Az első akadályt simán vettem, ami anyu és Gordonék volt. Csak elmagyaráztuk, hogy nem járunk, és hogy ez csak úgy jött. Vagyis magyaráztam, mert Bill csak hallgatott és bólogatott. A második az nehezebb volt, az pedig Bill volt. Felvonultunk a szobájába, és leültünk egymással szemben:

- Na szóval, szerintem kezdem én, ha már én csókoltalak meg!!- mondta Bill.

- Ennyi erővel én is kezdhetném, mivel én meg nem toltalak el, bár rajtam feküdtél úgy kicsit nehézkesen ment volna, de kezd!!

- Nagyon vicces!!- fintorgott Bill.- szóval, mint tudod, semmit sem csinálok érzelmek, vonzalom, vagy a kötődés egy apró szikrája nélkül. Nagyon jó barátok vagyunk, mi hárman már egészen picike korunktól fogva. Nagyon fontos szerepet töltöttél be az életemben mint barát, mint más képpen. A barátról nem is mondanék többet, az egy elég tág fogalom, de szerintem mindent tudsz, hiszen együtt éltük át a kalandokat és mindent ami ebbe tartozik. A másik… az már egy kicsit benségesebb téma. Amióta az eszemet tudom, ismerlek és szeretlek, de nem csak én hanem Tom is, és ahogy észreveszem rajta is, meg magamon is, egyre jobban és jobban kötődünk hozzád, de ez már nem szimplán csak baráti kötelék. Tomnak inkább testi ez a vonzalom, de nekem más. Másabb mint egy baráti szeretet, és már nem úgy tekintek rád, mint egy barátra, vagyis úgy is, de… ez már némiképpen átalakult. Most már nem csak egy játszópajtás vagy nekem, hanem egy nő is. egy nő, aki csodálatos, elragadó vicces, és a legjobb barátom egy személyben. Ami eddig nem is baj, csak az van, hogy erősebb érzelmeket táplálok irántad mint barátság. Ennél sokkal-sokkal erősebbeket. Nem szerelmet, ne érts félre, csak… hát… nem tudom, nehéz ezt szavakban kifejezni. Az a csók, amint szerintem te is érezted nem csak egy baráti csók volt. Nem a vágy hajtott, mint Tomot a zuhanyzóban…- mondta sokat sejtető pillantással rám nézve. Én csak felvontam a szemöldököm, mert nem tudtam honnan tudja.- De most nem is ez a lényeg, hanem… szeretnélek néha megcsókolni, szájon puszilni, vagy akármit csinálni, de persze nem nagy közönség előtt, hanem csak ha ketten vagyunk. Csak hogy érezzem, te sem nézel úgy rám, mint egy barátra, hanem látod bennem a férfit, és nem csak holmi gyerekkori játszótársat!!- és ezzel befejezte a monológját. Én csak néztem, és hallgattam. Fel kellett fogjam mit is mondott tulajdonképpen. Nagyon fenőttesen beszélt az érzéseiről, pedig alig volt idősebb nálam, sőt még mind ketten tinik voltunk.

- Hú!!- eszméltem fel, és ráztam meg a fejem.- Honnan szedted ezeket a felnőttes szavakat??

- Túl sok Tv-t nézek, de mit mondasz rá??

- Hát… nem tudom!! Jól mondtad, már én sem úgy tekintek rád, mint egy barátra, több vagy nekem, de nem akarok tőled semmit. Lehet hogy ez majd idővel megváltozik, de még egyenlőre nem. ez a csók engem is rádöbbentett egysmásra. Már nem vagyunk kicsik, és már nem alszunk csak úgy hipp-hopp a másiknál. Már nem játszhatunk úgy, mint régen, mint még mielőtt elköltöztetek. Ez a csók sokkal több volt, mint az a gyermeki csók, amit adtam nektek, amikor először csókolóztunk. Másképp csókoltál, mint Peter. Peter iránt tényleg csak barátságot éreztem, hiszen ő meleg volt. Még Tomnál is különbebbül csókoltál, hisz ahogy mondtad, őt csak a vágy hajtotta, de viszont nem úgy csókoltál mint aki szerelmes, de nem is úgy mint egy barát. Én is többet érzek irántad, de félek, ha ezt folytatjuk hogy néha egy-egy csók, szájra puszi, átalakul szerelemmé, és nem egyszer hallani, hogy egy barátságot, egy nagyon mély barátságot egy kapcsolat tönkretesz, és ezt nem szeretném. Remélem te sem, és megérted amit mondani akartam. Sokat jelentesz nekem, de nem annyit, hogy ezt a barátságot felrúgjam!! Sajnálom!!

- Ne sajnáld!!- mosolygott rám kedvesen.- Örülök hogy így gondolod, és teljes mértékben egyet értek!!- jó szorosan megöleltem, és hozzá bújtam. Jól esett a közelsége. Elengedtük egymást, és felálltam.

- Na megyek Tomhoz, még vele is kell beszélnem. Ha láttad volna hogy nézett, amikor lent voltunk…- nevettem el a végét.

- menj csak!!- nevetett. Az ajtót vettem célba, és mielőtt kiléptem vissza pillantottam. Bill ezt már nem vette észre, de láttam rajta, hogy nagyon letört. Egyet értett velem, de úgy látszott, ő már közelebb állt az alagút másik végéhez mint én. Azaz közelebb volt a szerelemhez az, amit érzett, mint az én érzéseim. Fényévekre voltunk egymástól. Én az alagút egyik végén toporzékoltam egy helyben, ő meg lassan de biztosan haladt a másik végéhez. Sóhajtottam egy nagyot, és célba vettem Tom szobáját. Mielőtt rátettem volna a kezem a kilincsre ránéztem a másik csukott ajtóra. Vettem egy mély levegőt, és bekopogtam a raszta szobájába. Semmi válasz. Óvatosan benyitottam. Tom fel-alá járkált a szobában iPoddal a fülében. Nem vett észre ezért kicsit beljebb merészkedtem. Odasétáltam az ágyához, és leültem, és figyeltem hogy rója a köröket a szobában. Nem volt szívem megszólítani, de még is megtettem. Szóltam egyszer-kétszer… azt hiszem a ötödik próbálkozás után végre észrevett. Kivette a fülhallgatót a füléből, ledobta az ágyra, és leült mellém. Szorosan mellém, és belenézett a szemembe, amolyan kutató tekintettel.

- Mi a baj??- kérdeztem végül, amikor már vagy fél perce csak ült és nézett.

- Baj?? Miért lenne baj??

- Mert nincs??

- De van!!

- Hát akkor meg?? Ne zavarj össze!!

- Oké-oké bocs!! Na szóval térjünk át egy fontosabb kérdésre!!

- Mond!!- itt megrázta egy kicsit a fejét, majd jó mélyen a szemembe nézett, és feltette a kérdést, amit ma már harmadjára hallok:

- Mi volt az a csók!?- én erre csak sóhajtottam egy nagyot, lenéztem a cipőmre össze szedtem a gondolataimat, és visszanéztem a még mindig komoly tekintetű rasztára. Jó mélyen belenéztem a szemébe, és rázúdítottam mindent, ami csak eszembe jutott.

- Először is, ezt ma már vagy 20.-jára hallom, de nem baj. 21.-jére is elmagyarázom neked, hogy nincs semmi Bill és én köztem. Csak barátok vagyunk, úgy mint veled. Az a csók, az csak egy csók volt semmi több…- itt szólásra nyitotta a száját, de tudtam mit akar mondani.- igen, tudom hogy tudod hogy Bill semmit sem csinál érzelmek nélkül, és ez tényleg így is van. Bill többet érez irántam mint barátság, de nem szerelmet, csak átalakult ez a kettőnk között lévő kötelék. Már nem csak a játszópajtása vagyok, akivel minden megbeszél, ahogy neked sem, hanem ahogy ő, úgy te is megláttad benne a Nőt. Megváltoztunk mindannyian. Az a csók az csak azt fejezte ki, mennyire hiányzik már neki egy csaj. Eliza óta nem volt neki senki, és sajnos már ideje sincs becsajozni, nem úgy mint neked!!- hát igen, lódítottam egy "kicsit".- te könnyen találsz csajt, de Bill… tudod milyen. Ő nem díjazza az egyéjszakás kalandokat. Neki hogy lefeküdjön valakivel komoly érzelmek szükségesek, és… érdekes de erre a csókra a vágy hajtotta, nem az érzelem.- már megint hazudtam neki, ez akkor még ment, de minél több időt töltöttem velük, átvettem Billnek azt a "jó" szokását, hogy nem tudtam hazudni, ami némileg rossz is volt, de hát, nem tudtam ellene mit tenni.- érted??

- Hát…- és fázis késéssel, de válaszolt.- ködös, de kezd tisztulni. Tehát ha mindent össze akarunk rakni… röviden: Nincs köztetek semmi, és az a csók, csak úgy elcsattant!!

- Ez egy elég burkolt megfogalmazás, de igazad van.

- Megnyugodtam!!- mosolygott egy amolyan, akkoriban "Tomos" mosolynak nevezettet, és közelebb hajolt.

- Állj!!- toltam el magamtól, amikor meg akart csókolni.

- Mi van??

- Attól még, hogy Bill és köztem nincs semmi, tőled sem akarok semmit!!

- Á, értem!!

- Jó!!

- Andreas van a dologban igaz??

- Mi?? Dehogy is!! Mi köze van ennek Andreashoz?? Nem akarok tőle sem semmit!! Csak egy haver!!

- Akkor Georg igaz?? Annyira jól esett a masszírozása, hogy az már nem volt egy baráti gesztus hogy neki dőltél!!

- Tom!! Te teljesen begolyóztál!! Sem Georgtól, sem pedig Andreastól nem akarok semmit!! És TŐLED sem!! Téma lezárva!!- felálltam, és kisétáltam a szobájából, jól becsapva magam után az ajtót. Aztán át trappoltam a "mi szobánkba" és azt az ajtót is bevágtam. Ledőltem az ágyra, és gondolkodtam. Hogy lehet Tom ennyire hülye. Attól még hogy nem akartam tőle semmit, nem feltétlen más pasi van a dologban. Van nekem egyéb gondom is, mint hogy egy pasin járjon az eszem… pasi… de hisz Peter is pasi!! Rajta viszont járni kell az eszemnek. Mi lesz vele?? Szegénynek ha elvállnak a szülei hová kerül?? Az apjához, és visszaköltözik a szomszédba?? Az anyjához, és elköltöznek valahová?? Vagy ott marad az anyukája nagymamájánál, és az anyjuk költözik oda?? Minden lehetséges esetet számba vettem, de nem tudtam melyik fog beválni. Addig-addig gondolkodtam, míg elaludtam. Reggel betakargatva ébredtem, gondolom anyu takart be, mikor végzett a lenti teendőivel. Kikeltem az ágyból, és hasogatott a fejem. Megártott a tegnapi sok gondolkodás.  Felöltöztem, és lementem a konyhába, egy fájdalom csillapítót venni. Sem Simone, sem anya nem volt lent, pedig ha itthon vannak, mindig lenn vannak a konyhában. Ezek szerint nincsenek itt. Kerestem egy pirulát, és leültem egy kávét inni. Ahogy ott iszogattam az ikrek egyszerre léptek be a konyhába.

- Jó reggelt!!- köszönt vidáman Bill, Tom csak biccentett.

- Reggelt!!- mondtam, és beleittam a kávémba. Leültek körém, és ők is vettek magukhoz egy-egy kávét.

- Anyuék??- kérdezte Tom.

- Passz!!- adtam a tömör választ. De egymásra sem néztünk. Lehet hogy hatott rá a tegnapi kis fejmosás?? De hát kellett neki nem?? Billnek ez nagyon nem tetszett. Feltette azt a kérdést, amitől már egy ideje tarthatott Tom, mert összerezzent, amint kiejtette a szavakat Bill.

- Mi van veletek?? Összevesztetek??- én csöndben maradtam, és figyeltem Tomot, erre mit mond.

- Nem, dehogy!!- próbált meggyőzően mosolyogni, és egy segélykérő pillantást vetett rám, én viszont ellenkeztem. Nem én csesztem el, hanem ő, szóval…

- Nekem nem tudsz hazudni, mi van??- nézett felváltva rám és Tomra. Én csak Tomot figyeltem, ő meg izgett-mozgott.

- Hát… Emili, segítenél??

- Nem!! Magadnak keverted a bajt!!- mondtam határozottan, Bill meg egyre jobban kezdte elveszíteni a fonalat.

- Most mi van??

- A tesód egy bunkó!! Már komolyan nem hiszem, hogy ikrek vagytok!!- és ott hagytam őket. Nem tudom mit beszéltek, de egy darabig hallottam kiabálást, aztán hosszas csend, végül az ajtón kopogtattak.

- Gyere!!- szóltam ki a takaró alól.

- Bejöhetünk??- mondta Bill, miután hallottam egy ajtó csapódást.

- Már benn vagytok!!

- Öhm… igaz!! De, Tom szeretne mondani valamit!! Igaz Tom??- néma csönd.- Igaz Tom??

- Igen!!- mondta halkan.

- Mi??

- Igen!!- mondta hangosabban.

- Na azért, én ki is megyek!! Nem soká vissza jövök!!- és ajtó csapódás, aztán megint csönd telepedett a szobára. Kis idő múlva kibújtam a takaró rejtekéből, és megláttam a földet szorgalmasan kutató Tomot.

- Mond!!- ültem fel. Rám pillantott, aztán megint a földet nézte.

- Én… Izé…- dadogott össze vissza, nagyon nem kívánkozott ki belőle az a pár szó.

- Hallgatlak!!

- Én… Nem vagyok én ilyen beszari!!- mondta magának, és elővette azt a laza stílusát.- Szóval…- és leguggolt velem szembe.- Bocsánatot szeretnék kérni, amiért ilyen csúnyán és…

- Bunkón!!

- Igen, bunkón és…

- Szemetül, hitetlenül…- és még soroltam volna, de nem hagyta.

- Te ezt élvezed??

- Nagyon!!- mosolyogtam rá.

- Akkor nincs harag??

- Nincs!!- ráztam meg a fejem, majd felálltunk, és megöleltük egymást. Bill mint végszóra berontott…