A szám végén, nem nagyon akaródzott, hogy kinyissam a szemem, de muszáj volt.

- Ez csodálatos volt!! Sec-perc alatt híresek lesztek!!- bíztattam őket.

- Ugyan!!- tiltakozott Bill, Tom pedig maga mellé tette a gitárját.

- Ennek mi a címe??

- ICH BIN NICH' ICH- mondták egyszerre.

- Nekem nagyon tetszik!!

- Örülök!!- mondták szintén egyszerre. Ezen nevetnem kellett. Tom ásított egy nagyot, majd én is.

- Azt hiszem, megyek, és fürdök, ha nem baj. Nagyon elfáradtam.

- Dehogy, menj csak!! Várj, megmutatom a fürdőt!!- állt fel Bill.

- Oké, csak összeszedem a cuccom!!- átszaladtam a m szobánkba, és gyorsan összekapkodtam a törölközőm és a pizsim, majd a két fiú kíséretében elhagytam a szobát. Odamentünk először anyuékhoz:- Anyu, én megyek fürdeni, és fekszem!! Jó éjszakát Simone, Gordon!!

- Rendben Kicsim!! Nem soká én is megyek!!- adtam neki egy puszit, majd Bill megmutatta a fürdőt. Bementem és jó meleg vízben megfürödtem. Nem akaródzott ki szállnom alóla, de muszáj voltam. Nem használhattam el a Trümper család egész vízkészletét. Amikor végeztem, és kiszálltam a fürdőkabinból, épp hogy magamra sikeredett tekernem a törölközőt, amikor nyílt az ajtó. Tom jött be, és nem zavartatta magát. Odaállt a mosdókagyló elé, és fogat mosott. Én csak álltam ott és figyeltem. Aztán már kezdtem fázni így rá kellett szólnom:

- Tom, örülnék, ha befejeznéd gyorsan, mert fel szeretnék öltözni!!- mutattam a magamra tekert törölközőre.

- Engem nem zavar, öltözz csak!!- és nyugodtan mosta tovább a fogát.

- De engem igen!! És ha nem mész ki most azonnal, én neked vágok valamit!!- fogtam meg egy tusfürdős flakont.

- De harcias lettél hirtelen!!- törölte meg a száját, és kivonult, de azért még az ajtóból visszaszólt:- Hiányoztál!!- és becsukódott mögötte az ajtó. Gyorsan felöltöztem, mármint pizsamába, és kimentem. Anyuék már nem a nappaliban ültek, hanem az ebédlőasztalnál. Mivel már elköszöntem tőlük, bementem a szobánkba. Leraktam a ruháimat az egyik székre, és leheveredtem az ágyra. A függöny nem volt elhúzva, így láttam a holdat, ami bevilágította a szobát. Odasétáltam az ablakhoz, és kinéztem, közben ezt suttogtam a sötétben:

- Ó Peter!! Vajon te is a csillagokat kémleled?? Vigyázz magadra, és soha ne felejts el!!- még álltam ott egy darabig,majd ajtó csapódást hallottam, és valaki bejött a szobába. Azt hittem anya, így hátraszóltam:- Már beraktam a szekrénybe a törölköződet!!

- Köszi, eddig azt hittem a fürdőszobában van, de ha elhoztad, akkor elkérném!!- vigyorgott Bill a hátam mögött. Ijedtemben megfordultam, és piruló arccal néztem rá.

- Bocsi, azt hittem anyu jött be!!

- Hát… az lehet, hogy lányosan nézek ki, de azt nem tudtam, hogy Amandára is hasonlítok!!- vágott értelmes fejet.

- Bolond!!- mentem oda hozzá, és megöleltem.

- Minek köszönhetem a látogatásodat??- engedtem el, és visszaültem az ágyra, mutatva neki, hogy üljön le ő is.

- Csak átjöttem, mert anyuék még beszélgetnek, Tom pedig valamit ügyködik a gitárján, én meg unatkoztam!!

- Értem!!

- Csak nem zavarok??

- Nem dehogy, örülök hogy itt vagy!! Már olyan rég óta várok arra, hogy itt legyél velem!!- bújtam hozzá.

- Hidd el én is!! Na de most beszéljünk valami másról!!

- Rendben, téma??

- Hm… Nincs!!

- Akkor csak maradjunk, és élvezzük, hogy együtt vagyunk!!- csuktam be a szemem, és szívtam be a finom illatát. Erre csak elmosolyodott, és a hajamat kezdte el piszkálni. Aztán szerintem elaludtam, mert amikor felkeltem Bill már nem volt mellettem, hanem helyette anyu aludt a másik ágyon. Kiment az álom a szememből, és úgy gondoltam elmegyek vécére. Kisétáltam a szobából, szépen halkan hogy anya ne vegye észre. Tom ajtaja előtt vezetett el az utam, így ha akartam volna, se tudtam volna nem meghallani azt a dalt, amit éppen játszott, és meglepő módon énekelt is hozzá. Még soha életemben nem hallottam énekelni, pedig nagyon jó hangja volt. Megálltam, és hallgatóztam. Arról énekelt, hogy mennyire fáj neki a szülei válása. Úgy látszik őt jobban megviselte ez az egész, mint Billt, pedig mindenki azt hitte, Bill a gyengébbik, Tom pedig… szóval hogy ő Tom aki mindenen túlteszi magát, és nem engedi, hogy csorba essen a hírnevén. Belese tudtam volna gondolni, ha nekik ez ilyen nehéz, akkor én, lehet, hogy nem is éltem volna túl egy ilyen válást. Mérhetetlenül szerencsésnek éreztem magam, hogy minden úgy történt, ahogy. Leguggoltam az ajtóba és hallgattam. El is felejtettem hogy hova indultam. Csak hallgattam, ahogy a saját szívéből énekel. Most nem a nagymenő Tomot lehetett hallani, ha nem azt, aki igazából. Annyira elmerültem ezekben, a dolgokban, hogy észre sem vettem, hogy nyílik az egyik ajtó.

- Hát te meg mit keresel itt??- szólt rám Bill.

- Pszt!!- csitítottam el, de úgy látszik későn, mert Tom is kijött.

- Mit csináltok itt??- azt hittem mérges lesz, bár nehéz kihozni a sodrából.

- Én csak vécére indultam!!- tápászkodtam fel a földről.

- Én is!! de akkor előre engedlek!!

- Köszi!!- gyorsan bementem a vécére. A dolgom végeztével kimentem, és a fiúk még mindig ott álltak és beszélgettek.- Kész vagyok!!

- Rendben!!- és Bill is gyors léptekkel beslisszolt a vécébe.

- Tom én…- mentegetőztem volna, de nem hagyott.

- Hallottad??

- Igen!!

- Értem!!

- És szerintem nagyon szép!! Mutasd meg Billnek!! Nagy sláger lehetne belőle!!

- Ugyan!! Meg amúgy is, nem az én stílusom ez az érzelgős maszlag!!

- Akkor majd azt mondjátok Bill írta, de egy ilyen számot kár lenne veszni, hagyni!!

- Nem is tudom!!- hajtotta le a fejét. Közelebb mentem hozzá, és mivel alacsonyabb voltam nála így fel kellett rá néznem.

- Én viszont igen!! Ez egy nagyszerű szám!!

- Gondolod??

- Tudom!! Billnek is nagyon tetszene, sőt mindenkinek!!

- Mi tetszene nekem??- lépett ki a fürdőből. Én ránéztem, majd vissza Tomra. Ő elmosolyodott, és:

- Írtam egy dalt, de…

- Nagyon jó szám!! Hallgasd meg, megéri!!- fényeztem Tomot.

- Írtál egy dalt??

- Hát…- de megint közbe szóltam.

- Igen, és dalszöveget is!!

- Megmutatod??- csillant fel Bill szeme.

- Hát…

- Hát persze!!- és belökdöstem Tomot az ajtón. Bill vigyorogva követett minket. Leültünk a földre, Tom a kezébe vette a gitárját, és még utoljára megtorpant, de egy mosollyal biztosítottam és végre belekezdett:

- Wie soll es mir schon geh’n

Ihr guckt euch nicht mehr an

Und ihr glaubt ich merk das nicht

Wo soll ich jetzt hin

Was habt ihr euch gedacht

Sagt es mir jetzt in mein Gesicht

Sagt wofür das

alles hier zerbricht

Es macht mich fertig

 

Es ist gegen meinen Willen

Es ist

gegen jeden Sinn

Warum müsst ihr euch jetzt trennen

Eure Namen umbenennen

Unser Ende ist

schon hier

Und ihr sagt es nicht vor mir

Ich hasse euch dafür

Es ist gegen meinen Willen

Dagegen

– ich bin dagegen

 

Habt ihr schon vergessen wie es einmal war

Habt ihr unsere Bilder schon verbrannt

Ich

hau Bretter vor die Fenster

Verriegel meine Tür

Ihr sollt nicht seh’n dass ich nicht mehr kann

Eure

Welt tu’ ich mir nich’ mehr an

Sie macht mich fertig

 

Es ist gegen meinen Willen

Es ist

gegen jeden Sinn

Warum müsst ihr euch jetzt trennen

Eure Namen umbenennen

Unser Ende ist

schon hier

Und ihr sagt es nicht vor mir

Ich hasse euch dafür

Es ist gegen meinen Willen

Dagegen

– ich bin dagegen

 

Spart euch eure Lügen

Ich

will sie nich’ mehr hör’n

Den letzten Rest an Liebe

Braucht ihr mich nicht mehr zu schwör’n

Ich

will euch nicht mehr länger stör’n

Ihr macht mich fertig

Gegen meinen Willen...

 

Es ist gegen meinen Willen

Es ist

gegen jeden Sinn

Warum müsst ihr euch jetzt trennen

Eure Namen umbenennen

Unser Ende ist

schon hier

Und ihr sagt es nicht vor mir

Ich hasse euch dafür

Es ist gegen meinen Willen

Dagegen

– ich bin dagegen

 

Eleinte kicsit félénken kezdte, de egyre jobban belelendült. A végére már teljes átéléssel énekelt és játszott. A szám végeztével gratulált neki Bill és a lelkére kötötte, hogy ebből még nagy slágert kell csinálniuk, és hogy meg kell mutatni a fiúknak. Nagyon elfáradtam, és ott helyben elaludtam. Nem tudom, hogy kerültem ágyba, mert amikor kinyitottam a szemem Tom szobájában az ágyán feküdtem, ő pedig mellettem. Óvatosan próbáltam mocorogni, hogy fel ne ébresszem, és közben hevesen gondolkodtam, hogy kerültem ide, de aztán eszembe jutott, hogy Tom játszott valamit, én meg elaludtam. Megpróbáltam kikelni az ágyból, de ez sajnos nem sikerült valami szerencsésen, így Tom felébredt, és rámnézett azokkal a nagy bamba barna szemeivel.

- Hogy kerülsz ide??- kérdezte kómásan, de mielőtt válaszolhattam megjelent anya és Simone az ajtóban…