdtem:
Drága Emili!!
Ha tudnád mennyire, hiányzol, és hogy mennyire örülök, hogy felhívtál. Te miattad választottam azt a számot, mert mondta hogy az a kedvenced. És hogy tud, bármerre is kerülök, soha sem felejtünk el. Tom nem igazán az érzelgős típus, de neki is hiányzol. A telefonban már meséltem egy pár dolgot, de az koránt sem az egész. Miután elköltözünk fenekestül megváltozott az életünk. Az őszi szünet után, anyuék csúnyán összevesztek apuval, és nem mentünk arra többet, reméljük nem haragszol. Tom és én nekiálltunk zenélni. Ő elvette anyu régi gitárját, és azon kezdett el ügyködni. Anyu férje, mert ugye mondtam, hogy összeházasodtak (bocsi még egyszer az esküvő miatt) egy zeneiskola tanára így ő segített Tomnak. Én nem voltam kitartó egy hangszerrel sem, így énekelni kezdtem, bár korántsem olyan jó a hangom, mint neked, kicsi Emi!! Néha szerepelgettünk itthon, és egyszer a másik városba, Magdeburgba is elmentünk, ott ismerkedtünk meg a jelenlegi dobosunkkal Gustavval, és a basszerral, Georgal. Sokat törtük a fejünket a néven, de aztán a Devilish-nél maradtunk, mivel anyud és anyu sokat mondta ránk, hogy kis ördögök vagyunk.:) Nagyon hiányzol, és remélem, hogy mihamarabb írsz!!
Sok puszi: Bill
U.i.: Tomnak is hiányzol, de tudod milyen makacs. Ne haragudj rá, ha nem ír!!
Jajj, nagyon megörültem, amikor ezeket olvastam. Gyorsan előkaptam egy másik levelet, és írni kezdtem. Nem tudtam hogy mit, mivel velem nem történt ilyesmi, azért írtam nekik:
Kedves Bill!!
Nekem is nagyon hiányoztok!! Nagyon megható, hogy miattam énekelted azt, és még mindig ez a kedvencem. Remélem is, hogy nem felejtetek el, mert szerintem nem vagyok egy könnyen felejthető típus.:D Tomot meg már megszoktam. Nagyon sok a hangulat ingadozása, és egy kicsit fájt, hogy nem akar velem beszélni, de belül valamilyen úton, módon érzem, hogy fontos vagyok neki. A bandához sok sikert kívánok. Velem az utóbbi időben nem történt túl sok minden. Lizával véglegesen lezártuk a barátságunkat, és el is költöztek. Azóta kis magányos egérkeként éldegélek. Nagyon hiányoztok!! Én is nekiálltam zenélni, de inkább csak hobbi szinten zongorázni, és énekelni. Anyu azt mondta nagyon ügyes, vagyok, és majd egyszer biztosan híres leszek. Hát igen, anya és az optimizmusa, de ti viszont biztosan híresek lesztek!! Vigyázzatok magatokra, és remélem te is mihamarabb írsz, és ha majd sorra nyeritek a díjakat akkor sem fogsz megfeledkezni rólam, bár remélem addig még találkozunk!!
Millió puszi: Emili
U.i.: Nem haragszom Tomra. Add át neki üdvözletem!!
Be is fejeztem, és bele is raktam egy borítékba. Már szaladtam volna a postára, csak sajnos eleredte az eső, és így inkább még sem vágtam neki az útnak. Szeretem az esőt, meg minden, de nem volt kedvem kimenni a házból, megfázni meg végképp így inkább bentről figyeltem, ahogyan lefelé csorognak az esőcseppek az ablakon. Anyu sem volt otthon, bezárkózni sem volt kedvem, így maradt az, hogy megvárom, míg eláll az eső. De az csak esett és esett. Mire elállt, már bőven bezárt a posta és anya is haza ért.
- Szia kincsem!!- vette le az eső, áztatta kabátját.
- Szia anya!!- mondtam kicsattanó örömmel, aztán meg szomorúan.
- Mi a baj kincsem??
- Bill írt!!
- És ez baj?? Megbántott valamivel??
- Nem dehogy, csak megírtam én is a válaszlevelet, de nem tudom feladni, mert a posta bezárt.
- Biztos nem fog megharagudni, ha nem azonnal írsz választ. Majd hétfőn feladod.
- Hát jó!!- nyugodtam bele, hisz nem is tehettem mást. Anya átöltözött megvacsoráztunk, és elmentünk lefeküdni. Reggel nagy csörömpölésre ébredtem. A szomszéd házba költözött valaki. Már évek óta elhagyatott volt, mivel a néni, aki egykor lakott benne, nem rendelkezett családdal, csak a maga kis szerény nyugdíjából élt. Csak szegény lehunyt mielőtt én megszülettem, és nem kelt el a ház. De úgy látszik valaki még is, csak megvette, mert onnan jött a zaj. Kidugtam a fejem az ablakon, és mit látok?? Egy nagy autó áll ott, és éppen bútorokat pakolásznak befelé. Eleget bámészkodtam, és innen nem is láttam, kik költöznek be, így inkább felöltöztem és lementem, hátha anyu tud valamit.
- Jó reggelt anya!!- mint mindig most is a konyhában volt.
- Szia kicsim!! Csak nem felébresztett a szomszéd??
- De, nem tudod, ki lehet az??
- Nem tudom, de nagy zajjal vannak az biztos.
- Az tuti!!
- Nem lesünk ki??- hát igen, nem esett messze az alma a fájától, én is épp erre gondoltam.
- De, csak gyorsan felkapok valamit oké?
- Persze, én is!!- ki-ki a maga szobáját vette célba és irány felöltözni. Két percen belül kész lettünk, és már mentünk is ki. Amint a kapuhoz értünk csak munkásokat láttunk, akik pakoltak. Nem sokkal később, talán két-három perc elteltével úgy döntöttünk, senki sincs itt, így indultunk volna befelé, amikor egy egész helyes srác jött ki a kapun. Ott helyben lefagytam. Nem tudtam eldönteni, hogy rosszul látok, vagy csak már ennyire hiányzik egy fiú. Hát igen, Billéken kívül egy fiúval sem beszéltem, talán soha.
- Még maradjunk egy kicsit!!- fogtam meg anya kezét. A fiú után nem sokkal, egy meglehetősen helyes, anya korabeli úr is jött, és anya is hasonló dolgokat élhetett át, csak sajnos, mint derült égből villámcsapásként kirontott a házból egy nő is. Csinos nő volt, és magas szép szőke hosszú hajjal, és szerintem a magasságával arányos egoval. Megláttak minket, ahogy a kapuban állunk, és a srác egyből kiszúrt. A hölgy meg integetett hogy menjünk közelebb. Közelebb is mentünk.
- Jó napot!!- köszöntünk anyuval egyszerre illedelmesen.
- Jó napot maguknak is!! Andrew Harris vagyok!!- nyújtott kezet az úr, mint kiderül Andrew anyunak.
- Amanda Picher!!- fogta meg anya.- És ő itt a lányom Emili!!- mutatott be engem is.
- Örvendek!!- biccentett nekem is, majd a felesége egy kicsit megrugta.- Jaj, bocsássanak meg, ő itt a feleségem: Elizabeth és a fiam Peter.
- Nagyon örülök!!- köszönt anya, és a nő mosolygott.
- Maguk lesznek az új szomszédok??- kérdeztem meg a nyilvánvalót.
- Igen, nem rég vettük meg ezt a házat, és gondoltuk itt az ideje beköltözni.
- Honnan érkeztek??- kérdezett anya is.
- Berlinből. Elegünk lett a nagy nyüzsgésből.
- Csak a magad nevében beszélj!!- húzta fel az orrát a Elizabeth.
- Tipikus városi tyúk!!- súgta a fülembe anya.
- Tessék??- kérdezett vissza a nő.
- Semmi!!- vágta ki magát, és rám mosolygott.
- nah, minekünk szerintem mennünk kéne pakolni!!- törte meg a csendet az apuka.
- Rendben, remélem, még beszélünk!!- mosolygott anya kedvesen a szülőkre.
- Igen, mi is!!- válaszolt a férfi helyett Elizabeth.
- Lenne kedvük ma este velünk vacsorázni??- dobta fel anya a csodás ötletet.- a környéken nincs túl sok jó étterem, és gondolom, míg kipakolják a cuccokat biztosan nagyon elfáradnak.
- Ez egy jó ötlet, szívem??- fordult Andrew a feleségéhez. Ő csak bólintott.- Peter??- ő is bólintott, majd rám mosolygott.
- Akkor mi megyünk is, pakoljanak csak nyugodtan, este 7-re várom önöket!!- nyitotta a kaput anya.
- köszönjük!!- válaszolt Elizabeth és ők is a férjével megindultak a házba. Én is épp a kapun készültem belépni, amikor Peter megállított:
- Várj!! Emili igaz??
- Igen??- fordultam felé.
- Nem mutatnád nekem meg a környéket??
- Most??
- Nem, most segítek pakolni, majd ebéd után.
- Rendben, majd gyere át!!
- Okés, szia!!- és ő is ment be. Én is bementem, majd gyorsan elmentem a szobámba. Nagyon megörültem, hogy nem adtam fel a levelet, mert ez gyorsan még mellé kellett írnom.
U.i.i.: Harissék költöztek a szomszédba, tudod ahol régen az öreg néni lakott. Van egy fiuk, Peter. Nagyon helyes, bár ti még mindig jobbak vagytok. Puszi!!
Ezzel megvolnánk. Mint aki jól végezte dolgát, leballagtam anyuhoz, mert már dél környéke volt. Megebédeltünk, és vártam hogy valaki megnyomja a csengőt…
2 komment
2007.12.25. 18:01 Kei
7. rész - Bill a tévében!!
7. rész
Itt is vagyunk. Megérkeztünk a bunkerhoz. Bementünk és leültünk. Ki-ki a maga helyére, mert ugyebár, itt még az is megvolt. Nagyon fúrta már a kíváncsiság az oldalamat, hogy Tom miért ilyen undok Lizával.
- Kérdezhetek valamit??- fordultam feléjük.
- Persze!!- vágta rá Bill.
- Nem tőled, Tomtól!!- erre Tom felkapta a fejét.
- Mond!!- nézett rám kíváncsian.
- Miért nem tetszik neked Liza??
- Miért kérded??
- Mert nagyon nem szépen viselkedsz vele.
- Miért, hogy viselkedem vele??
- A fogócskánál csak őt kergetted, meg olyan undok vagy vele!!- mondtam úgy, mint ha haragudnék rá, pedig őszintén szólva jól esett. Féltékeny volt.
- Csak nem szimpatikus!! Meg egy beképzelt csitri!!
- Miért is??- fordult felé érdeklődve Bill.
- Mert azt hiszi, kisajátíthat, és úgy kezelheti Emilit, mint egy néha használatos tárgyat!!
- Ezt miből gondolod??- firtatta érdeklődve Bill. Én csak figyeltem, ahogy próbálja elmagyarázni, hogy féltékeny, mert a drága túl makacs ahhoz, hogy beismerje, ami szerintem már Billnek is feltűnt.
- Nem hallottad mit mondott reggel?? Hogy: Én azért jöttem, hogy ne unatkozzam!! Nagyon untam magam otthon!!- utánozta Liza hangját. Most így végig gondolva valamelyest igaza volt.
- Van benne valami!!- osztozott az én belső véleményemen Bill.
- Na ugye!!- mosolygott öntelten Tom. Egy kicsit elszomorodtam, mert ha Tomnak igaza van, akkor tényleg csak azért van jóba velem.
- Na jól van!! Váltsunk témát!!- mondta Bill az arcomat látva.
- Oké!!- egyezett bele Tom.
- Holnap megyünk haza!!- mondta Bill egy kis csend után. Jó témát választottunk mondhatom.
- MI??- kérdeztem vissza egy kis szünet után.
- Jól hallottad!!- mondta Tom, megint az ő laza stílusában. Könnybe lábadt a szemem. Már megint itt hagynak. Azt sem tudom, mikor jönnek vissza. Lizával is össze vagyok veszve. Bill közelebb jött, és megölelt. Tom csak ott ült.
- Na nyugi!! Majd jövünk még biztosan!!- nyugtatgatott, szokásához híven, sikeresen.
- Ne nyivákolj már!! Majd jövünk még!! Addig is játszunk, mert holnap megyünk, és eddig még elég uncsi volt a mai nap!!- ment az ajtószerűség felé. Lemászott a létrán. Na most már tényleg nem tudom, melyik az igazi Tom. Régebben már volt. Teljesen. Bill semmit sem változott, aminek személy szerint nagyon örültem. De mi történhetett Tommal?? Ennyire megviselte az, ami a mamájával és a papájával történt?? Nem volt idő tovább gondolkodni, mert nem is akartam, más részt viszont mentem inkább lejátszani. Teljesen kifárasztottak a fiúk. Fogócskáztunk, bújócskáztunk, és minden egyéb, ami eszünkbe jutott. Már későre járt, amikor abba hagytuk a játszást. Hazafelé vettük az irányt. Nagyon boldog voltam, és kézen ragadtam őket. Így sétáltunk haza. Sétáltunk?? Az túlzás. Én rángattam Tomot, mert állandóan ki akarta szabadulni a kezeim közül. De én ugye nem engedtem. Bill, meg csak röhögött a mi kis játékunkon. Erre az időre el is felejtettük, hogy holnap elmennek, és megint ki tudja, mikor láthatom őket újból. A kapunkhoz érve, visszatért a rosszkedv.
- Hát akkor, szia!! Reggel korán indulunk, így nem vagyok biztos benne, hogy el tudunk köszönni!!- ölelt meg Bill. Egy könnycsepp jelent meg már megint az arcomon, amit sok-sok követett. Tom megint nem volt a búcsúzkodó hangulatában, így ő nem ölelt meg.
- Szia!!- lökte oda, és már szinte majdnem el is indult, ha Bill meg nem fogja a karját.
- Köszönj el szépen te is!! Ne makacskodj!!- így Tom is odajött, és megölelt. De jó gyorsan, bár én még szorítottam volna egy kicsit, de úgy látom ő ezt nem így tervezte. Bill utoljára jól megszorongatott, és elköszöntek. Remélhetőleg most is csak a következő szünetig. Bementem a lakásba, és anyuhoz rohantam.
- Anyu!!- bújtam oda hozzá, mivel épp a tévé előtt ült.
- Mi a baj kincsem?? Miért sírsz??- simogatta az arcom. De én csak zokogtam. Talán csak akkor fogtam fel igazán, hogy megint elhagynak, Tom megint undok volt, és hogy most nincs Liza.
- El… elmentek a fiúk… anya… elmentek!! Megint!!- próbáltam hüppögve ugyan, de elmondani anyunak.
- ne sírj drágám!! Tudtad, hogy most sem maradnak sokáig, és egyszer elmennek, de vissza fognak jönni!! Bármi történjék is emlékezni fognak rád, és visszajönnek!!- vígasztalt anya.
- Megígéred??
- Meg!!- és ott helyben álomba sírtam magam. A további időben nem kerestem Lizát. Ő sem keresett, én sem őt. El voltam nélküle. Nehezen, de elvoltam. Már egy hónapja, vagy kettő, hogy a fiúk megint elhagytak. Lassan itt a téli szünet, és nagyon reméltem, hogy majd megint jönnek az apukájukhoz. Nagyon-nagyon reméltem!! El is jött a várva várt szünet. De nem jöttek. Sem a téli szünetben, sem pedig máskor. Én csak vártam őket. Nem barátkoztam másokkal, egész visszahúzódó lettem. Nem akartam, hogy az legyen, mint múltkor. Lizáék megint elköltöztek. Telt az idő, aztán az egyik nap, úgy 4 év múlva éppen a TV-t kapcsolgattam, amikor egy Billhez hasonló fiút mutattak a tévében, egy vetélkedőben. Nem hittem a szememnek, hogy az tényleg ő. Ott ültem, és hallgattam, amit mondanak. Amikor a nevét hallottam, már biztos voltam benne, hogy ő az:
- Szia Bill!!- mondta a műsorvezető.
- Jó napot!!- köszönt azzal a megszokott édes mosollyal.
- Hogy érzed, hogy sikerült a fellépés??
- Hát… szerintem jól.
- Igazi átéléssel énekelted. Van ennek más oka azon kívül, hogy meg akarod nyerni ezt a versenyt??
- Igen van!!- mondta szégyenlősen.
- És megtudhatjuk mi az??- firtatta a műsorvezető.
- Van egy kedves lány, és neki volt ez a kedvenc száma!! Ezzel neki szerettem volna örömet okozni!!- nézett a kamerába, és olyan volt, mint ha az én szemembe.
- Reméljük sikerült örömet szerezned a titokzatos lánynak!!
- Én is remélem!!
- akkor most jöjjön a ponzoás…- és így tovább. Ugyan nem nyerte meg a vetélkedőt, de nekem örömet szerzett. Rögtön fel akartam hívni, csak ezt egy kicsit nehéz, ha nem tudom a telefonszámát. Végig néztem a műsort és szerintem nem volt igaza a zsűrinek. A másik kis srác egyáltalán nem volt olyan jó. Nem sokkal a vége előtt anya is leült mellém.
- Az ott Bill??- nézte meg jobban a Tv-t.
- Igen ő az!!- mondtam boldogan.
- Nincs kedved felhívni??- kérdezte, amikor látta mennyire örülök.
- Jó lenne,- szomorodtam el.- csak hát nem tudom a telefonszámát.
- Ezen könnyen segíthetünk!!- mosolygott rám. Felvette a kagylót, és tárcsázott egy számot. Majd belemondta kinek a számát, szeretné lekérni, és aztán odafordult hozzám.- Tessék!! Ha felveszik, beszélhetsz velük.- izgatottan vettem át a telefont. Kibúgott, és végül felvették.
- Hallo, tessék!! Gordon Trümper!!- szólt bele egy kedves férfihang. Nem szóltam semmit. Nem tudtam hogy ki ő, bár a Trümper ismerős volt, mint ha halottam volna már valahol.- Hallo!!- próbálkozott még, aztán letette. Addig gondolkodtam, hogy letette. Elvettem a fülemtől, és értetlenül néztem rá.
- Mi történt??- vette el a telefont anya.
- Valami Trümper vette fel, aztán meg letette.
- És nem tudod ki az a Trümper??
- Nem!!- néztem rá értetlenül.
- Billék nevelő apukája!!- tényleg, Bill nevében hallottam.
- De kár!!- szomorodtam el megint.
- Hívjuk vissza!!- mondta anya, majd megnyomott egy gombot, és újra hívta őket. Mostmár egy másik hang vette fel.
- Halló, tessék, Simone Trümper!!- na most már tudtam ki ő így gyorsan beleszóltam.
- Csókolom, Emili Picher vagyok!!
- Á Emili!! De rég nem hallottam rólad!! Mi van veled??
- Köszönöm meg vagyok!!
- És anyukád??
- Ő is, itt ül mellettem.
- Ki az anya??- hallatszott a távolból.
- Emili!! Beszélsz vele??
- Nem kössz!!
- Ki volt az??- kérdeztem félénken.
- Tom volt, most nincs kedve beszélni!!
- Értem!! Bill??
- Ő is itt van, megkérdezzem??
- Igen, mert gratulálni szeretnék neki, most láttam a Tv-ben!!
- Rendben szólok neki!! Bill!! Telefon!!
- Ki az??- hallatszott a háttérből.
- Emili!!
- Jövök!!- végre, ő legalább beszél velem.
- Adom!!
- Köszönöm!!
- Halló??- vette át Bill a telefont.
- Szia!! Emili vagyok!! Csak gratulálni szerettem volna!!
- Akkor láttál a Tv-ben?? És az üzi??
- Azt nekem szántad??- jelent meg egy könnycsepp a szememben.
- Neked a kedvenced nem??
- De, köszönöm!! Nagyon ügyes voltál. A zsűri meg bolond!!- erre ő felnevetett.
- Köszönöm!! Mi újság veled?? Rég beszéltünk!!
- Az egyszer biztos. Rég nem jártatok erre felé.
- Hát igen!!- sóhajtott egyet.- De sok dolog történt velünk!!
- Akkor mesélj!!- és hozzá fogott. Megtudtam, hogy van egy bandája neki és Tomnak, a Devilish. Tom gitározik. Simone és Gordon összeházasodtak. Küldeni akartak meghívót, csak végül nem küldtek, reméli nem haragszunk, és egyebek. Már vagy jó egy órája beszélgethettünk, amikor anya rám szólt, hogy ideje lenne befejezni.
- Nekem mennem kell!!
- rendben!! Majd remélem, még beszélünk. Megadod a címed?? És akkor majd írok levelet!!
- Rendben!!- lediktáltam neki a címet, és elköszöntünk. Örömmel töltött el, hogy beszéltem vele, de szomorú voltam, hogy Tom nem akar velem beszélni. Ez fura. Mielőtt elmegy, össze veszek miatta a barátnőmmel, aztán most végre beszélhetnénk, és nem akar. Na mindegy, világ életében ilyen volt. Azt hiszem kezdem megszokni!!
2 komment
2007.12.22. 21:37 Kei
6.rész - A féltékeny Tom
Majd eltávolodott, és elköszönt, majd elment. Billt meg sem várva. Én csak megkövülten álltam ott. Bill még ott állt egy darabig, majd egy sziát követően eltűnt. Én csak álltam ott, majd egy fél perckéséssel kinyögtem egy sziát. Csodálkoztam, hogy Tom még emlékszik erre a névre, azon meg még jobban, hogy ezt a nevet adta az egérnek.
- Már itt is vagy??- lépett mögém anya.
- Aha!!
- Mi a baj??- lépett elém.
- Lili!!
- Ki az a Lili??- értetlenkedett.
- Tudod, adtam Toméknak egy-egy egeret.
- Igen, és??
- Tom úgy nevezte az övét, hogy Lili, Bill meg Eminek.
- Értem, de ki az a Lili??
- Tom hívott így régen, de még nagyon régen. Csodálom, hogy emlékszik rá, és hogy így nevezte őt.
- Én nem!!- mosolygott anya.
- Ezt hogy érted??- néztem rá kérdően.
- Majd egyszer rájössz, vagy már tudod is, csak még nem tudod össze kapcsolni a kettőt. De most menjünk enni, gondolom, nem reggeliztél!!- tessékelt befele.
- Rendben!!- engedtem a tolásnak, és mentünk reggelizni. Végig anya mondatán gondolkodtam: " Majd egyszer rájössz, vagy már tudod, csak még nem tudod össze kapcsolni a kettőt!!". Sehogy sem tudtam rájönni a dolgokra, és ennek a jelentésére, de bíztam anyuban. Ha ő így mondja, így van, vagy lesz. Felmentem a szobámban, és előbányáztam Tobyt. Szegény az ágyamban volt, és el is felejtkeztem róla. Nekiálltam vele beszélgetni. Nem tudom miért, de jól esett. Amíg ő nem volt Billékkel osztottam meg a dolgaimat, de utána hogy elmentek néha beszéltem hozzá. Most sem volt másképp.
- Jajj, de rég beszéltem már veled. Remélem nem haragszol, de itt vannak. Eljöttek egy kicsit, és most velük foglalkoztam. Tegnap velük is aludtam. De jó is volt. Képzeld az egyik tesódat Eminek hívják, a másikat meg Lilinek. Akkor így már remélem, miért lettél Toby.- nem mondtam neki többet. Úgy gondoltam, ennyi elég lesz, és jól magamhoz szorítottam.- Biztosan hiányoztam!!- suttogtam a fülének kialakított valamibe. Majd letettem az ágyamra, és átöltöztem. Anyu mindig kikészítette a ruhámat, ez a nap sem volt kivétel. Felvettem a ruhám, és kimentem anyuhoz a konyhába. Rendszerint ha itthon van, mindig ott található meg, de ezt a pocim nem is bánja!! Kimentem hozzá, és mint első osztályú minden lében kanál, mindent meglestem, és megkóstoltam.
- Kicsit, ezt ne edd meg!! Ha megeszed, mi marad a sütibe!!- ripakodott rám.
- Megint csinálsz sütit??- nyaltam meg a számat.
- Igen, mert az előző elfogyott, és gondoltam csinálok még, bár ez lehet, hogy nem lesz olyan finom!!- komorodott el anya.
- Miért??- ijedtem meg.
- Mert nem segítettél!!- mosolygott rám. Aztán a többi dolgot együtt csináltuk. Szépen elkészült a kaja, és be is esteledett. Megvacsiztunk, megkóstoltuk a sütit, és szerencsére ez is finomra sikerült. A vacsora végeztével anyu elküldött fürdeni, aztán pedig ágyba parancsolt, de azért egy esti mesét még kikönyörögtem. Alaposan meg is leptem vele.
- De nem úgy volt, hogy az iskolásoknak nem kell esti mese??
- De, úgy volt, és úgy is lesz, de ma én Emili kisasszony vagyok!! Nem pedig iskolás. Holnaptól megint iskolás leszek, de most nem!!- adtam felvilágosítást.
- Rendben kisasszony!! Akkor, mars az ágy, és mindjárt megyek mesét olvasni!!- mentem is fel, és bújtam is be az ágyamba. Nem mertem még magamnak sem bevallani, de már nagyon hiányzott az esti mese. Azzal hitegettem magam, hogy én már kinőttem ebből, és hogy az iskolások már nem dedósok, hogy ilyeneket hallgassanak elalvás előtt. De ez a nap más. Teljesen más. Nyakig húztam a takarót, Tobyt magam mellé fektettem, és vártam anyát. Nem soká ő is megérkezett. Elővette az általam kikészített könyvet, és neki állt olvasni, a kedvenc meséim egyikét. Sajnos ezt se sikerült végig hallgatnom, mert ebbe is belealudtam, de azt még éreztem, hogy anya egy puszit nyom a kobakomra, majd kimegy. Jól aludtam. Reggel kipihenten keltem. Lementem a lépcsőn, és nagy örömmel fogadtam, amikor megláttam, hogy nincs egyedül. Az én két lovagom, és persze a barátnőm ott ültek a kanapén, és valamiről anyuval beszélgettek. Tomon látszott, hogy nem szimpatizál Lizával, de Bill jó szokásához híven, megint nagyon kedves volt.
- Sziasztok!!- libbentem be hozzájuk, a nappaliba.
- Szia te kis hét alvó!!- puszilt meg anya.
- Szia Emili!!- köszönt Liza és Tom. Egymást leelőzve. Bill is köszönt. Tom teljesen olyan volt, mint ha versengene Lizával.
- Én ki is megyek!! Szólj, ha éhes vagy Kincsem!!- ment ki.
- Miért jöttetek??- csüccsentem le én is melléjük.
- Én azért jöttem, hogy ne unatkozzam!! Nagyon untam magam otthon!!- mondta Liza.
- Akkor csak azért jöttél, hogy ne unatkozz, nem is azért, mert Emilivel akartál lenni igaz??- kérdezte Tom, de olyan hangsúllyal, mint ha leleplezte volna.
- Nem… dehogy…!!- mentegetőzött Liza. Nem tudtam mire vélni Tom hirtelen kitörését. Bill sem, de ő úgy nézett ki, mint ha sejtene valamit.
- Tom!!- szólt rá Bill. Liza szegény már majd nem elsírta magát. Tom puffogva ugyan, de elhallgatott.
- Várjatok, felöltözöm, és mehetünk oké??- a többiek bólogattak. Felszaladtam. Míg öltöztem, gondolkodtam rajta, miért ilyen Tom. Lehet hogy féltékeny?? Na ezen elmosolyodtam. Akkor tényleg szeret. Nah remélem Liza nem haragudott meg nagyon rá. Majd kiengesztelem én Tomot. Kész is voltam. Mentem le. Bill és Liza egész jól elvoltak. Tom csak ült ott, és nézett.
- Kész vagy??- kérdezte, mint ha megváltás lenne, hogy lejöttem.
- Igen kész!!- mosolyogtam rá.- Mit csináljunk??
- Menjünk el a játszótérre!!- állt fel Bill, majd Liza.
- Rendben, elköszönök anyától, és mehetünk.- rohantam a konyhába. Futtában adtam neki egy puszit, és már mentem is. Hamar kiértünk a játszótérre.
- Nah?? Mit játszunk??- kérdezte Liza.
- Fogócskázzunk!!- vetette fel Tom.
- Ki legyen a fogó??- kérdeztem, és egyszerre válaszolt Bill és Liza.
- Aki kitalálta!!- mondták egyszerre.
- Hát jó!!- egyezett bele Tom, ami igen csak meglepő, mivel nem szeret fogó lenni. Elfutottunk, ő meg futott utánunk, vagyis inkább Liza után. Amikor elkapta elszaladt, és amikor ő volt a fogó csak Lizát fogta meg. Nem tetszett nekem az, amit csinál. Már meguntam a játékot, és Liza is elég fáradt volt, hogy szinte állandóan ő a fogó.
- Én már unom!!- mentél hintázni.
- Én még nem!!- mondta Tom.
- Én is!!- jött utánam Liza.
- Én is elfáradtam!!- ült mellénk Bill is. Mivel egyedül nem igazán jó fogócskázni, hacsak nem úgy, mint egy kutya, hogy kergeti a farkát, Tom is abbahagyta, és ő is leült. Hintázgattunk, és mit mindig, vagyis általában én mentem a legmagasabbra. Erre büszke is voltam. És hangoztattam is.
- Már megint én mentem a legmagasabbra!!- büszkélkedtem, majd kiszálltam a hintából.
- Mint mindig!!- mondták egyszerre Tomék.
- Hát igen!!- mosolyogtam tovább.
- Na álljon meg a menet!! A kisasszony kezd elszállni!!- szállt ki Bill.
- Már a napról kell leszedegetni!!- szállt ki Tom is.
- Mire készültök??- hátráltál.
- Semmit!!- mosolyogtak úgy mint régen, amikor kicsi a rakást akartak játszani. Most sem volt másképp. Rögtön rád ugrottak, és míg régen egyedül kellett őket leküzdened magadról, most ott van Liza.
- Segíts Liza!!- szóltál a még mindig a hintában ücsörgő lánynak. Nem is kellett neki kétszer mondani, már jött is segíteni. Nem sok sikerrel, mert Bill őt is leteperte, így már rajtunk feküdtek. Aztán neki álltak csikizni engem. Lizát, azt békén hagyták. Nem tudták, hogy mekkora a tűrő képessége, de mivel engem ismernek, és tudják, hogy nagyon bírom,
az effajta dolgokat, megkínoztak alaposan.- Oké!! Elég!!- próbáltál kegyelmet kapni. Addigra Liza már felállt, és leporolta magát.
- Oké, most az egyszer megkegyelmezünk neked!!- szálltak le rólad. Felsegítettek, aztán eszetekbe jutott, hogy dél fele lehet, és ezt egy alapos gyomorkorgás, ami az én pocimból jött, rá is tett egy lapáttal.
- Szerintem mehetnénk!! Ebédidő!!
- Akkor induljunk!!- mondta Bill, majd Tom is csatlakozott. Elindultunk tehát haza. A kapuban elválltunk.
- Jó étvágyat mindenkinek!!- köszöntetek el egymástól.
- Neked is, vagyis nektek!!- célzott itt Lizára is Bill.
- Délutánra van valami terved??- fordult feléd Tom.
- Nem nincsen!!
- Akkor délután találkozhatnánk!!
- Rendben!! Benne vagyok!!- mondtad boldogan.- Te is ráérsz Liza??- de még mielőtt válaszolhatott volna, Tom közbevágott.
- Nem, szerintem nem ér rá!!
- Igazán??- kérdeztük Lizával egyszerre, és Bill is furcsállta bátyja viselkedését.
- Igen, mert most "oda" megyünk!!- célzott a bunkerunkra, de szerintem nem ez volt az, amit tényleg akart mondani.
- Bocsi Liza!!- néztem rá bűnbánóan.
- Nem baj!!- mondta egy cseppet sem kedvesen. Nem esett neki jól, amit nem is csodálok, mert eddig mindent én elmondtam neki. Most meg titkolózom előtte. De ha tényleg a barátnőm, akkor nem fog megharagudni.- Na sziasztok, én megyek!!- mondta, és dacosan elsétállt.
- Szia!!- integetett neki Tom. Ő úgy látszik örült neki.
- Szia Liza!!- köszönt Bill is, majd felém fordultak és azt mondták:
- Akkor délután jövünk, és kimegyünk a bunkerhez jó??- feledkezett meg Tom Lizáról. Én még egy kicsit letört voltam, de bíztam benne, hogy megbocsát.
- És Liza miatt, meg ne bánkódj!! Tuti megbocsát!!- hát igen, ez Bill. Tudja, hogy mivel lehet engem megnyugtatni. Én csak mosolyogtam egyet, és megmondtam, hogy délután jöjjenek vissza. Elköszöntünk és mentem be anyuhoz.
- Megjöttem!!- mentem be anyuhoz, hova más, hova mint a konyhába.
- Szia Kincsem!! Na?? Kijátszottátok magatokat??
- Hát igen!!- sóhajtottam nagyot.
- Nah mi van?? Csak nem összevesztetek a fiúkkal??
- Velük nem!!
- Akkor Lizával??
- Igen!!- közben anya pakolta az asztalra az ebédet, majd asztalhoz ültünk, és beszélgetni kezdtünk. Elmondtam neki, hogy Tom nagyon ellenszenves vele, és hogy Liza felkapta a vizet azon, hogy ne mutatjuk meg neki a bunkert. Anya megnyugtatott, hogy nem lesz itt semmi baj. Liza is megbékél majd.
- Köszönöm anya!!
- Nincs mit kincsem!!- befejeztük az ebédet, és már nem sokkal utána jöttek is a fiúk. Elköszöntem anyutól, és mentünk a megszokott útvonalon az erdőbe…
Folyt. Köv...
3 komment
2007.12.15. 15:00 Kei
5. rész - Az egér!!
- Apu?? Randizni van!!- mondta Tom.
- Randizni?? Az meg mi??- kérdeztem vissza.
- Te a holdról jöttél??- kérdezett vissza.
- Nem a napról!!- nevetett Bill.
- Jól van, na!!- durciztam.
- Ne hogy megsértődj!!- vígasztalt Bill. Nem bánkódtam sokáig. Majd Tom hozzá kezdett a magyarázáshoz.
- A randi, az-az, amikor egy lány és egy fiú elmennek enni, és beszélgetnek, aztán a végén csókolóznak!!
- És te ezt honnan tudod ilyen jól??- kérdeztem vissza, amikor befejezte a felvilágosítást.
- Túl sok filmet néz!!- ingatta a fejét Bill. Én csak mosolyogtam.
- Akkor most mit csináljunk??- álltam elő a nagy kérdéssel. Senkinek sem volt ötlete. Ültünk ott, és néztünk, aztán bekapcsolta a TV-t Tom és azt néztük. Olyan butaságok voltak benne, hogy az már nem igaz. Ki is kapcsolta nem sokára, és felmentünk a szobájukba.
- És most??- szintén én.
- Van egy nagyon jó társas játékom!!- állt fel Tom, és egy nagy dobozt hozott elő.
- Ez mi??- kérdeztem, amikor elkezdte kipakolni a dolgokat.
- Ez, a kedvenc társasunk!!- mondta büszkén Bill. Fura játék volt, a szabályait sem értettem. Mindig én veszítettem.
- Oké, én feladom!! Nyertetek!!- dőltem hátra, a törökülésből.
- Ne már, én olyan jól érzem magam!!- lelkendezett Bill.
- Nem tetszik?? Nagyon jó játék nem??- kérdezte Tom.
- Nektek lehet, de én veszítettem zsinórban vagy huszadjára, így én kevésbé élvezem!!
- Akkor hagyjuk abba!!- állt mellém Bill.
- Hát jó!!- pakolta össze Tom.
- Emili!! Kicsim!! Indulunk!!- szólt fel anya.
- Óh, nem maradhatunk még??- kérleltem, majd kinyitottam az ajtót.
- Már nagyon késő van!!
- Óh!!- duzzogtam.
- Emili, nem aludhatna itt??- állt elő a mesés ötlettel Bill. Tom már kevésbé örült neki.
- Jajj, de hát hol aludnátok??
- Van hely!! Nyugodtan maradhat!!- állt mellém Simone. Felcsillant a szemem.
- Hát nem is tudom!!- tétovázott anya.
- Nah, Légyszi!!- kérleltük ketten Billel. Meg is bökte egy kicsit ikrét Bill, hogy ő is segítsen, de látszott rajta, hogy nem nagyon akarja, de ez engem nem zavart. Elvakultan kérleltem anyát.
- Hát legyen!! De délre gyere haza!! Várjunk, még cuccod sincs!!
- Van itt egy pár dolog, amit még Jörg unokahúga hagyott itt. Azok biztosan jók Emilire.- biztatott Simone.
- Akkor legyen!! Gyere le, és adj egy puszit!! Én megyek!!- guggolt le anya, és tárta szét a karjait. Nem is teketóriáztam tovább. Rohantam lefelé, és belevetettem magam, anyu ölelő kezeibe. Jól magamhoz szorítottam, és a fülébe súgtam.
- Köszönöm szépen!! Te vagy a világ legjobb anyukája!! Szeretlek!!
- Én is téged kincsem!!- aztán elengedtük egymást, jól megpuszilgatott, majd elköszönt Simonétól, és a fiúktól majd elment.
- Nah gyerekek, fürdés, és alvás!!- adta ki az utasítást Simone.
- De én még éhes vagyok!!- szólt közbe Tom.
- Akkor gyertek egyetek, én addig megvetem Emili ágyát. Melyik szobában szeretnél aludni??- kérdezte Simone.
- Én…- dadogtam.
- Velem!!- mondta ki határozottan Bill. Tom meg hallgatott.
- Neked is jó lesz úgy??- kérdezte tőlem.
- Igen!!- válaszoltam vidáman, de legszívesebben mindkettőjükkel aludtam volna. Rápillantottam Tomra. Semmit nem tudtam kiolvasni az arcából.
- Együnk!!- mondta végül, és bementünk a konyhába. Simone mindenféle földi ót elénk rakott, majd eltűnt. Gondolom az ágyamat, készíti elő. Miután alaposan megvacsoráztunk, megjött Simone is.
- Fürdés és alvás!!- nyomott a kezembe egy pizsit, és egy törölközőt. Útba vettem a fürdőszobát. Megfürödtem, és felvettem a pizsit. Tom már ott toporzékolt az ajtóban.
- Nah végre!!- és már ment is be. Én elköszöntem Simonétól, majd felmentem Bill szobájába. Nagy francia ágya volt, így mellé volt megvetve az ágyam. Nem volt benn, biztosan az emeleti fürdőben volt. Letettem a cuccomat az egyik fotelbe, és leültem az ágyra. Hátra dőltem, és valami nyomta a hátam. A takaró alatt volt az a valami. Kivettem, és az-az egér volt, amit még egykor adtam nekik. Úgy látszik, megőrizte, de vajon Tomnak is megvan?? Felálltam, mert úrrá lett rajtam a kíváncsiság, de nem jutottam az ajtóig, mert jött be Bill.
- Már itt is vagy??
- Igen, Tom van a fürdőben.
- Már nem!!- jelent meg az ajtóban.- Jó éjszakát srácok!!- köszönt el, és amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen ment is. Bill odajött az ágyhoz, és meglátta a kezemben az egeret.
- Megtaláltad??
- Igen, örülök, hogy megőrizted!!- mosolyogtam rá, és felé nyújtottam. Elvette, majd bebújtunk az ágyba.
- Semmi pénzért nem hagytam volna otthon. Mindenhová magammal viszem!!- mesélte büszkén.
- Ennek örülök. Tomnak is meg van még??- kérdeztem kicsit félve a választól, hogy azt mondja, nem neki nincs. Ő már rég kidobta vagy ilyenek.
- Nem tudom.- válaszolta, egy nagy ásítást követően.
- Jó éjszakát!!- hajtottam le a párnára a fejem.
- Neked is!!- tett így ő is, majd lehunytuk a szemünket, de aludni egyikőnk sem tudott. Nem sokkal később esni kezdett az eső, és egy pár pillanat múlva már dörgött és villámlott is. Összerezzentem, majd közelebb húzódtam Billhez.- Félsz??
- Igen!!- felemelte a takaróját, és alá bújtam. Szépen csendben voltunk így. Most már nem féltem, csak amikor valami motoszkálást hallottam kintről.- Ez mi volt??
- Szerintem csak apa jött meg!!- de a motoszkálás nem szűnt meg. Közeledett az ajtóhoz. Már Bill is kezdett egy kicsit megijedni, amikor nyílt az ajtó. Még jobban hozzá bújtam, amikor egy nagy raszta kupac jött be az ajtón.
- Ti sem bírtok aludni??- kérdezte, valamit a kezében szorongatva.
- Nem!!- válaszoltuk egyszerre.
- Aludhatok itt??- kérdezte, amikor beljebb lépett.
- Felőlem!!- vont vállat Bill. Őszintén szólva örültem neki. Mindkettőjükkel aludni, ez jó!! Bejött, becsukta az ajtót, majd odajött hozzám, és bebújt mellém. Billel elengedtük egymást, majd hanyatt fordultam, és összebújtunk. Tom valami szőrös izét markolászott.
- Mi van a kezedben??- kérdeztem félénken.
- Semmi!!
- Most komolyan!!- nyúltam érte, és akkor megéreztem, hogy ez az egér.- Örülök hogy megtartottad!!- mosolyodtam el, de ezt sajnos ő nem láthatta. Korom sötétben nehezen.
- Igen, de pszt!!- csitított el. Biztosan nem akarta, hogy valaki is megtudja, hogy a nagy laza plüss egérrel alszik, pedig nem szégyen. Én csak mosolyogtam. A vihar csak dörgött, de egy cseppet sem féltem. Két ilyen erős, és "bátor" lovag mellett, nem lehetett. Lassan el is aludtunk. Reggel Simone jött ébreszteni, jól meg is lepődött rajtunk.
- Hát ti??- kérdezte a kómás Billtől, mert ő kelt fel először, mi csak utána.
- Tom…- nézett rá.- hogy kerülsz te ide??
- Mi??- ébredt föl, félig.
- Este átjött, a vihar miatt!!- ébredtem fel én is, és segítettem ki Tomot.
- Értem, ez esetben semmi baj. Készülődjetek. Emili, neked haza kell menni, fiúk, nektek meg van egy körötök a boltba.- adta ki az utasításokat.
- Nem mehetne csak Bill??- nyűgösködött Tom.
- Menjen inkább Tom, én még álmos vagyok!!- dőlt vissza Bill is.
- Nah fiúk!! Ki kelni most azonnal, és irány a bolt!! Nem mondom még egyszer!!- váltott mérgesebb hangnemre Simone, de a kedvesség még ott volt az arcán. Nem haragudott rájuk, mert gondolom, már megszokta. Mindennapos lehet az ilyen. A fiúk nem is fekdécseltek tovább. Tom felkapta a kis motyóját, és egy hirtelen mozdulattal a takarója alá tette az egérkét. Senki nem látta, és én is csak egy pillanatra. Nem akarja kimutatni az érzéseit, nem az a fajta, de ő így van jól. Én így szeretem. Bill az érzelgősebb. Kikeltem az ágyból, és rögtön oda tette középre az egeret. Simone kiment. Mielőtt én is elmentem volna felöltözni, meg kellett kérdeznem mi lett az egér neve.
- Te Bill!!
- Igen??- kérdezte a szekrénynél állva.
- Mi lett az egér neve??
- Hát a tiednek??
- Én kérdeztem előbb!!
- Hát jó, az ő neve…- de akkor belépett Jörg.
- Jó reggelt Bill!!- köszönt.
- Szia!!- köszönt Bill
- Csókolom!!- köszöntem én is.
- Áhh, szia Emili!! De rég láttalak!!- vett észre.
- Az bizony!!- helyeseltem.
- Apa, köszönj be Tomnak is, mert nem soká megyünk boltba, és Emilit hazakísérjük!!
- Igen??- lepődtem meg.
- Igen, szóval nyomás öltözni, apa te meg menj Tomhoz!!- üldözött ki Bill. Szót is fogadtunk. Jörg bement Tomhoz, én meg le a fürdőbe öltözni. Miután kész lettem, és kimentem Billék is harci díszben voltak, és Simonnal beszélgettek.
- Kész vagyok!!- léptem ki.
- Éhes vagy??- kérdezte Simone.
- Nem!!
- Akkor menjetek!!- adott Bill kezébe egy szatyrot, Toméba meg egy listát és a pénztárcát.
- Szia Simone néni!!- köszöntem el tőle.
- Szerbusz, és remélem, még találkozunk a hét folyamán!!- ölelt meg.
- Én is!!- majd elengedtük egymást, felkiáltottam Jörgnek is, és ő is ordított valami "helo" félét, majd Tomék is elköszöntek, majd vettük a cipőt és mentünk hozzánk. Út közben eszébe jutott Billnek, hogy nem válaszolt a kérdésemre.
- Tényleg!! el is felejtettem, nah akkor hogy hívják az egeredet??- kérdezte kíváncsian.
- Toby!!- jelentettem ki büszkén.
- Igen??- nézett rám kérdően Tom.
- És miért??- kíváncsiskodott Bill is.
- mert a két legjobb barátomat Tomnak és Billnek hívják, így a kettőből összeraktam, hogy Toby!!- újságoltam.
- Ez tényleg jó!!- mosolygott Bill.
- De te még nem válaszoltál, hogy hívják az egeredet??
- Az enyémet??
- nem a szomszéd néniét, szerinted??
- Héj, ez az én szövegem ripakodott rám Tom.
- Bocsi!! De mindegy, nah??- fordultam vissza Billhez.
- Emi!!- mondta lehajtott fejjel. Én nagyon örültem neki.
- Köszönöm!!- és adtam az arcára egy puszit.- És a tiedet Tom??
- Nekem már nincs meg!!- füllentett.
- Dehogynem!! Este is láttam nálad, és reggel is, amikor elbújtattad!!- bizonygattam.
- Jól van, tényleg meg van, de még nevet nem adtam neki!!
- Értem!!- szontyolodtam el.
- Ne füllents Tom. Tudom, hogy adtál neki nevet!!- hitetlenkedett Bill.
- Jól van, adtam és??
- Tényleg??- csillant fel a szemem.
- Igen!!- hajtotta le ő is a fejét.
- És hogy hívják??- kérdezősködtem tovább.
- Nem mondom meg!!
- Nah, légyszi??- kérleltem tovább, de már az ajtónkhoz értünk.
- Nem!!- makacskodott.
- Akkor súgd meg!!- próbálkoztam.
- Jól van!!- ezen igencsak meglepődtem én is és Bill is. De nem szólt semmit, csak hagyta, hogy elmondja nekem. Egyszer biztosan meg fogja tudni. Közelebb léptem hozzá, majd a száját a fülemhez emelte, és belesúgott egy nevet.
- Lili!!
Folyt. köv...
9 komment
2007.12.09. 10:30 Kei
4. rész - A süti
Egészen addig, amíg ki nem jött anyu, hogy hívta Simone.
- Fiúk, anyukátok hívott, ideje mennetek!!- szólt ki.
- Máris megyünk!!- kiáltott oda neki Bill. Anyu becsukta az ajtót, mi pedig elindultunk a kapu felé. Megálltunk, majd elköszöntünk egymástól:
- Hát akkor, sziasztok!!
- Szia!!- puszilt meg Bill.
- Szia!!- mondta Tom is, majd elindultak hazafelé. Tom igazán furcsa. Egyik pillanatban, tök jóban vagyunk, másikszor pedig hozzám sem ér. De viszont a csók az tetszett neki, mármint ő hozta fel. Nem értem én a fiúkat. Bementem a házba anyuhoz.
- Nah kicsim?? Ki játszottátok magatokat??
- Igen!!- mondtam leverten.
- Mi a baj?? Nem érzed jól magad??- tette a homlokomra a kezét.
- Nem, jól vagyok!!
- Hát akkor??
- Nem értem én a férfiakat anya!!- elnevette magát.
- Hogy-hogy nem érted??
- Olyan furcsák. Tom az egyik pillanatban szeret, a másikban hozzám sem ér. Nagyon fura.
- A fiúk ilyenek. Nah és?? Mi jót csináltatok egész délután??- kíváncsiskodott, hátha meg tudja mi is az igazi bajom.
- amikor megjöttek a szobámban bekapcsoltuk a TV-t, és mesét néztünk, majd Tom meg akart csókolni, aztán meg Bill is.
- Igazán??- nézett mosolyogva anya.
- Igen, aztán meg ott veszekedtek, hogy ki csókoljon meg először!!- újságoltam büszkén.
- És végül megcsókoltak??
- Igen, először Tom aztán Bill. Hát meg kell, mondjam, Tom igazán rosszul csókolt. Bill már kicsit jobb volt, de én nem akarok többet csókolózni. Fújj!!- fintorodtam újból el. Anyu csak nevetett ezeken.
- Fogod te még ezt másképp is gondolni!!- mosolygott rám anya.
- Dehogy fogom!! A csókolózás az egy undorító dolog. Ahogy a fiúnak meg a lánynak a szája egymáshoz ér!!- anyu csak nevetett.
- Pedig a csókolózás egy nagyon szép dolog, főleg ha olyannal teszed, akit szeretsz. És akkor nagyon is kellemes.
- De hát én szeretem Tomot is meg Billt is, még sem volt kellemes!!- értetlenkedtem tovább.
- Jajj kincsem!! De nem, úgy ahogy te szereted őket.
- Miért?? Hányféle képpen lehet szeretni?? És egyébként is!! Téged is szeretlek, még sem akarlak megcsókolni!!- anyu csak nevetett.
- De az nem ugyanaz. Ahogy te szeretsz engem, az teljesen más mint ahogy Billéket szereted, és végképp nem szerelem.
- Akkor hogy fogom szeretni azt, akivel kellemes lesz csókolózni?? És mit fogok érezni??- anyu vett egy mélylevegőt, majd mosolyogva mesélt nekem.
- Honnan fogod tudni, hogy szerelmes vagy??- én csak bólogattam.- Akkor leszel szerelmes, ha egy fiúval kellemes lesz a csókolózás. Ha hozzád ér beleborzongsz.
- Mint amikor hozzá ér a kezemhez a jég??- próbáltam elképzelni a dolgot.
- Igen!! És ha csak rád néz, már elpirulsz!! Ha beszélsz vele, a kicsi szíved…- tette oda a kezét a szívemhez.- Gyorsabban ver, és alig várod, hogy következőleg meglásd, megérintsd, megcsókold!!- teljes átéléssel mesélte nekem ezeket, a dolgokat. Olyan jó volt hallgatni, csak az volt a baj, hogy ez a nap nagyon kifárasztott, és belealudtam a közepébe. Nem tudom mi történt ezután, csak arra keltem, hogy a kakaó finom illata üti meg az orromat. Kinyitottam a szemem, és az ágyamban feküdtem. A kakaó ott volt az éjjeli szekrényemen. Felültem, és gyorsan megittam. Kiszálltam az ágyból, és kivittem a bögrét. Anyu már a konyhában szorgoskodott.
- Jó reggelt!!- köszöntöttem, és letettem a bögrét az asztalra.
- Neked is!! Jót aludtál??- mosolygott rám.
- Igen, és bocsánat, hogy elaludtam miközben beszéltél!!
- Semmi baj!! Hosszú nap volt a tegnapi!!
- Az biztos!!- vettem mély levegőt. Anyu csak mosolygott, majd elém rakott egy tányér tojásrántottát.
- Remélem éhes vagy, mert tegnap este nem ettél semmit.
- Mint a farkas!!- szemeztem a rántottámmal.
- Akkor egyél!!- adott a kezembe egy villát, és leült velem szembe. Én gyorsan el is fogyasztottam azt a tányér rántottát, és hátradőltem a székben.
- Köszönöm szépen!!
- Nincs mit!! Nah és?? Megbékéltél már a csókolózással??- kérdezte vigyorogva.
- Meg!! És Bill vagy Tom lesz az, akibe majd szerelmes leszek.
- Tényleg??Honnan tudod??
- Mert Billel jó volt csókolózni, Tom meg megsimogatta az arcomat és majdnem belepirultam.
- Értem!!- mosolygott Anya, majd elpakolta a cuccot, és felküldött felöltözni. Felöltöztem, majd lementem hozzá. Nem tudtam, mit csináljak, mert Liza még suliban, a fiúk nem tudom hol. Jobb ötletem nem támadt, így megkérdeztem anyut, mit tudok segíteni.
- Semmit kincsem!! De van kedved sütit sütni??- melyik gyereknek ne lenne kedve, tésztát gyúrni, és krémeket kóstolgatni?? Én sem vagyok kivétel. Hozzá fogtunk elkészíteni a kedvenc sütimet, azaz: Grízes mézes. Anyu előpakolta a dolgokat, és utasítgatott, hogy mit hogy csináljak. A tésztát is én nyújthattam ki, és csupa liszt lettem, amikor megszórtuk vele, hogy ne ragadjon a nyújtóra. Beraktuk a sütőbe, és készítettük a krémet. Nagyon finom lett, a végén úgy kellett rám szólni, hogy ne egyem meg az összest, mert akkor mi marad a sütire. A lap kész lett, és ráraktuk a krémet, majd a csoki öntetet. A tálakat kinyaltam. Ez volt a legjobb része. El is telt az idő, és ebéd lett. Megebédeltünk, és alig vártam, hogy megkóstolhassam a sütinket.
- Anyu!! Siess már!!- sürgettem, amikor vágott nekem egy kicsit a széléből.
- Jól van, itt van!! Tessék!!- rakta elém. Egy pillanatot sem vártam, rögtön meg is kóstoltam.
- Ez nagyon finom lett!! Ügyesek vagyunk!!- dicsértem meg magunkat.
- Nem akarsz ebből vinni a fiúknak?? És Lizának??
- Lizának??- gondolkodtam el.
- Min gondolkodsz?? Mi van Lizával??
- Tom tiszta féltékeny lett, amikor megmondtam neki, hogy Liza egy barátnőm.
- Tényleg?? És semmi sejtésed sincs, hogy miért??- én csak ingattam a fejem.
- Miért, te talán tudod??
- Hát… lehet, hogy csak féltékeny, hogy találtál rajtuk kívül barátot.
- Akkor viszont nagyon önző!!- vágtam mérges arcot.
- De azért ne haragudj rá, őt is meg lehet érteni!!- védte meg anya.
- Nem haragszom!!- mosolyogtam rá.- még örülök is neki!!
- Igazán??- nézett nagyot.
- Igen, mert így érzem, hogy szeret.
- Igen??- megdöbbentette, hogy miket mondok.
- Igen!!- mosolyogtam vissza.
- Én ezt nem értem!!
- Pedig egyszerű!!
- Igazán??
- Igen!! Az ember akkor féltékeny, ha szeret valakit, és fél hogy elveszíti!!- okítottam anyut. Ő csak mosolygott.
- Már értem!! Nagyon okos vagy kislányom!!- puszilta meg a homlokom. Én is mosolyogtam.- Akkor viszel a fiúknak vagy Lizának??
- Igen, megvárom, míg eljön Liza a házival, aztán ha elment elmegyek Billékhez!!- soroltam fel a teendőimet.
- Rendben, akkor addig segíthetsz nekem rendet tenni!!
- Muszáj??- nem szeretek takarítani.
- Vendéget nem illik így fogadni!!- mutatott a konyha pultra.
- Rendben!!- és hozzáfogtunk. Szerencsére alig kezdtünk hozzá jött Liza. Csöngetett én meg nagy boldogan nyitottam az ajtót. Felszabadultam a takarítás elől.
- Szia!!- ugrottam a nyakába.
- Szia!!
- Gyere be!!- ő be is jött, köszönt anyunak, majd felmentünk a szobámba. Anyu még egy picit mérgelődött, de én nagyon örültem, hogy Liza ilyen jól tud időzíteni. Mivel ez volt az utolsó nap, nem sokat kellett tanulni, szinte alig adtak fel házit.
- És ezen kívül volt valami érdekes a suliban??- dobtam be a könyvemet a sarokba.
- Nem, semmi!! Szerencséd volt, mert Környezetből a tanár néni téged akart feleltetni!!
- Ma úgy látszik ez a szerencse napom!!- vigyorogtam, mint egy vadalma.
- Lehet!!- mosolygott ő is, majd még beszélgettünk egy kicsit, és anyu hozott fel sütit. Lizának nagyon ízlett, így a félt tányért ő ette meg. Aztán hívta az anyukája, hogy ideje mennie.
- Akkor én megyek is!!- lépett ki a bejárati ajtón
- Rendben, és akkor holnap is átjössz??
- Ha nem zavarok!!- nézett anyura.
- Dehogy zavarsz!!- mosolygott rá anya, majd Liza elment. Anyu összekészített egy kis csomagot, amit Toméknak viszek. Azt mondta, ő is eljön. Régen találkozott már Simonéval és már amúgy is kezd sötétedni. Felvettem a kabátomat, és elindultunk hozzájuk. Nagyon izgatott voltam, hogy-hogy fog nekik ízleni a süti. A házuk előtt megálltunk, és becsöngettünk. Simone nyitott ajtót.
- Sziasztok!! De rég láttalak titeket!!- ölelgetett meg, majd anyut is.
- Az biztos!!- helyeselt anyu.
- Gyertek beljebb!!- invitált. A ház semmit sem változott. Még a bútorok is ugyan azok voltak. Úgy látszik nem vittek el semmit.
- Ezt nektek hoztuk!!- nyomtam a kezébe a tányért.
- Mi csináltuk!!- mondta anya büszkén.
- Nagyon ügyesek vagytok!! Bárcsak a fiúk is segítenének nekem a konyhában!!
- De a takarítás és a rendrakás nálunk sem megy!!- mondta anya. Én csak, mint aki behúzta fülét farkát álltam anya mellett.
- Az a fiúknak sem az erősségük. Nah jó, talán még Tom az rendesebb, de Bill az rengeteget szöszmötöl.
- Mi van velem??- lépett ki a szobájából Bill.
- Semmi, csak Emiliék hoztak sütit!!
- Süti!!- jelent meg a másik ajtóban Tom.
- Gertek le, és köszöntsétek a vendégeket, utána kaptok sütit!!- nem is kellett kétszer mondani, már jöttek is le. Addig Simone kivitte a tányért a konyhába.
- Csókolom, szia Emili!!- köszönt Bill.
- Sziasztok!!- köszöntünk anyuval, mert pont akkor ért oda Tom is.
- Itt is van!!- hozta a tányéron a sütiket Simone. A fiúk rögtön meg is támadták.
- Ez nagyon finom!!- hízelgett Bill.
- Igen, tényleg!!- helyeselt Tom.
- Mi csináltuk!!- mondtam büszkén.
- Ezt ide lerakom!!- tette le az asztalra a tányért.- Mi meg ki megyünk egy kicsit beszélgetni a konyhába, rendben??
- Nyugodtan!! Csak a sütit ne vidd!!- biztosította be magát Tom. Anyuék csak nevettek, és kimentek. Miután sikeresen elfogyasztották az utolsó sütit is, leültünk a TV-elé, és kérdezgettem őket, hogy hol van az apukájuk, meg hogy milyen itt…
8 komment
2007.12.08. 21:44 Kei
3. rész - Első csók, és irány a nap
Olyan jó volt, velük beszélgetni. Mesélték, hogy a suli ott nem tetszik nekik. Egy tanárt már is kikészítettek. Simone néninek új barátja van, aki nagyon aranyos. Tök jó fej, és kedves. Lehet hogy nem soká össze is házasodnak. Nem sűrűn szoktak ide látogatni az apukájukhoz. Nem igazán beszélgetnek, még akkor, sem ha itt vannak.
- És veled mizujs??- kérdezte a monológjuk végén Bill.
- Megvagyok. Semmi érdekes nem történt velem. Nagyon hiányoztatok!!
- És ki az a Liza??- tette fel a kérdést Tom. Nagyon izgatja őt, de vajon azért, mert csajozni akar, vagy, mert nem tetszik neki, hogy van rajtuk kívül más barátom is, mert akkor nagyon önző.
- Miért érdekel annyira??
- Csak szeretném tudni!!
- Liza egy barátom. Miután elköltöztetek, akkor költöztek ide.
- És te rögtön összebarátkoztál vele, hogy elfelejts minket!!
- Dehogy is!! Ne csináld ezt!!- már a sírás kerülgetett.
- Ne bántsd már!!- szólt rá Bill.
- Jól van, bocsi!!- dünnyögte végül. Rosszul estek a szavai, nem értettem miért ilyen velem. A stílusával, ő maga is megváltozott??
- Semmi!!- törölgettem a szememet.- És meddig maradtok??
- Hát, ezen a héten biztosan, mivel nekünk már őszi szünet van.- mondta Bill.
- Az jó, nekem keddtől van, de nem értem miért nem tudják már megadni azt a két napot.- mérgelődtem.
- Nem baj, itt leszünk!!- nyugtatgatott Bill.
- Jah, de bárcsak ne kéne suliba mennem, valamit ki kéne találni, mondjuk, hogy beteg vagyok!!- találgattam, de sajnos nem kellett kitalálni semmit, mert otthon kellett maradjak. Amint kibeszéltük magunkat be is esteledett. Hazakísértek, majd ők is hazamentek. Amint beléptem a házba anya számon kért. Nem kéredzkedtem el tőle, így ideges volt, hogy hol lehetek.
- Végre hogy itthon vagy!! Tudod, hogy aggódtam??- támadott le, amint beléptem az ajtón.
- Szia, és bocsánat!!- néztem rá boci szemekkel.
- Ilyet ne csinálj többet!! Hol voltál??- szegezte nekem a kérdéseket.
- Találkoztam Billékkel. Itt vannak az apukájuknál. Mert nekik már szünet van.
- Tényleg??
- Igen!!- mosolyogtam.
- De neked még keddig suli.
- Nem lehetne, hogy ne menjek?? Olyan rég láttam őket!!
- Nem, a suli az fontos!!
- Hát jó!!- adtam meg magam, bár belül még mérgelődtem, de nem akartam veszekedni. Meg vacsoráztunk, majd lefeküdtem. Boldog voltam, de egy picit szomorú is. De nem baj, lesz még velük legalább 4 teljes napom, remélem. El is aludtam nem soká, most már nem szoktam esti mesét kérni, mert már nagy vagyok. Az iskolások nem esti mesén alszanak el. Reggel szintúgy anyu ébresztett. Megittam a kakaómat, és mentem az iskolába. Futottam, mert megint majdnem elkéstem. Épp hogy beértem a tanár néni előtt. Éreztem, hogy valami nincs rendben, a pocimban. Alig vártam a szünetet. Kimentem a mosdóba, be a WC-be. Amint megláttam a WC-t elkapott a hányinger, és ki jött belőlem az a kis kakaó is. Liza bejött utánam. Mondtam neki, hogy szóljon egy tanító néninek. Nem soká jött is vissza egy tanárral.
- Jól vagy Emili??- kérdezte a tanár, amikor kikísért a WC-ből.
- Igen, szerintem csak felkavarodott a gyomrom.
- Fel hívom anyukádat!!- és már ott sem volt. Liza leült mellém, és együtt vártuk anyut. Egy olyan 20 perc múlva meg is jött, és hazavitt. Liza visszament órára, és mondta, hogy majd elhozza a házit. A kocsiban anya kérdezgetett.
- Mi történt a suliban??
- Amikor beértem úgy éreztem, fáj a hasam, és szünetben kirohantam a WC-be, és most itt vagyok.
- De ugye nem csak azért volt, mert haza akartál jönni??- nézett rám szúrósan.
- nem, mert nem volt jóérzés hányni!!- fintorodtam el. Anya csak mosolygott egyet, majd amint hazaértünk ágyba dugott. Megmértük a lázam, és semmi bajom sem volt. Azt mondta, hogy nem megyek holnap sem suliba, és az orvost sem hívjuk, mert szerinte csak felkavarodott a gyomrom, de azért most inkább maradjak ágyban. Nem tudtam magammal mit kezdeni, nem voltam álmos, és beteg sem, de nem akartam anyuval szembeszállni, így inkább vártam, és végül még is elaludtam. Arra keltem, hogy anyu hív.
- Emili, ebéd!!
- Megyek!!- kikászálódtam az ágyból, és lebattyogtam. Megebédeltünk, és nem soká jött Liza a tömérdek házival. Még csak elsős vagyok, de már is egy csomót adnak fel. Ketten gyorsabban ment a tanulás így hamar végeztünk. Még beszélgettünk egy kicsit, majd elment. Nem sokkal később átjöttek Tomék.
- Szia!!- köszöntek, és meg is lepődtek, hogy ágyban vagyok.
- Csak nem beteg vagy??- nézett nagyot Tom, majd egy kicsit hátrébb is lépett.
- Nem, csak reggel elrontottam a gyomrom, így ma ágyban fekszem, mert anyu azt mondta.
- Értem!!- mert közelebb jönni.
- Mi meg gondoltunk eljövünk. Anyud mondta, hogy fenn vagy!!- jöttek közelebb, és leültek az ágyamra.
- Mivel??- kérdezte a hosszas csend után Tom.
- Mit mivel??
- Mivel rontottad el a gyomrod!!- javította ki Bill.
- A reggeli kis kakaóm után, rohantam a suliba, így gondolom felkavarodott a gyomrom.
- Értem!!
- Nem nézünk TV-t??
- De, benne vagyok!!- helyeselt Tom.
- Ideadod a távirányítót??- mutattam az éjjeli szekrényemre.
- De, tessék!!- adta oda Bill, majd bekapcsoltam a TV-t. Megkerestem a mese csatornát. Éppen egy csókolózós részt adtak. Szép, már a mesék is erről szólnak. Tomnak meg is ragadta a figyelmét.
- Vajon milyen lehet igazándiból csókolózni??
- Szerintem undorító!!- fintorodtam el.
- Miért??- nézett rám Bill kikerekedett szemekkel.
- Hát hogy a szájuk összeér!!
- Szerintem nem!! Én szívesen kipróbálnám!!- nézett rám Tom.
- És én is!!- helyeselt Bill. Mindketten rám néztek.
- Mi van??
- Megcsókolhatlak??- kérdezte Tom.
- Engem??
- Nem Bill, miért szerinted??- nevetett.
- Először én!!- mondta Bill.
- Nem, én vagyok az idősebb!!- húzta ki magát Tom.
- De mi van, ha én nem akarom??- szóltam rájuk. Mindketten rám néztek, hatalmas barna boci szemükkel.- Most nem hattok meg!! Még kicsik vagyunk!!
- De csak egy csók!!- próbálkozott Tom, és végül addig-addig győzködtek, míg végül beadtam a derekam.
- De ki először??
- Én!!- hajolt hozzám közelebb Bill.
- Még csak az kéne!! Én vagyok az idősebb!!- lökte arrább Billt Tom, majd ő jött hozzám közelebb. Becsuktuk a szemünket, és összeért a szánk. Elborzadtam tőle.- Fúj!! Ez tényleg szörnyű!!- törölgette a száját Tom.
- Szerintem is!!- és én is megtöröltem.
- Most én jövök!!- hajolt oda Bill.
- Nem, nem csinálom még egyszer!!
- De megígérted!!
- Nah jó!!- megint becsuktam a szemem, és hozzá is hozzá ért a szám. Ez már nem volt olyan undorító. Úgy látszik az első csók a legrosszabb.
- Jujj!! Ez tényleg az!!- fintorgott ő is.
- Jah!!- töröltem meg én is a számat. Ez már nem volt olyan szörnyű, de a végén még féltékenyek lesznek egymásra. Visszafordultunk a TV felé, és néztük tovább. Még volt egy pár ilyen rész, amire a fiúk egy-egy fintorral néztek rá, amin én csak mosolyogtam. Miután meguntuk a TV-zést, és reméltem, hogy Anyu nem tartat tovább ágyban így lementünk.
- Anyu, kimehetek a kertbe??
- Neked még ágyban lenne a helyed!!- vonta össze a szemöldökét.
- De csak gyomorrontás volt!! Tessék kiengedni!!- kérlelte Bill.
- Vigyáztok rá??
- Persze!!- vágta rá.
- Nem kell rám vigyázni!! Én már nagy vagyok!!
- De igen is kell rád vigyázni!! Emlékszel még mi volt reggel??
- Jól van, bocsánat!!
- Akkor menj fel szépen felöltözni, addig a fiúk segítenek nekem.
- Rendben!!- felszaladtam felöltözni, és már mentem is vissza. Billék éppen anyunak segítettek bepakolni a hűtőbe.- Itt is vagyok!!
- Akkor mehettek!!- vette el az utolsó dolgot is anyu Tom kezéből, és hátra mentünk a kertbe. Volt egy hintám. Beleültem, és Tom hátulról Bill meg elölről lökött. Jó magasra repültem.
- Határ a csillagos ég!!- kiálltoztam nevetve.
- De hisz nappal van!!- nevettek ők is.
- Nem baj!!- és tovább nevetgéltünk, majd lassult a hinta, és én kiugrottam, és ráestem szegény Billre.- Jól vagy??- szálltam le róla, majd felsegítettem.
- Igen köszönöm!!
- Én is!! Főleg ha még meg is löktök!!- vigyorgott Tom a hintából.
- Én meglöklek, de úgy, hogy bele fogsz kapaszkodni a nap sugarába!!- lökött rajta egy kicsit Bill.
- Nem vagy te olyan erős!!- cukkolta Tom. Bill meg meglökte, és addig-addig lökte, hogy tényleg nagyon magasra ment.- Oké, lassíthatsz!!
- Ennyi??- kérdezte Bill, de abba hagyta a lökést.
- Ennyi éppen elég!!- majd lelassult a hinta, és ő is kiugrott, csak sajnos rajtam ért földet.
- Jobb lett volna, ha a napra esel!!- nevettem alatta.
- Lehet, de te puhább vagy!!- mosolygott, majd felsegített.
- Meglöktök engem is??- ült bele a hintába Bill.
- De remélem te nem rám, fogsz esni!!- mondta megijedve Tom.
- Én majd megpróbálok eljutni a napra!!- mosolygott Bill, és elkezdtük lökni. Őt is sikerült jó magasra lökni, de sajnos nem jutott fel a napra. De nem is esett rá Tomra, sem rám. Sikerült a földre érkeznie, két lábon.
- Jó az egyensúly érzéked!!- jegyeztem meg.
- Hát igen!!- húzta ki magát.
- El ne szállj magadtól!!- támaszkodott a vállára Tom.
- Akkor nem is kell majd hinta, hogy eljuss a napig!!- hecceltem én is.
- Hehe, nagyon vicces!!- durcizva.
- Meg ne sértődj!!- mentem oda hozzá, de nem szólt semmit, majd amikor már egész közel értem hozzájuk, egyszerre megfogtak, majd azt kiáltották:
- Te vagy a fogó!!- és elszaladtak.
- Na megálljatok csak!!- és rohantam utánuk. Minden olyan volt, mint régen. Ők szaladtak előlem, én meg loholtam utánuk, mert nem értem el őket. Nagyon jól éreztem magam, egészen addig, amíg…
2 komment
2007.12.08. 13:21 Kei
2. rész - a búcsú, és az ujra találkozás!!
Amint odaértem, bekopogtam. Simone nyitott ajtót.
- Szia Emili!!- törölgette a szemét.
- Csókolom!! Miért tetszik sírni??
- Én nem sírok!!- törölte le az utolsó könnycseppet is a szeméről.- gondolom a fiúkhoz, jöttél, fent vannak a szobájukban.
- Köszönöm!!- mosolyogtam rá, remélve ettől jobb kedve lesz. Egy halvány mosoly hagyta el a száját, majd ott is hagyott, és bevonult a konyhába. Én felmentem a fiúkhoz. Megálltam az ajtójuk előtt. Jobb ajtó Bill, bal Tom.
- De kihez nyissak be először??- gondolkodtam hangosan. Aztán ec-pecel kiszámoltam, hogy Tomhoz nyitok be először.- Kip-kop!!- léptem be az ajtón.
- Szia!!- ott ült az ágyán.
- Nem megyünk át Billhez??
- De, mehetünk!!- felállt, majd átmentünk Bill szobájába.
- Kip-kop!!- mentem be az ajtón. Bill is az ágyán ült, de ő egy albumot nézegetett.
- Sziasztok!!- tette le maga mellé és felénk fordult.
- Mi jót csinálsz??- Ültem mellé, Tom meg leült a földre.
- Régi képeket nézegettem!!- vette fel az albumot, és felém, nyújtotta. Kinyitottam, és ott voltak a képek, amin még nagyon picik, és amin a családdal vannak. Nem sokat változtak, csak nőttek.- Olyan rossz lesz elmenni innen. Ide köt minden. A múltunk, a barátaink, te!!
- De majd még fogunk találkozni!!- csuktam be az albumot.
- Azt hiszed??- nézett rám Tom.
- Tudom!!- mosolyogtam rájuk.
- Ki megyünk a bunkerhez??- dobta fel hangulatjavítónak Bill.
- Mehetünk!!- állt fel Tom.
- De nem futunk!!- maradtam ülve.
- Nem fogunk!!- mondták kórusban a fiúk.
- Akkor mehetünk!!- felálltam, majd lementünk a lépcsőn. Elköszöntünk Simonétól, és mentünk is. Amint odaértünk, rögtön nekiálltak fogócskázni, és hogy engem se hagyjanak ki, már is elkaptak. Megint én voltam a fogó, ők meg nagy vidáman rohantak előlem. Így töltöttük ezt a napot is. Ha elfáradtunk, bementünk hűsölni a bunkerbe, ha meg nem, akkor rohangásztunk. El is felejtettük, hogy egy hét múlva elmennek. Nagyon jól éreztük magunkat. Későre járt már, ugyan még nem volt sötét, sem alkonyat, de a tegnapiakból tanulva inkább most indultunk haza.
- Gyertek fiúk, menjünk!!- indultam el. A fiúk is jöttek, de út közben Bill dúdolászott valamit. Egy kis rövid szövegecskét.
- Mit dúdolsz??- kérdezte Tom.
- Most jutott eszembe. Hallgasd csak: Csak gondolj rám és látni fogod, az angyalt aki melletted repül…
- Ez nagyon szép!!- ujjongtam mellette. Nem igazán értettem, mire akar ezzel a mondattal kilyukadni, de szép volt, és a dallam is. Hazaértünk.
- Holnap az oviban találkozunk!!- köszönt el Tom.
- Igen, holnap!!- majd egy nagy cuppanósat nyomtam az arcukra, és mentem befelé.
- Jól érezted magad??- kérdezte anyu, amint a konyhába értem.
- Igen!!- mondtad szomorúan.
- Mi a baj??
- Elköltöznek!!- hüppögtem, és a könnyeimmel küszködtem.
- Miért??- guggolt le hozzám anya, majd megölelt. Belőlem kitört a sírás, és úgy magyaráztam.
- Mert tudod, a papájuk és a mamájuk nagyon sokat veszekedtek, és elvállnak, így Simone néniék elköltöznek, és Jörg bácsi itt marad.
- Jajj kincsem!! És mikor mennek el??
- Majd jövő hét pénteken, este. Az ovis ballagás után.
- Akkor még egy hétig együtt lesztek, csak te és ők!!- mosolygott rám.
- Igen, de utána már nem!!
- Ráérsz még azon gondolkodni mi lesz utána. De most együnk, és nyomás aludni. Holnap ovi!!
- Rendben!!- meg vacsoráztunk, megfürdöttem és lefeküdtem. Reggel anyu ébresztett. Felkeltem, és felvettem a ruhámat. Lementem reggelizni, megittam a kakaómat. Anyu elvitt az oviba. Amint odaértünk megpuszilt, én meg boldogan mentem befelé. Tudtam, hogy Tomék már ott vannak. Amint beléptem, és átvettem a cipőmet meg is pillantottam őket az egyik sarokban. Odasétáltam hozzájuk.
- Sziasztok!!
- Szia!!- mondták egyszerre. Rengeteget játszottunk, az udvaron is voltunk. Az óvó nénikkel megint kiszúrtam, mert felcserélték a kitűzőjüket. Így hiába szólongatták őket, összezavartak mindenkit. Jól telt ez a hét, és el is felejtettük, hogy egy hét múlva már nem lesznek itt. Néha az étel is az óvó néni hajában kötött ki, ami neki nem igazán tetszett, de mi jót nevettünk rajtuk, de sajnos eljött a péntek, ami mindenkiben más érzést keltett. Voltak a többiek, akik örültek, hogy elmehetnek az oviból. Voltak, akik sajnálták, hogy itt kell hagyniuk az ovit. Volt két srác, akik szomorúak voltak, mert nem csak az ovit kell itt hagyniuk, és volt egy kislány, aki nem tudta mit érezzen. És ez a kislány én voltam. Reggel szomorúan, de felvettem az ünneplő ruhámat, és elindultunk anyuval az oviba.
- Mi a baj kincsem??- kérdezte az autóban.
- Ma utaznak el Tomék.- szipogtam.
- De nem örökre, fogtok még találkozni.
- Remélem!!- és ettől egy picit jobb kedvem lett. Megérkeztünk, a szülők már ott ültek sorba a székeken. Az ovisoknak be kellett menni. Anyu lecsücsült az egyik székre, én pedig bementem. Már mindenki ott volt. A ballagók a másik teremben voltak. Felsorakoztunk, majd kisétáltunk, és közben énekeltünk. Szerettem énekelni. A szülők nagyon büszkék voltak, és anyu is rám, de én sajnáltam, hogy ballagó dalokat éneklünk. Felálltunk, majd kijöttek a ballagók. Tomék mosolyogtak, ők lehet, hogy örültek neki. Biztosan azért, mert így majd megszűnik a veszekedés. Próbáltam én is mosolyogni. Az ünnepség végeztével mindenki hazament, csak Billék és mi maradtunk. Itt volt az ideje elköszönni.
- Mi egy kicsit kimegyünk, de egy negyed óra múlva indulunk haza, úgy készülődjetek.- mentek ki a szüleink.
- Hát akkor, sziasztok, nagyon fogtok hiányozni!!- öleltem meg őket.
- Te is nekünk!!- mondta Bill, és elkezdtünk sírni mind ketten. Tom az csak állt ott, de nem sírt. Egy könnycsepp sem volt a szemében. Mindig ő volt az erősebb, és Bill hamarabb sírt, velem együtt. Még szorongattuk egymást egy darabig, és alaposan el is áztattam Bill pólóját. Tom nem sírt, még egy könnycseppet sem láttam soha a szemében, és most sem. Amint kibőgtem magam, és Bill is megtörölgettük a szemünket.
- Akkor indulhatunk??- kérdezte Tom.
- Igen!!- mondtam szomorúan, de már nem azért voltam szomorú, hogy elmennek, hanem hogy Tom itt akar hagyni. Amint odaértünk anyuhoz, Tom odament Simonéhoz, Bill meg ott maradt egy picit még mellettem. Átölelt egyszer utoljára, majd a fülembe súgta:
- Tomnak is nagyon fogsz hiányozni, de nem szereti kimutatni az érzéseit.
- Köszönöm!!- öleltem meg.- Egyre felnőttesebben beszélsz!!
- Te is!!- majd odament ő is, és beszálltak az autóba. Sokáig integettünk még egymásnak, amíg teljesen el nem tűntek. Szomorú voltam, és nem is volt már semmihez kedvem. Hazamentünk, és én bezárkóztam a szobámba. Reméltem, hogy Billék is hasonlóan érzik magukat, és nem mosolyogva veszik tudomásul, hogy itt hagytak. És hogy én is annyira fogok nekik hiányozni, mint én nekik. Az idő telt, én még mindig szomorú voltam, de szerencsére találtam egy lányt, akivel jól összebarátkoztam. Rengeteget meséltem neki a fiúkról, mivel ő nem rég költözött ide. Az idő telt, és egyre jobban kezdtem elfelejteni őket. Már épp első osztályba jártam, amikor haza vezető utamon valamiért betértem a Billék utcájába. Egy kocsi állt a házuk előtt. Nem olyan volt, mint Jörg bácsi autója. Simonéra már nem emlékszem. Közelebb sétáltam, és pont akkor lépett ki a házból egy fekete manga hajú kicsit kócos srác. Nem ismertem fel, azt hittem, hogy Jörg bácsi újra házasodik, és az újdon sült arának a fia. Nem vett észre, hanem kisétált a kocsihoz, és beült. Nem soká egy rasztás hajú illető is követte. Egy ici-picit ismerősek voltak, de ő sem vett észre. Majd egy magas szőke hajú hölgy követte. Ő már nagyon ismerős volt. Mint ha már láttam volna. De hisz ez… hisz ez Simone néni. Elkezdtem szaladni felé, de ő már be is szállt az autóba és mentek is. Hiába kiáltoztam, nem hallották meg. Szomorúan vettem tudomásul, hogy itt volt a lehetőség, és azok lehet, hogy ők voltak, én meg nem tudtam velük beszélni. Haza indultam. Minden nap arra sétáltam, hátha megint ott vannak, de semmi. De nem adtam fel. Amikor csak tudtam arra mentem. Ha sétálgattam, ha suliból jöttem haza, és ha néha egy kicsit el is késtem, még reggel is arra sétáltam. A suli jól ment. Anyu büszke is volt rám. Lizával nagyon jóba lettem, mert ő volt az egyetlen, aki nem ismerte a fiúkat, csak onnan, amit előadtam neki róluk. De azért nem volt az igazi. Nagyon hiányoztak a fiúk. Nem mutattam meg neki a bunkerunkat, csak egyedül jártam ki oda. Egyik nap, amikor épp az utcájukból fordultam ki, nyugtázva, hogy megint nincsenek itt, elindultam a bunker felé. Hétvége volt, így nem kellett attól félnem, hogy elkések. Ugyanazon az ösvényen mentem, mint mindig. Odaértem a bunkerhoz, és mocorgást hallottam belülről. Néha ment már be oda egy mókus, meg hasonlók, de nem voltak olyan nagy zajjal, mint a mostani jövevény. Óvatosan felmásztam, és bekukucskáltam. A rasztás hajú ült ott. Bekopogtam:
- Kip-kop!!- majd bementem. Amikor rámnézett, mint ha szörnyet látott volna. Én nem ismertem föl. Egy ici-picit ismerős volt, de nem tulajdonítottam neki túl sok jelentőséget.- Szia!!- köszöntem rá a megdöbbent srácra.
- Emi… Emili??- kérdezte végül.
- Honnan tudod a nevem?- ültem le vele szembe.
- Hát nem ismersz meg??- nézett döbbentem.
- Nem, miért?? Ki vagy te??
- Én… én Tom vagyok!! Tom Kaulitz!!- üllt közelebb hozzám, most nekem ült ki a döbbenet az arcomra. sejtettem én, hogy valameikőjük az, amikor megláttam Simonét, de azért meglepődtem.
- Tom?? Tényleg te vagy az?? De… de hogy kerülsz te ide?? És Bill??- szegeztem neki a kérdéseket.
- Én vagyok, és aput jöttünk meglátogatni, de aztán eszembe jutott a bunker. Bill pedig nem akart jönni. Azt mondta túl sok, lenne az emlék, és hogy inkább megkeresne téged.
- Nem mondtam el senkinek a bunkert, még Lizának sem, de sokat meséltem neki rólatok, és nagyon hiányoztatok!!- öleltem meg.
- Ki az a Liza??- tolt el magától.
- Egy barátnőm, nem rég költözött ide.
- Akkor már el is felejtettél minket??
- Dehogy is!! Ő csak egy barát. Még mindig ti vagytok a legjobb barátaim.- öleltem meg, ám akkor egy újabb vendég jött.
- Hahó!! Itt vagy bátyus??- jött fel a mangás srác, és ő is megdöbbent, amikor meglátott Tom karjaiban.- Emi… Emili??- kérdezte ő is.
- Igen, Bill??- másztam arrébb Tomtól, és ő meg bemászott az ajtón.
- Én vagyok!! Te hogy-hogy itt??
- Csak eljöttem, sűrűn szoktam ide járni!!
- Úgy hiányoztál!!- lelt magához. Én is jó szorosan hozzá bújtam.
- Ti is nekem!!
- És elmondtad már valakinek ezt a helyet??
- Nem, senkinek!!
- Még Lizának sem!!- tette hozzá Tom.
- Ki az a Liza??- tolt el magától ő is.
- Egy barátnőm!!
- Értem!! Nem változtál semmit!!- mért végig.
- De ti viszont nagyon sokat!! Téged is csak azért ismertelek föl, mert Tom itt volt.- mutattam Billre.
- Az biztos. Kicsit változott az ízlésünk.- kezdett bele Bill.
- Én jobban szeretem a lengébb cuccokat.
- Én meg inkább a feketéket.
- És ez az új haj??- kérdeztem tőlük.
- Meguntam, hogy mindennap be kell lőni, így berasztáztattam. Anyu nem igazán örült neki!!- mosolygott Tom.
- Jaja, hallani kellett volna azt a veszekedést!!- röhögött Bill.
- És a tied??
- Ez egy hosszú történet.
- Ráérek!!- mosolyogtam és belekezdtek a sztorizgatásba. Nagyon jó volt újra találkozni velük, és rengeteget meséltek.
Folyt. Köv...
3 komment
2007.12.07. 20:48 Kei
1.rész - "Hugi"
Megint hozzá kezdtem egyhez, de nem tudom meddig fog tartani, ez is. hosszúra tervezem, és szerintem cak hétvégén lesz rész. remélem tetszeni fog, íme az első rész. Jó olvasást:
- Tom, várj meg!!- ordítoztam Tomnak, mert előrébb futott, mint én, és nem tudtam utána menni. A tőle megszokott kedvességgel válaszolt.
- Tom, várj meg!!- ordítoztam Tomnak, mert előrébb futott, mint én, és nem tudtam utána menni. A tőle megszokott kedvességgel válaszolt.
- Csiga!! Gyere már!! Nem lehetsz ilyen lassú!!- állt meg végül is.
- Te 6 éves vagy, én meg csak 5!! Ráadásul én lány vagyok!!- oktattam ki, és végre beértem.
- Az csak egy dolog.- próbált okosabbat mondani, de én egy diadalittas mosollyal válaszoltam.- Mindegy gyere, menjünk!! Bill már ott van!!- indult tovább. felvettem a tempóját, és mentem utána, majd végül megkérdeztem.
- És mi most akkor hova is megyünk??
- Az én és Bill közös helyére.- mondta mosolyogva, majd lefordult az erdőbe, egy ösvényre.
- És megmutatjátok nekem is??- néztem rá csillogó szemekkel.
- Igen!!- válaszolt, majd még halkan hozzá tette:- Bill kényszeríttet.
- Tényleg csak miatta??- álltam meg, és nem is mozdultam, és egy könnycsepp gyűlt a szemembe. Megfordult, majd egy percig bambán nézett, és végül elindult hozzá, közbe ezt mondta:
- Nem csak miatta, én is szeretném megmutatni!!- ért oda mellém, de még ő is gyerek, így nem tud hazudni.
- Értem!!- mondtam, majd rohantam sírva hazafelé. Egy darabig futott utánam, és kiáltozott, de nem is figyeltem rá. Csak Bill miatt. Persze Bill a legjobb barátom, és néha úgy érzem Tom is, de akkor is. Ő csak Bill miatt akarta megmutatni nekem. Hát köszönöm én ebből nem kérek. Hazaértem, majd bementem a konyhába anyuhoz.
- Szia kincsem!! Mi történt??- látta meg az arcomat.
- Tom meg akarta nekem mutatni, a Billel közös helyüket, de csak Bill kényszerítése miatt. Nem, azért mert ő is akarta.
- És??
- És én elrohantam.
- Jajj de kis buta vagy.- simogatta meg a buksimat.
- Miért??
- Mert akkor most Bill ott vár rád.
- De Tom odament hozzá.
- Fogadunk, hogy itt áll az ajtóban, és azt várja hogy kimenj hozzá, mert nem mer becsöngetni??
- Gondolod??
- Tudom!! Nézd csak meg!!- fordított meg, és lökött az ajtó felé. És igaza volt. Tom ott állt az ajtóban, és nézte a kilincset, mint ha azt akarná, hogy valaki kinyissa, vagyis én. Hát akkor ne várjon tovább. Kinyitottam az ajtót.
- Szia!!- köszöntem rá.
- Szia Emili!! Én szeretnék bocsánatot kérni. Nem volt szép tőlem, amit mondtam, de az a mi helyünk volt Billel, és ő minden áron meg akarta mutatni neked. Azt mondta, lassan olyanok leszünk így hárman, mint a testvérek. És én ennek örülök, csak az még is csak a mi helyünk!!
- Megértem. És ha nem szeretnéd megmutatni, nem kell.
- de meg akarom. Olyan jó, hogy van egy hugim is!!- mosolygott, majd megölelt. De még hozzá tette:- a lökött öcsém mellé!!- kuncogtam rajta egyet.- akkor megnézed??- távolodott el tőlem.
- Szívesen!!- majd megragadta a kezemet, és húzott. Anyu az ajtóban állt, és onnan figyelte az eseményeket, így nem kellett vissza mennem, elkéredzkedni.- Azért lassabban!!
- Jól van!!- majd egy picit lassabbra vette a tempót. Ugyanazon az úton mentünk tovább. Az erdőbe érve bementünk szinte a legbelsejébe. Bill már ott ugrándozott, és integetett.
- Nah végre!!- köszöntött.
- Emiatt a csiga miatt!!- mutatott rám, mire én kikaptam a kezem az övéből, és kinyujtottam rá a nyelvem.
- Nem baj, végre itt vagytok!!- ahogy elnéztem mögötte, egy kis házikó volt a fa egyik ágára erősítve.
- Ezt ti építettétek??- csodálkoztam, ők meg nagy büszkén bólogattak.- ügyesek vagytok!!- mosolyogtam rájuk, majd egy-egy puszit kaptak tőlem.
- Megnézed belülről is??- hajolt egy kicsit meg Bill. Nagyon jó pofa volt, mint ha egy hercegnőnek beszélt volna.
- Szabad??
- Nem, nem szabad!!- vágta rá Tom viccesnek szánt hangsúllyal.
- Akkor nem!!- durciztam be.
- Gyere már!!- ragadtak meg, és a lépcsőhöz (létrához) vezettek. Nagyon mókás volt, mert két oldalra álltak, és meghajoltak, hogy előre engedjenek. Én, mint ahogy a hercegnők szokták, szépen lassan felmásztam és bementem az ajtónak kialakított résen, nem soká ők is követtek, de azért még veszekedtek egy kicsit, hogy ki menjen előre, de most is (mint mindig) Bill nyert. Valamiért, mindenkit levett a lábáról még ilyen kicsinek is.
- Ez csodás!!- ámuldoztam. Ő csak büszkén mosolyogtak. A többi időt, játszással töltöttük, amiben nagyrészt én vesztettem. Fogócskáztunk, és mindig én voltam a fogó, mert én voltam a legkisebb. Miután jól elfáradtunk elindultunk haza, mert egyre sötétebb lett, és kezdtem félni. Az erdőben sötétebb volt, mint az utcán, és Billék mókásnak találták, ha még ijesztgetnek egy kicsit.- Bill!!- bújtam hozzá.
- Mi van, ha én Tom vagyok??
- Itt vagyok!!- szólt egy másik hang.
- Bill!!- odabújtam a másikhoz.
- Én Tom vagyok!!- azt sem tudtam melyik-melyik. Általában megismerem őket, de ilyen sötétben képtelenség.
- Hagyjátok abba!! Ez már nem vicces!!- és elkezdtem pityeregni, és gyorsabbra vettem a tempót. Ők csak követtek, és nem mondtak már semmit. Amint kiértünk, megkönnyebbültem. Hátranéztem, és megismertem őket. Bűnbánóan néztek rám, de én nem haragudtam rájuk.- Nem haragszom!!- mosolyogtam rájuk.- De viszont késő van, és fáradt is vagyok!! Gyertek, menjünk!!- majd elidultam. Szó nélkül követtek hazáig, majd az ajtóban megálltunk.- Nagyon Szép bunkerotok van!!
- Most már a tiéd is!!- mondta Bill.
- Jaja!!- tette hozzá Tom, de nem nagyon örült neki. Bill meg is bökte egy kicsit.
- Nem, a tietek!!- kicsit szomorú voltam, de nem baj.- akkor én megyek is, jó éjszakát!!- pusziltam meg őket, és bementem a házba. Nem hiszem, hogy álltak volna még az ajtóban. Én beköszöntem anyunak, majd megvacsiztam, és mentem lefeküdni. Nem esett túl jól, hogy Tom ennyire nem akarja nekem megmutatni azt a helyet, de végül is érthető. Azaz egyetlen hely, amit még nem ismernek az anyukájáék. Oda el tudnak bújni, ha otthon náluk megint veszekedés van. A mamájuk, és a papájuk folyton veszekednek. Még szerencse, hogy nekem csak anya van, így nálunk nincs ilyen veszély. Anyu bejött a szobámba, és leült az ágyamra. Ezt minden este megteszi, bejön és mesél nekem. A mai mese egy kislányról, és két kisfiúról szól.
- Nah kicsim?? Meséljek neked??- én csak bólogattam, és betakaróztam még jobban, majd mosolyogva ránéztem anyura. Ő is elmosolyodott, és hozzá kezdett a meséhez.- Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akit Emilinek hívtak… - és így tovább. Sajnos a végére már nem emlékszem, mert elaludtam. Fárasztó volt ez a mai nap. Reggel arra ébredtem, hogy a napsugarak a szemembe világítanak. Kipattantam az én pihe puha ágyikómból, és lementem a konyhába. Anyuci már nem volt ott, így kivettem a kakaómat a mikróbol, és szürcsölni kezdtem. Anyu biztosan boltba ment. Épp hogy megittam a kakaómat már is csöngettek. Kinyitottam az ajtót, és Bill állt előttem.
- Szia!!- köszönt.
- Szia!! De korán felkeltél!!
- Hát igen, de csak azért, mert fontos dolgot kell mondanom.- mondta komolyan.
- Tényleg?? És mi az??
- Menjünk hátra a kertetekbe.
- Így pizsibe??
- Így!!- majd hátravonultunk. Leültünk a fűbe.
- Mi az a fontos dolog??
- Mama tegnap mondta, hogy elköltözünk.
- Hogy mi??- jelentek meg könnycseppek a szememben.
- Igen, elköltözünk, de még nem most!! Majd egy hét múlva, mert utána már úgy is itt a nyár, és az ovinak is vége. És a sulit, azt majd ott, a másik helyen kezdjük.- én sírva hallgattam végig.
- És Tom??- törölgettem meg a szemem.
- Ő azt mondta, hogy nem soká majd ő is jön, csak még visszaaludt egy kicsit.
- Értem!!
- De még egy hétig itt maradunk, amit csak veled fogunk tölteni!!- mosolygott.
- Remélem is!!- majd megböktem egy kicsit, és felpattantam, majd rohanni kezdtem, de még visszakiáltottam neki, hogy:- te vagy a fogó!!- ő is felpattant, majd fogócskáztunk, és megint én lettem a fogó. Mint mindig. A nagy játéknak Anya vetett véget.
- Gyerekek!! Mit csináltok?? Emili!! Nyomás befelé felöltözni!!- utasított anya.
- Megyek is!! Jössz Bill??
- Igen!!- majd ketten felsétáltunk a szobámba, és felvettem az anya által kikészített ruhámat, persze Bill míg öltöztem, kiküldtem a szobából. Oké, hogy még csak 5 éves vagyok, de akkor is. Ő kisfiú. Amint felöltöztem, és kinyitottam az ajtót, már ne csak Bill, hanem Tom is előttem állt. Rögtön tudtam melyik-melyik. Nagyon hasonlítottak, ráadásul ugyan olyan ruhában voltak mindketten, de engem nem csapnak be, nem úgy, mint az ovónéniket.
- Szia Tom!!- köszöntem neki is.
- Hallottad már a hírt??- egy cseppet szomorúan, de nem annyira, mint Bill. Vagy csak nem mutatja ki, vagy tényleg nem bánja annyira, hogy elköltöznek.
- Igen, hallottam!!- törtem le megint, de eszembe jutott, amit Bill mondott.- De egy hétig csak velem fogtok foglalkozni!!- mosolyogtam rá.
- Úgy bizony!!- helyeselt Bill.
- Gyertek be!!- invitáltam be őket a szobámba. Be is jöttek, majd leültünk a földre, a szőnyegemre.- És tulajdon képpen miért költözök el??
- Tudod, Papa és Mama sokat veszekedtek.- kezdett bele Bill. Tom éppen egy képet nézegetett a szekrényemen, de én inkább Billre figyeltem.
- Igen!!
- Mama azt mondta, már nem bírja tovább Papa mellett, így elköltözünk, Loitschébe.
- Értem, de hisz az nincs is olyan messze!!
- Nincs, de így sem tudunk majd olyan sokat találkozni.
- Az biztos!!- lehajtottuk a fejünket, majd észrevettem hogy Tom felállt, és odament az egyik képhez a szekrényemen.
- Ez kicsoda??- mutatott a férfialakra a képen.
- Az apukám!!- sétáltam mellé.
- Ő most hol van??
- Nem tudom, még amikor pici voltam akkor ment el. Azóta nem is láttam. Anya mesélt róla, hogy mit dolgozik meg ilyenek, de többet nem tudok.
- Hasonlítasz rá!!- nézett rám, és a képre. A szemetek ugyanolyan. De az arcod az teljesen a mamádé!!- simogatta meg az arcom. Idő közben Bill is odakerült mellénk, és ő is helyeselt.
- Biztosan!!- néztem a képre, majd elindultam az ágyamhoz. Alulról az ágy alól kihalásztam két plüss egeret, amik összetapaszthatók a kezüknél. Van egy harmadik is, azzal szoktam aludni.- Tessék!!- nyújtottam feléjük.
- Ezt miért kapjuk??- vették el.
- Mert van egy nekem is.- kotortam elő a takaróm alól.- és ha nem találkoznánk, miután elmentetek valami emléketek legyen a kishúgotokról!!- álltam eléjük, az egeret szorongatva. Ők csak mosolyogtak, majd anya szólt, hogy ebéd. Jól eltelt az idő.
- akkor mi megyünk is!!- lökte öccsét az ajtó felé Tom.- Mama már biztosan vár minket is.- kikísértem őket az ajtóig, majd megbeszéltük, hogy délután átmegyek hozzájuk. Elköszöntünk, és mentem ebédelni. Anyu megint kitett magáért. Gyorsan teli ettem magam, majd már indultam is a Kaulitz házhoz...
Folyt. Köv...
Szólj hozzá!
2007.12.06. 22:04 Kei
Bevezető
- Nagyi!! Nagyi!!
- Tessék kicsi unokám!!
- Elmeséled nekem, hogy ismerkedtél meg a papával??
- Ez egy nagyon hosszú történet!! Miért akarod tudni??
- Csak érdekel!! De semmit ne hagyj ki!! Mindent tudni akarok!!
- Rendben!! De ez egy nagyon hosszú történet!!
- akkor kezd az elején!! Mindent tudni akarok!!
- Jól van!! Akkor kezdődött ez az egész, amikor oviba kezdtem járni, de most inkább nem részletezem. Volt két nagyon jó barátom. Bill és Tom. Az egész szinte oda vezethető vissza, amikor meg akarták nekem mutatni a bunkerukat…
Folyt. Köv...
Utolsó kommentek