Hát igen, pontban 8-kor belépett anya, és felébresztett minket, hogy itt vannak Peter szülei. Hulla fáradtak voltunk, de azért felkeltünk. Ruhában aludtunk, így nem kellett felöltözni. Lementünk, és búcsút vettünk egymástól, újból. Ez már úgy látszik megszokássá vált, hogy egyszer mindenki elhagy, aztán később vissza jön, de megint elmegy. Amint kilépett az ajtón, könnycseppek rohamoztak meg. Érdekesen éreztem, magam, mert amikor Billéktől szakadtam el, nem sírtam ennyire. De ez most más volt. Mint ha éreztem volna, hogy kilátástalanabb a helyzetünk. Ő az ország másik végébe megy, Billék pedig a szomszéd városban vannak, persze akkor nem voltak, mert turné. De hát akkor is. Még hallottam, ahogy egy utolsó, viszlátot köszön az anyukájáéknak, majd a taxi, ami a buszpályáig viszi, elhajt vele. Megígérte, hogy ír, és írt is, de sajnos többet már nem találkoztunk… vagyis egyszer igen. De az már később volt. Anyu megkérdezte, ne akarok e leülni, vagy enni valamit, mert nagyon elfehéredtem, de nem. Nem voltam éhes. Felmentem a szobámba, és bedőltem az ágyba. A párnán még éreztem a parfümjét. De lehet hogy csak oda képzeltem, nem tudom. De minden esetre, jó volt. Ott feküdtem és végül elnyomott az álom. Délben ébresztett anya, hogy ideje ebédelni.

- Mennyi az idő??

- Dél van kincsem, és az ebéd is kész!!

- Nem vagyok éhes!!- dőltem vissza az ágyba.

- Muszáj enned kincsem!! Ha nem eszel, teljesen legyengül a szervezeted, és amúgy is, délután megyünk vásárolni!!

- Hova??

- Be a városba!! Megkapod a ballagási ajándékodat, mert jó lett a bizid!!

- Köszönöm!!- ültem fel, és jól magamhoz szorítottam. Ahogy mondta, délután el is mentünk, és kaptam egy telefont, egy laptopot, és még az internetet is bekötötték. Rögtön írtam Peternek a számára egy sms-t, és letöltöttem azt a beszélgető programot is, valami MSN volt a neve azt hiszem. Mivel a volt osztálytársaimnak mindnek volt, én is csináltam egy e-mail címet, majd sorra felvettem őket és azon beszélgettünk. Peternek nem volt, csak telefonja, így vele maradtunk a régi módi levelezésnél. Jól telt a nyaram, rengeteget neteztem, és telefonálgattam. Egyik nap, egy volt osztálytársam írta msn-en, hogy ismerem-e a Tokio hotelt. Azt mondtam nem. Ha megtudja, hogy az énekes a legjobb barátom, ráadásul egy iskolába járt velük, nem tudom mit szólt, volna.

.:Vanda:. üzenete:

Nem ismered?? Az meg hogy lehet?? Hol élsz??

.:Emili:. üzenete:

A földön kérlek, de miért??

.:Vanda:. üzenete:

Az évszázad legjobb csapata, és a zenéjük is nagyszerű!!

.:Emili:. üzenete:

Tudsz nekem küldeni számokat??

.:Vanda:. üzenete:

Persze, a Devilish korszakból is kérsz??

.:Emili:. üzenete:

Jöhet!!"

Így megkaptam minden számukat, mármint az első albumukét, és a Devilish számait is. Azt hittem, az a szám, amit nekem játszottak, és amit Tom játszott, annyira szép, hogy nincs nála szebb, és érzelmesebb, de rá kellett jöjjek, hogy az összes számuk olyan. Imádtam, és éjjel nappal azt hallgattam. Felmentem ilyen rajongói oldalakra is. Rengeteg kép, interjú, és már egyebek voltak, amiket egytől egyig végig olvastam, és rá kellett jöjjek, hogy vagy én nem ismerem őket eléggé, vagy az újságok ferdítenek, mert olyan dolgokat írtak róluk, hogy a fülem kettéállt tőle. De nem hittem nekik, szerintem senki nem ismeri jobban őket, mint én. Írtam nekik egy levelet, bár nem tudtam, mikor fogják megkapni. Beleírtam, hogy mennyire hiányoznak, és hogy rengeteg rajongójuk van itt. Meg persze, hogy nagyon jók a számaik, és hogy kaptam egy telefont, szóval, majd ha nekik is van, tudnak írni, meg persze hívni is. Fel is adtam gyorsan. Választ nem kaptam, biztosan hosszú volt a turné, meg koncertek sorozata, csak már lassan augusztus végéhez közeledett az idő, amikor csörgött a telefonom. Ismeretlen szám. Felvettem:

- Hallo??

- Szia!!- szólt bele egy boldog hang.

- Bill?? Te vagy az??- és örömömben majdnem sikítoztam, vagy is sikítoztam de csak halkan.

- Azért nem akarok megsüketülni!!- nevetett a vonal túlsó végén.

- Ha tudnád, mennyire örülök, hogy hívsz!! Egész nyáron nem tudtam rólad semmit, csak annyit, amennyit az újságok, és persze a netten olvastam.

- Csak nem egy újabb rajongó??- szólt bele Tom.

- Sőt, a legnagyobb!!- mondtam vidáman.

- Ennek örülök, és ki a kedvenced??- szólt bele a harmadik személy, azaz Georg.

- Mi ez most?? Vallatás??

- Nem, csak érdeklődünk!!- vette vissza Bill

- És a negyedik emberke?? Gustav??

- Hármat találhatsz!!

- Öhm… csak nem Kethrinnel van??

- De, és azt hallanod kellett volna, mit mondogatott a turné alatt!!- vette ki Bill kezéből a telefont Tom, és belekezdett a sztorizásba.- Ott szenvedett, hogy neki mennyire hiányzik Kethrin, meg hogy biztosan megcsalja, mert nagyon széplány…- de nem mondhatta tovább, mert Bill kivette a kezéből.

- Ismered Tom túlzásait!!

- Igen!! Akkor adjátok át neki, és persze Kethrinnek az üdvözletemet!!

- Nem!!- mondta erélyesen Georg.

- Hogy-hogy nem??

- Úgy hogy nem!!- és éreztem a hangján, hogy mosolyog.

- De miért nem??

- Mert majd elmondod neki te!!

- Hogyan?? Oda repülök??

- Felőlem jöhetsz repülővel is, de mi úgy terveztük, hogy érted megyünk a turné busszal!!- vette át megint Tom.

- De én nem mehetek, mindjárt kezdődik a suli!!

- És mikor kezdődik a suli??

- 1-én lesz az évnyitó!!

- És mi van 1-én??

- Az évnyitó… meg a szülinapotok!! Jaj, hogy felejthettem el!! Bo…

- Ne!!- vágott közbe Bill.- majd személyesen!!

- De mondom, hogy évnyitó, meg új suli és…

- Ha ennyire nem akarsz jönni, mi nem eröltetjük!!- mondta a háttérben Tom.

- Nem, dehogy, nem arról van szó!! Ne haragudjatok de…

- Ha akarsz, akkor jössz!! Holnap délben ott vagyunk értetek, ha jöttök, ha nem!!- és letette a telefont. Nagyon boldog voltam, és az sem érdekelt, hogy suli lesz, lerohantam anyuhoz, és elújságoltam neki a dolgot.

- Anyu!!

- Mi az csillagom??

- A fiúk holnap értünk jönnek!!- nem kerteltem, egyből kimondtam, amit akartam.

- És hova visznek?? Mert holnapután suli!!

- És mi lesz még holnap után??

- Hát iskolakezdés, mi más??

- De még lesz valami, ne mond, hogy nem emlékszel!!

- Mire kéne??

- Jaj, anya!! Hát a fiúk szülinapja!!

- Tényleg, el is felejtettem!!

- És bulit tartanak, és meghívtak!!

- De suli lesz!!

- De anya!! 16 évesek lesznek!!

- Te meg majd novemberben 15!!

- Igen, de holnap értünk jönnek!!

- De nem maradhatsz le az évnyitóról!!

- Már hogy ne maradhatnék le?? Majd első napra visszajövök, és nem maradok le semmiről!!

- Hát nem is tudom!! Új iskola, és új osztálytársak…

- Jaj anya!! Ne akadékoskodj már!! Majd megkérdezem hogy mi volt!! Most inkább induljunk ajándékot venni a fiúknak!!- vettem ki anya kezéből a törlőrongyot.

- Nem szabadulok tőled, amíg meg nem engedem igaz??- kérdezte mosolyogva.

- Nem éppen!!- megöleltem, majd összekaptam magam, és bementünk nézelődni a fiúknak ajándékot. Tomnak vettem egy Samy Delux feliratú sapkát, Billnek meg egy nyakláncot. Mindig is imádta az ilyen kiegészítőket, és hogy a medál rajta Nena feliratú volt, tuti nyerőnek gondoltam. Nem is tévedtem. Haza mentünk, és megvacsoráztunk, mert eléggé eltöltöttük az időt a vásárlással. Nem bírtam aludni akkor este. Csak forgolódtam és gondolkodtam. Nem tudom mikor, de még is csak elaludhattam, mert anyu ébresztgetett reggel, hogy még be is kéne bakolni. Hát igen, ez teljesen kiment a fejemből. Gyorsan összepakoltam, majd még épp volt időm felöltözni, mert egy nagy busz parkolt le a házunk elé. Bill kiszállt, és gondolkodva nézett a házra, és a következőre. Felhúztam az ablakot, és kikalimpáltam neki.

- Bill!!- ordítottam oda neki, erre felém fordult, visszaintett és magabiztosan ment az ajtóhoz.

- Kicsim!! Megjöttek Billék!!- kiáltott fel anya. Én megfogtam a bőröndömet, és rohantam lefelé. Amint leértem ledobtam a cuccom, és Bill nyakába vetettem magam.

- Oh, szia Emili!!- szorított magához.

- Úgy hiányoztál!!

- És mi nem??- szállt ki Tom, majd mögötte Georg, Gustav és nagy meglepetésemre Kethrin is.

- Jaj, hát persze!!- ugrottam az ő nyakába is.

- Azért megfulladni nem akarok!!- nevetett. Elengedtem, majd Georgnak is adtam egy óriási ölelést. Ő már nem nyavalygott, mint Tom. Aztán Gustavnak, de még egy halk "Gratulálok!!"-ot is suttogtam. Majd Kethrint is megszorongattam, és még annyit mondtam neki hogy:

- Mindent tudni akarok!!- ő erre csak mosolyogva bólintott. Bementünk gyorsan a cuccunkért, nem volt idő, hogy körbe mutassam a házat, bár nem tudom hová siettünk. Na mindegy, beszálltunk, anyu beült a vezető mellé, és vele beszélgetett. Mi hátrébb mentünk, megmutatták a fekvő alkalmatosságukat, és minden egyebet egytől egyig. Aztán leültünk, és beszélgettünk:

- Na és?? Milyen volt a turné??- dobtam fel az első eszembe jutó témát.

- Fárasztó!!- mondta Georg, majd hátradőlt.

- Izgalmas!!- mondta Bill izgatottan.

- Kihagyhatatlan!!- vette elő a csábos mosolyát Tom.

- Unalmas!!- karolta át Kethrint Gustav. Én csak mosolyogtam rajtuk.

- És neked milyen volt a ballagás??- kérdezte Bill.

- Nem fogod elhinni, ki jött el a ballagásomra!!- került nagy mosoly az arcomra.

- Nálunk biztos ne volt nagyobb szám!!- egózott Tom.

- Várj csak!! Mint ha kopogtatnának!!- hallgatóztam. Mindenki csöndben maradt.

- Én nem hallok semmit!!- törte meg a csendet Tom.

- Már én sem, biztos elment!!

- Ki??

- Az egód!! Szerintem nem fért be a buszba!!- vigyorogtam rá.

- Gonoszkodsz??- mosolygott rám, majd megdobott egy naranccsal, ami a kis asztalkán lévő kosárban volt.

- Hey!!- szóltam rá, mire csak tovább vigyorgott. A többiek is csak nevettek, de Billt már nagyon furdalta a kíváncsiság, és miután megtudták hogy ki volt, a többieket is.

- Peter!!- mondtam nagy vidáman. Bill is rám mosolygott. Tom arcára egy kis féltékeny mosoly került, a többiek meg értetlenkedve néztek…