- Kukurikú!!

- Jó reggelt kincsem!! Tényleg korán jöttél!!

- Én megmondtam!! Mi jót csinálsz??

- Spagettit!!

- Jaj az nagyon finom!! Akkor azt hiszem maradok ebédre is!!

- Maradj csak!!

- Ezt kitől is tanultad?? Múltkor már mondtad de elfelejtettem.

- Tomtól kincsem!!

- Ja igen!! Tudtam én!!

- Örülök!! Ő jobb spagettit tudott csinálni mint én, pedig ő tanított meg rá!!

- Áhh, mond csak!! Hogy is tanított meg rá??

- Hát…

"Ahogy ott beszélgettünk nagyon megéheztem, hisz aznap még nem ettem semmit.

- Fiúk!! Én éhes vagyok!!- és ebben egy alapos has korgás is megerősített. Lementünk, és bementünk a konyhába. Simone már rakta az asztalra az ebédet, anya, Andrew és Gordon az asztalnál ültek. Mi is leültünk, és neki kezdtünk enni. Vagy 3000-szer biztosan megdicsértem Simonét, hogy nagyon finomat tud főzni, de nem csak azért, mert tényleg éhes voltam, hanem nagyon finom is volt.

- Köszönöm szépen Emili!! De holnap viszont nektek kell főzni!!- mosolygott Simone.

- Nekünk??- lepődtem meg.

- Neked Billnek és Tomnak!!

- Csak Emilinek és Tomnak!!- mondta Bill.- Nekem el kell mennem!! Jön értem Saki, mivel mennem kell a stúdióba.

- Akkor nektek!!- nézett ránk mosolyogva Simone.

- De miért?? Úgy értem csinálok én szívesen kaját, főleg ha van segítségem!- mosolygott Tom.

- Be kell mennem a munkahelyemre, és megmutatom Amandának is hol dolgozom…

- Én meg nem tudok főzni, így én inkább elmegyek a zeneiskolába, és akkor hívom Andrewt is, ha van kedve!!- húzta ki rögtön magát Gordon, Andrew pedig csak mosolygott.

- Én benne vagyok!!- mondtam boldogan. "Jó lesz végre egy kicsit Tommal lenni, de kár, hogy Bill nem lesz ott!!" valami hasonló járt a fejemben, de utána rájöttem hogy még sem volt olyan nagy baj, hogy Bill nem volt ott…

- Akkor ezt megbeszéltük!!- kezdett pakolni az asztalról Simone.

- Várj, segítek!!- álltunk fel anyuval az asztaltól. A fiúk gyorsan elsrisszoltak, így csak mi hárman pakoltunk.

- Emili!! Minden rendben??

- Igen, megbeszéltünk mindent!!- biztosítottam Simonét.

- Ennek örülök!!- majd mindent elpakoltunk, és bementünk a fiúkhoz. A délután hamar eltelt. Rengeteget beszélgettünk így 7-en. A fiúk meséltek a turnéról, a többiek az otthon történtekről, és mi is a velünk történtekről. Este nagyon elfáradtam, így csak megzuhanyoztam és bedőltem a Bill szobájában lévő ágyra, mivel anyuék átkerültek abba a szobába, ahol eddig aludtunk anyuval, Bill átkerült a Tom szobájába, így enyém lett ez a szépen berendezett igényes szoba. Hamar el is aludtam, és csak másnap 11 körül keltem fel. A fiúk még durmoltak, a szülők meg gondolom már elmentek, mivel senkit sem találtam a házban. Ittam egy kakaót, és úgy gondoltam felébresztem a fiúkat. Bementem a szobájukba, de meglepve tapasztaltam, hogy csak Tom alszik édesdeden az ágyban. Odamentem hozzá, és a fülébe súgtam:

- Ébredj kis mormota!!- de nem válaszolt. Még közelebb hajoltam hozzá: Főznünk kéne!! Kelj fel légy szíves!!- erre se válaszolt. Felhúztam a redőnyét, és megint megpróbáltam felébreszteni.- Légyszi kelj fel!! Mindjárt dél!!- már szinte könyörögtem neki. Elmosolyodott.- Kelj fel!!

- Adj cserébe valamit!!- mondta rekedtes hangon.

- Bármit csak kelj már fel!! Mindjárt dél, és még főznünk is kéne!!

- Rendben!! Had csókoljalak meg!!- nyitotta ki a szemeit. Azoknak a mélybarna szemeknek nem lehetett ellentmondani, de még is tartottam magam, hisz a legjobb barátom.

- Nem!! Kérj mást!!- mondtam nehezen.

- Akkor nem kelek fel!!

- Olyan makacs vagy!!- és mentem volna el, de megragadta a kezem, és berántott maga mellé.

- Csak egy aprócska csók, nem halsz bele!!

- Én nem, de ha anyuék megtudják!! Azok után, amit csináltak amikor Billel csókolóztam szerinted ehhez mit szólnának??

- Ki mondta hogy meg kell tudniuk??- és vészesen közeledett felém.

- Hát…- mondtam volna, de akkor már rátapadt a szája az enyémre. Egy ideig hagytam, és vissza csókoltam, de aztán amikor már a felsőm alatt kotorászott rászóltam.- Tom!! Mindjárt dél!! Kelnünk kell, és Főzni!!- löktem le magamról.

- Oké!!- adta meg magát, majd lementünk és nekifogtunk a spagetti készítésnek… azaz én csak segítettem, mert Tom irányított. Nagyon jól szórakoztunk. Amikor a szósznak vágtuk fel a hagymát, azt mondta nem csinálom jól. Még most is érzem, ahogy a keze rákulcsolódott az enyémre, az álla a vállamra nehezedett, és a fülembe szuszogva irányított, és mondta mit csináljak. Kirázott tőle a hideg, de nagyon jó érzés volt. Amikor befejeztük a hagyma aprítást, beletettük a serpenyőbe, és szembe fordultam vele. Szenvedélyesen megcsókolt, és a keze lecsúszott a fenekemre. Nagyon jól éreztem magam, és ő csókolt a legjobban. Már szinte szénné éget a hagyma, amikor észbe kaptunk, és gyorsan mentettük ami menthető. Megcsináltuk még a többit amit kellett, és pont időben fejeztük be. Amikor készlettünk, meg akart csókolni, és én is akartam, de pont akkor hallottuk hogy csukódik az ajtó, így gyorsan megterítettünk, és rendet raktunk a konyhába, hogy ha bejönnek a konyhába a többiek, ne lássák, hogy milyen rendetlenség van.

- Hm… nagyon jó illatok vannak!!- jött be szimatolva Simone és anya.

- Igyekesztünk!!- mondtam, és nekidőltem Tomnak.

- De várjuk ki a végét!!- kacsintott rám Tom, majd átfogta a derekam. Anyuék csak mosolyogtak.

- Ehetünk már?? Nagyon éhes lettem ezekre az illatokra!!- jött be Andrew.

- Persze, csak várjuk meg Gordont, mindjárt jön csak beáll a kocsival!!- nézett ránk Anya.

- És Bill??- szólaltam meg én is.

- Engem kerestek??- lépett be hirtelen Bill Gordonnal együtt az ajtón.

- Akkor mindenki itt van!! Gyerünk enni!!- terelt be minket Andrew az étkezőbe. Be is mentünk, mindenki elfoglalta a helyét.

- Hát… Akkor jó étvágyat, reméljük jót főztünk!!- nézett rám Tom, én csak mosolyogtam, majd nekikezdtünk enni. Nagyon finom lett, de valami még hiányzott ahhoz, hogy teljes legyen az ebéd.

- Várjatok, ez így nem jó!! Ide még kell valami!!- állt fel Gordon, majd eltűnt a konyhában. Nagyon meg voltam ijedve, nem tudtam hogy mit hagyhattunk ki belőle. Pár perc múlva egy üveg pezsgővel, és fényképezőgéppel tért vissza. Hozott poharakat is. majd kitöltötte a pezsgőket, és koccintás után lefényképezett minket Tommal. Még ma is meg van az a kép, csak tudnám hová tettem… na mindegy, ha megtalálom, majd megmutatom!! Nagyon boldog voltam, és az ebéd végére mindenki az lett, de szerintem tett róla az a két üveg pezsgő is amit megittunk. Az ebéd végeztével, azt mondták, hogy aki főz, az mosogat, így mi ketten bevonultunk a konyhába, és nekifogtunk mosogatni. De nem volt valami egyszerű, mert Tom nem igazán hagyott.

- Tom!! Mosogassunk el!!

- Mosogass, én meg nézlek!!

- Segíts!!

- Nem azt teszem??- mondta miközben a nyakamat puszilgatta.

- Nem!! Te hátráltatsz!!

- Akkor abba hagyom!!- és mint egy sértődött kisfiú arrébb állt. Gyorsan befejeztem a mosogatást, ha már nem segített. Kivonultam volna a konyhából, miután minden a helyén volt, ha engedett volna.

- Tom!!

- Mi van?? Csak megérdemlek ennyit, egy ilyen finom ebéd után…

- Megérdemelnéd, ha segítettél volna mosogatni, de nem segítettél, szóval hagyj békén!!- szabadultam ki a kezei közül, és mentem be a nappaliba a többiekhez, és pár perccel utánam jött Tom is. a kis csapat a Tv előtt ült, és valami sorozatot néztek és közben beszélgettek. Az idő gyönyörű volt, a nap sütött, és a madarak csakúgy csiperegtek az ágakon. Kedvem támadt fürdőbe menni, de aztán letettem róla, mivel a fiú már "híresek" és nem lehet hogy megint lefényképezzenek minket… leültünk mi is Tv-zni, aztán nem soká kopogtattak. Bill pattant ajtót nyitni. Két másik sráccal, azaz Gustavval és Georgal tért vissza.

- Jó napot!!- köszöntek illedelmesen.

- Sziasztok!!- köszöntek anyuék.

- Hali!!- köszöntem én is. először meglepetten köszöntek nekem vissza.

- Emili??- hüledezett Georg. Erre a kérdésére szúrósan néztem a fiúkra.

- Én lennék!!- mosolyogtam.

- De rég látunk!!- mondta Gustav, és jó alaposan magához szorított.

- Az biztos!!- mosolygott Georg, és ő is megölelt.

- De mesélj, mi van veled!! Biztosan sok minden történt veled!!- ültek le a fiúk a kanapéra, mert addig a szülők kimentek.

- Hát…- kezdtem volna bele, de egy ismerős képet láttam meg a kezében.- Az mi??- mutattam rá.

- Ja igen, el is felejtettük, e miatt jöttünk!!- nyomta a kezembe az újságot. Bill és Tom mögém álltak, és így néztük. A képen én voltam, amint szinte kisírt szemmel fogom a két srác kezét, és boldogan sétálgatok. Ez állt a cikkben: Egy rajongó?? Netalán egy barátnő?? Nem tudni, de a Tokio hotel híres ikerpárja számára nem lehet közömbös ez a lány. Talán…Tom még is felhagy a csajozós életével, és Bill is megtalálta a nagy szerelmet ebben a lányban??Ajaj, vajon nem lesz gond, hogy mindkét ikernek ugyanaz a csaj kell?? De amint a képen látni, dúl a szerelem, és mind hárman boldogok. Vajon meddig marad ez így?? És Tom meddig bír majd hűséges maradni?? Szegény rajongók…

- Ez… Ez…- dadogott Tom.- Vége az imigemnek!! Ha azt hiszik barátnőnk van, akkor… a rajongók…

- Állj már le!!- szólította le Georg. Én csak meredtem a cikkre, és hallgattam Tomot. Úgy éreztem, ezzel az egy kis húzásommal tönkre tettem a karrierjét az imigét, és… szinte mindenét. Bill is csak a képet nézte, és a cikket próbálta értelmezni.

- Itt nagy baj lesz!!- mondta végül. Én rá meredtem, ő meg a szemembe nézett. Aggódás tükröződött a szeméből. De nem tudtam hogy azért, hogy a karrierjének lesz e vége, vagy hogy mit kap majd Davidtől, vagy… talán egy kicsit miattam aggódik.

- Hát nem ezt mondom??- csattant fel Tom.

- Állj már le!! Te csak magadra tudsz gondolni??- szólt rá Gustav.

- Miért?? Ebből kinek lesz a legnagyobb baja?? Ne…

- Emilinek!!- mondta Bill, Tom szavába vágva. Mindenki rá meredt.

- Mi baja lenne neki ebből??- kérdezte fintorogva.

- Emlékszel mi történt azzal a lánnyal, azzal az…

- Annal??- kérdezte, vagyis mondta Gustav. Tom csak bólintott, és nem is kellett többet mondania, rájött. Annak megfogta a fenekét, és letaperolta. Igaz nekem csak a kezemet fogták meg, de mindketten, és nem tudtuk hogy mi lehet majd ebből…