- Nagyi!! Ez a spagetti isteni!!

- Köszönöm, volt kitől tanulnom!!

- Kitől??

- Hát ez egy régi barátomhoz kapcsolódik…

- A régről jut eszembe, folytatod a sztorit??

- Persze, hol is tartottam??

- Hogy a Georg, meg a Gustav is rád vetették magukat, és így csikiztek!!

- Jaj, már emlékszem!! Szóval:

"- Elég lesz, fiúk!!- de nem igazán hallgattak rám. Még vagy háromszor-négyszer rájuk szóltam, de elengedték a fülük mellett. Még próbálkoztam egy párszor, és amikor már a röhögéstől elkezdtem köhögni észhez tértek, és abba hagyták.- Na végre!!- álltam fel, és megigazítottam a ruhámat.

- Miért?? Nem volt jó??- mosolygott, vagyis inkább vigyorgott Tom.

- Akár hiszed, akár nem, NEM!!- engedtem le a hajamat is, majd újból összekötöttem, mert ahogy az állt… elmehettem volna dzsungel harcosnak. Majd visszaültem.

- És meddig maradtok??- tette fel a kérdést Gustav.

- Remélem sokáig!!- válaszolt helyettem Bill.

- Vasárnap megyek haza, mert lassan itt az évvége, és most ballagok!!

- Meghívsz a ballagásodra??- nézett könyörgően Bill.

- Persze!!

- Minket is??- néztek rám Georgék. Én csak bólintottam.

- Mikor is lesz a ballagás??- ez egy elég fontos kérdés volt, mivel nem tudhatták hogy koncert vagy egyebek lesz-e.

- Majd Június elején!!- erre nagy szomorú arcokat vágtak.- Mi a baj??

- Akkor kezdődik meg az első turnénk!!- lógatta az orrát Bill.

- Értem!!- szomorodtam el én is. De rossz volt látni, hogy ennyire kihat rájuk ez az egész. Fel akartam valamivel dobni őket.- Se baj!! Majd kaptok egy-egy képet, és minden rendben lesz!!- mosolyogtam rájuk.

- Jó!!- egy cseppet sem javított a hangulaton, de próbálkozni lehet.

- Váltsunk témát, mert nem tetszik nekem ez a búskomor hangulat. Várjátok már a koncertet?? Biztosan jó lesz!!

- Igaz, ez lesz az első koncertünk!!- szólalt meg végre Tom is.

- Hogy-hogy az első?? Eddig is voltak koncertjeitek nem??

- Igen, de azokon Devilish-ként léptünk fel. Most, mi vagyunk a…- fejezte be Bill, majd egyszerre folytatták:

- Tokio Hotel!!- pacsiztak le egymással, és elröhögték magukat. Végre jó volt a hangulat, vagyis jobb. Még sokáig beszélgettünk volna, ha nem kezd el besötétedni.

- Nekem mennem kell!!- állt fel Gustav.

- Azt hiszem nekem is!!- csatlakozott hozzá Georg.

- Hát, örülök, hogy megismerhettelek titeket!!- öleltem meg őket, és adtam egy-egy puszit. Georg még a fülembe súgta:

- Nagyon csinos vagy!!- erre még egy puszit nyomtam az arcára. A többiek furán néztek ránk, de nem szóltak semmit. Elköszöntek, és hazamentek gondolom. Mi is bementünk a házba. Bill már akkor is kíváncsi természetű volt, így rögtön kérdőre vont:

- Mit súgott a füledbe Georg??- erre úgy véltem Tom is kíváncsi, mert ő is odajött mellénk.

- Azt hogy csinos vagyok!!

- Ezért kapott puszit??- csodálkozott Tom.

- Igen!!

- Én is mondtam neked, még sem kaptam puszit!!- vonta fel a szemöldökét Bill. Én csak elnevettem magam, majd egy jó nagy puszit nyomtam az arcára.- Na azért!!

- Na elég a nyalakodásból!! Menjünk már befelé!!- nyitotta az ajtót Tom és bementünk. Anyuék a kanapén ültek, és látszott anyun, hogy megfogadta a tanácsom. Kibékült Gordonnal, és vígan beszélgettek valami régi sztoriról.

- Mi olyan vicces??- ült le az egyik fotelba Tom.

- Emlékszel kisfiam, amikor kicsi korodban volt egy egered??- erre felkaptam a fejem. Kicsi korában?? Akkor már nincs meg neki??

- Igen!! És??- mondta flegmán.

- Emlékszel, amikor kimostam azt az egeret?? Szegény annyira sírt, hogy nem tudja, hol van!!- nevetett Simone.

- Anya!! Ne égess már!!- förmedt rá Tom.

- Azóta eldugta a szekrénye legmélyére, és így mindig tudja, hol van!!- hú, fellélegeztem, amikor ezt meghallottam, de csak diszkréten. Nem akartam hogy észrevegyék.

- Éhes vagyok!!- váltott témát Tom. Biztosan nem esett jól neki, hogy rajta nevetnek.

- Akkor vacsorázzunk, ha mindenki éhes!!- állt fel Gordon.

- Rendben!!- jött az egyhangú válasz, és bevonultunk az étkezőbe. Simone ismét kitett magáért, sőt még desszert is volt.

- Ez isteni!!- dicsértem meg.

- Örülök, hogy ízlik!! Tessék vegyél még, mert a fiúk megeszik mindet!!- szólt rá a fiaira, akik, legalább is Tom már vagy tizedszerre nyúl a tányérba.

- De ha egyszer ilyen finom!!- állt ki testvére mellett Bill, és szintén kivett egyet. Simone csak mosolygott.

- Tessék, vegyél még!!- kínálta nekünk Gordon.

- Nem kérek többet köszönöm!!- mondtam udvariasan, de anya még vett belőle.

- Nem hizlal, bár neked igazán nem kell vigyázni az alakodra!!- mondta kedvesen anya.

- Tényleg nem kérek többet!!- bizonygattam.

- Ha nem hát nem!!- tette le a tálat Gordon.

- Akkor ezennel megeszem a részed!!- vigyorgott Tom és kivett még két sütit. Nagy mázlija van neki is és Billnek is, mert nem látszott meg rajtuk, de egy tepsi sütit fejenként biztos benyomtak. A vacsora végeztével, anyuék még leültek egy kicsit beszélgetni, és úgy döntöttünk, mi is félre vonulunk egy kicsit. Felmentünk az emeletre, és nem tudtunk dönteni kinek a szobájába menjünk, mivel már külön szobában laktak.

- Menjünk az enyémbe!! Még meg van az a szuper játékom!!- mosolygott Tom.

- Amiben mindig vesztettem??

- Igen!!

- Akkor inkább kihagyom!!

- Na, ne már!! Hagyom, hogy nyerj!!- kérlelt.

- Nem kell a könyöradomány!!

- Akkor nem hagyom!!

- Akkor még értelme sincs belekezdeni, mert ti fogtok nyerni, már előre tudom!!

- Akkor csak játszunk egy kicsit, és ha nem tetszik, kiszállsz!!- kérlelt Bill is.

- Nem bánom!!- mentünk be Tom szobájába. Szép szoba volt, enyhe kékes árnyalatú falak, ízléses elrendezés, csak azok a fránya sapkák ne hevertek volna szerteszét. Gyorsan lekapkodta az ágyról őket, és előkotorta a szekrény aljából a játékot. Újból elmagyarázták a szabályokat, de most kivételesen egy újabb szabály is felmerült.

- … és ha egy ilyen mezőre lépsz, válaszolnod kell egy kérdésre, vagy csinálnod kell valamit, amit mi találunk ki!!

- Tényleg?? Ez egy új szabály?? Eddig nem tudtam róla!!

- Én sem!!- mondta halkan Bill.

- Nem, eddig is így volt, csak nélküle játszottunk!!- füllentett Tom. Soha sem tudott jól hazudni, de hát játék és kész.

- Soha sem tudtatok jól hazudni!! De nem bánom!! Ha nem durvultok, benne vagyok!!- mondtam ki a végszót, és elkezdtünk játszani. Szerencsétlenségemre elég sokszor kerültem arra a mezőre, és ők érdekes mód, mindig sikeresen kikerülték. Eleinte még csak kérdezgettek, hogy: kedvenc szín, étel, sztár meg egyebek, de a vége felé, egész belelendültek, vagyis Tom. Épp egy olyan mezőre léptem, amikor Tom feltette azt a kérdést, amire nagyon nem volt kedvem válaszolni:

- Szűz vagy még??

- Erre nem válaszolok!!

- Akkor meg kell tenned valamit!!

- Halljam!!

- Csókolj meg!!

- Akkor inkább válaszolok a kérdésre!!

- Ennyire undorító vagyok??- vágott hülye pofát, de elnevette. Bill is nevetett azon az értelmes arcon.

- Nem dehogy, csak ez más!!

- Hogy-hogy más??- kíváncsiskodott Bill.

- Csak más és kész!!

- Hát jó, de ha egyszer azt mondtad, nem válaszolsz, hanem megteszed, akkor már nincs visszaút!!- hajolt közelebb.

- Legyen!!- adtam be a derekam, és Bill fürkésző szeme láttára megcsókoltam a bátyját. Most tényleg jobb volt a csók. Teljesen más, mint az első, vagy a Billé, vagy esetleg a Peteré. Még csókolóztam volna szívesen vele, csak aztán rájöttem, hogy ez csak egy játék. Eltoltam magamtól.

- Ennyire nem tetszett??- ült vissza a helyére vigyorogva. Én csak kiöltöttem rá a nyelvem.

- Kijön??- váltottam témát.

- É…- de Tom belé fojtotta a szót ikrébe.

- Előbb még válaszolnod kell a kérdésre.

- De nem úgy volt, hogy ha nem válaszolok, hanem megteszem, amit kérsz, békén hagysz??

- Attól még válaszolhatsz!!

- De nem akarok!!

- Légyszi??- nézett boci szemekkel. Könyörgően néztem Billre, mivel ő tudta hogy már nem vagyok az.

- Elég lesz Tom!!

- Hát jó!!- adta meg magát. Hálásan néztem Billre.- Már nincs kedvem játszani!!- kezdte el szedegetni a bábukat.

- Akkor mit csináljunk??

- Nézd meg az én szobámat is!!- állt fel Bill.

- Rendben!!- csatlakoztam hozzá.

- Várjatok meg!!- rakta el gyorsan a játékot Tom, és jött utánunk. Átmentünk Bill szobájába. Kinyitotta előttem az ajtót, majd beengedett. Ledöbbentem, amikor beléptem. Gyönyörű szoba volt. Teljesen eltérő, mint Tom-é. A falak halvány őszibarack színűek, ízléses berendezések, igaz volt egy-két ruha szétdobálva, de attól ez esetben eltekintettem. A falakon ruha tervek, képek, poszterek. A polcokon kis dísztárgyak, kiegészítők. Az íróasztalon meg szanaszét dobált papírok.

- Ezeket te készítetted??- léptem közelebb a falakon lévő rajzokhoz.

- Igen, szabadidőmben ezekkel foglalatoskodtam!!- mindet alaposan szemügyre vettem, és voltak köztük egész csinos darabok is.

- Nagyon ügyes vagy!!- majd tovább haladtam az íróasztala felé. A papírokon dalszövegek voltak.

- Azokat én írtam!!- lépett mellém.

- És én meg segítettem dallamot írni rá!!- állt oda Tom is.

- Játszotok nekem valamit??- mosolyogtam bájosan.

- Nem soká itt a koncert, majd akkor látsz minket!!- tiltakozott Tom.

- Légyszi??- fordultam felé.

- Én benne vagyok!!- vágta rá Bill. Tom egy mérges pillantást vetett öccsére, de végül beleegyezett és áthozta a gitárját.

- Mit szeretnél hallani??- helyeztük kényelembe magunkat a földön.

- Nem ismerem a számaitokat!! Valami szépet!!- nagy gondolkodó arcot vágtak, majd egymásra néztek és belekezdett Tom valamibe, és később Bill is csatlakozott. Nagyon jók voltak együtt. Ahogy Tom figyeli a kezét, és játszik. Bill csukott szemmel énekelt, teljes átéléssel. Hirtelen olyan érzésem támadt, mint ha nem is a földön lennék, mint ha egy másik dimenzióba repítettek volna, ahol nincsen fájdalom, hiány, csak temérdeknyi szeretet…