Storym!!

Ha érdekel olvasd el!! A story jelmondata: Akármerre visz a sors, soha se feledd el, hogy valaki vár, és emlékszik rád. Jó olvasást!!

Utolsó kommentek

  • Kata(Kethrin): nagyon szép lett az egész story Kei csak gratulálni tudok hozzá további jo story irás pusz (2008.05.04. 21:20) 31. rész - Az utolsó levél
  • Kei: az nem én vagyok, neten kerestem, mert így képzeltem el emilit, így feltettem!! ha gondoljátok olv... (2008.05.04. 21:11) Halihó!!
  • Nozomi: Az Emili-s képnél a te képed van? V egy másik csajé? Jah,és naon szép lett a befejezés!!!!!! Ügyi ... (2008.05.04. 20:53) Halihó!!
  • Edina: Jajj olyan szép lett a vége...egy kicsit meg is könnyeztem azt az idézetet a végén :) Sajnálom hog... (2008.05.02. 18:44) 31. rész - Az utolsó levél
  • Kei: de van egy másik sztory, ugye tudod?? azt olvashatod, ha tetszik;) (2008.05.02. 12:43) 31. rész - Az utolsó levél
  • Utolsó 20

2008.01.12. 19:09 Kei

19. rész - Pont úgy mint régen...

- Ki az a Peter??- tette fel végül Georg a kérdést, amit mindenki meg akart kérdezni, csak egyszerűen nem tudták hogyan, és ahogy figyeltem az arcokat Tomot érdekelte a legjobban.

- Ő egy nagyon jó barátom!!

- Jártál vele??- bukott ki Tomból végül a kérdés.

- Nem, mert ő homoszexuális!!

- Egy buzival barátkoztál??- de amint kimondta a szája elé is kapta a kezét.

- Igen, és nagyon jó fej volt!!- húztam rajta fel magam, és elfordítottam a fejem.

- Na, nem úgy gondolta!!- próbált vigasztalni Bill, de elég makacs természetem van, így nem ment olyan simán.

- De úgy mondta!!

- Fiúk!!- szólt hátra a sofőr.

- Khm…

- És Emili!!- javította ki a sofőrt anya.

- Megjöttünk!!- mondta ki végre. Leszálltunk a cuccokkal együtt, és bementünk a házba. Simone nyakába ugrottam, amint megláttam.

- Jaj, szia!!- nevetett, majd megölelt. Anyát is, majd jött Gordon és bepakoltuk a cuccokat. Ugyanabba a szobába, amiben múltkor voltunk. Kipakoltunk, és anyu lement trécselni a felnőttekhez, a banda meg bejött hozzám, és persze Kethrin. Kethrin és én letelepedtünk az ágyra, a többiek a földre hasaltak, kivéve Billt, akinek volt annyi esze, és hozott oda egy széket.

- Na mesélj!! Ki is az a Peter??- nézett rám Kethrin.

- De hisz már mondtam!!

- Ja, dióhéjban, de ismersz minket!! A-z-ig mindent tudni akarunk!!- dörzsölgette a kezét Kethrin.

- A szomszédunkba költöztek, és összebarátkoztunk. Aztán kiderült hogy meleg, az anyukájáéknak ez nem tetszett, és elküldték Salzburgba!!- mondtam el tömören.

- Ez aztán a kifejtés!!- nevetett Bill.

- Ez van!! De elég rólam, mi van veletek??- mosolyogtam rá Kethrinre, majd Gustavra.

- Hát…- pirulgatott a drága.

- Eddig én is eljutottam!!- nevettem, majd próbáltam oldani a feszültséget.- Akkor majd négyszemközt!! Na és veletek??- fordultam a négy csendben lévő sráchoz.

- Semmi, mi lenne??- mondta unottan Tom.

- Nem tudom, mondjuk csajok??

- Ott ül melletted!!- mosolygott Gustav. Visszamosolyogtam, majd mentem tovább.

- Ne mondjátok, hogy nektek nincs senki!! Jó képűek vagytok, és ráadásul híresek is!!

- Pont ez a baj!!- állt fel Georg.- Minden lány csak a hírnevünkért szeret minket, nem magunkért!! De gondolom, ezt tudod!!- én csak bólintottam, mert arra célzott, hogy Bill már biztos mondta.

- De nem mindegyik!! Itt van például Kethrin, és persze én is!!

- Igen, te is!!- mondta halkan Tom.

- Mi??- kagylóztam rá.

- Semmi!!- vágta rá gyorsan.

- És azzal a szőke sráccal, azzal az Andreassal mi van??

- Semmi, éldegél, és mi is!!- mondta Bill.

- Ezt hogy érted?? Már nem vagytok jóban??

- De, csak nincs időnk rá, így elhűlt a kapcsolatunk!!

- Az kár, jó fej srácnak tűnt!!

- Az is volt!!- bizonygatta.

- És nem szoktátok ilyenkor felkeresni?? Amikor itthon vagytok??

- Erre nem is gondoltunk!!- kapott a fejéhez Georg.

- Ráadásul itt a szülinapotok is!! Biztosan örülne, ha meghívnátok, mert elvileg a barátotok nem??

- Ha te nem lennél!!- jött oda Bill, majd egy nagy puszit nyomott az arcomra.

- Hát igen!! Na de most nem egózunk, elmegyünk hozzá??

- De hisz még csak most jöttél meg!! Nem vagy fáradt??

- Dehogy vagyok, kicsattanok az egészségtől!!- pattantam fel.

- Megváltoztál!!- jegyezte meg halkan Tom.

- Tudom, de nem bánom!! Jó ez így nem??- guggoltam le mellé, majd rámosolyogtam.

- Nekem jó!!- mosolygott vissza, majd fellökött és elkezdett csikizni.

- Hagyd abba!!

- Dehogy hagyom!! Meg akarom tudni, mennyit erősödtél az utóbbi időben!!- nevetett, majd tovább csikizett. A többiek is nevettek.

- Ebből én sem maradok ki!!- és Bill is rám vetette magát.

- Pont úgy, mint régen igaz??- nyögdécseltem ki ezt az egy mondatot.

- Pont úgy!!- mondták egyszerre a fiúk, és nevetve csikiztek tovább. Nagyon jól éreztem magam. Olyanok voltunk, mint három kisiskolás. A többiek nyilván hülyének néztek minket, aztán végre az egyiknek megjött az esze, és rászólt a fiúkra.

- Hagyjátok abba, és menjünk Andreashoz!!- kelt a védelmemre Georg.

- Jaja, mehetnénk!!- próbáltam lelökni magamról őket, de ahhoz képest, hogy milyen vékonynak tűnnek, nehéz őket ledobni magamról.

- Jól van!! Mehetünk, de még nincs vége!!- szálltak le rólunk, majd Tom felsegített és elindultunk a rég látott baráthoz.

- Mikor láttátok utoljára??- kérdeztem tőlük, már az utcán.

- A turné előtt valahogy!!- gondolkodott Bill.

- Akkor itt az ideje meglátogatni!!- álltunk meg a házuk előtt. Szépen felsorakoztunk, egymás mellett. Bill keze megindult a csengő felé, de aztán még is visszahúzta. Aztán Tom keze kicsit határozottabban, már majdnem megnyomta, de végül még sem.- De nyámnyilák vagytok!!- mondtam nekik, és megnyomtam a csengőt. Nem sokkal később egy szőke helyes srác nyitott ajtót, azaz Andreas.

- Hello, hát ti??- nézett végig rajtunk.

- Eljöttünk meglátogatni!!- szólaltam meg.

- Nem jöttök be??- nyitott ajtót. Szépen bementünk, majd leültünk a kanapéra.

- Mi van veled??- kérdeztem a csendet megtörve.

- El vagyok!!

- Rég beszéltünk!!- bólogatott Tom is.

- Valakik nagyon elfoglaltak voltak!!- mondta gúnyosan Andreas.

- Most mi bajod van??- kérdezett vissza.

- Akárhány évig, én voltam az, akivel mindent megbeszéltetek, aztán bejött a banda biznisz, és hirtelen egyik napról a másikra elfelejtettetek!!

- De mi nem…- próbálkozott menteni a menthetőt Bill.

- Semmi de, most is, gondolom, ha nem lenne itt Emili el sem jöttök!!

- De mi…- szólt megint Bill.

- Neki köszönhetem, hogy eljöttetek igaz??

- De…

- Mi van Bill?? Fáj az igazság??

- Azt istenért!! Hagyd már, hogy végig mondja!!- szállt tesója védelmére Tom.

- Mond!!- ült vissza a helyére, és hallgatott.

- Mi nem felejtettünk el, csak nem volt időnk!! Egyébként meg te sem kerestél minket!! Egy hívást sem kaptunk tőled!! A másik meg, igen Emili ötlete volt hogy jöjjünk el, és?? Itt vagyunk nem??- kiabált Bill, majd kifújta magát, felállt és…- Megyek, szívok egy kis friss levegőt!!- majd ki is ment. Csönd telepedett a szobára, amit egy jó tíz perc múlva Andreas tört meg.

- Bocsi, tényleg nem hívtalak titeket, de azt hittem elfelejtettetek!! Ne haragudjatok, és köszönöm Emili!!- adott egy puszit, majd…- Megyek, beszélek Billel!!- és ki is ment utána.

- Ez kemény volt!!- jegyeztem meg csendesen.

- Az!!- majd csöndben vártuk meg, mi történt Billék között. Nem tudom mit beszéltek, de az eredmény azt sugallta, hogy minden rendben. Röhögve jöttek vissza, majd Tommal együtt kezet fogtak, mert volt valami titkos hármas kézfogásuk. Majd mosolyogva fordultak felénk.

- Akkor ezzel megvolnánk!!- csapott a combomra Georg, enyhén szólva erősen.

- Igen, meg!!- nyöszörögtem.

- Csak nem fájt!!- húzta fel a szemöldökét.- Tom is ilyet szokott kapni, csak a hátára!!

- Drága Georg, én nem Tom vagyok!!- fogtam meg a még mindig a combomon pihenő kezét, és átraktam az övére.

- Bocsi!!

- Semmi!!- mosolyogtam rá.

- Nincs kedvetek elmenni fagyizni?? Én állom!!- mosolygott Kethrin.

- Kis protekciós!!- puszilta meg Gustav.

- Benne vagyok!!- mondtam egyszerre az ikrekkel.

- Én is!!- állt fel Georg.

- Akkor úgy látszik nekem is benne, kell lennem!!- mondta megadóan Andreas.

- Mint ha nem akarnál jönni!!- nézett rá gyanakvóan Tom.

- Hát…- játszotta magát.

- Ne izélj már!! Indulás!!- ragadtam karon, majd nevetve kimentünk a házból, és célba vettük Kethrinék fagyizóját. Bementünk, és leültünk, de előtte még illedelmesen köszöntünk az apukájának. Mindenki kikérte a maga fagyiját, és mivel én ilyen "kedves" vendég voltam, ahogy az apukája mondta még plusz öntetet is, kaptam.- Ez nagyon finom!!- mondtam, miután sikeresen betermeltem az egész fagyit.

- Örülök hogy ízlett!!- mosolygott kedvesen a pult mögül az apukája.

- De a sütik a legjobbak!!- bizonygatta teli szájjal Tom.

- Tudom, azt már kóstoltam!!

- Én inkább a tulaj lányára szavazok!!- mosolygott Gustav, amire Kethrin el is pirult, majd megcsókolták egymást, de az apukájuk közbe szólt:

- Khm… ez egy fagyizó!!- majd hátrament. Mi csak nevettünk.

- De ha egyszer így van!!- súgta oda Gustav nekünk. Mi csak nevettünk. Öröm volt nézni, milyen jól el vannak. Nem néztem volna ki Gustavból, hogy ilyen romantikus egy alkat.

- Na és most??- tette fel a kérdést Bill. Mindenki mélyen hallgatott.

- Azért ne tolongjatok!!- viccelődött Georg.

- Nem is lakom itt, de nekem kell állandóan tanácsokat adni??

- Miért, mi az ötleted??- vetődött rám minden szempár.

- Hát igazából…- kerteltem, de úgy látszott félre értették.

- Semmi igaz?? Na mindegy, nem haragszunk!! Valaki??- kérdezősködött tovább Andreas.

- Ki mondta, hogy nincs ötletem??

- Miért van??- lepődött meg.

- Van!!

- És azt megosztod velünk is??- kérdezte Bill.

- Menjünk uszodába!! Már úgy is régen voltam!!

- Én nem szeretem az uszodákat!!- tiltakozott Kethrin.

- Na!! Légyszi!! Én viszont imádom őket!!

- Na!!- próbálta rábeszélni Gustav. Nem mondom, nagyobb sikere volt, mint nekem, és még jobb taktikát is választott, azok a szemek…

- Nem bánom, benne vagyok!!

- Oké, akkor irány haza, mindenki felkapja a fürdőruháját, és az uszoda előtt találkozunk!!- utasított Georg. Nevetve szalutáltunk neki, és mindenki elindult haza, fürdőruhát venni…

Folyt. Köv...

12 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://storym.blog.hu/api/trackback/id/tr98294846

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kádi 2008.01.12. 19:24:42

Jajjj te! El se tudom mondani mennyire jó lett.....! Ugye nagyon hamar megírod a folytatást??? :)

Kei 2008.01.12. 19:30:10

persze, jövőhét hétvégén!!

Noncsy 2008.01.13. 12:00:23

Ugye ma is lessz új rész???Lécciiiiiiiiiiiiiiii!!!!

Zyt@ 2008.01.13. 14:57:52

naon-naon-naon-... ügyi vagy :) és naon jó lett a rész :)

Kei 2008.01.13. 16:13:06

köszönöm, de nem tudok semmi biztatót mondani!! nincs ötletem, meg eddig még időm sem volt rá!! bocsi
de igyekeszem

Lily 2008.01.14. 20:53:10

Naggyon naggyon kimondhatatlanul jó a sztoryd!Így tovább!Grat!(K)(L)

Gitty · http://www.tokiolife.try.hu 2008.01.18. 16:14:57

ó, máj gát! xD naon szupii lett a story összes eddigi része, és ez is!!!!!! kíváncsian várom/várjuk a kövi részeket!! :D csak így tovább!! puszííí

Gitty · http://www.tokiolife.try.hu 2008.01.18. 16:18:53

ó, máj gát! xD naon szupii lett a story összes eddigi része, és ez is!!!!!! kíváncsian várom/várjuk a kövi részeket!! :D csak így tovább!! puszííí

Kei 2008.01.18. 18:38:54

majd esetleg holnap skacok!! ma foglalt vagyokxD

Noncsy 2008.01.19. 13:56:02

Akkor ma lessz új rész?
süti beállítások módosítása