Nagyjából ennyi volt a válaszom.

- De… de ez meg hogy lehet??

- Most hívott Andrew!!

- Értem, és akkor most Peter hova kerül?? Marad a mamájánál?? Vagy valameik szülő magához veszi?? És ki marad a szomszéd házban?? És… és… Mikor lesz a tárgyalás??- soroltam idegességemben a kérdéseket.

- Nyugodj meg szívem!! A tárgyalás két nap múlva lesz, és akkor majd elválik minden!!

- Értem, és ott lesz Peter is??

- Lehet!! Na menj a többiekhez, ezen meg ne törd a fejed, majd mindent megtudunk!!

- Oké!!- majd elindultam kifelé, de közben ilyen gondolatok jártak a fejemben: "Nyugodjak meg mi?? Két nap?? Mi lesz velem két napig?? Bele fogok halni a kíváncsiságba!!" ezek a gondolatok jártak a fejemben, amikor kiértem a fiúkhoz.

- Mi ez a szomorú arckifejezés??- mondták rögtön, amikor odaértem.

- Semmi!!- erőltettem mosolyt a arcomra, és leültem közéjük.

- Na meglett a fürdőgatyád??- fordult Tom Andreas felé gyanakvó arckifejezéssel.

- Mi??... ja meg-meg!!- válaszolta zavartan.

- Akkor jó!!- és beszélgettek tovább, valami fiús dologról, amiben Kethrin tiszta laikusnak érezte magát, meg persze én is. így inkább félrehívtam.

- Kethrin, nem megyünk egy kicsit be??

- De, mehetünk!!- adott egy puszit, az éppen hevesen magyarázó Gustavnak, és bementünk.- Jaj, de jó hogy bejöttünk!! Értettél valamit abból amit magyaráztak??

- Nem sokat, de ahogy elnéztelek te sem!!- nevettem.

- Hát nem!!- nevetett ő is. ahogy így nevettünk, el is felejtettem Petert, és átfókuszáltam egy abban a pillanatban fontosabb témára.

- Ígértél nekem valamit!!

- Mit??- hagyta abba rögtön a nevetést, és ijedten rám nézett.

- Na, azért ne ijedezz!! Elfelejtettél beszámolni nekem a Gustavval való dolgokról.

- Oh…- lélegzett fel.- Mit akarsz tudni??

- Mindent!! Minden apró szaftos részletet!!- erre csak nevetett, és belefogott a mesélésbe…

- Szóval:- és minden elmondott. Hogy a buli után, egyre sűrűbben hívta Gustav el fagyizni, sétálni, és egyebek. Az első csókuk, pedig… hát igen, ezt aztán nehéz volt belőle kiszedni. Először elmondta az egész sztoryt, de ezt kihagyta belőle. Én meg ugye kíváncsi természet voltam…"

- Voltál??

- Voltam!!

- Mert már nem vagy??

- Nem, miért??

- Á!! Hagyjuk!! Képzeld, tegnap felhívott egy srác!!

- Tényleg?? Ki az?? Ismerem??

- Nem vagy kíváncsi mi??

- Átvertél??

- Nem, ez nem átverés, ez csak egy kis próba volt…

- Olyan vagy, mint…

- … mint az anyám, tudom!! Mondod tovább??

- Persze-persze!! Na szóval:

" Kíváncsi VOLTAM!! És kikérdeztem.

- És a csók??

- Milyen csók??- értetlenkedett piruló arcal.

- Ne játszd a hülyét!!

- Hát…

- Mert tuti csókolóztatok már!! Nem versz át!!

- Oké, csókolóztunk és??

- És??

- És!!

- Milyen volt??

- Hogy-hogy milyen??

- Jaj atyám!! Belőled mindent harapófogóval kell kihúzni??

- Jól van na!! Szóval, mit is akarsz róla pontosan tudni??- húzta még az agyam.

- Jaj!!

- Oké-oké!! Szóval, ez egy elég borongós nyári napon volt!! Elhívott sétálni, de nem vittünk esernyőt, úgy gondoltuk, nem szükséges!! Hát meg is szívtuk!! Már eléggé messzi jártunk a falu másik végében, és akkor kezdett el esni az eső. Egy topban, és sortban voltam, Gustav meg egy rövid nadrágban, és egy pólóban. Elkezdett esni az eső… esni?? Szakadni!! Épp egy padon ültünk!! Gyorsan felálltunk, és elindultunk valami fedett helyet keresni, de már eléggé eláztunk, szóval sokat nem javított a helyzeten. Elkezdtem vacogni!! Nagyon fáztam. Gustav át akart ölelni, de megcsúszott, és elestünk. Nem éreztem fájdalmat, mert Gustavra estem. A szánk fél centire volt egymástól. Zavartan néztünk egymásra, aztán Gustav közelebb hajolt, és megcsókolt. Életem első csókja volt. Nem éppen így képzeltem el, hogy a földön egy srácon feküdve, csurom vizesen, de nagyon jó volt. Aztán elváltak ajkaink, és zavartan pillogtunk egymásra. Aztán Gustav elmosolyodott, és felálltam, és felsegítettem. Mivel már így is vizesek voltunk, na meg piszkosak, elindultunk hazafelé. Megfogtuk egymás kezét, és így mentünk. A házunk előtt megálltunk, és adtunk egymásnak egy szájra puszit, majd én megindultam befelé, ő meg szintén haza, csak másik irányba. Már az ajtóban álltam amikor, megláttam, elsétálni. Meggondoltam magam, és utána szaladtam. Kiáltoztam ő megfordult, neki ugrottam, rá tapasztottam a szám az övére, és megöleltem. Így állhattunk ott vagy egy negyed órát, aztán elengedtük egymást, csak a szájunk ért még mindig össze aztán… anyu kijött szólni, hogy ideje lenne bemennem, meg hideg is van. Abba maradt a csók, mosolyogva néztünk egymásra, és egy "Holnap!!" mondattal elváltunk. Én bementem végre, ő meg haza indult…

- Wáó!! Ez szuper!!

- Aha…- merengett el, de már belebegte a rózsaszín köd.

- Gyere vissza a földre!!

- Itt vagyok!!

- És mi is!!- nevettek a fiúk mögöttünk.

- Mindent halottatok??- kérdezte pirulva Kethrin.

- Mindent!!- vigyorgott Tom, de őt oldalba vágta Bill, és helyette szólt.

- Nem, csak most jöttünk ide!!- Kethrin fújt egy nagyot. Gustav mögé ült, és elkezdte masszírozni. Én csak mosolyogtam rajtuk, majd hirtelen az én hátam mögé is került valaki, és elkezdett masszírozni.

- Ki vagy??- dőltem neki, mert annyira jól csinálta.

- Találd ki!!- hallottam egy Georg hangot a hátam mögül.

- Georg!! Tudtad, hogy van érzéked hozzá??

- nem, ezt általában Gustav szokta csinálni, de ő most el van foglalva így gondoltam  bevetem magam!!- nevetett.

- Nagyon jól csibálod!!- bíztattam még, Tom és Andreas féltékeny arckifejezését látva. Bill csak tétován nézett ide-oda. Valami bántotta, de nem tudtam micsoda.- Georg!! Nézd csak ezt a kettőt??- mutattam a féltékeny párosra.- Elég görcsösnek tűnnek!! Masszírozd meg egy kicsit őket!!

- Oké!!- nevetett, a fiúk meg elég félős pillantásokat vetettek rám, és egymásra is. én nem foglalkoztam velük, inkább Billt vettem célba.

- Mi a baj??- kérdeztem tőle, miután egy kicsit arrébb mentünk.

- Mi lenne??- kérdezte, de nem nézett a szemembe. Már akkor is rosszul hazudott.

- Bill!! Nézz a szemembe!!- de nagyon nem akart a szemembe nézni. Megfogtam az állát, és magam felé fordítottam.- Mi a baj??- kérdeztem, mikor végre már hajlandó volt a szemembe nézni.

- Nem is foglalkozol velem!!

- Ezt meg hogy érted??

- A fürdőben sem nagyon törődtél velem, aztán meg Andreassal mentél vissza a fürdő nacijáért, most meg Kethrinnel foglalkoztál, és Georg masszírozott. Már mindenkivel foglalkoztál kivéve velem, és Gustavval, de Gustav nem is érdekes, mert ott van neki Kethrin, de én??

- Csak nem féltékeny vagy te is??

- Miért ki még??

- Semmi, nem érdekes!!- legyintettem.

- És semmit sem mondasz el!! Azt sem mondtad el miért voltál szomorú amikor kijöttél a házból!!

- Ó!!- jutott eszembe Peter.- Ez hosszú!!

- Látod??- vágta be a durcit, és ment volna vissza a többiekhez, de én vissza rántottam. Sajnos, vagy nem is sajnos?? Ahogy vissza rántottam, rám esett, és nekünk is két centi volt a szánk között. Én csak idegesen pillogtam össze vissza, de Bill megcsókolt. Jobb csók volt, mint még kicsi ként, és teljesen más mint Peteré. Ő csak egy barátom volt, de az-az érdekes, hogy még Tométól is különb volt. Na jó, őt a vágy hajtotta. Ez viszont… nagyon jó volt. Melegség futott át rajtam. Nagyon szerettem Billt, és… már én is gondoltam rá, hogy egyszer megcsókolom, de ezt mindig elhessegettem. Nem voltam belé szerelmes, ő meg szerelem nélkül nem csinált semmit. Akkor meg… hát igen, ez volt az első jele, hogy szerelmes belém!! Vége lett a csóknak, és felnéztünk. Minden szempár minket figyelt. Voltak akik érdekesen néztek minket, egyesek féltékenységgel, volt aki mosolyogva, és volt 6 szempár, akik nem tudtak semmit sem mondani. Hát igen, ők voltak a szüleink, és persze Gordon. Az érdekes pillantásokat Gustavtól, és Georgtól kaptuk, a féltékeny… azt ugye nem kell részletezzem kik voltak, na és a mosolygós!! Kethrin nagyon boldog volt, pedig nem is mondtam neki, hogy valami közöm lenne Billhez ilyen téren. Gyorsan felálltunk, és zavartan pillantgattunk össze-vissza.

- öhm… izé…- dadogtunk ketten. Anyuék nem szóltak semmit, csak kaptunk egy-egy "később beszélünk" pillantást tőlük, és ők ezzel ki is mentek. A többiek, már nehezebb esetek voltak.

- Ez… ez mi volt??- kérdezte nagy mosollyal az arcán Kethrin.

- Ezt én is szeretném tudni!!- motyogták az orruk alá Tomék.

- Öhm…- nagyjából ennyi volt, amit kitudtam nyögni.

- Hát…- és kb. ennyi amit Bill.

- Akkor ti most jártok??- kérdezte értetlenkedve Georg. Erre kikerekedett Tom és Andreas szeme, de még a Kethriné is, de neki inkább attól hogy milyen hülye kérdései vannak Georgnak.

- Nem!!- vágtam rá.

- Dehogy!!- kontrázott rá Bill.

- Akkor ez mi volt??- Georg még mindig nem értett semmit, de hogy őszinte legyek, én sem.

- Semmi!!- mondtam lazán.

- De csak úgy, nem szoktak emberek csókolózni!!- folytatta Georg.

- Jaj öregem!! Egymásra estek, és hajtotta őket a vágy!! Ez olyan… természetes!! Ha ráesnél egy feltűnően csinos csajra, és nem lenne a szátok közt össz-vissz két centi, nem csókolnád meg??- magyarázta el a csöndben hallgató Gustav a dolgokat.

- Á, értem!!- csapott a homlokára Georg. Fújtam egyet, csak halkan, és Bill is, majd egymásra néztünk, és egy "Még beszélünk!!" pillantással vissza fordultunk a többiekhez, mert többek közt ezt is meg kell még beszélnünk. Kethrin adott Gustavnak egy amolyan "Dicséret puszi" félét, és leszálltunk a témáról. Vissza ültünk a Tv elé, és néztünk valami műsort. Ezzel töltöttük el az időd, aztán amikor sötétedett elköszöntünk a banda többi tagjától, és szembe nézhettem három elég kínos beszélgetéssel. Egy Billel, ami most nagyon fontos lesz!! Egy félreértés elkerülése érdekében való beszélgetéssel a szülőkkel, és egy akkor még nem tudtam, de elég kínos beszélgetéssel Tommal…