Storym!!

- Cigizünk!!- adta a tömör választ Tom.

- De miért, hogyan és… Mikortól??

- Úgy kb. egy éve!!- mondta röviden Bill.

- De ezt nem szabad!! Árt a hangodnak!! Téged meg…- de Tomnak nem tudtam mit mondani.

- Rágyújtasz??- tolta felém Tom.

- Nem!!- mondta helyettem Bill.

- Csak egy szálat!!- de Bill megint megelőzött.

- Nem!!

- De!!- vágtam rá nagy meglepetésükre.

- Tényleg??- kérdezte csodálkozva Tom, és Bill is hasonlóan nézett.

- Igen!!- és már nyúltam is a dobozért, majd kivettem egy szálat, és rágyújtottam. Simán ment a le tüdőzés, nem ez volt az első cigim.

- Azta!! Nem ez az első igaz??- kérdezte Tom.

- Nem!!

- Akkor miért tiltakoztál ellene??

- Elvből!!

- Elvből??

- Igen!!

- Milyen elvből??- kapcsolódott be Bill.

- Női elvből!!

- Akkor nem akarom tudni!!- mondta vigyorogva Tom, majd elnyomta a cigijét.- Nem értek én a női dolgokhoz!!- nevetett most már, majd felállt. Bill is hasonlóan tett, majd miután én is elnyomtam, befelé vettük az irányt.

- De ugye nem rendszeresen??- kérdezte Bill az ajtóban.

- Nem!!

- És nem is akarod rendszeresen igaz??

- Leszoksz??- kérdeztem vissza.

- Ez most hogy jön ide??

- Ha leszoksz, nem gyújtok rá többet, ha nem…

- Megpróbálom!!

- Szavadon foglak!!

- Mibe??- nyújtotta a kezét.

- Hát…

- Egy éjszakába velem!!- jött oda vigyorogva Tom.

- Csak szeretnéd!!- nyújtottam rá a nyelvem.

- Ennyire nem bízol bennem??- kérdezte Bill.

- Őszintén?? Nem öcsi!!- nevetett a rasztás, majd el is tűnt.

- Köszi szépen!!- kiáltott utána Bill.

- A plüss egér!!- fogtam meg a kezét.

- Hogy mi??

- Jól hallottad!! Ha nem szoksz le, vissza kell adnod a plüss egeret!!

- De ez olyan gyerekes!! Meg azt amúgy sem adnám vissza, mert…

- Mert?? Már nincs meg??- fehéredtem le.

- Nincs…- mondta halkan.

- Hogy-hogy nincs??- szökött könny a szemembe.

- Van egy lány, Amelia!! Nagyon tetszik nekem, és én is neki, csak sajnos a turné miatt, meg ezek miatt, nem látjuk egymást olyan sűrűn mint szeretnénk…

- És neki adtad??

- Hát… igazából nem adtam neki, csak…

- Csak??

- Kölcsönbe!!- mondta csendesen.

- Kölcsönbe?? Majd ha nem kell neki, vissza kapod?? Hát kössz, nagyon sokat jelenthetek neked, ha csak úgy oda adtad neki…- folyt le az első könnycseppem.

- Na ne sírj!! Attól még ugyan olyan sokat jelentesz nekem!! Meg amúgy is, Tomnak még meg van!!

- Nem hiszem!!

- Le merném fogadni!!- bizonygatta, majd letörölte a könnycseppem, és megölelt.

- Eddig az egér volt a biztosítékom, hogy sosem felejtesz el, bár most ez sem segített…- céloztam ezzel a mostani érkezésünkre.

- Nem foglak!! Ígérem!! Meg az egér az csak egy plüss!! Nem egy bizonyíték!! A bizonyíték itt van!!- tolt el magától, és a szívére tette a kezét.

- Ennek örülök!!- mosolyodtam el.- és vissza térve a fogadásra, ha megszeged, és nem szoksz le, kérem vissza az egeret!! Nem érdekel hogyan szerzed meg, kérem vissza!!- néztem rá szúrós szemmel.

- Rendben!!- majd kezet ráztunk és követtük a rasztást. Felszaladtam a szobába, és rögtön össze szedtem a cumómat, ami a fürdéshez kell, és célba vettem a fürdőt. Jó alaposan megfürödtem, és jó sokáig lehettem bent, mert kopogtatást hallottam az ajtórol.

- Nyisd már ki!! Ne használd el az összes vizet!!- ordítozott Bill.

- Nyugi megyek már!!- gyorsan magamra tekertem egy törölközőt, és ajtót nyitottam.

- Na végre!!- mondtam, és már ment volna be mellettem, amikor félig leesett rólam a törölköző. Nem volt vészes, csak egy kicsit éreztem cikinek.

- Öhm… én akkor megyek is!!- és berohantam a szobába, de azért elkaptam Bill kaján vigyorát. Még is csak ikrek voltak. Ez a mosolyuk megegyezett. Felvettem a pizsimet, majd bedőltem az ágyba. Még mindig nem tudtam napirendre térni a felett, hogy vége a karrieremnek, ami mellesleg, még be sem indult, Bill és Tom cigizik, és Bill képes volt túl adni az egéren. Ez azért szíven ütött… Már fél álomban voltam, amikor kinyílt az ajtó, majd becsukódott, és halk léptek zaja törte meg a csendet. Valaki odasomfordált az ágyhoz, majd éreztem, hogy le nyomódik a matrac, és majd hirtelen mögöttem termett valaki, és a nyakamat kezdte puszilgatni. Felismertem az illatot, és a lágy csókokat… Ez Tom volt.

- Mit keresel itt??- kérdeztem a sötétben.

- Már semmit!! Amit kerestem megtaláltam!!- mondta a nyakamba szuszogva.

- És mit szeretnél??- fordultam felé. Az ablakon bejövő fény pont a szemére sütött. Azokra a gesztenye barna szemekre, amelyektől már egészen kicsiny korom óta nem tudok szabadulni. Amelyek mindig velem vannak, amint becsukom a szemem. Ez a két szem, most engem néz, és most csak az enyém.

- Téged!!- hajolt közelebb, és mézédes ajkait az enyémekre tapasztotta. Hagytam magam. Már nagyon rég vártam erre a pillanatra. Arra hogy csak az enyém legyen!! Csakis az enyém… Keze a takaró alatt, a testemen kalandozott, egyre jobban feltüzelve ezzel. Majd hirtelen fordult egyet a világ, és felettem termett. Kezei a vállam felett támaszkodtak, teste hozzám simult, és egy csodás csókban forrtunk össze. Azt kívántam bárcsak ne lenne ennek soha vége. Annyi év várakozás után végre itt volt velem, de akkor beleötlött a fejembe, hogy holnap megint elmegyek, és megint nem tudom meddig nem láthatom őket.

- Tom!!- szóltam rá, amikor már meztelenül feküdtünk egymáson, és lihegve, verejtékezve néztünk egymás szemébe.

- Mond!!- hajolt a nyakamhoz.

- Ez most neked csak egy éjszaka igaz?? Semmi több!!- hirtelen megállt, és a szemembe nézett.

- Ezt hogy érted??

- Hogy most megkapsz, aztán elfelejtjük ezt az estén, mint ha nem is lett volna!! Én hazamegyek, ki tudja mikor látjuk egymást megint, te pedig visszatérsz a színpadra, és elfelejtesz!!- sokáig nem válaszolt, csak nézett a szemembe.

- Nem felejtelek el soha!! És ezt az éjszakát sem!! Tudod milyen régóta vágyom rá?? Az első csókunk óta!!

- Az első csókunk?? De hát… amikor felhívtalak egyszer, nem akartál velem beszélni…

- Igen, mert féltem, hogy jobban fájna az elválás.

- De hát… Az a sok lány…

- Az a sok lány arra kellett, hogy kialakítsam az imidzsem. És voltak köztük jók…- jelent meg a szokásos vigyor az arcán.

- Bolond!!- ütöttem meg egy kicsit a kezét, amitől rám esett, és még közelebbi kapcsolatba kerültünk. Csak néztük egymást, s morfondíroztam rajta, hogy mit tegyek… megcsókoljam, vagy ne… de aztán arra döntöttem megteszem!! Megcsókoltam!! És folytattuk ott, ahol abba hagytuk. Csodás éjszaka volt!! És felejthetetlen…"

- Nagyi!! Nem védekeztetek??

- Már hogy ne védekeztünk volna??

- De hát nem mondtad hogy…

- Mert nem kell mindent a legrészletesebben!! Nem térhetek ki minden apró dologra…

- Pedig kéne!!

- Még kicsi vagy!!

- Nagyi 15 éves vagyok!! Te is ennyi voltál!!

- De az más volt!!

- Miben??

- Mindenben!!

- De még is miben??

- Mondjam tovább??

- De…

- Mondjam??

- Mond, de erre még visszatérünk!!

- Rendben!! Tehát…

" Lihegve, és teljesen leizzadva feküdtünk egymás mellett. Aztán valami hirtelen bátorság folytán, ki mondtam azt a szót, amit mindig akartam:

- Szeretlek!!- suttogtam a fülébe, már félálomban volt.

- Én is!!- válaszolt elhalóan, majd a szuszogása kiegyenlítődött, és ebből arra következtettem hogy elaludt.

- Remélem is!!- mondta halkan, majd a mellkasába fúrtam a fejem, és én is elaludtam. Reggel már üres volt a mellettem lévő hely. Csodálkoztam is, hogy már nincs mellettem, hiszen mindig én kelek hamarabb, kivéve akkor. Felkeltem, és belenéztem a tükörbe. Boldog voltam, és ez az arcomon is látszott. Mosolyogtam. Örültem neki, hogy így történt az utolsó esténk, és azt mondta amit mindig is hallani szerettem volna. Az a két szó a világot jelentette… "Én is!!" ez zengett a fülemben, még akkor is, amikor a cuccaimmal felszerelkezve battyogtam lefelé a lépcsőn. Letettem a bőröndömet a többieké mellé, és bementem a konyhába. 12 óra volt, nem csoda, hogy mindenki az asztalnál ült, sőt már azon sem csodálkoztam, hogy Tom hamarabb felkelt mint én, és még azon is csodálkoztam, hogy én addig bírtam aludni…

- Jó napot!!- köszöntem, és leültem a helyemre az ikrek közé.

- Neked is!!- mondták egyszerre.

- Jó sokáig aludtál!! Minden rendben??- kérdezte anya.

- A legnagyobb rendben!!- mosolyogtam rá, majd egy lopott pillantást vetettem Tomra, aki az ételébe vigyorogva ült az oldalamon. Bill viszont nem festett a legjobban!! Sápadt volt.- Bill!! Mi van veled?? Nem érzed jól magad??- kérdeztem aggódva, majd felé fordultam.

- De, minden rendben, csak kicsit fáj a hasam!!- majd letette a villáját, és minden ami a kezében volt, majd felállt.- Köszönöm az ebédet!! Nagyon finom volt!!

- De hisz csak két falatot ettél!!- nézett rá aggódóan Simone.

- Csak nem vagyok éhes!! Felmegyek a szobámba!!- és már el is tűnt a lépcsőn. Nagyon aggasztott a dolog, de éhes voltam, így megebédeltünk, közben anyuék megbeszélték a haza utat. Az ebéd végeztével felmentem Billhez, hogy megnézzem minden rendben van e. Legszívesebben Tomhoz mentem volna, de aggódtam Bill miatt, így benyitottam hozzá:

- Kip-kop!!

- Gyere!!- szólt egy hang a párnák rejtekéből. Bementem, becsuktam magam után az ajtót, és odamentem az ágyához.

- Mi a baj??- ültem le mellé, majd a haját kezdtem el piszkálni.

- Semmi, vagyis minden!!