Olyan jó volt, velük beszélgetni. Mesélték, hogy a suli ott nem tetszik nekik. Egy tanárt már is kikészítettek. Simone néninek új barátja van, aki nagyon aranyos. Tök jó fej, és kedves. Lehet hogy nem soká össze is házasodnak. Nem sűrűn szoktak ide látogatni az apukájukhoz. Nem igazán beszélgetnek, még akkor, sem ha itt vannak.

- És veled mizujs??- kérdezte a monológjuk végén Bill.

- Megvagyok. Semmi érdekes nem történt velem. Nagyon hiányoztatok!!

- És ki az a Liza??- tette fel a kérdést Tom. Nagyon izgatja őt, de vajon azért, mert csajozni akar, vagy, mert nem tetszik neki, hogy van rajtuk kívül más barátom is, mert akkor nagyon önző.

- Miért érdekel annyira??

- Csak szeretném tudni!!

- Liza egy barátom. Miután elköltöztetek, akkor költöztek ide.

- És te rögtön összebarátkoztál vele, hogy elfelejts minket!!

- Dehogy is!! Ne csináld ezt!!- már a sírás kerülgetett.

- Ne bántsd már!!- szólt rá Bill.

- Jól van, bocsi!!- dünnyögte végül. Rosszul estek a szavai, nem értettem miért ilyen velem. A stílusával, ő maga is megváltozott??

- Semmi!!- törölgettem a szememet.- És meddig maradtok??

- Hát, ezen a héten biztosan, mivel nekünk már őszi szünet van.- mondta Bill.

- Az jó, nekem keddtől van, de nem értem miért nem tudják már megadni azt a két napot.- mérgelődtem.

- Nem baj, itt leszünk!!- nyugtatgatott Bill.

- Jah, de bárcsak ne kéne suliba mennem, valamit ki kéne találni, mondjuk, hogy beteg vagyok!!- találgattam, de sajnos nem kellett kitalálni semmit, mert otthon kellett maradjak. Amint kibeszéltük magunkat be is esteledett. Hazakísértek, majd ők is hazamentek. Amint beléptem a házba anya számon kért. Nem kéredzkedtem el tőle, így ideges volt, hogy hol lehetek.

- Végre hogy itthon vagy!! Tudod, hogy aggódtam??- támadott le, amint beléptem az ajtón.

- Szia, és bocsánat!!- néztem rá boci szemekkel.

- Ilyet ne csinálj többet!! Hol voltál??- szegezte nekem a kérdéseket.

- Találkoztam Billékkel. Itt vannak az apukájuknál. Mert nekik már szünet van.

- Tényleg??

- Igen!!- mosolyogtam.

- De neked még keddig suli.

- Nem lehetne, hogy ne menjek?? Olyan rég láttam őket!!

- Nem, a suli az fontos!!

- Hát jó!!- adtam meg magam, bár belül még mérgelődtem, de nem akartam veszekedni. Meg vacsoráztunk, majd lefeküdtem. Boldog voltam, de egy picit szomorú is. De nem baj, lesz még velük legalább 4 teljes napom, remélem. El is aludtam nem soká, most már nem szoktam esti mesét kérni, mert már nagy vagyok. Az iskolások nem esti mesén alszanak el. Reggel szintúgy anyu ébresztett. Megittam a kakaómat, és mentem az iskolába. Futottam, mert megint majdnem elkéstem. Épp hogy beértem a tanár néni előtt. Éreztem, hogy valami nincs rendben, a pocimban. Alig vártam a szünetet. Kimentem a mosdóba, be a WC-be. Amint megláttam a WC-t elkapott a hányinger, és ki jött belőlem az a kis kakaó is. Liza bejött utánam. Mondtam neki, hogy szóljon egy tanító néninek. Nem soká jött is vissza egy tanárral.

- Jól vagy Emili??- kérdezte a tanár, amikor kikísért a WC-ből.

- Igen, szerintem csak felkavarodott a gyomrom.

- Fel hívom anyukádat!!- és már ott sem volt. Liza leült mellém, és együtt vártuk anyut. Egy olyan 20 perc múlva meg is jött, és hazavitt. Liza visszament órára, és mondta, hogy majd elhozza a házit. A kocsiban anya kérdezgetett.

- Mi történt a suliban??

- Amikor beértem úgy éreztem, fáj a hasam, és szünetben kirohantam a WC-be, és most itt vagyok.

- De ugye nem csak azért volt, mert haza akartál jönni??- nézett rám szúrósan.

- nem, mert nem volt jóérzés hányni!!- fintorodtam el. Anya csak mosolygott egyet, majd amint hazaértünk ágyba dugott. Megmértük a lázam, és semmi bajom sem volt. Azt mondta, hogy nem megyek holnap sem suliba, és az orvost sem hívjuk, mert szerinte csak felkavarodott a gyomrom, de azért most inkább maradjak ágyban. Nem tudtam magammal mit kezdeni, nem voltam álmos, és beteg sem, de nem akartam anyuval szembeszállni, így inkább vártam, és végül még is elaludtam. Arra keltem, hogy anyu hív.

- Emili, ebéd!!

- Megyek!!- kikászálódtam az ágyból, és lebattyogtam. Megebédeltünk, és nem soká jött Liza a tömérdek házival. Még csak elsős vagyok, de már is egy csomót adnak fel. Ketten gyorsabban ment a tanulás így hamar végeztünk. Még beszélgettünk egy kicsit, majd elment. Nem sokkal később átjöttek Tomék.

- Szia!!- köszöntek, és meg is lepődtek, hogy ágyban vagyok.

- Csak nem beteg vagy??- nézett nagyot Tom, majd egy kicsit hátrébb is lépett.

- Nem, csak reggel elrontottam a gyomrom, így ma ágyban fekszem, mert anyu azt mondta.

- Értem!!- mert közelebb jönni.

- Mi meg gondoltunk eljövünk. Anyud mondta, hogy fenn vagy!!- jöttek közelebb, és leültek az ágyamra.

- Mivel??- kérdezte a hosszas csend után Tom.

- Mit mivel??

- Mivel rontottad el a gyomrod!!- javította ki Bill.

- A reggeli kis kakaóm után, rohantam a suliba, így gondolom felkavarodott a gyomrom.

- Értem!!

- Nem nézünk TV-t??

- De, benne vagyok!!- helyeselt Tom.

- Ideadod a távirányítót??- mutattam az éjjeli szekrényemre.

- De, tessék!!- adta oda Bill, majd bekapcsoltam a TV-t. Megkerestem a mese csatornát. Éppen egy csókolózós részt adtak. Szép, már a mesék is erről szólnak. Tomnak meg is ragadta a figyelmét.

- Vajon milyen lehet igazándiból csókolózni??

- Szerintem undorító!!- fintorodtam el.

- Miért??- nézett rám Bill kikerekedett szemekkel.

- Hát hogy a szájuk összeér!!

- Szerintem nem!! Én szívesen kipróbálnám!!- nézett rám Tom.

- És én is!!- helyeselt Bill. Mindketten rám néztek.

- Mi van??

- Megcsókolhatlak??- kérdezte Tom.

- Engem??

- Nem Bill, miért szerinted??- nevetett.

- Először én!!- mondta Bill.

- Nem, én vagyok az idősebb!!- húzta ki magát Tom.

- De mi van, ha én nem akarom??- szóltam rájuk. Mindketten rám néztek, hatalmas barna boci szemükkel.- Most nem hattok meg!! Még kicsik vagyunk!!

- De csak egy csók!!- próbálkozott Tom, és végül addig-addig győzködtek, míg végül beadtam a derekam.

- De ki először??

- Én!!- hajolt hozzám közelebb Bill.

- Még csak az kéne!! Én vagyok az idősebb!!- lökte arrább Billt Tom, majd ő jött hozzám közelebb. Becsuktuk a szemünket, és összeért a szánk. Elborzadtam tőle.- Fúj!! Ez tényleg szörnyű!!- törölgette a száját Tom.

- Szerintem is!!- és én is megtöröltem.

- Most én jövök!!- hajolt oda Bill.

- Nem, nem csinálom még egyszer!!

- De megígérted!!

- Nah jó!!- megint becsuktam a szemem, és hozzá is hozzá ért a szám. Ez már nem volt olyan undorító. Úgy látszik az első csók a legrosszabb.

- Jujj!! Ez tényleg az!!- fintorgott ő is.

- Jah!!- töröltem meg én is a számat. Ez már nem volt olyan szörnyű, de a végén még féltékenyek lesznek egymásra. Visszafordultunk a TV felé, és néztük tovább. Még volt egy pár ilyen rész, amire a fiúk egy-egy fintorral néztek rá, amin én csak mosolyogtam. Miután meguntuk a TV-zést, és reméltem, hogy Anyu nem tartat tovább ágyban így lementünk.

- Anyu, kimehetek a kertbe??

- Neked még ágyban lenne a helyed!!- vonta össze a szemöldökét.

- De csak gyomorrontás volt!! Tessék kiengedni!!- kérlelte Bill.

- Vigyáztok rá??

- Persze!!- vágta rá.

- Nem kell rám vigyázni!! Én már nagy vagyok!!

- De igen is kell rád vigyázni!! Emlékszel még mi volt reggel??

- Jól van, bocsánat!!

- Akkor menj fel szépen felöltözni, addig a fiúk segítenek nekem.

- Rendben!!- felszaladtam felöltözni, és már mentem is vissza. Billék éppen anyunak segítettek bepakolni a hűtőbe.- Itt is vagyok!!

- Akkor mehettek!!- vette el az utolsó dolgot is anyu Tom kezéből, és hátra mentünk a kertbe. Volt egy hintám. Beleültem, és Tom hátulról Bill meg elölről lökött. Jó magasra repültem.

- Határ a csillagos ég!!- kiálltoztam nevetve.

- De hisz nappal van!!- nevettek ők is.

- Nem baj!!- és tovább nevetgéltünk, majd lassult a hinta, és én kiugrottam, és ráestem szegény Billre.- Jól vagy??- szálltam le róla, majd felsegítettem.

- Igen köszönöm!!

- Én is!! Főleg ha még meg is löktök!!- vigyorgott Tom a hintából.

- Én meglöklek, de úgy, hogy bele fogsz kapaszkodni a nap sugarába!!- lökött rajta egy kicsit Bill.

- Nem vagy te olyan erős!!- cukkolta Tom. Bill meg meglökte, és addig-addig lökte, hogy tényleg nagyon magasra ment.- Oké, lassíthatsz!!

- Ennyi??- kérdezte Bill, de abba hagyta a lökést.

- Ennyi éppen elég!!- majd lelassult a hinta, és ő is kiugrott, csak sajnos rajtam ért földet.

- Jobb lett volna, ha a napra esel!!- nevettem alatta.

- Lehet, de te puhább vagy!!- mosolygott, majd felsegített.

- Meglöktök engem is??- ült bele a hintába Bill.

- De remélem te nem rám, fogsz esni!!- mondta megijedve Tom.

- Én majd megpróbálok eljutni a napra!!- mosolygott Bill, és elkezdtük lökni. Őt is sikerült jó magasra lökni, de sajnos nem jutott fel a napra. De nem is esett rá Tomra, sem rám. Sikerült a földre érkeznie, két lábon.

- Jó az egyensúly érzéked!!- jegyeztem meg.

- Hát igen!!- húzta ki magát.

- El ne szállj magadtól!!- támaszkodott a vállára Tom.

- Akkor nem is kell majd hinta, hogy eljuss a napig!!- hecceltem én is.

- Hehe, nagyon vicces!!- durcizva.

- Meg ne sértődj!!- mentem oda hozzá, de nem szólt semmit, majd amikor már egész közel értem hozzájuk, egyszerre megfogtak, majd azt kiáltották:

- Te vagy a fogó!!- és elszaladtak.

- Na megálljatok csak!!- és rohantam utánuk. Minden olyan volt, mint régen. Ők szaladtak előlem, én meg loholtam utánuk, mert nem értem el őket. Nagyon jól éreztem magam, egészen addig, amíg…