- Mi van??- ez volt a legértelmesebb, amit ki tudtam nyögni.

- Te lefeküdtél Tommal??- kérdezte kicsit halkabban, de egy cseppet sem nyugodtabban.

- Ezt kitől hallottad??

- Az most nem lényeg!! Szóval igen vagy nem??

- Biztosan Georg mondta!!

- Tehát akkor igaz!!- és már állt is fel, de visszarántottam.

- Nem feküdtem le Tommal, és nem is szándékozom!!

- Akkor miért mondta Georg??

- Na mikor mondta az a drágalátos Georg haverod!!

- Még tegnap, hogy Tommal jöttél haza!!

- Szép vagy!! Jobban hiszel egy részegnek, mint nekem, aki mellesleg, és legalábbis úgy tudom, hogy a legjobb barátos vagyok!!- na erre, elhallgatott. Sosem volt erőssége beismerni, ha valami rosszat tett, vagy egyebek, és ne is vártam el tőle, hogy bocsánatot kérjen, de ő ismer a legjobban. Tudhatta volna, hogy nem voltam egy könnyűvérű akárki.

- Meg tudsz nekem bocsátani??- hát igen, ez volt ő. Nem mondta konkrétan, hogy bocsi, hanem körül írta.

- Persze, de máskor kérdezz meg előbb, ha Georg részegen mond valamit!!- ő csak bólintott, majd megöleltük egymást. A kezdeti kómásság, már rég messzi járt a szememből, és teljesen friss voltam, így rá tudtam térni, a lányra este.

- És neked hogy telt az estéd??

- Jól köszönöm!!

- És az a lány??

- Olyan, mint a többi!!- mondta lehangoltam.

- Azaz??

- Csak azért tetszettem neki, mert azt hiszi, hogy majd híres leszek, és akkor ő is hírnevet kap az én jó voltamból!! Nem bízom én már a lányokban!!- mondta ezt lesütött fejjel.

- De e miatt az egy csaj miatt az összes többiben sem??

- Az egyik azért jár velem, mert Tomhoz akar közelebb kerülni, a másik a hírnév reményében a többiek meg csak felvágásból!!

- De mesélted, hogy volt egy barátnőd!! Akivel… érted!!- nem akartam kimondani, mert nem tudtam milyen távban, vannak a szülők, és szerintem még nem igazán akarja nyilvánosságra hozni, hogy ő már nem az a kis ártatlan Bill.

- Igen, ő is ilyen volt!!- váltott hangnemet. Már nem mérgesen beszélt a női nemről, hanem csalódottan.

- De azt mondtad, szereted, és hogy ő is, akkor mi volt a baj??

- Hát tudod, nem minden ember az, aminek látszik. Ő sem volt az. Azt mondta, szeret, és én hittem neki, pedig nem engem szeretett, hanem Tomot!! Azt hitte, ha velem jár féltékennyé, teheti!! De ismered Tomot, meg meséltem róla!! Neki egy lány csak ARRA kellett!! Nem érdekelte őt Helen, sőt még örült is, hogy boldog voltam!!

- Ezt miért nem írtad nekem levélben?? Bennem sem bíztál?? Annyit írtál, hogy ne jött össze!! Tudom, hogy lány vagyok, de bennem bízhatsz!! Én megbíztam benned!! Mindent elmondtam neked, az ég egy adta világon mindent, és most kell megtudnom, hogy te még sem bíztál bennem!!- itt már szinte sírtam, de tartottam magam.

- Ne érts félre, nem azért nem mondtam el, mert nem bízom benned, hanem egyszerűen… egyszerűen féltem bevallani, hogy miért szakított velem!! Nem akartam elhinni, hogy az a lány, akibe szerelmes voltam, aki szinte minden téren az első volt nekem, ilyen szépen elhagyott!!- mentegetőzött, de ebből inkább egy önsajnálat lett.

- Jól van, nem haragszom, de ne ítéld el a női nemet két lány miatt!! Én nem vagyok olyan, mint ők, és minden bizonnyal Kethrin sem!! Kethrin…

- Mi van vele??- nézett rám értetlenül. Úgy látszik, végül is jól jött a témaváltás, mert nem akarta már ezt folytatni, és őszintén szólva én sem. Akármennyire is szerettem, ez már csak önsajnálat volt.

- Tegnap olyan jól elvolt Gustavval!! Kíváncsi vagyok, hogy telt az estéjük, miután eljöttünk!!

- Na látod, erre én is!!

- Megtennél nekem egy szívességet??

- Csak akkor, ha elmondod, mit csináltatok Tommal!!

- Most zsarolsz??

- Nem, dehogy, csak érdekel, ahogy téged is, hogy mi történt Gustavékkal!! Ha elmondod a Tomosat, kikérdezem Gustavot!!

- Ennyi erővel én is kikérdezhetem Kethrint!!

- De te ma mész haza nem??

- Ja de tényleg!!- csaptam homlokon magam, és ahogy a csapás a fejemet érte, el is szomorodtam, és már majdnem sírtam.- Ezt el is felejtettem!!

- Én nem tudtam!!- nézett rám, és én is felemeltem a fejem. Egymás szemébe néztünk, és ő is szomorúan tekintett rám.

- Ennyire el akarsz küldeni??- próbáltam meg viccelni, és egy halvány mosoly suhant át az arcomon.

- Dehogy te buta!!- nevette el magát, és megborzolta a hajamat.

- Mennyi az idő??

- Fél tíz!!

- Mennyi??- döbbentem le.

- Mi a baj??- annyira aggódva nézett rám, mint ha halálos beteg lennék, ezen még ma is nevetnem kell…"

- Nagyi!! Folytasd!!

- Jól van, jól van!! Szóval…

"Akkor döbbentem rá, hogy ma elutazunk, és én még fel se öltöztem, anya már biztosan lenn van, és kajákat készít Simonéval. Gyorsan kiküldtem Billt, felöltöztem és bedobáltam a cuccomat a táskámba. Mindent elpakoltam legalább is akkor azt hittem. Csak később derült ki, hogy egy dolgot itt hagytam, de ne haladjunk ennyire előre. Felkaptam a táskám, és rohantam lefelé. Anyu táskája, már útra készen álltak az ajtóban. Letettem mellé az enyémet is, és bementem a konyhába.

- Jó reggelt!!- köszöntem a konyhában szorgoskodó anyukáknak, és az éppen a reggeli kávéját iszogató Gordonnak.

- Szia kincsem!! Örülök, hogy felkeltél!! Nem soká indulunk!!

- Értem!!

- Menj, köszönj el a fiúktól, szerintem még alszanak!!

- Bill már biztos nem!!- álltam fel az asztaltól.

- Hogy-hogy??

- Hosszú!!- nyújtottam el a végét, és felmentem a fiúkhoz. Úgy gondoltam Bill már úgy is fenn van, vele nem kell majd annyit küszködni, jöjjön a keményebb dió, és Tom szobáját vettem célba. Kopogtattam, bár tudhattam volna, hogy még alszik. Nem volt már akkor sem az erőssége a korán kelés, egy ilyen buli után, ahol a fél italkészletet bevedelte, meg pláne. Szépen csendben odalépkedtem az ágyához, bár felőle az egész házat vihették volna, olyan mélyen aludt.

- Tom!! Ébredj!!- keltegettem, de nem suttogva. Minek, hiszen erre sem kelt fel.- Ébredj!!- rázogattam egy kicsit, de ezzel sem mentem semmire. Végül úgy döntöttem mással próbálkozom, de hirtelen nem volt ötletem. Szétnéztem a szobában. A redőny lehúzva. Gyorsan odamentem, és felhúztam. Szépen az arcába világított a nap, erre felébredt a drága.

- Á!!- ennyit tudott kinyögni.

- Nem á, hanem nap!!

- Húzd el!! Még korán van!! És a fejem is fáj!!

- Kellett neked annyit inni!! Egyébként csak elköszönni jöttem!!

- Jó, akkor majd beszélünk, csak húzd le a redőnyt!!

- Nem, amíg ne kapok búcsú puszit!!- játszottam el azt, amit Bill a szerencse puszival.

- Gyere ide!!- dörmögte. Oda hajoltam hozzá, majd egy nagyon erőtlen puszit nyomott az arcomra.- Most már lehúzhatod a redőnyt!!- majd visszatakarózott. A tegnapi ruhája volt rajta, amiben haza cipeltem.

- Szia!! Légy jó!!- mondta még neki, és rá sem hederítve arra, amit kért, kimentem a szobából, és becsuktam az ajtót. Még hallottam, amint azt kiálltja utánam:

- Áruló!!- egy széles mosoly jelent meg az arcomon, bementem az ágyon fekvő, zenét hallgató Billhez. A fülhallgató olyan hangosan szólt a fülében, hogy még én is hallottam. Halkan bementem, és amikor közelebb értem, megláttam, hogy alszik. Egy darabig még tűnődtem rajta, hogy lehet ilyen hangos zene mellett aludni, de a továbbiakban rá kellett jönnöm, hogy én is tudok. Kivettem a füldugót a füléből, de erre sem ébredt fel. Gondolkodtam rajta, hogy felébresszem e vagy ne, de ha nem teszem, akkor megsértődik, hogy búcsú nélkül megyek el. Tomnál nem volt ilyen gond, őt direkt fel akartam ébreszteni. Még is csak rászántam magam, és megpróbálkoztam az ismerős ébresztgetéssel.

- Bill!! Ébredj!!- de Tomhoz hasonlóan, a füle botját sem mozdította.- Bill!! Légyszi ébredj fel!!- de még mindig semmi. Jött az utolsó ötletem, hátha erre felkel végre:- Búcsúzni jöttem!! Csak adj egy puszit, és már itt sem vagyok!!- erre elkezdett fészkelődni, és végre kinyitotta azt a hatalmas barna szemét.

- Már mész is?? Hiszen még csak most keltél fel!!

- Elaludtál Bill, már lassan fél 12!! Adj egy puszit, és már itt sem vagyok!!

- Nem gondolod, hogy csak így elengedlek??

- De aludj nyugodtan…

- Nincs apelláta!!- ásított egy nagyot, és kikelt az ágyból.- Gyere!!- megfogta a kezem, és együtt mentünk le a lépcsőn.

- Hát a másik hétalvó??- kérdezte Simone anyu melett állva az ajtóban.

- Még alszik!!- mondtam szomorúan, pedig korántsem azért voltam szomorú, hogy Tom még alszik. Megszoktam a stílusát. Jobban elszomorított, hogy megint kilátástalan ideig, csak levélben hallhatok felőlük.

- Ne búslakodj, tudod milyen!!- adott kedvesen egy puszit, majd kikísért a kocsihoz.

- Legyetek jók, és vigyázzatok magatokra!!- puszilta meg anyát is, majd hozzám lépett.- Neked meg jó tanulást, és hajrá így az év végén!!

- Rendben!!- mosolyogtam a könnyeim mögül.

- És bármikor szívesen látunk!!- lépett hozzám Gordon, majd megpuszilt és anyuhoz lépett. Valamit még susmorogtak egymással, aminek anyu egy kicsit örült is meg nem is, nem tudtam eldönteni. Aztán Billen volt a sor. Elém lépett, majd megfogta a kezem, és egy kicsit arrébb húzott.

- Nagyon fogsz hiányozni!!- szorított magához.

- Te is nekem, de majd írunk egymásnak jó??

- Ez csak természetes!! És majd kikérdezem Gustavékat!!- éreztem, ahogy mosolyra húzódik a szája.

- El ne felejtsd, és majd részletesen írd le a levélben!!- húzódtam el tőle, és a szemébe mondtam.

- Nem fogom!! Én meg majd kikérdezem Tomot, bár nem hiszem, hogy sok mindenre fog emlékezni, és Georgot meg jól leszúrom!!

- Rendben, de csak finoman!!

- Rendben!!- mosolygott, majd letörölt egy kósza könnycseppet az arcomról.

- Emili!! Siess kincsem!!- szólt oda anyu, majd még visszafordult Simonékhoz.

- Hát akkor, szia!!- hajoltam oda hozzá, és az arcára akartam puszit adni, de elfordította a fejét, és a szájára ment. Nem bántam, nagyon nem, és még jól is esett. Aztán rámosolyogtam, és kézen fogva vissza sétáltunk anyuékhoz.

- Indulhatunk??- kérdezte anya, miután beszállt a kocsiba.

- Igen!!- majd még adtam egy gyors puszit Billnek, és megígértettem vele, hogy amint megtud valamit Kethrinékkel kapcsolatban, írjon, és üdvözölje a helyemben őket. Majd beszálltam az autóba. Anyu elindult, és még hosszasan integettünk nekik, majd felhúztam az ablakot, és anyuhoz fordultam.

- Mit sustorgott neked az a Gordon??

- Semmi különöset!!

- Na anya!! Előttem, nem kell titkolóznod, láttam rajtad, hogy nem volt a legvidámabb dolog, de még sem szomorkodtál rajta. Mi volt az??

- Hát… Gordon megtudta, hogy apádnak végül nem jött össze az ő drága barátnéjával, és ez… lehet, hogy rosszmájú vagyok, de jól esett!!- nézett rám bűnbánóan, majd vissza az útra.

- Egyet értek!!- mosolyogtam rá, majd ő is rám. Az út többi része nyugodtan telt. Nem beszélgettünk többet egészen hazáig. Amikor hazaértem, viszont egy elég vastag levél pihent a postaládában. Gyorsan kikaptam a cuccomat a kocsiból, és rohantam felfelé az emeletre a levelemmel. Már eleve örültem a levélnek, de amikor megláttam a feladót, még kíváncsibb lettem…"

- Nagyika, nekem mennem kell, majd holnap is eljövök, és mondod tovább rendben??

- Persze, menjél csak, addig majd megkeresem a levelet, meg kell lennie valahol!!

- Rendben, már alig várom!! Szia!!

- Szerbusz!!