- Na végre!! Pont időben!! Megjöttek anyuék!!- rontott be Bill. Immáron boldogan rohantunk le anyuékhoz, remélve hogy valami kaját is hoznak. Lementünk a lépcsőn, és bementünk a konyhába. Szomorúan vettük tudomásul, hogy semmi kedvünkre való kaját nem vettek, hanem inkább útra elvihető dolgokat. Éppen pakoltak kifelé, amikor megálltunk az ajtóban, és rájuk szóltunk.

- Sziasztok!!- köszöntünk egy visszaszámlálást követően. Simone szegény már majdnem eldobta ami a kezében volt, és anyut, és Gordont is a szívbaj kerülgette.

- Sziasztok!!- köszönt végül egy pár jó mély levegő után Simone, és letette azt ami a kezében volt.

- Hát ti?? Hol voltatok??- kérdezte Tom, a pulton lévő cuccokat nézegetve.

- Elmentünk vásárolni, mert hosszú az út!!- mondta anya.

- Út?? Milyen út??- lepődtem meg. Még csak másnap kellett volna, hogy haza menjünk.

- Az út haza kicsim!!- erre mindannyian ledöbbentünk.

- De még csak holnap kellene haza mennünk!! Ráadásul még alig voltam a fiúkkal is!!

- Arra még lesz időtök!!- mondta Gordon.

- Hogy-hogy??- kaptuk oda a fejünket.

- Megyünk Emiliékkel, és egyúttal meglátogatjuk apátokat…- mondta unottan Simone.

- De ugye Emiliéknél alszunk??

- Nem Kellyéknél??- mert így hívták Jörg fogadott lányát, és persze az anyját.

- Nem!! Emiliéknél!!- nyugtatta meg az ikreket anya.

- Benne vagyok!!- mondták egyszerre az ikrek. Csöngettek. Tom sétált ajtót nyitni. Georgék jöttek, Kethrinnel.

- Jó napot!!- köszöntek illedelmesen.

- Sziasztok srácok, mi járatban??- kérdezte Gordon egy kézfogást intézve a fiúkhoz.

- David most hívott, hogy vasárnap indul egy turné!!- mondta Georg. Kethrin arcán látszott, hogy nagyon nem tetszik neki.

- Mi?? Holnap??- mondtam szomorúan.

- Igen!!- bólogatott Gustav. Belőlem és Kethrinből egyszerre tört ki a sírás. Megöleltük egymást, majd erőt vettünk magunkon, és szomorúan anyuékra néztünk.

- Akkor ezek szerint nem tudtok hozzánk jönni!!- vonta le az elmés következtetést anya az ikrekre nézve. Ők csak megrázták a fejüket, helyeslés képpen.

- Akkor még menjetek, köszönj el Andreastól is, és majd ebédre gyertek haza!!- mondta anya. Bólintottam, és megindultunk Andreasék háza felé. Út közben nem szóltunk egy szót sem. Amikor megérkeztünk a házukhoz, fájó szívvel becsöngettem. Nem sokkal később nyílt az ajtó. Andreas meglepetten nézett az én kisírt szemeimre.

- Hali!!- köszönt, mire én a nyakába vetettem magam. Tom meglehetősen furán nézett ránk, de nem zavart.- Na mi a baj??- szorított magához.

- Elmegyek!!- mondtam nehezen.

- Hová mész??

- Haza!!

- Hova haza??

- Ahol lakom!!

- Oh!!- lepődött meg. Majd elengedett.- Akkor mindenkinek ezért van ilyen rossz kedve??

- Részben!!- mondta Georg.

- Miért?? Mi van még, amiről tudnom kéne??

- Turnézni megyünk!!- mondta ki végül Bill a hatalmas csend után.

- És ez baj?? Ennek örülnötök kéne!!

- Örülnék én, ha nem kéne itt hagynom Kethrint!!- mondta Gustav, és magához ölelte a lányt.

- Mi meg úgy volt, hogy ott maradunk egy hétig Emiliéknél, de…

- Közbe jött a Turné!!- fejezte be Bill mondatát Tom.

- Én viszont örülök neki, úgy értem, szeretem Emilit, de a Turnét is szeretem!!- mondta Georg. Ezen elmosolyodtam.

- Akkor, most vagy itt egy darabig utoljára??- vonta le a következtetést Andreas.

- Nagyon úgy tűnik!!- mondtam szomorúan.

- Akkor menjünk el fagyizni!!- nézett Andreas Kethrinre. A lány elmosolyodott.

- A vendégeim vagytok!!- ezen mindenki nevetett egy nagyot, és elmentünk a fagyizóba. Mindenki evett egy nagy adag fagyit, és én még pluszot is kaptam, mert elmegyek. Kethrinnek nagyon kedves papája volt. Amint felzabáltuk a fél boltot, elindultunk haza, mert dél felé járt az idő. A kapuban megálltunk, és érzékeny búcsút vettünk egymástól. Kethrint jobban megszorítottam mint a többieket, mert láttam, hogy már nagyon sírás közelben van. Elbúcsúztunk, és bementünk a házba. Pont amikor már pakolták elő a tányérokat. Segítettünk, és leültünk enni. Feszült volt a hangulat, és egyben szomorú is. az ebéd végeztével, felmentem pakolni a szobámba. Kicsit egyedül akartam lenni, ami nem sikerült, mivel Bill lopózott be mögém.

- Bak!!- ijesztett meg.

- Az szívbajt hozod rám!!- fordultam felé.

- Bocsi, csak jöttem elköszönni!! Nem szeretek mások előtt búcsúzkodni, ezt te is tudod!!- én csak bólintottam. Majd megöleltük egymást. A fülemben hallottam a szuszogását.

- Hiányozni fogsz!!- mondtam már-már sírva.

- Te is nekem, de majd írok!!- éreztem a hangján, hogy mosolyog.

- Szavadon foglak!! És ha lesz telefonom, majd hívlak is!!

- Rendben, és majd írd meg mi lesz Peterrel!!- aranyos volt, hogy így érdeklődött a barátaim iránt.

- Rendben.- majd elengedtük egymást.

- Meg… megcsókolhatlak??- kérdezte félve.

- Bill!! Ezt már megbeszéltük!!

- Tudom, de elmész, és ki tudja mikor látlak újból!! Ennyit igazán megengedhetsz nekem!! - kérlelt.

- Nem bánom!!- egy halovány mosoly jelent meg az arcán. Majd félve egyre közelebb és közelebb hajolt, és végül rátapadt a számra. Lényegesen félénkebben, mint a konyhában. Jó volt vele csókolózni, olyan más. Éreztem, hogy belé tudnék szeretni, de nem tehettem. Ha beleszeretek, ő is belém, szomorú lesz a turnékon, nem tudja olyan átéléssel énekelni a számaikat. Ezt nem tehetem vele. Hamar megszakítottam a csókot. Mosolyogva álltunk egymással szemben. Látszott rajta, hogy ez több volt neki, mint búcsúcsók.- Na aztán csajozz be nekem a turnén!!

- Oké!!- mondta kicsit haloványabb mosollyal. Gondolom azt hitte azt mondom járjunk, meg mennyire szeretem… de szeretem meg minden, de nem úgy, akkor még nem úgy… utána sem biztos de… nem megyünk ennyire előre!!"

- De miért nagyi?? Úgy értem, az nem mentség rá, hogy ha nem akarsz vele járni, hogy nem akarod hogy szomorú legyen a turnékon!!

- Hát tudod…

- Nagyi!! Mást szerettél igaz??

- Hát…

- Nem tudsz hazudni!! Csak jó hatással voltak rád az ikrek!! De ki volt az??

- Majd megtudod!! Egyenlőre menjünk vissza szobába, ahol Billel vagyok jó?? Mert még előtte volt egy pár dolog…

- Na, ez kezd izgi lenni, Mesélj!!

- Oké, tehát:

"Abba hagytuk a beszélgetést, és megkértem, hogy menjen ki, mert még be kell pakolnom. Éppen hogy befejeztem a pakolást, és le ellenőriztem mindent elraktam, valaki ismét belopózott a szobába. De ő már nem kérdezett, és semmire sem várt, csak mögém lopózott, majd maga felé fordított és megcsókolt. Először meglepődtem, és nem löktem el, de aztán eltoltam.

- Tom!! Az isten szerelmére, muszáj a szívbajt hozni rám??- hordtam le.

- Bocsi!! Csak olyan jól néztél ki hátulról!!- mosolygott kajánul.

- Köszi!!- nevettem én is, mert nem lehetett rá haragudni.

- Csak jöttem elköszönni!!- és jött közelebb, hogy lesmároljon.

- Oké!!- majd megöleltem, és adtam neki két puszit.- Akkor ha már itt vagy, segíthetnél levinni a cuccaimat!!- ragadtam meg az egyik bőröndöm, mert kettő volt.

- Én nem így gondoltam!!- fogta meg a bőröndömet. Elengedtem, és mentem a másikhoz.

- Oké, felőlem azt is viheted!!- mosolyogtam rá.

- Ne játsszál!! Tudod mire gondoltam!!- jött oda.

- Tudom, de nagy hülyeség lenne!!- majd egyre közelebb és közelebb hajolt hozzám. A kezei besiklottak a fölsőm alá, már éreztem a leheletét az ajkamon. Már ot tartottam, hogy kit érdekel, hogy mi lesz ezután, csak őt akartam. Éppen össze ért a szánk, amikor mint derült égből villámcsapás képpen megszólalt anya:

- Emili!! Gyere!! Indulnunk kéne!! Megjött a Taxi!!

- Megyek!!- bújtam ki gyorsan Tom öleléséből. Felkaptam az egyik bőröndöt, majd elindultam az ajtó felé.- Te nem jössz??

- De!!- mondta Tom, majd felvette a másik bőröndöt, és lementünk a földszintre. Anyuék már útra készen álltak. Kimentünk a kocsihoz, és bepakoltuk a cuccokat. Megöleltem Simonet, és Gordont, majd a fiúknak is adtam egy-egy puszit, mert mi ugyebár már elköszöntünk. Anyu is elköszönt, és beszállt mellém a taxiba. Elindultunk haza, de még integettünk nekik, amíg láttuk őket. Majd amikor már nem láttuk őket, elvettem a kezem az ablaktól, és anyu felé fordultam.

- Anyu!! Szerinted Peter hova kerül??

- Nem tudom kincsem!! De ahogy az anyját ismerem, majd ő akarja megkapni, és ha ő valamit eltervez…- forgatta meg a szemét.

- És ők tulajdonképpen miért válnak el??

- Hát…- vakarássza anya a haját.

- Hallgatlak!!- lettem egyre kíváncsibb.

- Majd otthon megbeszéljük!!- mondta anya, amikor átléptük a falu határát. Majd hazamentünk, és megbeszéltük a dolgokat. Kiderült, hogy azért válnak el Peter szülei, mert a papája beleszeretett anyuba. Ami nem is csoda, hiszen már az első pillanatban észre lehetett venni, hogy bejönnek egymásnak. Eltelt a nap, és eljött a tárgyalás napja. Amikor megláttam Petert a bíróságon, egyből a nyakába ugrottam. Nem változott semmit. A tárgyalás elég hosszú volt, és az anyukája a legjobb ügyvédet szerezte meg. Így Peter… vele maradt, és az anyja odaköltözött Stutgartba. Andrew igaz megkapta a házat, de a feleséges folyamatosan gombolta le róla a gyerektartást, és egyre többet és többet követelt, így eladta a házat, és hozzánk költözött. Nem volt ezzel semmi bajom, mert nagyon megszerettem Andrewt, és így anya is boldog volt. Peterrel nem találkoztam többet, és nem is írt, de attól én még nem felejtettem el, és bízom benne ő sem engem. Telt múlt az idő, Bill sokat írt levélben, hogy milyen a turné meg minden. Azt is megtudtam, hogy Kethrin és Gusti szakítottak, mert Kethrin már nem bírta, hogy folyton távol kell lennie Gustitól, amit meg is értek. Így telt el, kb. 3-4 hónap, azaz Január lett. Esett a hó, és minden csoda szép volt. Anyuval úgy döntöttünk, hogy igaz hogy a fiúk nincsenek otthon, de meglátogatjuk Simonékat. Ráadásul, be akarta nekik mutatni Andrewt is. Felpakoltuk a cuccainkat, és neki indultunk az útnak. Alig értünk ki a faluból, egyre csúszósabb lett az út, és szembe jött egy kamion. Már szinte a felező vonalon jött, amikor mellénk ért. Andrew elrántotta a kormányt. Talán ha nem lett volna annyira csúszós az út, még ott tudtunk volna maradni, de lesodródtunk egy árokba. szerencsére senkinek sem lett komolyabb baja, de azért inkább hívtunk egy mentőt, és megnézettük magunkat, meg persze egy autó mentőt, hogy kihúzza a kocsit, és haza tudjunk menni. Amikor ezt Simonék megtudták, mert ugye szóltunk nekik, hogy megyünk, egyből kocsiba ültek, és eljöttek. Gordon gyakorlott vezető volt, így neki nem okozott gondot ez a hideg, jeges idő…