Egészen addig, amíg ki nem jött anyu, hogy hívta Simone.

- Fiúk, anyukátok hívott, ideje mennetek!!- szólt ki.

- Máris megyünk!!- kiáltott oda neki Bill. Anyu becsukta az ajtót, mi pedig elindultunk a kapu felé. Megálltunk, majd elköszöntünk egymástól:

- Hát akkor, sziasztok!!

- Szia!!- puszilt meg Bill.

- Szia!!- mondta Tom is, majd elindultak hazafelé. Tom igazán furcsa. Egyik pillanatban, tök jóban vagyunk, másikszor pedig hozzám sem ér. De viszont a csók az tetszett neki, mármint ő hozta fel. Nem értem én a fiúkat. Bementem a házba anyuhoz.

- Nah kicsim?? Ki játszottátok magatokat??

- Igen!!- mondtam leverten.

- Mi a baj?? Nem érzed jól magad??- tette a homlokomra a kezét.

- Nem, jól vagyok!!

- Hát akkor??

- Nem értem én a férfiakat anya!!- elnevette magát.

- Hogy-hogy nem érted??

- Olyan furcsák. Tom az egyik pillanatban szeret, a másikban hozzám sem ér. Nagyon fura.

- A fiúk ilyenek. Nah és?? Mi jót csináltatok egész délután??- kíváncsiskodott, hátha meg tudja mi is az igazi bajom.

- amikor megjöttek a szobámban bekapcsoltuk a TV-t, és mesét néztünk, majd Tom meg akart csókolni, aztán meg Bill is.

- Igazán??- nézett mosolyogva anya.

- Igen, aztán meg ott veszekedtek, hogy ki csókoljon meg először!!- újságoltam büszkén.

- És végül megcsókoltak??

- Igen, először Tom aztán Bill. Hát meg kell, mondjam, Tom igazán rosszul csókolt. Bill már kicsit jobb volt, de én nem akarok többet csókolózni. Fújj!!- fintorodtam újból el. Anyu csak nevetett ezeken.

- Fogod te még ezt másképp is gondolni!!- mosolygott rám anya.

- Dehogy fogom!! A csókolózás az egy undorító dolog. Ahogy a fiúnak meg a lánynak a szája egymáshoz ér!!- anyu csak nevetett.

- Pedig a csókolózás egy nagyon szép dolog, főleg ha olyannal teszed, akit szeretsz. És akkor nagyon is kellemes.

- De hát én szeretem Tomot is meg Billt is, még sem volt kellemes!!- értetlenkedtem tovább.

- Jajj kincsem!! De nem, úgy ahogy te szereted őket.

- Miért?? Hányféle képpen lehet szeretni?? És egyébként is!! Téged is szeretlek, még sem akarlak megcsókolni!!- anyu csak nevetett.

- De az nem ugyanaz. Ahogy te szeretsz engem, az teljesen más mint ahogy Billéket szereted, és végképp nem szerelem.

- Akkor hogy fogom szeretni azt, akivel kellemes lesz csókolózni?? És mit fogok érezni??- anyu vett egy mélylevegőt, majd mosolyogva mesélt nekem.

- Honnan fogod tudni, hogy szerelmes vagy??- én csak bólogattam.- Akkor leszel szerelmes, ha egy fiúval kellemes lesz a csókolózás. Ha hozzád ér beleborzongsz.

- Mint amikor hozzá ér a kezemhez a jég??- próbáltam elképzelni a dolgot.

- Igen!! És ha csak rád néz, már elpirulsz!! Ha beszélsz vele, a kicsi szíved…- tette oda a kezét a szívemhez.- Gyorsabban ver, és alig várod, hogy következőleg meglásd, megérintsd, megcsókold!!- teljes átéléssel mesélte nekem ezeket, a dolgokat. Olyan jó volt hallgatni, csak az volt a baj, hogy ez a nap nagyon kifárasztott, és belealudtam a közepébe. Nem tudom mi történt ezután, csak arra keltem, hogy a kakaó finom illata üti meg az orromat. Kinyitottam a szemem, és az ágyamban feküdtem. A kakaó ott volt az éjjeli szekrényemen. Felültem, és gyorsan megittam. Kiszálltam az ágyból, és kivittem a bögrét. Anyu már a konyhában szorgoskodott.

- Jó reggelt!!- köszöntöttem, és letettem a bögrét az asztalra.

- Neked is!! Jót aludtál??- mosolygott rám.

- Igen, és bocsánat, hogy elaludtam miközben beszéltél!!

- Semmi baj!! Hosszú nap volt a tegnapi!!

- Az biztos!!- vettem mély levegőt. Anyu csak mosolygott, majd elém rakott egy tányér tojásrántottát.

- Remélem éhes vagy, mert tegnap este nem ettél semmit.

- Mint a farkas!!- szemeztem a rántottámmal.

- Akkor egyél!!- adott a kezembe egy villát, és leült velem szembe. Én gyorsan el is fogyasztottam azt a tányér rántottát, és hátradőltem a székben.

- Köszönöm szépen!!

- Nincs mit!! Nah és?? Megbékéltél már a csókolózással??- kérdezte vigyorogva.

- Meg!! És Bill vagy Tom lesz az, akibe majd szerelmes leszek.

- Tényleg??Honnan tudod??

- Mert Billel jó volt csókolózni, Tom meg megsimogatta az arcomat és majdnem belepirultam.

- Értem!!- mosolygott Anya, majd elpakolta a cuccot, és felküldött felöltözni. Felöltöztem, majd lementem hozzá. Nem tudtam, mit csináljak, mert Liza még suliban, a fiúk nem tudom hol. Jobb ötletem nem támadt, így megkérdeztem anyut, mit tudok segíteni.

- Semmit kincsem!! De van kedved sütit sütni??- melyik gyereknek ne lenne kedve, tésztát gyúrni, és krémeket kóstolgatni?? Én sem vagyok kivétel. Hozzá fogtunk elkészíteni a kedvenc sütimet, azaz: Grízes mézes. Anyu előpakolta a dolgokat, és utasítgatott, hogy mit hogy csináljak. A tésztát is én nyújthattam ki, és csupa liszt lettem, amikor megszórtuk vele, hogy ne ragadjon a nyújtóra. Beraktuk a sütőbe, és készítettük a krémet. Nagyon finom lett, a végén úgy kellett rám szólni, hogy ne egyem meg az összest, mert akkor mi marad a sütire. A lap kész lett, és ráraktuk a krémet, majd a csoki öntetet. A tálakat kinyaltam. Ez volt a legjobb része. El is telt az idő, és ebéd lett. Megebédeltünk, és alig vártam, hogy megkóstolhassam a sütinket.

- Anyu!! Siess már!!- sürgettem, amikor vágott nekem egy kicsit a széléből.

- Jól van, itt van!! Tessék!!- rakta elém. Egy pillanatot sem vártam, rögtön meg is kóstoltam.

- Ez nagyon finom lett!! Ügyesek vagyunk!!- dicsértem meg magunkat.

- Nem akarsz ebből vinni a fiúknak?? És Lizának??

- Lizának??- gondolkodtam el.

- Min gondolkodsz?? Mi van Lizával??

- Tom tiszta féltékeny lett, amikor megmondtam neki, hogy Liza egy barátnőm.

- Tényleg?? És semmi sejtésed sincs, hogy miért??- én csak ingattam a fejem.

- Miért, te talán tudod??

- Hát… lehet, hogy csak féltékeny, hogy találtál rajtuk kívül barátot.

- Akkor viszont nagyon önző!!- vágtam mérges arcot.

- De azért ne haragudj rá, őt is meg lehet érteni!!- védte meg anya.

- Nem haragszom!!- mosolyogtam rá.- még örülök is neki!!

- Igazán??- nézett nagyot.

- Igen, mert így érzem, hogy szeret.

- Igen??- megdöbbentette, hogy miket mondok.

- Igen!!- mosolyogtam vissza.

- Én ezt nem értem!!

- Pedig egyszerű!!

- Igazán??

- Igen!! Az ember akkor féltékeny, ha szeret valakit, és fél hogy elveszíti!!- okítottam anyut. Ő csak mosolygott.

- Már értem!! Nagyon okos vagy kislányom!!- puszilta meg a homlokom. Én is mosolyogtam.- Akkor viszel a fiúknak vagy Lizának??

- Igen, megvárom, míg eljön Liza a házival, aztán ha elment elmegyek Billékhez!!- soroltam fel a teendőimet.

- Rendben, akkor addig segíthetsz nekem rendet tenni!!

- Muszáj??- nem szeretek takarítani.

- Vendéget nem illik így fogadni!!- mutatott a konyha pultra.

- Rendben!!- és hozzáfogtunk. Szerencsére alig kezdtünk hozzá jött Liza. Csöngetett én meg nagy boldogan nyitottam az ajtót. Felszabadultam a takarítás elől.

- Szia!!- ugrottam a nyakába.

- Szia!!

- Gyere be!!- ő be is jött, köszönt anyunak, majd felmentünk a szobámba. Anyu még egy picit mérgelődött, de én nagyon örültem, hogy Liza ilyen jól tud időzíteni. Mivel ez volt az utolsó nap, nem sokat kellett tanulni, szinte alig adtak fel házit.

- És ezen kívül volt valami érdekes a suliban??- dobtam be a könyvemet a sarokba.

- Nem, semmi!! Szerencséd volt, mert Környezetből a tanár néni téged akart feleltetni!!

- Ma úgy látszik ez a szerencse napom!!- vigyorogtam, mint egy vadalma.

- Lehet!!- mosolygott ő is, majd még beszélgettünk egy kicsit, és anyu hozott fel sütit. Lizának nagyon ízlett, így a félt tányért ő ette meg. Aztán hívta az anyukája, hogy ideje mennie.

- Akkor én megyek is!!- lépett ki a bejárati ajtón

- Rendben, és akkor holnap is átjössz??

- Ha nem zavarok!!- nézett anyura.

- Dehogy zavarsz!!- mosolygott rá anya, majd Liza elment. Anyu összekészített egy kis csomagot, amit Toméknak viszek. Azt mondta, ő is eljön. Régen találkozott már Simonéval és már amúgy is kezd sötétedni. Felvettem a kabátomat, és elindultunk hozzájuk. Nagyon izgatott voltam, hogy-hogy fog nekik ízleni a süti. A házuk előtt megálltunk, és becsöngettünk. Simone nyitott ajtót.

- Sziasztok!! De rég láttalak titeket!!- ölelgetett meg, majd anyut is.

- Az biztos!!- helyeselt anyu.

- Gyertek beljebb!!- invitált. A ház semmit sem változott. Még a bútorok is ugyan azok voltak. Úgy látszik nem vittek el semmit.

- Ezt nektek hoztuk!!- nyomtam a kezébe a tányért.

- Mi csináltuk!!- mondta anya büszkén.

- Nagyon ügyesek vagytok!! Bárcsak a fiúk is segítenének nekem a konyhában!!

- De a takarítás és a rendrakás nálunk sem megy!!- mondta anya. Én csak, mint aki behúzta fülét farkát álltam anya mellett.

- Az a fiúknak sem az erősségük. Nah jó, talán még Tom az rendesebb, de Bill az rengeteget szöszmötöl.

- Mi van velem??- lépett ki a szobájából Bill.

- Semmi, csak Emiliék hoztak sütit!!

- Süti!!- jelent meg a másik ajtóban Tom.

- Gertek le, és köszöntsétek a vendégeket, utána kaptok sütit!!- nem is kellett kétszer mondani, már jöttek is le. Addig Simone kivitte a tányért a konyhába.

- Csókolom, szia Emili!!- köszönt Bill.

- Sziasztok!!- köszöntünk anyuval, mert pont akkor ért oda Tom is.

- Itt is van!!- hozta a tányéron a sütiket Simone. A fiúk rögtön meg is támadták.

- Ez nagyon finom!!- hízelgett Bill.

- Igen, tényleg!!- helyeselt Tom.

- Mi csináltuk!!- mondtam büszkén.

- Ezt ide lerakom!!- tette le az asztalra a tányért.- Mi meg ki megyünk egy kicsit beszélgetni a konyhába, rendben??

- Nyugodtan!! Csak a sütit ne vidd!!- biztosította be magát Tom. Anyuék csak nevettek, és kimentek. Miután sikeresen elfogyasztották az utolsó sütit is, leültünk a TV-elé, és kérdezgettem őket, hogy hol van az apukájuk, meg hogy milyen itt…